Békés Megyei Hírlap, 1992. szeptember (47. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-09 / 213. szám
Elvadult tájon gázolunk a Trabanttal Gerla külterületén, hogy egy nem mindennapi esetnek utánajárjunk. Az út viszontagságain túl három „mesebeli” próbát is teljesítünk, amíg az egyik főszereplő, Csi- csely András tanyájához megérkezünk. Először a szűk ösvényt két tehén állja el, kóstolgatva a papírjaguárt, majd egy üveghalmaz torlaszolja el az utat, végül pedig árkon is át kell ugratnunk. Erőfeszítéseink mégis hiábavalók, mert a gazda nincs otthon. A felesége szerint leborult szekeréről a széna és azt ment összegyűjteni. Ezen felettébb elcsodálkozunk, mert a hírek szerint Csicsely úrnak egy párthovatartozás miatt kirobbant csetepaté „mellékhatásaként” gipszelt kézzel kellene pihennie. Nem pártgyűlésen tört a kéz — Kénytelen volt levenni a gipszet, mert másként nem tudna dolgozni — világosít fel az asszony. Aztán megadja az útirányt és továbbdöcögünk. Bár a leborult szénahalmazt megtaláljuk, a gazda sehol. A nyomok a gerlai kocsmáig vezetnek és ott ráakadunk Csi- csely úrra. — Mennyi igaz abból, hogy On nemrégiben egy kisgazdagyűlésen kezét törte"? — szólítjuk meg. Jót nevet kérdésünkön, majd így folytatja:-— Való igaz, hogy kisgazda vagyok, de a sérülést nem pártgyűlésen szereztem. Egy gyulai SZDSZ-összejövetelre kukkantottam be azon a szombaton, de onnan épségben hazatértem. Ezek után jött át és kötözködött velem a szomszéd, aki Recsken volt smasszer. Most is azt hiszi, hogy fellendülnek a kommunisták. Mondtam neki, hogy a ti lemezetek már lejárt, erre összevesztünk és a juhász- kampójával támadt rám. Kikaptam a kezéből a botot, ballal nyomtam egyet, majd ha- zaküldtem. Ekkor jött ki a feleségem, aki lefogott, a földre rántott. A szomszéd ezt kihasználva többször rám vágott a kampóval. Így tört el a kezem is. — Úgy hallottam, hogy maga sem hagyta annyiban a dolgot. — Szó mi szó, ettől annyira beidegesedtem, hogy adtam neki néhányat. Mivel csupa vér lett a feje, megijedtem és én mentem szólni a rendőrségnek. Smasszer helyett rab A kocsmából visszavezet utunk az említett szomszédhoz, Ungvári Jánoshoz. A két tanyát egy vizesárok választja el egymástól, ami egyben településhatár is a gyulai és a gerlai rész között. Úgy látszik azonban, hogy ez az árok két ember közötti szakadékot is jelent. Ungvári úr nehezen áll kötélnek, azt mondja, hogy ő ezt az ügyet lezárta, nincs miről beszélni. Amikor Recsket és a „kommunizmus nevében” elkövetett tettét említjük, kifakad: — Harmincegy évet húztam le a Dunántúlon bányászként, onnan mentem nyugdíjba. Mivel nyugalomra, tiszta alföldi levegőre vágytam, megvettem ezt a kis tanyát és leköltöztem. A nevetséges vádakról csak annyit, hogy recski smasszer helyett 1948-tól rab voltam a börtönben. Négy évet sóztak rám ugyanis, mert nem jelentettem az öcsém Ausztriába disszidálását. Három hónapot a győri „susogóban” töltöttem, ahol egy szót sem szólhattam. A szabadulásom után párttag helyett osztályidegen lettem. —Akkor tehát nem is politikai célzatból csaptak össze a szomszéddal? — Ugyan, dehogy. Mivel már járni is alig bírok, megkértem Csicsely Andrást, hogy a 10 ezer forintért vásárolt szénámat hozza be. A felét ide is Csicsely Andrásnak a keze bánta 1992. szeptember 9., szerda Ungvári János a sebhelyet mutatja fotó: fazekas Ferenc szállította, és én azért mentem az említett napon át hozzá, hogy megkérdezzem, mikor hozza a többit. O rámförmedt, hogy mit parancsolok én neki, majd a cserpákkal nekem támadt, fejbe vágott, hogy elvesztettem az eszméletemet. Amikor magamhoz tértem és láttam, hogy csupa vér vagyok, egy bodzabottal vettem elégtételt. „Nem akarok félelemben élni” —Azt hallottuk, hogy a rendőr kijött, viszont orvos Ont nem is látta az eset után. — A húgom itt-tartózkodott és ő bekötözött, elsősegélyt nyújtott. Nem célom ebből ügyet csinálni, mert magam vagyok, nem akarok félelemben élni. Ezért úgy döntöttem, feljelentést sem teszek. — Az elmondottakból nem értem, hogyan keveredett ide a politika? — A szomszédom állandóan kommunistázott, mire én egyszer-egyszer viccesen megkérdeztem: „Torgyán apátokkal mi van?” Jelzem, hogy azon a napon viszont ilyesmi szóba se került. Ungvári János búcsúzik, látszik, hogy a kezét még alig bírja emelni és a fején is ott a heg. Csicsely András pedig szintén a kezén viseli a csetepaté nyomait. A kívülálló nem döntheti el, mi történhetett pontosan a tragikus napon. Tény azonban, hogy ezen az elhagyatott vidéken, a „vad indák” és az „égig nyúló gizga- zok” között, ahonnan csupán egy-két tanya emelkedik ki, inkább az itt élők összefogására, egymás segítésére lenne szükség és nem megfélemlítésre, eltiprásra. „Áldás, békesség” — jutnak eszembe Ungvári János elköszönő szavai, és én ezt csak viszont kívánhatom nekik. Nyemcsok László Az iskola és a szülő közlései Az iskola és a szülő közlései (y\t mulct tó Û2 ülési^eKtdk ez Ezúton kozom tudomásába valamennyi tanulónak, hogy a harmadik osztályba lépett. Bár az osztály- és ülésrend a régi maradi, az elmúlt esztendő sűrű rendbontásai miatt űjfent emlékeztetek a legfontosabbakra: TÚ;Amikor a tanterembe az osztályfőnők belép, mindenki foglalja el a helyét és csöndben várja arúan tilos a közbeszólás és bármilyen V Pelelni csak röviden és kizárólag az osztályfőnök engedélyével szabad. _______ 3 . Órák on csak a különleges indokból lehet bárkinek is a helyét elhagyni, ki- be járkálni. 4. tanulók lehetőleg ne próbálkozzanak átüléssel, helycserével, ne rögtönözzenek és ne akarjanak minden áron szerepelni. b.A* órákon tilos és súlyosan büntetendő, ha valaki csúnyán beszél, személyeskedik, a társát vagy a tanárát szidja.------------------------------------------ ---------------------------------------1-----* * r ____6. T~emeltetéskor az igazoltan távol levők kivételével mindenkinek a tanteremben kell tartózkod-_ j Amennyiben valaki sorozatosan megszegné az előbb felsorolt magatartási szabályokat, az a legszigorúbb következményeket vonja maga után. SZABAD'LANAK ur Út Európába Ha az ember elindul Európába, csakis úgy tegye, mint a felvételünkön kerekező' úriember. Először is: mindene megvan, (járgánya gazdagon felszerelt — még kisautó és leveli béka is díszeleg a fedélzeten —, ezen kívül sohasem kapkodja el a dolgokat, és ha elfoglalja a helyét, máris keze ügyében a kormány FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER Véres csetepaté a „világ végén”
