Békés Megyei Hírlap, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-12 / 190. szám
1992. augusztus 12., szerda HAZAI TÜKÖR Ingakísérlet a székesegyházban A szombathelyi Egyházmegye, a megyei közgyűlés és a városi közgyűlés, valamint a Berzsenyi Dániel Tanárképzó'Főiskola Kuné Adolf születésének 150. évfordulóján emlékülést szervezett Szombathelyen, amelynek keretében bemutatták az egykori tudós fűpap ingakísérletét, amivel a Föld forgását bizonyította. Az 1880. augusztus 26-án elvégzett ingakísérlet alapján 30 méter magasba rögzítették az ingát a székesegyházban, ahol az a 30 kg-os súlyával 11 fokonként döntött el egy bábut. Pauer István a volt premontei iskola tanára indította útjára az ingát fotó: czika László Igazságért kiált az ország! (Újból a kamatemelésről, a földkérdésről, életszínvonalunkról) Sajnos az állandóan növekvő költségvetési hiányok eltüntetésére sajátos módon nyúl a kisember zsebébe az állam, a kormány. Folyton emeli az árakat, újabb meg újabb adókat és más pénzszerző ürügyeket talál ki, kamatemelés, földlicitálás, energiaárak, stb..., és majdnem minden, ami a tisztességes megélhetésünkhöz szükséges lenne, ellenünkre történik. A mesterségesen leszorított bérekből már alig tudunk megélni. (Már akiknek van még munkahelyük.) Az állam mégis egyre többet követel tőlünk, pedig egyre kevesebbet vagyunk képesek fizetni. Többek között a nagyon sokakat érintő kamatemelésnél (lakáshitel) az állam egyoldalúan, utólag módosította a korábban megkötött hitelszerződéseket. Ez a magatartás egy jogállamban alkotmányba ütköző és tűrhetetlen! Sajnos minden lényeges olyan törvény, ami napvilágot látott, politikai taktikai játszmákon keresztül született meg, és ennek bélyegét magán viseli. Többek között nem hozták meg a földtörvényt sem, ezzel szemben hoztak egy kárpótlási törvényt, ahol közízlést sértő módon licitáltatják a magyar parasztságot. A rablott holmi tetején állva, a hatalom birtokában könnyű a parasztságot kisemmizni, tönkretenni. Sajnos ennek ellentételeként sem jutunk előbbre a kapitalista tőke behozásával, mivel minden nyugati kapitalista tőke csak elvinni fog, és megint a külföldi érdek jön túlsúlyba, megint idegenek furulyájára kell a magyarnak ugrálni. A szörnyű örökség ellenére is a hatalomnak az lenne a feladata, hogy a magyar népnek igazságot szolgáltasson, és jobb életkörülményeket teremtsen. (Arra kérem volt ellenfelem, a „győztes” dr. Sarkadiné dr. Lukovics Évát, Békéscsaba országgyűlési képviselőjét, hogy a fentiekért is emelje fel szavát a Parlamentben!) Botyánszki György, MSZDKSZ Országos Főtitkár Új könyv ' kismamáknak A gyermekvárás, az élet hordozása a nő legnagyobb, semmihez sem hasonlítható boldogsága, melynek fénye, öröme kisugárzik családjára, környezetére is — olvasható Barbara Dale és Johanna Roeber Kismamatoma című könyvének ajánlásában. A közelmúltban megjelent kiadvány célja, hogy a gyermekvárás örömét még teljesebbé tegye, segítse a kismamák kondíciójának megőrzését és a harmonikus szülést. A fényképpel is illusztrált gyakorlatsorok elvégzése megkönnyíti, hogy a fiatal anya a szülés után gyorsan visszanyerje „eredeti” alakját. A könyv a kiadó szándéka szerint egy sorozat első kiadványa. A további kötetek a csecsemőgondozásban és a gyermeknevelésben nyújtanak majd segítséget. Olvasóink írják A szív joga Jogállamban élünk. Szabadon választott országgyűlés által alkotott tömények szabályozzák életünket. Két év alatt 98 új tömény- módosítást, 147 országgyűlési határozatot alkotott. Töményben szabályozta a helyi önkormányzatok jogait és kötelességeit, melyek gyakorlását a választott képviselő-testületre ruházta. A töményhozók azonban megfeledkeztek arról, hogy a testületnek szíve is van, és szabályozni kellene a szíve jogát. Nem gondoltak arra, hogy az élet olyan kérdés elé állíthatja a testületet, amelyben csak szíve szerint dönthet kedvére. És íme, bekövetkezett. Nagyot dobbant a testület szíve, amikor arról tájékoztatták a polgármestert, hogy az MSZMP Gyomaend- rődön szándékozik megtartani augusztus 20-án az országos rendezvényét. Nincs tömény, amely ezt megtiltaná, nincs jogszabály, amelyre hivatkozva meg lehetne akadályozni. Márpedig „egy feltehetően kormányzatellenes ünnepi beszéd az ország jelenlegi helyzetében” roppant kellemetlen lenne Gyomaendrőd polgármestere és képviselő-testülete számára. Ha az a néhány ezer kommunista feltehetően" elkezd nosztalgiázni, feltehetően" lesz a gyomaendrődiek között is, aki velük tart. Görcsbe rándult a testület szíve arra a bejelentésre, hogy szövetkezeti fórum is lesz, amelyen áttekintik a szövetkezeti parasztság mai helyzetét és kilátásait. „Feltehetően” provokáció akar ez lenni a felfüggesztett, csődbe jutottfelszámolás alatt lévő helyi szövetkezetek szebb napjai után. Megkönnyebbül a testület szíve. Független a polgármester és okos. Ha nincs se tömény, se más jogszabály, amellyel a veszély elhárítható, szíve is van a testületnek. A testület szíve joga úgy dönteni, menjen az MSZMP máshová ünnepelni. Igaz, hogy mint minden szívnek, a testület szívének is van „jobb kamrája, bal kamrája”, de hát van, amit félszívvel csinál az ember, ha muszáj. Zalai György A séta kiváltság Egyik napon késő este a város- központban sétáltam oda- vissza, s közben ránéztem az órámra, mert egy ismerősömet vártam. Egyszer csak elém állt egy szép szál fiatalember és közölte velem, hogy rossz helyen sétálok és máshol csináljak találkozót. Csak nem készültek valakik, akik nem tartoznak hozzám, valami olyasmire, amit nem szabad mindenkinek látni? Gyorsan odébb is álltam, mert nem akartam úgy járni, mint előzőleg ugyanezen a helyen egy vérző szájú srác. Égyébként is vigyázni kell az embernek arra, hogy mit lát és mit tud meg, mert könnyen fejére esik egy tégla. Olaszországban egy bíró túl sokat tudott és úgy bizonyították be az igazát, hogy testőreivel együtt véletlenül a levegőbe repültek. Szóval, ha valaki például segítségért fog kiabálni, ^kkor le fogom húzni a redőnyt. „Ne szólj szám, nem fáj fejem!” íratlan kijárási tilalom fog érvénybe lépni becsületes emberekkel szemben a késő esti óráktól reggelig. Ha valaki mégis sétálni akar, akkor legyen valamelyik maffiózó-vezér munkatársa, és akkor éjjel is az utcára léphet. Ifj. Salamon György Mariska néni és a bankcsó'd Alinak és bámulnak az emberek, hogy Úristen, mi meg nem történik...? Kis és nagy betétesek imádkozhatnak, hogy a pénzük egy részét visszakapják. Majd úgy néz ki, mint újasszony koromban, amikor előbb az oroszok, aztán a románok zabrálták végig a falut, később meg egyes magyarok. Ekkor mondta az egyik szomszédasszonyom, tudja Mariskám, most csak annak jó, akinek semmije sincsen. Én azonban a nincstelenséget csöppet sem éreztem jónak. Most se kell féltenem a pénzem, mert ami nincs, azt nem lehet elbukni. Nade, mégis csak disznóság, hogy a kisemberek összeku- porgatott forintjait valakik eldanolják. De a nagy pénzűek is joggal reklamálnak, hogy micsoda világ ez, ahol ilyesmi megtörténhet? Hiszen ez a másik ember kifosztása, méghozzá hideg fejjel, előre eltervezve! Talán nagyképűség, de akkor is azt mondom, engem nem lepett meg. Mikor kitudódott, csak annyit mondtam, mégiscsak jó volt, hogy szegény Miszlai Julissal annyit olvastunk. O ugyan már nem veszi hasznát, de én igen, hogy annyi Balzac-könyvet vittünk haza a polgári körből. Azokban a rgényekben többnyire az volt leírva, hogyan is születtek a forradalom utáni francia nagy vagyonok. A csalárdság, gonoszság, szívtelenség, tönkretétel, mind, mind a pénzért, persze izzó szenvedélyek is a felemelkedés, tündöklés vagy a bukás és zuhanás közepette. No, de ez régen volt, talán igaz sem volt, felelhetnék, ha a krimi nem lenne a világon. De van! És a jó krimiből minden megtudható, mindenféle mostani rablás és tönkretétel a legmodernebb eszközökkel, vagyis a legmagasabb technikával párosulva. Még a cégek, tőkéscsoportok, s a mögöttük álló személyek szinte kibogozhatatlan összefonódása is, mint ami nálunk a három bank csődje mögött van. Természetesen a magyarhoz képest csillagrendekkel nagyobb méretekben. Dehát mi kis ország vagyunk. Vass Márta Pierre Pescer: Kaland a levegőben 9. Efelé úsznak valamennyien, lihegve másznak partra... Nem sziget. Kis korallzátony az egész. Körülbelül akkora, mint Maxbelléknél az ebédlő. Azonban ez az ebédlőnagyságú zátony most az életet jelenti. * Vacognak valamennyien, hűvös kis szél fúj nyugat felől és az eső rendületlenül csattog. Daniels azonnal átveszi a parancsnokságot, intézkedik, kiabál, a montőr hűvös nyugalommal teljesíti minden parancsát... Visszaugrik a vízbe és pár pillanat múlva már ő is ott kapaszkodik a Fokker-gép szárnyán, amelyen Patty Bronson és Willy Maxbell vacognak... Visszamászik a gépbe és a következő pillanatban hosszú kötél repül a part felé. Daniels kapja el a kötelet és máris intézkedik: — Sorbaállni... Mindenki megfogja a kötelet és minden erejét beleadva segít kihúzni a gépet. Minden élelem ott van! Éz a kis korállsziget kopár, mint a tenyerem! Ezek az emberek még soha ilyen feltétel nélkül és még soha ilyen alázatosan nem fogadtak szót. Ott áll libasorban a sikkasztó, a milliomosnő, a szökött férj, a nászutas házaspár, a csalárdul bukott üzletember és a szomorú szemű bohóc és Daniels pilóta vezényszavára nagyokat rántanak a kötélen. Bizonyos fajta kisebb következtetést azonnal le lehet vonni. Úgy látszik, el lehet képzelni szituációkat, amelyekben milliomos hölgyek, akik rendes körülmények között még a szemüket sem maguk nyitják ki, kötelet húzzanak! Igaz, hogy még ebben a szituációban is némileg megkülönböztetettek a többiektől. Miközben húzza a kötelet, szédítően csillog ujján a brilliáns. Daniels nem ügyetlen ember, az tagadhatatlan. Olyan ügyesen vezeti a mentési kísérleteket, hogy röpke tíz percen belül a gép már kötéllel megerősítve ott himbálódzik a part közelében. A helyzet azonban még így is meglehetősen sivár. Körös-körül a haragos zöld tenger. Felettük a haragosszürke ég. Kissé távolabb ugyanilyen kis korállsziget, mint az, amelyen lapulnak. És partnak nyoma sincs az egész láthatáron... Nagyon kilátástalan és nagyon reménytelen az egész helyzet. És lassan elömlik a szürkület. Alkonyodik. A tizenkét ember fázik, bármennyire is vigyáznak, szinte hallhatóan vacog a foguk. Daniels cigarettázva áll a part szélén és Miss Parkerhez fordul: — Stewardfes. Maga fogja az élelmiszeradagokat kezelni. Már a vacsorát is maga osztja szét. Két szendvicset kap mindenki és egy pohár édes vizet. Egyelőre nem szabad a szeszes italhoz nyúlni. Nagyon fontos, hogy tiszta legyen a feje mindenkinek! Elhajítja a cigarettát és nyaktörő gyorsasággal bemászik a víz színén himbálódzó gépbe. A montőr követi. Odalent a pilótafülkében összenéznek. — Veszélyes helyzet! — mormogja Daniels. A montőr a tarkóját vakargatja. — Húsz dollár Szent Antalnak, ha valaha kijutok innen... Daniels nem felel. A rádió- készülékhez lép, csavargatja és kapcsol, haja a homlokába hull. — Attól félek, szemét már ez is... negyven S. O. S. jelet adtam le odafent és semmi nyoma, hogy észrevették volna. Elromlott. — A szikrakonduktor összeégette... — vélekedik a montőr — akkor pedig rendbe sem lehet hozni! O is a rádióhoz bújik, csavargat rajta, aztán sóhajt egy nagyot. — Nem tudom. Nem tudom... — mondja kétszer is egymás után és a körmét rágja —, lehet, hogy jó, de lehet, hogy teljesen használhatatlan. Ez attól függ, hogy... Daniels már nem figyel rá. Szabályosan dolgozik a gépen, adja le a vészjeleket. S. O. S. Kis korállsziget az Óceánban hat és fél óra repülésre Friscótól. S. O. S. Kormánytörés. Gép a vízen. Sürgős segítséget kérek. Daniels. Mindenesetre dolgozik. Hogy ér-e valamit az egész, az nagyon kétséges. Azonban valamennyire ennek is megnyugtató hatása van. Legalább csinál valamit. — Nos — mondja negyedórás munka után —, most játsszunk valami mást. Mindenesetre kivisszük az élelmiszerzsákot... — Cifra bonyodalom lesz! — mormogja a montőr. — Előre vacogok. Csupa hisztérikus ember... meglincselnek bennünket, ha éhesek lesznek és nem tudunk nekik enni adni. Daniels keményen mosolyog. — Lines? Kérdés, elérjük- e... ne feledkezzék meg valamiről, Shunter! — Miről? — Nemsokára dagály lesz... A montőr megrándul. Viharos gyorsasággal vált színt az arca. — Szent ég. Akkor végünk... Daniels vállat von. — Majd meglátjuk... Az attól függ, hogy mekkora síkot von be a szigetből a víz. Ha ellepi, végünk. Nos, majd elválik... A montőr sápadt. Fiatalember ez a Shunter és alig három hónapja házas. A mézesheteit éji jóformán... sötétbarna, nagyszemű, formás kis felesége van, aki akkor sem sírt, amikor háromnapos házasélet után el kellett mennie Newill- be egy hárommotorossal... Nem sírt, csak szomorú szemekkel nézett rá és ez sokkal rettenetesebb volt... Borzasztó ez, hogy azt a karcsú, törékeny kis asszonyt, aki imádja őt és akit ő is a világon mindennél és mindenkinél jobban imád, így el kell hagynia napokra. Dehát nem lehet tenni semmit sem... Az élet nehéz és az Asturi vállalat jól fizeti a montőröket. Az embernek élni kell és jól is kell élni, mert hiszen ha már megnősült, úri módon el akarja tartani a feleségét. Ez az egész. És ezért olyan nehéz a szíve,. mintha mázsás kövek feküdnének rajta. Daniels összeszedi a zsákokat. A montőr irigykedve figyeli könnyed, nyugodt mozdulatait. Ez az ember nincs kétségbeesve... ez énekelve halna meg. Ezt nem várja otthon senki és senkivel szemben nem felelős az életéért. Nem az ilyen ember a legboldogabb vajon? — gondolkozik el Shunter. — Könnyű élet! És főleg felelőtlen. De vajon boldog-e? Shunter egy pillanatra élénk kísértést érez, hogy megkérdezze Danielst, volt-e már boldog, de aztán beharapja az ajkát. Ostobaság. Dani- elstől nem lehet ilyet kérdezni. Daniels maga a megtestesült realitás, a megtestesült motor. Daniels pilóta. A szó legkeményebb értelmében. Talán a szíve helyén egy propeller van, a propeller pedig tudvalévőén képtelen mindenféle érzelemre. (Folytatjuk)
