Békés Megyei Hírlap, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-22-23 / 198. szám

1992. AUGUSZTUS 22-23., SZOMBAT-VASÁRNAP Ára: 9,60 forint

XUVII. ÉVFOUYAM 198. SZÁM

„Megmondtam a férjemnek, hogy Velencébe akarok menni...”

A BKlfláMílillM hétvégi magazinja

5-12. oldal

Mikortól fizetünk többet?

Az energiatakarékosság kiindulópontja a megbízható, pontos mérés. A fölösleges viták elkerülése érdekében nem árt háztartási naplót vezetni, s abban külön is feljegyezni a villanyóra állását... (4. oldal)

Pusztát öt halastóval...

A magyar honfoglalást taglaló művében, 950 táján Bíborban született Konstantin, bizánci császár említi, hogy a magyarok elsők között a Körösök vidékét is megszállták (ezt a tájon folytatott régészeti kutatások is alátámasztják). (7. oldal)

Senkit sem hallok hurrázni a dánfoki halfogóverseny végén. Sőt, mintha lelombozód- tak volna a résztvevők. Ennyire rossz lett volna a kapás? Pedig százan próbálták kifogni a legnagyobbat! A versenyre, aminek fődíja egy három-» napos társasút Rómába, 135- en neveztek és 100-an versenyeztek. Ennyi helyet tudtak ugyanis versenyre kialakítani a szervezők: a dánfoki üdülőtábor és a Békés Megyei Hírlap rendezői.

A táborba érkezésemkor mérik a „legnagyobbat”. A Kiss Péter által kifogott ponty 5 kiló 30 dekát nyom.

Kiss Péter 18 éves, helyi lakos:

— Szeretek horgászni, mondhatom, ez az egyik hobbim. Ez a ponty életem eddigi legnagyobb fogása.

— Kik kapnak belőle?

— Családi körben fogyasztjuk el halászlé formájában.

—Mivel etette?

— Nagyapám csodacsalijával, ami lisztből, mézből és távcsaliból áll. Összegyúrtam és kis golyócskákat sodortam belőle.

Szamos Ferenc, aki 4 kilós busájával második lett, fiacskájának mutatja a zsákmányt, (Folytatás a 3. oldalon)

Hétfőtől:

Forró Pál: Pezsgős vacsora

Hétfőtől újabb habkönnyű nyári olvasmányt kínálunk folytatásos regényeket kedvelő olvasóinknak. A két világháború közötti Világvárosi könyvek sorozat egy újabb darabját kezdjük el lapunkban közölni. A hallatlan népszerűségnek örvendő úgynevezett sárga könyvek illetve tízfilléres regények e kötetének szerzője a a kor egyik legolvasottabb írója, Forró Pál. Reméljük az olvasó velünk együtt vallja: az idő mit sem ártott a kisregénynek.

Tehát hétfőtől a szokott helyen, lapunk 4. oldalán: Pezsgős vacsora. Ne feledje!

Medgyesbodzás, szeptember 4-e

Az első földárverés Békésben

Medgyesbodzáson szeptember 4-én megtartják Békés megye első termőföldre vonatkozó árverését. Ezzel az aktussal kezdetét veszi a kárpótlási folyamat utolsó szakasza. Dr. Gondos József, a megyei kárrendezési hivatal vezetője ez alkalomból nyilatkozik lapunknak, aki a kárpótlás Békés megyei vonatkozásairól a következőkkel kezdi:

Pórul járt az emír

Mindezek ellenére csak látszat, hogy a francia tengerparton a villatulajdonosoknak áll a világ. A valóságban még olyan híresség sem tudott megválni a Cote d’Azurön épült mesés villájától, mint Jean-Paul Belmondo. így kénytelen álmai házát fenntartani, s lehetőség szerint kiadni... (8. oldal)

A csókkirály holtáig tanul

A hotel portáján toporogtam, és nem tudtam, kit is keresek. — Keresek egy embert, aki itt éjfélkor... — próbáltam magyarázni jövetelem célját. — A csókkirály és a többiek a bárban vannak — igazított útba a portás. Sebaj, ha neve nincs, akkor legyen csókkirály, igaz, a plakáton is csak ennyi volt feltüntetve. (9. oldal)

— Közismert, hogy az országban messze a legtöbb földre vonatkozó kárpótlási igényt Békésben jelentettek be. Az utánuk következő megyében — a kétszer akkora Bács-Kiskunban — alig több mint fele földterületet kémek vissza a jogosultak. A legutolsó, Komárom megyében összesen annyi csak az igény, mint Békéscsaba városában. Mindezek jelzik feladataink nagyságát.

— Megtörtént-e, a törvényben előírt földalapok elkülönítése, kijelölése?

— Igen, 250-270 ezer hektár föld árverésére kell sort keríteni Békésben 1993. március 31 -ig. A kárpótlási igényt bejelentők száma 65 ezer,

közülük csaknem 40 ezren földtulajdont kívánnak szerezni.

—Kik vehetnek részt a földárveréseken?

— Az árverések nyilvánosak, tehát a kárpótlásra jogosultak és az érdeklődők egyaránt ott lehetnek. De miután az árverező bizottság megállapította a jelen levő jogosultak körét, a két tábor — praktikus (Folytatás a 3. oldalon)

Földosztás a második világháború után (archív felvétel)

Beszédes beszédek

Megkülönböztetett figyelemmel várom az ünnepi, lelkesítő beszédeket hosszú évek óta. Ki tudja hányszor hegyeztem ez idáig a fülemet, amikor a „nagy ember” — netán a mindenkori „nagy ember” szekértolója, esetleg a kevésbé „nagy ember”, a legkevésbé sem „nagy ember” tökéletesen méltatlan vazallusa — valamilyen évforduló kapcsán kinyilatkozott. Sokszor hegyeztem a fülem, de még nem elégszer, mindig van új a nap alatt. (Ha másra nem futja, akkor árnyék.) S hogy az ünnepek időnként más-más napra tevődnek az ünnepvárásom szempontjából tulajdonképpen teljesen lényegtelen.

Engem az ünnepi beszéd örök lényege érdekel, mert semmi sem olyan beszédes mint a „BESZED”. Ha nem(csak) arra figyelünk, amit nekünk akar mondani a szónok. Az a fül és az agy dolga. S egy bizonyos kor után amúgy is lepereg rólunk minden, amit nem akarunk meghallani.

Ellenben ha figyeljük a szemét, a keze rezzenéseit, a gesztusait és legfőképpen elkapjuk azt a kivételes — mondhatni ünnepi — pillanatot, amikor a „nagy ember” önkéntelenül magába mélyed, és szembesül az ünnepelt- tel, nos akkor nagyon ritkán valamit tényleg megérthetünk a múltról és a ránk váró jövőről... Ha elkapjuk azt a pillanatot. Lovász Sándor

Mi vár a mulasztókra?

Újabb felszólítás a külkereskedőknek — egyelőre következmények nélkül

Akik járatosak a külkereskedelemben, bizonyára tudják, hogy félévenként adatszolgáltatási kötelezettségnek kell eleget tenniük. A Magyar Nemzeti Bank Békés Megyei Igazgatóságának szakemberei szerint viszont jónéhányan még nem sajátítottak el kellőj ártasságot. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a határidő lejártával egymás után küldték ki a felszólításokat a mulasztóknak.

A legfontosabb tudnivalókról, a további teendőkről Rajki Fe- rencnétől, az MNB megyei igazgatóságának főcsoportvezetőjétől kaptunk tájékoztatást.

— Mindenekelőtt el kell mondanom, hogy az érintettek számára a 47/1991. (III. 27.) számú kormányrendelet 6. szakaszának első bekezdéséhez kapcsolódó 1. számú melléklet

ad részletes eligazítást a deviza- követeléssel kapcsolatos bejelentési és elszámolási kötelezettség teljesítésének szabályairól — kezdte Rajki Ferencné. — A rendelet előírásai minden külkereskedelmi tevékenységet folytatóra vonatkoznak, függetlenül attól, hogy jogi személy, jogi sze(Folytatás a 3. oldalon )

Kastélybalett pósteleki hangulatban fotó: lehoczky péter

Csalánleves 2

Három nap „valami más” Pósteleken

Hogyne lenne bajban a tudósító, amikor a hagyományos kapaszkodók, formák, befejezések alkalmatlanok egy rendezvény érzékeltetésére. Csalánleves 2 elnevezéssel „valami más” volt három napig Pósteleken — a történeti hűség kedvéért: augusztus 19—21-e között —, mint amit a hétköznapjainkon megszoktunk. Baji Miklós Zoltán, a rendezvény lelke a következőkkel próbál meg segítségünkre sietni az eligazodásban:

—Tavaly tavasszal Pósteleken jártam a családommal, és a látottak hatására elhatároztam, hogy művészeti megnyilvánulással kell az emberek figyelmét felhívni a romos kastélyban rejlő értékekre. Így született meg az 1991-es Csalánleves 1 program, Vágréti János, Váradi Zoltán, Gubis Mihály, Kalapos László, Erdő- si Géza és még jó néhány barátom jóvoltából. S miért pont csalánleves? — Nagyon egyszerű. A csapat tagjai közül többen vegetáriánusok, ráadásul gondolkozásunkban, értékrendünkben a természet, az egészséges életvitel, a problémák szociális megközelítése központi helyet foglal el. S ugye a csalánleves a szegények, a számkivetettek eledele volt mindig, pl. a hadifoglyoké, akik a csalánlevesnek köszönhetik az életben maradásukat. Van-e ennél szemléletesebb jelkép a figyelemfelkeltésre?

A Póstelekre tegnap kilátogatok valóban különleges élményeket szerezhettek. A kastély romjai között lépten-nyo- mon sajátos (művészeti?) alkotásokba botlottak, nem egyszer szó szerint. Tucatnál több

kiállító és jó néhány performance előadás próbálta elgondolkoztatni az embereket. S való igaz: az előadók megérdemelnék, hogy név szerint megemlítsük őket, de azt hiszem, hogy ennél fontosabb, hogy tolmácsoljuk a törekvésüket.

Mi a performance? A választ megintcsak Baji Miklós Zoltán foglalja össze olvasóinknak:

— Egy sajátos előadásművészet, összetett műfaj. Se nem tánc, se nem képzőművészet, se nem irodalom, se nem zene. De! Valamennyi egyszerre. A kifejezés elemei egyénre szabottak. Autentikus műfaj, amelyben a különböző művészeti ágak elemei, alappillérei tetszőlegesen ötvözhetőek a kifejezés érdekében. A perför- mance-nak önálló nyelvezete alakult ki az idők során, amely tudatosan felvállalja a már említett művészeti ágak építőköveit.

Ilyen produkciókat láthattak a jelenlevők, magyar és külföldi előadók jóvoltából. S a tavalyinál szélesebb körű részvétel nem titkolt célja, hogy hasonló rendezvényekkel, egyfajta művészeti központot próbáljanak meg Békéscsabán létrehozni. S minél több emberben oldják az ellenállást az önkifejezés Magyar- országon (még) szokatlan formáival szemben.

Valószínűleg szó érné házunk táját, ha végül a bográcsban fővő csalánlevesről nem beszélnénk. Nos, a csalánleves olyan, mint az összes többi étel, ha jól készítik el, akkor ehető, sőt kifejezetten finom. Persze ahány ember, annyiféle ízlés van. L. S.