Békés Megyei Hírlap, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-10 / 188. szám

1992. augusztus 10., hétfő NAGYVILÁG BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Valahol. Európában? Szarajevó utcáin gépjárműroncsok között csatangoló kisfiú Nem kizárt, hogy közvetítsünk Kérdőjelek A történelem 107 éves matrónája Látjuk-e az erdőtől a fát? A kérdést szándékosan fordítottuk meg, hiszen általában és joggal az összefüggéseket szokták hiányolni, amikor a fától szem elől vesztik az erdőt. A természet zöldjéből vett példabeszéd ezúttal emberekre vonatkozhat, akik a nemzetközi politika váltáshírei mögött vannak. Felkavarnak a veszteséglisták, de méginkább meg­rázó, amikor a számok mögül elővillannak a sorsok. Boszniában tíz- és százezrek kényszerültek otthonaik elhagyására. Miért? Volt, aki azért menekült, mert félt a harcoktól, kegyetlenkedésektől, volt, akit elűztek, hogy a házát idegeneknek kínálják fel. Minden ember élete kész regény: két, életkorbeli véglet. A legfiatalabb földönfutó az a kislány lett, akit anyja a vonaton, a magyar határ felé tartva szült meg. A legidősebb pedig az észak-boszniai Kozlucól elkergetett Ambera Puskarevics, aki betölötte már a 107. életévét, s nem hitte volna, hogy egyszer még Nagyatádon át az ausztriai Mödlingbe kerül. A történelem matrónája ugyanazon a helyen élte le életét a Balkánon, de közben nyolc különböző állampolgársága volt, s a határzár ellenére is nehéz lett volna eltanácsolni Ausztriából, ami­kor az Osztrák-Magyar Monarchia fennhatósága alatt álló területen született... Megfeledkezhetiink-e az emberekről, akik a hadijelenté­sek mögött vannak? A politikai megoldások—s jó lenne, ha végre nem a fegyvereké lenne a szó — ésszerűséget, józanságot, türelmes tárgyalásokat követelnek. De ellenté­tes-e ezzel, hogy türelmetlenek is legyünk az emberi kiszol­gáltatottság és vergődés láttán? Lehetetlen, hogy Ambera Puskarevics életének száznyolcadik esztendejében ismét kozluci otthonában pihenjen? Réti Ervin, Ferenczy Europress A II. Erzsébet szerencsés balesete Ma: kábítószer­ellenes világnap A kábítószer elleni küzde­lem nemzetközi napjának megtartásáról az ENSZ közgyűlése határozott 1987- ben, így először 1988- ban rendezték meg. A kábítószer-probléma a világ legsúlyosabb gond­jainak egyike. A téma Ma­gyarországon sokáig ta­bunak számított, így régi adósságot törlesztett a Népjóléti Minisztérium azzal, hogy az évek óta meglévő hírzárlat feloldá­saként idén januárban fó­rumot rendezett a kábító­szer-kereskedelem és -fo­gyasztás hazai helyzeté­ről. Nagy problémát okoz a tranzitcsempészet is. ## * Illúzió lenne ugyan azt hinni, hogy ha annak ide­jén nem tartozott volna az „amiről nem be­szélünk, az nincs” — té­mák közé a kábítószer­fogyasztás, akkor hazán­kat elkerüli ez a problé­ma. De bizonyos, hogy ha az elhallgatások helyett az alapos tájékozódás és tájékoztatás, a megelő­zésre való felkészülés, az ezzel kapcsolatos kérdé­sek jogi rendezése idő­ben megkezdődött, illet­ve megtörtént volna, ta­lán könnyebb lenne fel­venni a drog ellen a har- cot. y ] Kész bezáratni a lágereket Radovan Karadzic, a boszniai szerbek vezetője szombaton kijelentette: kész azonnal be­záratni az összes fogolytábo­rokat és átadni azokat a Vörös- kereszt illetékeseinek, akik máris beléphetnek a táborok területére. Szarajevóban egyébként a szombat nyugod­tan telt el, s csak estére hallat­szottak hevesebb lövöldözé­sek. Heves harcot jelentettek a köztársaság északi, Horvátor­szággal határos körzeteiből. Bush ellenzi George Bush amerikai elnök tegnap újból határozottan elle­nezte Margaret Thatcher volt brit miniszterelnök javaslatát a boszniai katonai beavatko­zásra. Thatcher szombaton a CNN-nek kijelentette: a bos- nyákoknak fegyvert kell adni; az ENSZ-határozatnak módot kell teremtenie katonai erő al­kalmazására a brutálisan gyil­koló szerbek ellen. Az ameri­kai elnök cáfolta a híreket, hogy megegyeztek volna az amerikai légierő, illetve a Nyugat-Európai Unió száraz­földi csapatainak bevetésében a segélyszállítmányok megvé­désére. Elismerte: a válság megíté­lésében Washingtonnak van­nak vitái Londonnal és Pá­rizzsal. Az oldal külpolitikai tudósításai az MTI hírei alapján készültek. Diplomáciai kapcsolataink ré­vén segíteni akarunk abban, hogy más országok is jobban megértsék Észtország és a Bal­tikum sajátos problémáit — jelentette ki tegnap Tallinnban Jeszenszky Géza. A külügy­miniszter azt a lehetőséget sem zárta ki, hogy Magyaror­szág közvetítsen Oroszország és Észtország között az orosz csapatok kivonása ügyében. Jeszenszky Géza vasárnap az észt fővárosban fejezte be három balti országot érintő körútját. Szombat este Vilni- usból érkezett Tallinnba, ahol rögtön találkozott észt kolle­A magyarok ígéretes világta­lálkozójának küszöbén ne az acsarkodásra, hanem a gondo­latok és a reménységek egy­másra találására gondoljunk: az 1,8 milliós amerikai ma­gyarság szereti az óhazát, és tudni akarja, hogy mit tehet érte — erről nyilatkozott az MTI-nek Bertalan Imre, az Amerikai Magyar Refomátus Egyesület elnöke. A köztiszte­letben álló lelkipásztor, egy­ben az amerikai magyar koalí­ció vezetője, negyvenezer re­formátus küldötte lesz a világ- találkozón. — Ne legyen a világszövet­ség új kezdet, hiszen nem sza­bad lemondanunk az 1938-as megalakulás történelmi szaka­gájával, Jaan Manitskival. Va­sárnap fogadta a magyar külügyminisztert Ülő Nugis parlamenti elnök és Tiit Vähi észt miniszterelnök. A kormányfővel folytatott megbeszélés után Jeszenszky Géza elmondta; Meggyőző­dött arról, hogy Észtország ko­molyan törekszik a kapcsola­tok szorosabbra fűzésére Ma­gyarországgal, és igényli a magyar tapasztalatok megis­merését, hasznosítását. Fontosnak mondta a ma­gyar külügyminiszter, hogy fejlődjenek a két ország közöt­ti gazdasági kapcsolatok is. száról, amelynek egyesületünk is részese volt. A megújhodás­nak viszont helye van: elsősor­ban nekünk kell megújhod- nunk, akik odamegyünk, de nem azokkal az indulatokkal, amelyek a decemberi, rend­kívüli közgyűlésen erőt vettek rajtunk, és így csaknem sírásói­vá váltunk a világszövetségnek. Az átalakulás már 1989-ben megkezdődött, azoknak a sze­mélyeknek a révén, akik vállal­ták a szolgálatot, felkeresték a világ szétszórt magyarságát, és szerepet játszottak abban, hogy először szívünkre öleljük a Kár­pát-medence magyarjait. A megválasztott vezetőség a meg­újhodás jegyében dolgozik — mondta. Ennek egyik lényeges állomá­sa lesz az észt—magyar gaz­dasági vegyes bizottság való­színűleg még idén ősszel ese­dékes felállítása. — Napirenden szerepel egy finnugor, észt—magyar— finn csúcstalálkozó is, amely távolról sem lesz protokolláris esemény, hanem alkalmat ad­hat a skandináv és a balti tér­ség, valamint Közép-Európa közötti szálak szorosabbra fű­zésére — fejtette ki a magyar külügyminiszter. Jeszenszky Géza látogatása végeztével vasárnap délután hazautazott Budapestre. Ellenőrzött buszok Egy júliusban végzett vizsgá­lat lesújtó eredményei alapján az osztrák belügyminisztéri­um azt tervezi, hogy rendsze­resen és szigorúan ellenőrzik a kelet-európai országokból ér­kező gépjárművek, különösen a turistabuszok műszaki álla­potát. A burgenlandi hatósá­gok júliusban 380, kelet-euró­pai országból érkező turista­busz műszaki állapotát ellen­őrizték, és csupán tizenkilen­cet találtak kifogástalannak. 1. A találkozás Egy esős délután „Fabulon” nyugalmazott alezredes (ál­lamférfiak egykori „bőre- őre”) egymaga kavargatta ká­véját a budapesti Ipoly presszó teraszán, amely pihenő kor­mányőrök közkedvelt találko­zóhelye volt. 4 asztal és körülötte tucatnyi szék. A magnó hangereje decibelben is igen alacsony volt, ami pe­dig a deciket illeti, abban is legfeljebb a feles volt a mér­tékegység. Meg a csúcsfo­gyasztás is, hiszen olykor rendkívüli műszakban is szol­gálatba kellett lépni. Ismerve „Fabulon” alezre­des színes-izgalmas életét, le­csaptam rá. Nehezen állt rá a beszélgetésre, főleg, amikor kis diktafonomat is meglátta, de azután felvonta széles vál­lait és megkezdődött a duna- parti dumaparti. Illetve csak kezdődött volna... — Szia Fabulon! — fekete kormányzati kocsi ugrat fel a Sérülés nélkül úszta meg a II. Erzsébet királynőről elneve­zett luxushajó pénteki balese­tét az óceánjáró 1800 utasa és ezer főnyi személyzete. A 66 ezer tonnás hajó — az utolsó a nagyok közül, amelyek még rendszeresen közlekednek Európa és Amerika között — homokzátonyra futott az ame­rikai partok közvetlen közelé­ben. A massachusettsi, szigetek­ben gazdag tengerpart — egyúttal kedvelt üdülővidék — hírhedt az alattomos záto­nyairól: itt süllyedt el 1956- ban egy svéd hajóval való összeütközés után az Andrea Doria nevű olasz óceánjáró; 43 ember vesztette életét a tragé­diában. járda szélére. (A közjáték elo­dázza az interjú kezdetét, de valami kitetszik majd belőle a hely szelleméből.) A vezető kinyitja az ajtót, de bennma­rad. A rádiótelefon kagylója az ölében pihen — adjatok egy kólát, már taplót nyelek. — Mezítláb? — Naná, csak hideg legyen. — Kapd el nagyokos, nyisd ki a fogaddal. Égyébként az imént láttam a volt főnöködet. A Lajost. Lenn ül a rakparton és riogatja a halakat. Valami észbontóan tarka hacukában van. Mondhatom, pocsékul néz ki. Eszembe jut, mekkora rikácsot vágott ki, amikor nem sötét nyakkendőt kötöttél. — Régen volt! A sofőr már dobja is vissza az üres üveget, amit Fabulon egy zsonglőrfogással próbál elkapni, de kicsúszik a kezéből és ott pattog még néhányat a műanyag lábtörlőn. Csak csó­válja a fejét. Lám, a régi refle­xei is elhagyják, akár a memó­riája, amibe több száz telefon­szám volt betáplálva. Lassan Az előírásoknak megfelelő­en az Erzsébet királynőt rév­kalauz irányította, és az útsza­kaszon elegendőnek jelezte az áthaladáshoz szükséges víz­mélységet. Hogy mégis miért következett be a baleset? Az ok rejtély elé állította a hatósá­gokat; a révkalauzt minden­esetre alkohol- és kábítószer­vizsgálatnak vetették alá. (A brit Cunard Line hajóstársaság egyértelműen az amerikai rév­kalauzt okolja.) A hajó ötnapos útjáról volt visszatérőben a Karib-tengerről New Yorkba. Utasait két óriás­kompon szállították partra. Többségük állítólag vidáman élte meg a kalandot: a hajóstár­saság vigasztalásul ingyen szol­gált fel szeszesitalokat... el is hízik. Feszül rajta a zakó is, amelyet pedig hajdan olyan bőre szabtak, hogy a hónaljtás- ka is kényelmesen aláférjen. Ahogy nézem őt, bizony kissé lepusztultnak látszik. Holott hajdan nagy reményekre jogo­sító sportember volt. A Merci elporol, végre enyém a terep. — Hány évet is húztál le a cégnél? Rámnéz ódivatú nap­szemüvege fölött: — Kerek 30-at és 112 napot. — Előtte? — Csak a bunyónak éltem. Sportállás egy gyárban, hét­végék a Tromos strandon, szép nagy- tdeccsek voltak, nemzet­közi meMny... a kesztyűm még megvanSC^líjak, helyezések, NB I, HumW-keret. Aztán az a hirtelerr bafiKet. Volt valami kártérítés, de az is soványan. Hirtelen levittek kutyába. Ér­ted? Amatőrbe. Ilyenkor aztán vékonyan fog a hivatalok ceru­zája. Kiszámoltak. Hát ez volt előtte. (Folytatjuk) Sikkes a sápadt Míg az ózonlyukkal nem sokat törődő európaiak még mindig arra törekednek, hogy a napon csokoládébarnára süttessék magukat, Japánban a sápadt színt tartják sikkesnek. A tokiói divatszakmá­ban ez évben a„napfényt visszaverő" különleges ruházat a sláger. Az ilyen ruházat mindenekelőtt az ibolyántúli sugaraktól véd — állítják a gyártók és az eladók. A sokmilliós város nagy áruházai több mint 50 százalékos forgalomnövekedést jelentenek ilyen árucikkekből. Nagy a keres­let dzsekikben, ingekből, sapkákból, fürdőruhákból, sőt ernyőből és függönyökből is—mindenből, ami véd a napsugár elől. A japán divattervezők már a múlt évben piacra dobták az „anti- napsugár" árukat. Az igazi vásárlási őrület azonban az idén keződött. A különleges ruházat gyártói 95 százalékos védettséget ígérnek a vásárlóknak. Ezt különböző eljárások biztosítják. Így például fényvisszaverő részecskéket „építenek be" a textilanyagokba. Más cégek azt hirdetik, hogy árujuk színezésénél olyan vegyi anyagokat használnak, amelyek gondoskodnak a megfelelő vé­dettségről. Bármim legyen is, a tokiói ,jobb körök" szerint csak a halvány bőrszín előkelő, s a gyorsan alkalmazkodó japán ipar és a kereske­delem kihasználja azt, amit valószínűleg néhány divatdiktátor üzleti érdekbeli dobott be a köztudatba. Bertalan Imre: „Elsősorban nekünk kell megújhodnunk” „Fabulon” alezredes a kiber-teraszon

Next

/
Thumbnails
Contents