Békés Megyei Hírlap, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-10 / 188. szám
1992. augusztus 10., hétfő NAGYVILÁG BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Valahol. Európában? Szarajevó utcáin gépjárműroncsok között csatangoló kisfiú Nem kizárt, hogy közvetítsünk Kérdőjelek A történelem 107 éves matrónája Látjuk-e az erdőtől a fát? A kérdést szándékosan fordítottuk meg, hiszen általában és joggal az összefüggéseket szokták hiányolni, amikor a fától szem elől vesztik az erdőt. A természet zöldjéből vett példabeszéd ezúttal emberekre vonatkozhat, akik a nemzetközi politika váltáshírei mögött vannak. Felkavarnak a veszteséglisták, de méginkább megrázó, amikor a számok mögül elővillannak a sorsok. Boszniában tíz- és százezrek kényszerültek otthonaik elhagyására. Miért? Volt, aki azért menekült, mert félt a harcoktól, kegyetlenkedésektől, volt, akit elűztek, hogy a házát idegeneknek kínálják fel. Minden ember élete kész regény: két, életkorbeli véglet. A legfiatalabb földönfutó az a kislány lett, akit anyja a vonaton, a magyar határ felé tartva szült meg. A legidősebb pedig az észak-boszniai Kozlucól elkergetett Ambera Puskarevics, aki betölötte már a 107. életévét, s nem hitte volna, hogy egyszer még Nagyatádon át az ausztriai Mödlingbe kerül. A történelem matrónája ugyanazon a helyen élte le életét a Balkánon, de közben nyolc különböző állampolgársága volt, s a határzár ellenére is nehéz lett volna eltanácsolni Ausztriából, amikor az Osztrák-Magyar Monarchia fennhatósága alatt álló területen született... Megfeledkezhetiink-e az emberekről, akik a hadijelentések mögött vannak? A politikai megoldások—s jó lenne, ha végre nem a fegyvereké lenne a szó — ésszerűséget, józanságot, türelmes tárgyalásokat követelnek. De ellentétes-e ezzel, hogy türelmetlenek is legyünk az emberi kiszolgáltatottság és vergődés láttán? Lehetetlen, hogy Ambera Puskarevics életének száznyolcadik esztendejében ismét kozluci otthonában pihenjen? Réti Ervin, Ferenczy Europress A II. Erzsébet szerencsés balesete Ma: kábítószerellenes világnap A kábítószer elleni küzdelem nemzetközi napjának megtartásáról az ENSZ közgyűlése határozott 1987- ben, így először 1988- ban rendezték meg. A kábítószer-probléma a világ legsúlyosabb gondjainak egyike. A téma Magyarországon sokáig tabunak számított, így régi adósságot törlesztett a Népjóléti Minisztérium azzal, hogy az évek óta meglévő hírzárlat feloldásaként idén januárban fórumot rendezett a kábítószer-kereskedelem és -fogyasztás hazai helyzetéről. Nagy problémát okoz a tranzitcsempészet is. ## * Illúzió lenne ugyan azt hinni, hogy ha annak idején nem tartozott volna az „amiről nem beszélünk, az nincs” — témák közé a kábítószerfogyasztás, akkor hazánkat elkerüli ez a probléma. De bizonyos, hogy ha az elhallgatások helyett az alapos tájékozódás és tájékoztatás, a megelőzésre való felkészülés, az ezzel kapcsolatos kérdések jogi rendezése időben megkezdődött, illetve megtörtént volna, talán könnyebb lenne felvenni a drog ellen a har- cot. y ] Kész bezáratni a lágereket Radovan Karadzic, a boszniai szerbek vezetője szombaton kijelentette: kész azonnal bezáratni az összes fogolytáborokat és átadni azokat a Vörös- kereszt illetékeseinek, akik máris beléphetnek a táborok területére. Szarajevóban egyébként a szombat nyugodtan telt el, s csak estére hallatszottak hevesebb lövöldözések. Heves harcot jelentettek a köztársaság északi, Horvátországgal határos körzeteiből. Bush ellenzi George Bush amerikai elnök tegnap újból határozottan ellenezte Margaret Thatcher volt brit miniszterelnök javaslatát a boszniai katonai beavatkozásra. Thatcher szombaton a CNN-nek kijelentette: a bos- nyákoknak fegyvert kell adni; az ENSZ-határozatnak módot kell teremtenie katonai erő alkalmazására a brutálisan gyilkoló szerbek ellen. Az amerikai elnök cáfolta a híreket, hogy megegyeztek volna az amerikai légierő, illetve a Nyugat-Európai Unió szárazföldi csapatainak bevetésében a segélyszállítmányok megvédésére. Elismerte: a válság megítélésében Washingtonnak vannak vitái Londonnal és Párizzsal. Az oldal külpolitikai tudósításai az MTI hírei alapján készültek. Diplomáciai kapcsolataink révén segíteni akarunk abban, hogy más országok is jobban megértsék Észtország és a Baltikum sajátos problémáit — jelentette ki tegnap Tallinnban Jeszenszky Géza. A külügyminiszter azt a lehetőséget sem zárta ki, hogy Magyarország közvetítsen Oroszország és Észtország között az orosz csapatok kivonása ügyében. Jeszenszky Géza vasárnap az észt fővárosban fejezte be három balti országot érintő körútját. Szombat este Vilni- usból érkezett Tallinnba, ahol rögtön találkozott észt kolleA magyarok ígéretes világtalálkozójának küszöbén ne az acsarkodásra, hanem a gondolatok és a reménységek egymásra találására gondoljunk: az 1,8 milliós amerikai magyarság szereti az óhazát, és tudni akarja, hogy mit tehet érte — erről nyilatkozott az MTI-nek Bertalan Imre, az Amerikai Magyar Refomátus Egyesület elnöke. A köztiszteletben álló lelkipásztor, egyben az amerikai magyar koalíció vezetője, negyvenezer református küldötte lesz a világ- találkozón. — Ne legyen a világszövetség új kezdet, hiszen nem szabad lemondanunk az 1938-as megalakulás történelmi szakagájával, Jaan Manitskival. Vasárnap fogadta a magyar külügyminisztert Ülő Nugis parlamenti elnök és Tiit Vähi észt miniszterelnök. A kormányfővel folytatott megbeszélés után Jeszenszky Géza elmondta; Meggyőződött arról, hogy Észtország komolyan törekszik a kapcsolatok szorosabbra fűzésére Magyarországgal, és igényli a magyar tapasztalatok megismerését, hasznosítását. Fontosnak mondta a magyar külügyminiszter, hogy fejlődjenek a két ország közötti gazdasági kapcsolatok is. száról, amelynek egyesületünk is részese volt. A megújhodásnak viszont helye van: elsősorban nekünk kell megújhod- nunk, akik odamegyünk, de nem azokkal az indulatokkal, amelyek a decemberi, rendkívüli közgyűlésen erőt vettek rajtunk, és így csaknem sírásóivá váltunk a világszövetségnek. Az átalakulás már 1989-ben megkezdődött, azoknak a személyeknek a révén, akik vállalták a szolgálatot, felkeresték a világ szétszórt magyarságát, és szerepet játszottak abban, hogy először szívünkre öleljük a Kárpát-medence magyarjait. A megválasztott vezetőség a megújhodás jegyében dolgozik — mondta. Ennek egyik lényeges állomása lesz az észt—magyar gazdasági vegyes bizottság valószínűleg még idén ősszel esedékes felállítása. — Napirenden szerepel egy finnugor, észt—magyar— finn csúcstalálkozó is, amely távolról sem lesz protokolláris esemény, hanem alkalmat adhat a skandináv és a balti térség, valamint Közép-Európa közötti szálak szorosabbra fűzésére — fejtette ki a magyar külügyminiszter. Jeszenszky Géza látogatása végeztével vasárnap délután hazautazott Budapestre. Ellenőrzött buszok Egy júliusban végzett vizsgálat lesújtó eredményei alapján az osztrák belügyminisztérium azt tervezi, hogy rendszeresen és szigorúan ellenőrzik a kelet-európai országokból érkező gépjárművek, különösen a turistabuszok műszaki állapotát. A burgenlandi hatóságok júliusban 380, kelet-európai országból érkező turistabusz műszaki állapotát ellenőrizték, és csupán tizenkilencet találtak kifogástalannak. 1. A találkozás Egy esős délután „Fabulon” nyugalmazott alezredes (államférfiak egykori „bőre- őre”) egymaga kavargatta kávéját a budapesti Ipoly presszó teraszán, amely pihenő kormányőrök közkedvelt találkozóhelye volt. 4 asztal és körülötte tucatnyi szék. A magnó hangereje decibelben is igen alacsony volt, ami pedig a deciket illeti, abban is legfeljebb a feles volt a mértékegység. Meg a csúcsfogyasztás is, hiszen olykor rendkívüli műszakban is szolgálatba kellett lépni. Ismerve „Fabulon” alezredes színes-izgalmas életét, lecsaptam rá. Nehezen állt rá a beszélgetésre, főleg, amikor kis diktafonomat is meglátta, de azután felvonta széles vállait és megkezdődött a duna- parti dumaparti. Illetve csak kezdődött volna... — Szia Fabulon! — fekete kormányzati kocsi ugrat fel a Sérülés nélkül úszta meg a II. Erzsébet királynőről elnevezett luxushajó pénteki balesetét az óceánjáró 1800 utasa és ezer főnyi személyzete. A 66 ezer tonnás hajó — az utolsó a nagyok közül, amelyek még rendszeresen közlekednek Európa és Amerika között — homokzátonyra futott az amerikai partok közvetlen közelében. A massachusettsi, szigetekben gazdag tengerpart — egyúttal kedvelt üdülővidék — hírhedt az alattomos zátonyairól: itt süllyedt el 1956- ban egy svéd hajóval való összeütközés után az Andrea Doria nevű olasz óceánjáró; 43 ember vesztette életét a tragédiában. járda szélére. (A közjáték elodázza az interjú kezdetét, de valami kitetszik majd belőle a hely szelleméből.) A vezető kinyitja az ajtót, de bennmarad. A rádiótelefon kagylója az ölében pihen — adjatok egy kólát, már taplót nyelek. — Mezítláb? — Naná, csak hideg legyen. — Kapd el nagyokos, nyisd ki a fogaddal. Égyébként az imént láttam a volt főnöködet. A Lajost. Lenn ül a rakparton és riogatja a halakat. Valami észbontóan tarka hacukában van. Mondhatom, pocsékul néz ki. Eszembe jut, mekkora rikácsot vágott ki, amikor nem sötét nyakkendőt kötöttél. — Régen volt! A sofőr már dobja is vissza az üres üveget, amit Fabulon egy zsonglőrfogással próbál elkapni, de kicsúszik a kezéből és ott pattog még néhányat a műanyag lábtörlőn. Csak csóválja a fejét. Lám, a régi reflexei is elhagyják, akár a memóriája, amibe több száz telefonszám volt betáplálva. Lassan Az előírásoknak megfelelően az Erzsébet királynőt révkalauz irányította, és az útszakaszon elegendőnek jelezte az áthaladáshoz szükséges vízmélységet. Hogy mégis miért következett be a baleset? Az ok rejtély elé állította a hatóságokat; a révkalauzt mindenesetre alkohol- és kábítószervizsgálatnak vetették alá. (A brit Cunard Line hajóstársaság egyértelműen az amerikai révkalauzt okolja.) A hajó ötnapos útjáról volt visszatérőben a Karib-tengerről New Yorkba. Utasait két óriáskompon szállították partra. Többségük állítólag vidáman élte meg a kalandot: a hajóstársaság vigasztalásul ingyen szolgált fel szeszesitalokat... el is hízik. Feszül rajta a zakó is, amelyet pedig hajdan olyan bőre szabtak, hogy a hónaljtás- ka is kényelmesen aláférjen. Ahogy nézem őt, bizony kissé lepusztultnak látszik. Holott hajdan nagy reményekre jogosító sportember volt. A Merci elporol, végre enyém a terep. — Hány évet is húztál le a cégnél? Rámnéz ódivatú napszemüvege fölött: — Kerek 30-at és 112 napot. — Előtte? — Csak a bunyónak éltem. Sportállás egy gyárban, hétvégék a Tromos strandon, szép nagy- tdeccsek voltak, nemzetközi meMny... a kesztyűm még megvanSC^líjak, helyezések, NB I, HumW-keret. Aztán az a hirtelerr bafiKet. Volt valami kártérítés, de az is soványan. Hirtelen levittek kutyába. Érted? Amatőrbe. Ilyenkor aztán vékonyan fog a hivatalok ceruzája. Kiszámoltak. Hát ez volt előtte. (Folytatjuk) Sikkes a sápadt Míg az ózonlyukkal nem sokat törődő európaiak még mindig arra törekednek, hogy a napon csokoládébarnára süttessék magukat, Japánban a sápadt színt tartják sikkesnek. A tokiói divatszakmában ez évben a„napfényt visszaverő" különleges ruházat a sláger. Az ilyen ruházat mindenekelőtt az ibolyántúli sugaraktól véd — állítják a gyártók és az eladók. A sokmilliós város nagy áruházai több mint 50 százalékos forgalomnövekedést jelentenek ilyen árucikkekből. Nagy a kereslet dzsekikben, ingekből, sapkákból, fürdőruhákból, sőt ernyőből és függönyökből is—mindenből, ami véd a napsugár elől. A japán divattervezők már a múlt évben piacra dobták az „anti- napsugár" árukat. Az igazi vásárlási őrület azonban az idén keződött. A különleges ruházat gyártói 95 százalékos védettséget ígérnek a vásárlóknak. Ezt különböző eljárások biztosítják. Így például fényvisszaverő részecskéket „építenek be" a textilanyagokba. Más cégek azt hirdetik, hogy árujuk színezésénél olyan vegyi anyagokat használnak, amelyek gondoskodnak a megfelelő védettségről. Bármim legyen is, a tokiói ,jobb körök" szerint csak a halvány bőrszín előkelő, s a gyorsan alkalmazkodó japán ipar és a kereskedelem kihasználja azt, amit valószínűleg néhány divatdiktátor üzleti érdekbeli dobott be a köztudatba. Bertalan Imre: „Elsősorban nekünk kell megújhodnunk” „Fabulon” alezredes a kiber-teraszon
