Békés Megyei Hírlap, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-07 / 186. szám

HIRDETÉS—TELEFON: 25-173 * HIRDETÉS—TELEFAX: 21-401 « HIRDETÉS—TELEFON: 25-173 * HIRDETÉS Békéscsaba belvárosában irodahelyiségek bérbe adók, teljes körű szolgáltatás mellett. ÉRDEKLŐDNI: 23-155-ÖS TELEFONON. Árengedményes vásár! Az INTERSPAN termékeiből a laminátos és natúr faforgácslapok választékából árengedményes akciót szervezünk j 1992. augusztus 10-étől augusztus 29-éig. A romhányi fagyálló mázas padlólapokból (5x5 cm, 10x10 cm, 10x20 cm) 1992. augusztus 10-étől augusztus 23-áig 15% árengedménnyel árusítunk. Várjuk kedves vásárlóinkat. TUZEP KFT., Békéscsaba, Ipari út 13. Telefon: 24-831,21-948. Telefax: 25-852. TÜZEP MINTABOLT, Békéscsaba, Andrássy út 48. Telefon: 21-587.----------NYARAL? RÁÉR?-------Segítsen!-------Véradás a strandon! A Gyulai Pándy Kálmán Megyei Kórház véradónapot szervez 1992. augusztus 8-án, szombaton 9 órától a Várfürdő területén a hagymakupolás medence emeleti pihenőhelyiségében. Kevés a vér! Bárki rászorulhat! Itt és most Ön segít, legközelebb az Ön ismerősét segíti meg az ország másik részében nyaraló. Szánjon rá egy órát a szabadidejéből és ADJON VÉRT! Mit nyújtunk cserébe? Vérnyomásmérést, orvosi vizsgálatot és meghatározzuk a koleszterinszintjét! Ráadás? Véradás végén egy kis vendéglátás. Kérjük, hozza magával személyi igazolványát! FELSZÁMOLÁSI HIRDETMÉNY!__________ A REORG Rt. Budapest, Vadász u. 30. sz. nyilvános értékesítés keretében értékesíti a felszámolás.alatt álló Sarkadkeresztúri Egyetértés Mgtsz alább felsorolt készleteit: 1992. augusztus 10-én 10 órakor a sarkadkeresztúri termelőszövetkezet központi irodájában, Sarkadkeresztúr, Rákóczi u. 5. — erőgépek, munkagépek. 1992. augusztus 10-én 11 órakor az mgtsz gépműhelyénél 3 db mezőpaneles juhhodály és 3 db hagyományos sertéstartó épület, valamint egyéb vagyontárgyak. Fizetési feltételek: értékhatártól függően készpénz, bankgarancia. A TIT Körösök Vidéke Egyesülete a Békés Megyei Munkaügyi Központtal közös szervezésben az elhelyezkedni nem tudó munkanélküliek részére az alábbi tanfolyamokat indítja szeptembertől: — felsőfokú vállalkozói menedzsment (diplomásoknak és érettségizetteknek) — számítógépes gépírás, szövegszerkesztés (középiskolai végzettségűeknek és gépírni tudóknak) — hogyan vállalkozzunk (érettségizetteknek munkaerőpiaci tréning). Érdeklődni a megyei munkaügyi központ területi kirendeltségein lehet. Coca-Cola Amatil Beverages (Hungary) Ltd. CCA is now wishing to employ Sales Representatives. for the Békéscsaba area. After training in Budapest the successful applicants will be responsible to the Sales Manager for the selling and promoting* of Coca-Cola and allied brands in the general area of BÉKÉSCSABA. Written applications should be forwarded to Mr. András Hégely with a photograph, drivers licence number and CV. Application should reach BÉKÉSCSABA by 14th August, 1992. Own car is essential in the first period however a company vehicle will ultimately be supplied. Excellent career opportunity and renumeration. Knowledge of English is preferable. Send vour application to: Coca-Cola Amatil Beverages (Hungary) Ltd. 5601 Békéscsaba, pf. 26. Pierre Pescer: Kaland a levegőben 5. Kissé talán valószínűtlen, de mégis igaz, hogy mrs. Hobson álló húsz percig kérdezőskö­dött. Tudni akarta a pontos me­netidőt, a várható veszélyeket, mindent. És végül Daniels pi­lóta haditetteire is kíváncsi volt. De ezeket már nem is­merhette meg. Ugyanis meg­szólalt a kis harang, ami a be­szállást jelezte. Az utasok elfoglalták helyei­ket a gépben és Daniels, akit valósággal elkábított mrs. Hobson rengeteg kérdése, most végre nyugodtan, zavar­talanul szippanthatott néhá­nyat cigarettájából. A szerelő bemászott a helyére, mégegyszer ellenőrizte a gé­pet, megnézte a benzintartályt és az olajkészletet, a műszere­ket vizsgálta és egy jobb sorsra érdemes filmslágert dúdolt közben. Mrs. Hobson, aki most az ura mellett ült a gépben, feltet­te az első kérdést: — Nem bukunk előre, ha indul a gép? — Nem, édes fiam... — Ez biztos? Megkérdeztél valakit? — Nem, de gondolom... — Az még semmi... Meg kellett volna kérdezni a piló­tát... Fred Johnson az ablaknál ült és arra gondolt, hogy perceken belül a magasba lendülnek és elhagyják Friscót. Milyen ökör volt, hogy nem tizenöt évvel ezelőtt hagyta faképnél az asszonyt. Tizenöt évig kínló­dott egy félőrült nő mellett, tűrte oktalan és buta féltékenykedé­sét. Hiszen, ha okot adott volna azokra a rettenetes jelenetekre, amelyek elviselhetetlenné tet­ték az életét... De nem adott! Nem lehet még egy olyan becsületes férj az Államok területén, mint ő. Minden cent­ről elszámolt, mindig csak azon törte az eszét, mivel szerezhetne örömet az asszonynak... És még ha arra gondol, hogy az asszony esetleg valami meggondolat­lanságot követ el kétségbeesé­sében, akkor sem tud változatni a dolgokon... Tizenöt év, egy kicsit sok... Sam Garrick arra gondolt, hogy egy órán belül már mu­tatkozni fognak az izgalom je­lei az áruházban. Kétségtelen, hogy a cégvezetők, akik eddig naponta jelentést tettek, cso­dálkozni fognak, hogy mind­két főnök eltűnt... Holnap reg­gelig nem lesz különösebb baj... A pénzért jelentkező hi­telezőket elküldik és máskorra rendelik... De hamarosan ki­derül majd, hogy a főnökök eltűntek Friscóból... Jönnek a bajok. Az áruház nem tud fi­zetni. Könyvvizsgálat, hatósá­gi beavatkozás, minden ki­derül... Az utolsó órákban fel­vett kölcsönök... Brrrr! Miért nem indul már ez a gép? Willy Maxbell miss Parkért nézte, aki mosolyogva leste, mikor támad valakinek valami kívánsága. Neki kétségtelenül támadt, de ezt a kívánságát nem merte volna elmondani a felesége előtt. Egyébként mrs. Maxbell e percben nem unatkozott. A pi­lótát nézte, aki odalent volt még a földön és szakértő szem­mel vizsgálta a gépet. A pilótát figyelte és megállapította, hogy arcéle férfias, megjele­nése imponáló, kemény, hatá­rozott. Ólyan ember, akire szí­vesen rábízza az életét. Sőt, ha összehasonlítja Maxbellel, ak­kor ez az összehasonlítás hatá­rozottan a pilóta javára dől el. Tom Átkinson, illetőleg Tom Petterson szakadatlanul az óráját nézte és arra gondolt, mi történik most az irodában. Alig egy órája, hogy mr. Bar- risson megérkezett. Most va­lószínűleg ott áll az iroda ajta­jában és az alkalmazottakat fi­gyeli. Régi rossz szokása ez. Majdnem elviselhetetlen. Amikor ezzel a szórakozásá­val végzett, rágyújt egyikére ama büdös szivaroknak, ame­lyet jobb érzésű ember nem mer odakínálni a szegény vil­lanyszerelőnek, aki a lakásá­ban dolgozott. A teherhajók boldog tulajdonosa azonban csak ezeket szívja. Mert van­nak emberek, akik nem tudnak élni... Mr. Barrissonnak sejtelme sincs arról, hogy a derék Tom Atkinson, akinek tíz év előtt, annak ellenére nem adott fize­tésemelést, hogy a kitűnő fia­talember megérdemelte vol­na; sejtelme sincs arról, hogy a kiváló alkalmazottja e percben nem ácsorog az adós cég pénz­tárfülkéje előtt, hanem Hawai felé készül... Majdnem felnevetett örö­mében, amikor arra gondolt, milyen arcot vág majd mr. Barrisson, ha kiderül, hogy Tom és a pénze — elrepült. Mit szól majd, ha délben meg­unja a várakozást és felemeli a telefonkagylót, hogy megkér­dezze az adós cégnél, ott járt-e Tom és mikor ment el? Milyen színek játszadoznak majd szenvtelen arcán, ha megtud­ja, hogy Tom Atkinson már tegnap délután felvette a pénzt...? Patty Bronson már odalent körülnézett. És úgy látta, hogy nem érdemes figyelmet szen­telni az utasoknak. Mindössze négy magános férfiutas van. Az egyik nagyon komor, rosszkedvű és már most az ab­lakon néz ki, mintha valami csodát látna a repülőtéren. A másodikon látszik, hogy üzletember. Maga elé néz és gondolkodik. Egészen biztos, hogy most is számol és kalku­lál. Nagy fáradozásába kerül­ne észrevétetni magát és a si­ker akkor sem biztos. Itt van még az a nyurga fiatalember, aki pillanatonként az óráját né­zi. H... talán... Bár a fiatalem­berek kegyetlenek tudnak len­ni... Itt van azonkívül még a negyedik férfiutas, aki olyan bánatos, mintha a sírból kelt volna ki... Ezt biztosan nem érdeklik a nők. És persze nem is olyan egyszerű a dolog itt a gépen... Nem lehet feltűnően viselkedni... Ki kell várni az alkalmat... Végül Robert Stimson is a helyén ül. Nem először készül erre az útra és unja. Mint ahogy mindent a világon ún, semmi­nek nem tud örülni és úgy érzi, neki is meg kellett volna halnia azon a napion, amikor Glory elköltözött az élők világából. Kilenc ember. Nászutasok. Menekülő férj. Bűnös üzlet­ember. Unatkozó milliomo­sok. Sikkasztó. Félvilági hölgy. Zenebohóc. És egy sze­gény, szerény, komoly lány: a stewardess. Tíz ember, összezárva egy hosszúkás fülkébe, amely a motor dübörgése után nemso­kára a levegőbe emelkedik. Tíz ember, tíz élet, különböző utak, különböző érzések. Jók, rosszak, hamisak, számítók, fölényesek, gyávák, igazak és becstelenek. Buták és okosak; céltalanok és számítók. Egy alumíniumfülkében, ég és föld között.... — Indulunk! — harsam odalent a startertiszt kiáltása. Daniels már a motor mellett ült. Mosolygott. Erős fogsora kivillant barna arcából és a startertiszt felkiáltott hozzá: — Good luck, Johnny! Azután futni kezdett a gép és nemsokára a magasba emel­kedett. — Látod — mondta mr. Hobson —, nem buktál előre! — Igaz — hagyta rá az asszonyka —, de te ezt nem tudhattad! Most nem érzem magam rosszul! Kíváncsi va­gyok, mi lesz később!? Fred Johnson arra gondolt, hogy ebben a piercben szakadt el az utolsó szál, amely az asszonyhoz kapcsolta. Most új, kellemesebb élet kezdődik. Igaz, hogy nagyon sok baja lesz a válóperrel, de ez most már mindegy. Még akkor is válik, ha csak centjei marad­nak... Mert ez a pokol kibírha­tatlan volt... Sam Garrick felsóhajtott. Na végre, indulunk, Hawaiban majd hajóra száll és valame­lyik déltengeri szigetre megy. Két évig álnéven él, addig el­csitulnak az ügy hullámai, azután hozzákezdhet valami­hez... Szerencsére, pénz van elég... Willy Maxbell elhatározta, hogy Hawaiban feltétlenül be­szél a stewardessel. Csak adó­dik majd alkalom arra, hogy megmondja neki: ilyen szép lánynak nem szabadna stewar- dessnek lenni. Egész más élet vár reá, ha egy kicsit kedves lesz hozzá... O egyébként Willy Maxbell, ha a kisleány még nem tudná... És Willy Maxbell bőkezűen honorálja azokat, akik kedvesek hozzá... Az asszony arra gondolt, hogy Hawaiban épp olyan unalmas lesz, mint Friscó- ban... Nem volt érdemes ilyen korán kelni és utazni... Ha már utaznak, akkor inkább Euró­pába kellett volna... Igaz, hogy ott már volt, de az első férjé­vel... Viszont az is igaz, hogy Maxbellel sem lenne érdeke­sebb... Eh, mindegy, most már mindegy... Tom Patterson úgy ült a he­lyén, mint aki kincset talált. Most aztán már jöhet a sziré­nás rendőrautó... Nem érik el! És Hawaiban kezdődik az élet. Szmokingot csináltat, selyem­ingeket. Mulatóhelyekre fog járni, ragyogó nők közé... Élni fog, szórakozni, mulatni. Úgy, ahogy Tom Atkinson nem él­hetett soha! Patty Bronson arra gondolt, hogy Hawaiban mindenek­előtt strandolni fog. Lesül. A bőre egy árnyalattal sötétebb lesz és ez feltétlenül jól áll neki. Akkor azután csináltat még egy-két ruhát, mert sem­mi kétség, hogy az aranyha­lacskának. megfelelő csalétek is kell... Jaj Istenem, csak si­kerülne végre kifogni vala­kit... Valami rendes, pénzes embert... (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents