Békés Megyei Hírlap, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-04 / 183. szám

1992. augusztus 4., kedd SPORT aRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Történt még... Mindenki a középdöntőben Megkezdődtek az olimpia ka­jak-kenu versenyei is hétfőn. A mieink közül a selejtezők­ből két egység kivételével mindenki egyeneságon bizto­sította a továbbjutást a közép­döntőbe. Valódi ijedtségre adott viszont okot Gyulay Zsolt, aki elsőként szállt hajó­ba a magyarok közül. Címvé­dőhöz méltatlanul csak har­madik lett, s mivel futamon­ként ketten jutottak tovább a középdöntőbe, Gyulay ismét­lésre, az egyik késő délutáni reményfutamra kényszerült, ahol viszont magabiztosan nyert, s jutott tovább. Olimpiai döntőnek is beil­lett Kőbán versenye, ahová rajta kívül még három világ- klasszist sodort a sors(olás). A sokszoros világbajnok, a 30 évesen is elnyiíhetetlen egyko­ri keletnémet Birgit Schmidt (lánynevén Fischemek ismer­te meg a kajakvilág) mögött másodikként haladt át a célvo­nalon. Aztán viszont, miköz­ben az olimpia kezdete óta elő­ször eleredt az eső, benn a víz­ben Csipes és Gyulay révén újabb hidegzuhany érte a ma­gyarokat. Féltávnál a negyedi­kek voltak, aztán 500-nál már csak a hatodikként csorogtak be a célba. Az esti reményfu­tamból másodikként kerültek Gyulayék a középdöntőbe. Vívás: jön a világbajnok Hétfőn „csonka” vívónap volt, ezúttal ugyanis nem avattak bajnokot. Délelőtt 11 órakor tizenkét női tőrcsapat négy hármas csoportban kezdte meg az első napi küzdelmeket, s az első 2-2 jutott tovább, ők folytatják majd kedden, s har­colnak az érmekért. A magya­rok Nagy-Britanniával és az Egyesített Csapattal kerültek egy csoportba. A nyitó mérkő­zést a britek ellen vívták. A találkozón Mincza Ildikó, Ste- fanek Gertrúd, Lantos Gabri­ella és Jánosi Zsuzsa lépett pástra. A nyitó mérkőzésen a csapat teljesítette az elő­írásszerű győzelmet, 9:1-re nyert. A magyarok második ellenfele, a budapesti világ- bajnokság ezüstérmese, a volt Szovjetunió, azaz az Egyesí­tett Csapat volt. A magyar ví­vónők ötlettelenül, sőt, néha lélektelenül vívtak. Nem érző­dött igazán rajtuk az akarás. A végeredmény 9:4, s a keddi folytatásban a világbajnok olaszok ellen lépnek pástra. Szamadov: mindenből kizárva! Drákói szigorral büntette meg a NOB Ibrahim Szamadovot, az Egye­sített Csapat 82,5 kilós súlycsoport­ban indult súlyemelőjét botrányos vi­selkedéséért: az olimpiák történeté­ben először fordult elő, hogy egy sportolót megfosztottak érmétől, örökre eltiltották és azonnali ha­tállyal kizárták a játékokból. A 24 esztendős csecsen nemzetiségű olim­pikon, aki pénteken este a súlycso­portja versenyén nyert bronzérmet a földhöz vágta és a dobogóról de­monstratív módon távozott, már vissza is utazott hazájába. Hasonló botrányra utoljára az olimpiák tör­ténetében egyszer került sor, ami- korl972-ben a pakisztáni gyeplabda­válogatott az NSZK-val szemben ve­szített és a csapat tagjai mérgükben a díjkiosztásnál az ujjúkon forgatták a szalagra fűzött ezüstérmet. A váloga­tott játékosainak egy részét akkor is örökre eltiltották a versenyzéstől. A nól gyaloglás első olimpiai bajnoka a kínai Chen Yueling Rosza Mária 12., Ilyés Ildikó 13. helyezett Kosza Mária Ilyés Ildikó Este nyolc óra előtt néhány perccel vágott neki a női gya­loglás 44 tagú mezőnye a 10 kilométeres távnak, s akárcsak a férfiaknál, itt is a Montjuic stadionban volt, ahol hozzáve­tőleg az utolsó 300 métert gya­logolták. Illetve... Ebben az olimpián először szereplő ver­senyszámban indult két békés­csabai atléta, a tapasztalt Ro­sza Mária és Ilyés Ildikó is. „Minden lehet, sokan esélye­sek a győzelemre, s majd meg­látjuk...” — szólt az előzetes esélylatolgatás a mieinket ille­tően. Nos, egy darabig úgy lát­szott, hogy a szám első olimpi­ai aranyérmét remek hajrával a tokiói világbajnok, az Egyesí­tett Csapat kiválósága, Ivano­va szerzi meg a rekkenő hőség­ben, ám már ekkor is kitűnt, hogy igencsak futva teljesítet­te az utolsó száz métert. Nem volt tehát meglepetés, hogy később kizárták a versenyből és a sporttörténelmi bajnoki címet a kínai Chen Yueling nyerte meg. így Rosza Mária is előrelépett a 12., Ilyés Ildikó a 13. helyen fejezte be a ver­senyt a rekkenő hőségben. A harmadik magyar induló, a komlói Alföldi Andrea 18. lett. Schulek Ágoston, a szövet­ség elnöke: — Azt hozták a lányok, amit vártunk tőlük, Tisztességesen helytálltak. Hétfői magyar vonatkozású atlétikai eredmény, hogy Hor­váth Attila 62,28 méteres do­bással bejutott a diszkoszvetés döntőjébe. Női 10 km gyaloglás, olimpiai baj­nok: Chen Yueling (Kína) 44:32 p; 2. Jelena Nyikolajeva (Egyesített Csapat) 44:33; 3. Li Chunxiu (Kína) 44:41; 4. Sari Essayait (Finnország) 45:08; 5. Cui Yingzi (Kína) 45:15; 6. Madalein Svensson (Svédország) 45:17 ... 12. Rosza Mária (Magyar- ország) 45:50; ... 13. Ilyés Ildikó (Magyarország) 45:54;... 18. Alföldi Andrea (Magyarország) 46:35. cr Vízilabda-vereség a hazaiaktól Este szálltak a medencébe a házigazda spanyol és a magyar pólósok. Nos, a mieink nem tudtak mit kezdeni a több ezres tömeg által támogatott jól ját­szó spanyolok ellen. Már 6—1-re is vezettek a házigaz­dák, amikor feljöttek a mieink, s végül 8—5-re nyertek az ibé­riaiak. Mindez azt jelenti, a magyar vízilabdázók valószí­nű csak az 5—8. helyért mér­kőzhetnek majd. Még versenyben A 100 kilósok között Kiss Sán­dor szerencsére feledtette a japán Akaishitől elszenvedett Elekes- féle vereség utáni keserű szájízt, ragyogóan ment be lábra több alkalommal is, és a jól képzett szenegáli Diouf ellen 7:3 -as pon­tozással mutatkozott be. Meglehetősen letört volt a dél­előtti vereség után Elekes, aki a 68 kg-ban kétvállas vereséggel mutatkozott be a szabadfogású birkózó rajton. — Viszonylag könnyebb ellenfelek jönnek, most „beindulok”—ígérte acse- peli birkózó. A második forduló­ban be is tartotta szavát, remek kötöttfogású akciókkal, többek között pörgetéssel lepte meg a spanyol Barciát, és 7:1 arányban diadalmaskodott. Ma: 12 bajnok 8.00: LOVAGLÁS: díjugratás, csapat. 9.00: VÍVÁS: férfi tőrcsapat, selejtező (Érsek Zsolt, Kiss Róbert, Busa István, Németh Zsolt, Gâtai Róbert). KAJAK-KENU: 1000 m-es selejtezők: férfi kajak egyes (Csipes Ferenc), kenu egyes (Zala György), férfi kajak kettes (Rajna András, Bártfai Krisztián), kenu kettes (Kolonics György, Pálizs Attila), férfi kajak négyes (Csipe Ferenc, Gyulay Zsolt, Fidel László, Ábrahám Attila), női kajak négyes 500 m (Dónusz Éva, Czigány Kinga, Mészáros Erika, Kőbán Rita). ÍJÁSZAT: 70 m női csapat, nyolcad- döntőtől a döntőig (Kovács Judit, Szendey Marina, Kis Tímea). BIRKÓZÁS: szabadfogás, selejte­zők: 48 kg (Óváry László), 74 kg (Nagy János), plusz 100 kg (Gombos Zsolt), 52 kg, 68 kg (Elekes Endre), 100 kg ( Kiss Sándor). VÍVÁS: női tőrcsapat, direkt kiesés. KÉZILABDA: férfiak: Magyaror­szág—Csehszlovákia. ÖKÖLVÍVÁS: negyeddöntők (63 kg: Szűcs László, 71 kg: Mizsei György, 81 kg: Béres Zoltán). KAJAK-KENU: reményfutamok. 18.30: SÚLYEMELÉS: plusz 110 kg A csoport, döntő— BAJNOKAVATÁS. 20.00: ÖKÖLVÍVÁS: negyeddön­tők (Kovács István). VÍVÁS: női tőrcsapat, döntő — BAJNOKAVATÁS. Lukács József: kifejezhetetlenül nagy eredmény! „Életnagyságéi képpel várjuk Henit!” A női tornaversenyek értékeléséhez aligha kereshettünk volna avatottabb szakembert segítségül Lukács Józsefnél. Természe­tesen az ex-szövetségi kapitány, az Előre Agro-Stop vezető edzője is árgus szemekkel figyelte a szombat estét És az is nyilvánvaló, hogy más szemmel látott sok mindent Hogy is? — Az várható volt, hogy négy szeren a zsűri igyekszik elosz­tani az aranyérmeket és a töb­bit is. Amikor Milosovici vi­szonylag magas — 9,925-ös — pontszámot kapott az ugrá­sára, nyilvánvaló volt, hogy neki szándékoznak érmet ad­ni, de hogy milyet, az az utána következőktől függött. Ónodi Henriettát — akit így látott rajzolónk, Jelinek Lajos — „bepontozták” az ő, mármint a rendkívül szimpatikus román kislány szintjére, ami ez eset­ben lepontozásként is felfog­ható. Heni mindkét ugrása na­gyon pontos és anyagerős volt, míg Milosovici behajlított térddel hajtotta végre a máso­dik gyakorlatát, a kézenátfor- dulás másfél szaltót fél csavar­ral, addig ugyanezt Ónodi nyújtott térddel, tehát bicska­mozdulattal — ez anyagerő­ben egyaránt 10 pontból indu­ló ugrás, minden szakember tudja, hogy a nyújtott térddel ugyanezt végrehajtani nehe­zebb. Az ellépés körülbelül ugyanaz a formátumú volt. A mögötte következő két ugrótól már nem tartottunk, mert nagy véletlen lett volna, ha például az amerikai Zmeskal utolsó vi­lágversenye óta megtanul egy új ugrást. Az első ugrásokra mellesleg jellemző: Ónodi kivételével mindenki Jurcsenkó-típusú ugrást mutatott be, ő viszont kézenátfordult, csinált másfél szabóval bicskamozdulattal és félcsavarral. Ebből az kö­vetkezik, hogy a Jurcsenkó- ugrás — ennél háttal történik az érkezés a dobbantóról a szerre, utána nyújtott testű másfél szabó egész csavarral — annyira elterjedt, hogy a legtöbben ezt csinálják. Na­Most már felhőtlenül moso­lyogva... gyón hosszú ideig kell tanulni, de annyiban könnyebbsége van, hogy nem kell hozzá ma­ximális láberő, mert a lendüle­tet át lehet menteni a dobban­tóról. Nos, másodiknak a me­zőny többsége nagy láberőt igénylő ugrásokat mutatott be, s ebben sorra vétettek kisebb- nagyobb hibát. Tehát két iga­zán nagy ugrással nem rendel­keztek Millerek, s ezért én ak­kor reménykedtem, hogy most már a legszebb érmünk is le­het. Meg is lett az áhított arany! Ami a talajt illeti, nem volt remélhető érem Heni számára, hiszen a 36-os mezőnyben olyan fantasztikus gyakorlato­kat láttunk, például még a vé­gén is nyújott testű dupla szal- tókkal! Heni a Cukaharát is tudta — dupla szabó hátra, közben egy egész csavart is beleépítve, esetleg bicskamozdulattal, vagy egész csavarral, mint a volt szovjetek. A meglepő az volt, hogy az első-második he­lyen végzettek közül egyik sem ugrotta ezt... Meg kell mondjam, talajra a 10 pont sok volt Milosovicinek, szinte minden pontján bele lehetett volna kötni a gyakorlatába, se­hol sem volt zárt a lába példá­ul. Nos itt viszont Heriit „vi­hették volna fel” pontszámban a román lány mellé, annál is inkább, mert Heni hibátlan testtartással mutatta be gya­korlatát. Mégis azt kell mondanom, dicséret illeti a bírókat, mert szinte először fordult elő, hogy ellent mertek mondani a ne­veknek, s nem tisztelték az előző világbajnokot annyira, hogy mindenáron kihozzák győztesnek, ha láttak egy jobb gyakorlatot. Mertek különbsé­get tenni két mutatvány közt, s erre a legjobb példa Boginsz- kaja, aki nem volt jó formában, s nem is akarták erre „rábe­szélni” korábbi érdemei alap­ján. Jól van ez így, mert min­denki nyerni akar, s ha erre van lehetősége, akkor az csak elő­segítheti a sportág amúgy is szédületes fejlődését. — Mit gondol, Békéscsa­bán milyen lesz az olimpiai arany későbbi visszhangja? — Ha arra gondol, hogy ta­lán nagyobb lett volna sajnál­kozása, ha nem sikerül, mint amekkora lesz az ünneplés, akkor azt mondom, nekem is van egy ilyen gyanúm. De szí­vesen tévednék! Bízom benne-, hogy méltó helyre kerül a si­ker, mert kifejezhetetlenül nagy eredmény ez, és a sajtó sokat segíthet abban, hogy ezt mindenkivel elhitesse! A szakosztály mindenesetre sze­retné nagyon emlékezetessé tenni Heninek a fogadtatást, Izsó Gábor, az Agro-Stop tor­naklub mendzsere már szerve­zi az ünnepséget, amelyet csütörtökön délután szeret­nénk rendezni a városközpont­ban, a Szt. István téren. Élet­nagyságú színes fotóval vár­juk olimpiai bajnokunkat! * F.I. Jöjjenek a fiatalok! Nem lévén a legnehezebbek, az ólomsúlyúak közt magyar súlyemelő, a piros-fehér-zöld- ben versenyző erős emberek számára már hétfőn, a 110 kg- osok küzdelmeivel véget ért az olimpia sportági nagy vetélke­dője. A búcsút két magyar pró­bálta elviselhetőbbé tenni, de sem Stark Tibornak, sem Né­meth Lászlónak nem volt érde­mi beleszólása a legjobbak vi- askodásába. Stark a C csoport tagjaként kora délután mutat­kozott be, de csak 355 kilóig jutott, úgy, hogy a második lökésgyakorlatánál csukló­sérülést szenvedett. Németh szakításban az első fogásával a 172,5 kilóval még megbirkó­zott, aztán kétszer is elvétette a 177,5-öt. Lökésben hasonló­ként járt, a 200 kilót teljesítet­te, a 205 viszont kétszer is ki­fogott rajta. Horváth Ferenc főtitkár ért­hető szomorúsággal mondta: — Csalódott vagyok. Ennél, amit a teljes magyar válogatott produkált, bizony jóval többet vártam. Különösen Szanyi Andor rossz szereplése, kiesé­se érthetetlen, ő volt a csapat­ból az egyetlen, aki januártól becsülettel, hiányzás, kifogás­keresés és kibúvók nélkül tel­jesen végigcsinálta a fel­készülési programot. Nagyon várta a barcelonai fellépést, a bizonyítási lehetőséget az is­mert szöuli doppingesete után. Aztán tessék! Most utólag már látom, hogy nem érte meg a nagy befektetést az, hogy mil­liókat költöttünk a felkészü­lésre. Az bizonyos, hogy a mo­numentális nagy edzőtáboro­zásoknak véget kell vetni, ilyen módszerrel nem érhe­tünk el sikert. Összetartás per­sze kell, de semmi szükség az évi több mint 40 hetes össze­zártságra, közös munkára. Meg aztán az olimpia után a mostani garnitúrának meg kell köszönni az eddigi közremű­ködést, és nem kell hosszan elhúzni a kudarc értékelését, hanem erőteljesen és gyorsan fiatalítani kell. Mielőbb egy új csapat építésére van szükség, mert igenis vannak felettébb tehetséges fiatalok odahaza Magyarországon. Ötkarikás mozaik Legszívesebben hét autóbusszal érkezett volna Barcelonába Steve Backley, a britek olimpiai reménysége a gerelyvetésben. Az előkészületek során ugyanis nem akármilyen show-t rendezett a londoni Crystal Palace stadionban. A délutáni csúcsforgalom végeztével hét, emeletes piros busz egyenesen a pályára hajtott, s az atléta átvetette azokon gerelyét. Ehhez 82 méteres dobás kellett, ám Backleyé több, mint 87 méterre sikeredett. Paul Greent, a közlekedési vállalat szóvivőjét megkérdezték, mi történt volna, ha történetesen a gerely beszakítja valamelyik busz tetejét. A választ a fanyar angol humor szabályai szerint adta meg: „Semmi baj nem történik, hiszen az utasok nyáron úgy is jobb szellőzést kívánnak...” Buszok ide, buszok oda, a 87 méter nem lesz elég a versenyeken, maga Backley is 90 méterrel szeretne kirukkolni. 101 ezer önkéntes jelentkezett a katalán fővárosban, hogy segítse az olimpia lebonyolítását, de „csak” 32 ezernek tudtak közülük tény­leges munkát adni. A legidősebb a 83 esztendős Bonaven- tura Xurriguerra, aki az első jelentkező volt, s már csak ezért is bevonták a kiválasztottak körébe, a legfiatalabb a négy nyelvet beszélő, 11 éves Mirentxu Figueres, aki máris az olimpiai falu egyik üdvöskéje. FEB RF.KFS MEGYFI HÍRI.AP Közéleti napilap. Főszerkesztő: dr. Árpási Zoltán. Felelős szerkesztő: Niedzielsky Katalin, Seleszt Ferenc. Kiadja a Népújság Kft. Felelős kiadó: Martin Feldenkirchen ügyvezető igazgató és dr. Tóth Miklós kiadóvezető. Szerkesztőség és kiadó: 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. Levélcím: 5601 Békéscsaba. Pf. 111. Telefonszámok: központ (66) 27-844; főszerkesztő: (66) 26-057; telefax: (66) 21-401; kiadó: (66) 26-395. Telex: 83-312. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 245 forint, egy évre 2940 forint. Készül: a Kner Nyomdában, Békéscsaba, Baross u. 9—21. Vezérigazgató: Balog Miklós. HU ISSN 12151068

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents