Békés Megyei Hírlap, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-04 / 183. szám

1992. augusztus 4., kedd HAZAI TÜKÖR Mis MEGYEI HÍRLAP Vendégváró Bugacpuszta Dimbes-dombos rónaság az erdők karéjában V \ \ Pusztaötöst, lovasbemutatót sokfelé látni az Alföldön Kecskemét város egykori pusztája, Bugac ma messze földön ismert idegenforgalmi látványosság. Bugacpuszta nevét hallva csak az képzel maga elé végeláthatatlan sík­ságot, aki még nem járt itt. Ez a vidék más, mint a délibábos Hortobágy. Dimbes-dombos, laza felszínű, kisebb-nagyobb kifúvásokkal tarkított legelő. Facsoportok, erdőfoltok látha­tók végig a pusztára vezető úton, a lovasbemutatók szín­helyét pedig lombos erdők ka­réja övezi. A Kiskunsági Nemzeti Park gondozásában lévő táj értékei mellett az őshonos, régen szi- lajon tenyésztett állatok látvá­nya ragadja meg az ide érkező­ket: a villás szarvú magyar szürke szarvasmarha, a csa­vart szarvú rackajuh, a vad­disznóra emlékeztető manga­lica sertés és a nevezetes ma­gyar félvér lovakból álló ménes. Pusztaötöst, lovasbemuta­tót sokfelé látni már az Alföl­dön. Aki mélyebben meg akar­ja ismerni ezt a tájat, annak érdemes erre több időt áldozni. Szállást találhat az üdülés cél­jára épített, környezetbe illő parasztházakba, vagy épp a ló­istálló fölött kialakított motel­ben. A tanyasi üdülést válasz­tókat nyugalom veszi körül. A tanyaudvarokon gémeskút, kemence és galambdúc, a nád­tetős épületekben rusztikus bútorok. Mindezekkel jól megfér az összkomfort is. Reggel tücsökzenére kel az ember és az ébredő puszta lát­ványa tárul a szeme elé. Estén­ként a pusztát sötétzöld sze­gélyként veszi körül az erdő, amely alkonyatkor még szebb, mint nappal. A puszta életének központja volt régen és az ma is a Bugaci csárda. Ide érkeznek lovasko­csikon a turistacsoportok a be­mutató után. Citerazene, ba­rackpálinka és gasztronómiai különlegességek várják a ven­dégeket. A csárda vezetője, Tóth József különösen büszke az itteni gulyáslevesre, de ke­ménytarhonyát is olyat főz­nek, hogy még a diétára fogott nyugati turisták se tudnak el­lenállni a mesterien összeér­lelt ízeknek. Egyesül az itt készült ételekben a pásztorok hagyományos tudása és a mai konyhaművészet szakértelme. Bugacpuszta kapuja ma is az egykori gazda, Kecskemét. Itt, az ódon városházán érde­mes a látogatást kezdeni, majd harminc kilométeres utazás déli irányba, s a látogató máris ott találja magát a természéti értékekben bővelkedő alföldi táj kellős közepén. Ellátoga­tott ide néhány éve, férje olda­lán Lady Diana is. Manapság több errefelé a külföli turista, mint a hazai vendég. Pedig fel­fedezésre érdemes a bugaci puszta. Nemcsak autóval lehet ide eljutni, hanem kerékpáron vagy akár a Kecskemétről in­duló kisvsasúton is megköze­líthető. Baross-díjas: Tóth Imre Ha millió és millió kisgyerek álmaira tekintek, ritka ajándéka a sorsnak vasutasként élni. Tóth Imre, az idei Baross Gábor-díja- sok egyike,. a MÁV Szegedi Igazgatóságának vezetője kö­zéjük tartozik. Hogyan kezdő­dött pályája? — kérdezem. — Műegyetemet végeztem 1963-ban és azután MÁV-ösz- töndíjas lettem. A mozdonyfű­téssel kezdtem és nyolc hónap alatt végigjártam mérnöki dip­lomával a zsebemben az akkori vasutasvilág lépcsőfokait, majd Szentesre kerültem a fűtőházba. Itt egy szűk évtizedet szolgáltam, majd bekerültem Szegedre az it­teni fűtőházba már főmérnök­nek. Jelenlegi megbízatásomat pályázat útján nyertem el, s az akkor megfogalmazott célkitű­zéseimet igyekszem megvalósí­tani azóta is. — Ez mit jelent nem vasutas nyelvre fordítva? — Piacorientált vasutat aka­runk munkatársaimmal. — Hogyan tudják céljaikat elérni most, amikor az ország általános gazdasági helyzeté­nek változáskényszere fokozot­tan nehezedik a vasútra? — Új alapokra kell fektetni a MÁV és az állam kapcsolatát. Szó szerint is értve: sínekre kell helyezni — állami sínekre. Amiként nyugaton látni: a vasú­ti infrastruktúra legyen az álla­mé, amiért a MÁV kialkudott bérleménydíjat fizet. A MÁV csak a tényleges vasúti felada­tok ellátásával foglalkozzon, minden mást utaljon vissza az állami kötelezettségek sorába. Nyugaton egyszerűbb a hely­zet, mert ott a vasút reneszán­szát éli környezetvédelmi és egyéb okokból. Nálunk vala­melyest nehezebb, mert bár be­látják a különféle zöld mozgal­mak igazát, csak hát a pénz és a szemlélet nehezen változik. — Ismeretes, hogy a vasút korábban döntően teherszállí­tást végzett. Manapság hogyan változott ez a helyzet? — Való igaz, korábban a va­súti szállítás négyötöd része te­herfuvarozást jelentett. Mára ez lecsökkent 60 százalékra, ami közelít a nyugati modellhez, mert ott fele-fele a képlet. Éve­kig hatalmas összegeket von­tunk el a teherszállításból és ezekkel egyenlítettük ki a sze­mélyszállítás veszteségét. — Az idei vasutasnapon ön arról beszélt, hogy nehézséget t jelent megtartani valamennyi munkatársát. Erről szóló fejte­getései nagy figyelmet keltettek, érthetően... — A szegedi igazgatóság mintegy 450 fős létszámfölös­leggel küzd. Ezeknek az embe­reknek a megtartása tényleg nem kis gond, de mindent meg­teszek annak érdekében, hogy az igazgatóság területén és ha­tókörében élő és dolgozó vasu­tasok együtt maradjanak. Még valamit nagyon fontos­nak tartok elmondani: ezt a ma­gas elismerést ugyan személy szerint nekem ítélték, de ott van mögöttem mind a 12 ezer vasu­tas kollégám, az igazgatóság valamennyi dolgozója. Nekik is köszönöm! (tráser) Olvasóink írják Pártból kizárva? A csütörtöki Békés Megyei Hírlapban Botyánszki György kizárt a pártból, a nagy nyilvánosság előtt visszaéléssel is vádolt, kizáró­lag ezért írok pár sort e lap hasábjain. A demokráciát ha tetszik, ha nem, tanulnunk kell. Akit egy kicsit is érdekel a politika, annak illik tudni az egyszerű alapsza­bályt, miszerint vagy vezess, vagy kövess, vagy állj félre az útból! És hogy kinek hova kell állnia, azt lehetőleg a tagság vagy mások mondják meg, ne ő maga! Botyánszki úrnak csak arra kellene ügyelnie, hogy ne zárjon ki mindenkit a pártból, mert akkor nem lesz ki megmondja, hogy a sor melyik végére álljon. Csak javaslom, vegyen elő végre egy tükröt és vonja le a szükséges következtetéseket. Tudomásul kellene venni végre, hogy a szoci­áldemokrácia nem csak abból áll, hogy állandóan szidjuk a kommunistákat. Egyébként az a súlyos vétség, amit emleget, az öthavi tagdíj befizetésének elmaradása volt, mert szokássá vált, hogy egyszer­refél évet fizetek. A párt szervezeti szabályzata 6 hónapi nemfize­tés esetére javasolja a kizárást. Botyánszki úr túl buzgó volt, már az ötödik hónapban levelet küldött, hogy kizárt a pártból, mert nem fizettem (semmi más!), amit én valóban visszaadtam és közöltem, mit csináljon a levéllel... A II. sz. bélyegzővel pedig egyszerűen nem lehet visszaélni, mert nincs rajta számlaszám. Továbbiakban e témával kapcsolatban nem kívánokfoglalkoz­ni! Ancsin Árpád, MSZDP ORSZÁGOS VÁLASZTMÁNYI TAG Csak 20 forint??? M inden dicséretet megérdemel az a nemes kezdeményező és sok­sok pártoló tag, akik a mai nehéz pénzügyi helyzet ellenére egy templom építését tűzték ki célul. Mint olvasom, 1930-ban épült fel Erzsébethelyen az első katolikus templom, amely sajnos az 1944-es bombázás áldozatául esett. Pedig ennek a felépítése igen nehéz körülmények közt valósulhatott meg, a nagy gazdasági válság idején a legszegényebb területen, ahol legnagyobb részt téglagyári munkások és vasutasok laktak. Továbbá, mint utóbb egy olvasónk megemlíti, majd felét kitevő előnytelen sorban élő mezőgazdasági dolgozók. Hogyan lehetséges ez? Hát ekkora áldozatra volt képes ez a nincstelen magyar nép ? Ezzel szemben mi ma csak 20 forinttal járuljunk hozzá??? Ugy.e, ez elgondolkoztató? Gondolom, akkor sem 1 liter tej árát fizették fejenként, hanem a nép vallásos hite és önfeláldozása tette lehetővé az építést. A ma ott élő embereknek és mindnyá­junknak példaképül álljon ez az 1930-as nemes tett és összefogás! Sorolhatnám vég nélkül, hogy mennyi 20-ast dobunk ki feleslege­sen, és hányszor 20 forintot isznak meg a kocsmákban. Nem beszélve az állandó italozókról, akik végül romlásba taszítják a családi életet. Próbáljunk az utóbbi elrontott évtizedek után egy új generáció felépítésén munkálkodni, de vigyázzunk, ez vallásos nevelés nélkül nem fog menni! Ehhez szükséges'az Isten háza, és ez ma nem-,,kurázsi” kérdés (talán a Rákosi korszak alatt az lett volna), hanem a hívők vallásos életre való igénye. Nem kell ehhez más, csak jó szív, megértés, önfeláldozó-készség. Ezt a 20 forintos adományt az előbbi gyűjtésre is vonatkozta­tom , amikor a daganatos gyermekek gyógykezelésére adakoztak. ,,Semmit nem adtál Krisztusnak, ha egész Szívedet nem adtad Neki" —mondja Kalazanci Szí. József. Dr. Bisztray Tamásné, Békéscsaba Pierre Pescer: Kaland a levegőben 2. Mondhatott már amit akart. Mrs. Johnson zokogott, szívet tépően, kétségbeesetten. Már­tír természete volt, könyörte­len önkínzó. Talán maga sem tudta, hogy elengedhetetlenül szüksége van a féltékenység­re. Szüksége van ezekre a ret­tenetes jelenetekre, amelyek felőrlik, elpusztítják a férfi idegzetét. Neki a boldogság­hoz az kellett, hogy boldogta­lannak érezze magát... A férfi állt. Nem mozdult. Csak a melle hullámzott va­dul. Tudta, most mi követke­zik. O csitít, magyaráz, az asszony zokog. Elmúlik két óra, az ebéd elhűl, a pihenőide­je elforgácsolódik... És ez így megy tizenöt keservesen hosszú esztendő óta... Tizenöt éve! Úristen! Hát lehet ezt to­vább bírni? Szabad együtt élni ezzel az asszonnyal, aki őrüle­tében magával rántja a pusztu­lásba? Felkelt az asztal mellől. Visszatette helyére a szalvé­tát, amelyet már a térdére fek­tetett. Elővette cigarettatárcá­ját és rágyújtott. Fölényesen, fenyegetően nyugodt volt, mint eddig még sohasem. És megszólalt: — Hallgass ide, Dorothy! Ne sírj, ne komédiázz, most fontos dolgot akarok monda­ni... — Beismered, hogy meg­csalsz? — kérdezte az asszony rémülten. — Ugyan — legyintett Johnson. — Marhaság... Mást akarok közölni veled. Tizenöt esztendeje kínzol! Tizenöt ke­mény esztendje, hogy nem múlt el nap az életemben, amelynek során ne jelentkez­tél volna, nem múlt el nap, íiogy nem zokogtál, nem kí­noztál, nem tetted tönkre a nyugalmamat, nem hagytad meg a pihenésemet... Már sok­szor gondoltam arra, hogy ezt épeszű ember nem bírhatja ki és legjobb lenne, ha megölném magam. Elkeserítettél, megkí­noztál, megutáltattad velem az életemet, az otthonomat és magadat. Most vége! Értsd meg jól, Dorothy, most vége! Eddig, Istenemre mondom, nem csaltalak meg. Soha. So­ha! De most elmegyek. Elme­gyek mellőled, a közeledből, elmegyek ebből a városból és az első dolgom lesz, hogy megcsallak... Ezzel az elégté­tellel tartozom magamnak! Is­ten áldjon meg... Kiment az előszobába és le­akasztotta kalapját a fogasról. Akkor Dorothy már ott volt mellette és könyörgött. — Fred, oh Fred... abbaha­gyom a féltékenységet, abba­hagyom... Mintha a falnak beszélt vol­na. A férfiban tizenöt év elke­seredése dolgozott. Tizenöt át­kínlódott, átvergődött év bosszúsága keresett most kiu­tat. Az előszobaszekrényben megtalálta útlevelét, azután köszönés nélkül elment. Taxi­ba ült és a „Park” szállóhoz hajtatott. Szobát bérelt és vég­re zavartalanul aludt két órán keresztül. Azután felkelt, bő­röndöt vásárolt, majd elment a repülőtársaság irodájába és megváltotta jegyét a másnap reggel Hawaiba induló gépre. Másnap reggel — húsz perccel az indulás előtt — ott volt a repülőtéren. Mr. Sam Garrick. Középter­metű, rendkívül elegáns úri­ember. Közismert név San Franciscóban: egyik tulajdo­nosa a Benson & Garrick áru­háznak. Ötven éves lehet. Most idegesen topog a gép előtt és izgatottan rágcsálja szivarját. Óh, nem azért, mint­ha a repülőút izgatná. Szó sem róla. Már évek hosszú sora óta használja a repülőgépet, mint közlekedési eszközt. Egész más izgatja. Sam Garrick öt nappal ez­előtt hosszasan tanácskozott cégtársával, Bensonnal. Eddig nem volt lelkierejük, hogy be­ismerjék egymásnak: az áru­ház csődben van. Órák kérdése az összeomlás. Már vannak gyárosok, akik sejtik a közele­dő bajt és nem szállítanak. Ezen a tanácskozáson már nem esett szó arról, mi okozta a katasztrófát. Helytelen üz­letpolitika, rossz bevásárlás, gyenge üzletmenet. Arról sem esett szó, hogyan próbáljanak segíteni a dolgon. Mindeket- ten nagyon jól tudták, hogy segíteni már nem lehet. Akko­ra kölcsönt, amely megmente­né az áruházat az összeomlás­tól, nem lehet napok alatt fel­hajszolni. Egész másról tár­gyaltak. Arról, hogyan lehetne elszökni a bukás elől. Mert a bukás nem lesz egyszerű bu­kás. Ki fog derülni, hogy mindketten jóval több pénzt vettek fel, mint amennyit sza­bad lett volna és az áruház jövedelmének jelentős részét saját személyi szükségleteikre fordították. Kétségtelen, hogy csalárd bukásról lesz itt szó... Ezzel mindkét úriember tisztában volt. Mr. Benson in­dítványa így szólt: — A családomat még ma útnak indítom Európába és szombaton jómagam is hajóra ülök... Legalább egy hét elte­lik, amíg a könyvvizsgálatot elvégzik és amíg kitör a bot­rány... Legokosabb lenne, ha te is így tennél... — Well... — bólintott Sam Garrick —, én Hawaiba me­gyek. Ott meg tudok húzódni, amíg elülnek a hullámok... Huszonnégy óra alatt min­den pénzt összeszedtek, amit lehetett. Még uzsorásoktól is felvettek kölcsönöket, lekötve nekik az áruház árukészletét. Sam Garrick aktatáskájá­ban hetvenötezer dollár volt, amíg a gép indulására várako­zott... ¥ Mrs. és mr. Maxbell. A férfi negyvenéves, őnagysága har­minc. A bunda, amelyben ott topog a lépcsőfeljárat mellett, valóságos vagyont ér. Az ék­szerei meghaladják a százezer dollár értéket. Cigarettájából csak kettőt szippant, azután el­tapossa. A férfi unottan áll. A leve­gőbe néz, bután, értelmet­lenül. Azután tekintete végig­szalad miss Parker, a stewar- des nagyszerű alakján és na­gyot sóhajt. Mint a gyerek, akinek megmutatják a mézet, amelyből nem kap. Mrs. Maxbell Amerika egyik leggazdagabb asszonya. Apjának motorgyára volt és nemrég halt meg. Az „United Motors” egyetlen örököse a lá­nya, mrs. Maxbell. Maxbell valamikor egye­temre is járt. Itt megtanult gol­fozni és evezni, sőt — és erre a legbüszkébb — egyszer díjat is nyert az evezőversenyen. Ámi azonban a legfonto­sabb, táncolni is megtanult. Remek táncos volt. Ebben a minőségben ismerkedett meg a feleségével, aki akkor törté­netesen másnak a felesége volt. De az ilyesmi igazán nem akadály, ha valakinek milliók állnak a háta mögött. Őnagy­sága elvált a remek táncos ked­véért. És a remek táncos fele­ségül vette a milliói kedvéért. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents