Békés Megyei Hírlap, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-28 / 203. szám
a 1992. augusztus 28., péntek HIRDETÉS IjjÉKÉS MEGYEI HÍRLAP turné Helyben vagyunk A Renault hamarosan az Ön városában mutatja meg, mi mindent tud. Az élő bemutató semmibe sem kerül Önnek és a legszebb autót már a helyszínen megrendelheti! A BEMUTATÓ HELYSZÍNÉ- IDŐPONTJA: Augusztus 29., szombat: Gyula, Hétvezér utca (sétálóutca) Augusztus 30., vasárnap: Mezőkovácsháza, Iskola tér Augusztus 31., hétfő: Orosháza, Hotel Alföld parkolója Szeptember 1., kedd: Szarvas, Fő tér RENAULT-KEPVISELET: Colors-Coop Kft., Békéscsaba, Trefort u. 11/1. Telefon/fax: (66) 25-398. RENAULT ÉLMÉNY VELE ÉLNI! On a. mi _mert egy jő életbiztosítási képviselő:-----legalább /cözép/bkii végzettséggel rendellcezik-----megjelenése visszafogottan, elegáns — — morfom megnyerő, udvarias-----anyagi Helyzete megnyugtató-----korábbi és Jelenlegi munkáiban sikeres s zemélyes és üzleti ügyeiben megbízható. _mert egy 150 éves nemzetközi múlttal r endelkező holland biztosítónál: — elsajátíthat egy világszerte elismert szakmát-----önálló üzleti tevékenységet Jblytnthat-----sikerorientált rrn rnkatársakkal dolgozhat-----teljesítményével önmaga határozhatja meg Jövedelmét-----kiemelkedő anyagi és erkölcsi elismerésben részesülhet-----biztos alapokra építheti Jel saját karrierjét. F ényképes, kézzel írott lettelét az alábbi címre küldje: 1364 Budapest, pf. 247. Bitrnárvpolitücai Főosztály. Nationale-Nederlanden f Q N-N Magyarországi Biztosító Rt. Jaminában (kertváros) Békéscsaba, Stark A. u. 18. szám alatt üzemelő húsboltban várjuk kedves vendégeinket. KÍNÁLATUNK: — friss sertéshúsok — borjú-marha húsok — birkahús — különleges fűszerek. A Békéscsabai Konzervgyár üzemi konyháját bérbe adja. Érdeklődni a személyzeti és szociális igazgatóhelyettesnél. Békéscsaba, Békési út 52—54. sz. vagy telefonon: 22-833. A jelentkezés benyújtásának határideje: 1992. augusztus 31. Az elbírálás határideje: 1992. szeptember 7. A vállalat a legkedvezőbb ajánlat alapján köt bérleti szerződést. Kanadai és holland bálásruha viszonteladóknak. Ajánlat: — jogging, pamut felső — vászon- és bársonyfarmer — női pamutblúz és vászonnadrág — férfi szövetnadrág, függöny, széldzseki, — gyerek vegyes, gyerek kantáros, selyemruha. Hódmezővásárhely, Berzsenyi u. 7. Fém-Vili. Gm. Telefon: (62) 41-866. A Kelet-Tüzép Rt. valamennyi telepén még a régi áron vásárolhatja meg az alpesi betoncserepet. AMÍG A KÉSZLET TART! í in ih .ill ..:ii _ • Il---l i Ili I ! I i Forró Pál: Pezsgós vacsora 5. — Igen, megőrültem, az örömtől, hogy véget vethetek a rút komédiának, amelyet velem űz. Itt van a pénze, asszonyom. Ezer frank, amellyel visszavásárolom a szabadságomat. Vegye tudomásul, hogy hivatalosan beérkezett író lettem. Regényemet Párizs egyik legelőkelőbb kiadója jelenteti meg. Most kaptam meg az előleget. És végre szemébe mondhatom, ami hetek óta fojtogatja a torkomat: maga a legszívtelenebb, leggonoszabb teremtése a világnak... Impérián nagy felindulás látszott. Láttam, hogy alig tud uralkodni magán. Ujjai görcsösen markolták az ezerfrankost. Végre megszólalt: — A távozásról egyelőre szó sem lehet... — Miért? — hördültem fel. — Mi jogon tarthatna még vissza? — Először is az alkalmazottak felmondási ideje tizennégy nap. De ettől eltekintve, maga nekem súlyos anyagi károkat okozott. Blanche pontosan jelentést tett mindenről. Eltört egy drága, színes ólomüveg- pöharat, betört egy ablakot, belehasított egy selyemfüggönybe. Ez körülbelül hatszáz frankot kitevő kár. Természetesen ragaszkodnom kell ennek a megtérítéséhez is. Elsápadtam. — Remélem — kiáltottam magamon kívül —, hogy Franciaországban még nem tartunk ott, hogy az adós rabszolgája lesz hitelezőjének. — És ha én ezt szeretném? — kérdezte váratlanul, olyan kacéran és kihívó pillantással, hogy a lélegzetem is elállt. Éreztem, hogy ez a nő erősebb nálam, a végzetem, amelynek kiszolgáltatott bábja vagyok. Rejtélyes és érthetetlen asszony, a jónak és gonosznak csodálatos keveréke. Miért akar visszatartani? Szeszélyből? Minden erőmre szükségem volt, hogy ura maradjak akaratomnak. — Tehet, amit akar — kiáltottam —, egy percig sem maradok többé a házában! Hosszan és titokzatosan nézett rám. Sohasem találkoztam nővel, akinek ilyen különös, hipnotikus tekintete lett volna. A középkorban feltétlenül máglyára került volna, mint boszorkány. — Sajnálom — mondotta különös hangon. — Ezek után természetesen nem tartóztatom. De nem hittem, hogy ilyen rosszul érzi magát a közelemben... Ezek a szavak szíven találtak. — De hát ki tehet erről?! — kiáltottam szenvedélyesen. — Maga asszony, éreznie kellett, hogy vérem minden, cseppjé- vel imádom. Ha van lelke, hogyan tehette, hogy így bánt velem? Amit maga bűnnek nevez, az valójában a legmegha- tóbb hódolat volt, amelyet férfi nőnek bemutathatott. Én a boldog szédület egyetlen pillanatában tétovázás nélkül mindent kockára tettem csak azért, hogy két boldog órát tölthessek magával. Ez a két óra jelentette számomra az életet, a célt, minden vágyam teljesülését. És azt hittem, hogy mindezt megértette, velem érez, egyenrangúan szeretjük egymást... Ezt a csalódást nem is lehet többé kiheverni. A grófnő összevont szemöldökkel nézett az ablak felé. — Azóta sok mindent megtudhatott. Azt is, hogy nem vagyok szabad. Az a két óra... — Mi volt az a két óra?! — kiáltottam hevesen, mert elhallgatott. Impéria vállat vont. — Talán menekülési kísérlet... Lázadás... Részegség- Mit tudom én! Hát nem mindegy? — De hát akkor miért kény- szerített arra, hogy inasának szegődjem? Maga dúsgazdag. Nem szorult arra, hogy néhány nyomorult frankért kárpótolják! — Talán azt akartam, hogy jobban megismerjen. Hogy kiábránduljon belőlem, Talán a tűzzel akartam játszani. Próbára tenni a saját erőmet. — Azt akarta tudni, hogy a márkit szereti-e jobban vagy engem? — Nem tudom! Valamit vártam. Valami csodát vagy őrültséget. De egyik sem történt! Ez most már úgy hangzott, mint valami titokzatos szemrehányás. Tehetetlen kétség- beesés marcangolt. Nyilvánvaló, hogy Impéria csalódott bennem. Mást várt. De micsodát? Talán hogy rátörök? Elragadom a tulajdon palotájából? Valahol, valamit elhibáztam... Most már bizonyos, kezemben volt a szerencse kulcsa, de nem vettem észre. Impéria néhány pillanatig alattomosan nézte néma vergődésemet, azután a világ legnyugodtabb hangján szólt rám: — Szóval, marad? Nem válaszoltam. Némán kimentem a szobából. A hátamon éreztem a tekintetét. Égetett, mint a parázs. A szobámba mentem és gondolkozni próbáltam. Világos: Impéria azt akarja, hogy mellette maradjak. Homályos, érthetetlen céljai vannak velem. Soha életemben nem éreztem magam ilyen ostobának. Sírni tudtam volna mérgemben, hogy micsoda nevetséges figura lehetek Impéria szemében, aki ugyancsak mulathat azon, hogyan rángat ké- nye-kedve szerint. Délfelé Impéria sétálni ment. Alig tíz perccel utóbb érkezett a márki. Nagyon izgatott volt és ilyenkor sűrűn nyögött, szipákolt, minden szavát valósággal külön szülte meg a legnevetségesebb dadogások között. — Elment? Hm, izé... nem tudja hová? —: kérdezte idegesen. — Nem tudom, uram. — Hm... és mondja, nem telefonált valaki? Nem hallott ilyesfélét? — Nem uram! Viszketett a tenyerem, amikor ezt a nyomorultat néztem. Irigyeltem és féltékeny voltam rá. Két hét óta valahányszor Impéria távozott, mindig egy tízfrankost nyomott a kezembe, ami Blanche szerint azt jelentette, hogy nagyon meg volt elégedve a grófnő viselkedésével. Mert ha összevesztek, akkor mindig megfeledkezett a borravalóról. Blanche szerint két-három héten belül volt várható az esküvő. — Tisztára bolond az úrnőnk! — mondta nemes egyszerűséggel Blanche. — Nékem legalább százszor mondta, hogy ki nem állhatja a márkit és egyre azon törte a fejét, hogyan szabaduljon meg tőle. És most mégis a felesége lesz. A fene tudja, hogy mi történhetett... A márki egy karosszékbe telepedett és kijelentette, hogy megvárja a grófnőt. Eleinte újságot próbált olvasni, de türelmetlenül összegyűrte és félredobta, azután Blanche legnagyobb megbotránkozására a lakásban lévő rengeteg kis üveg- és porcelánfigurát vette egyenként a kezébe és szórakozottan össze-vissza dobálta, keverte őket. Másfél óra múlva visszajött a grófnő. — Hol volt? Miért ment el? Megfeledkezett rólam? — kérdezte szemrehányóan a márki. —Ellenkezőleg: azért mentem el, hogy nyugodtan gon- dolkozhassam magáról. — Áh, igen óriási! Nagyon jó, kérem! És miket gondolt ki? — Azt hiszem, örülni fog, kedves barátom. Elhatároztam, hogy csakugyan a felesége leszek. A fejemet elöntötte a vér. Impéria úgy beszélt, mintha én ott sem lennék. Vagy szándékosan akarta, hogy fültanúja legyek e nyilatkozatnak.- A márki kitárta karját és elragadtatva ölelte meg a grófnőt. — Oh... istennőm... a világ legboldogabb emberévé tett! Megcsókolta. Abban a pillanatban galléron ragadtam. — Takarodjék! — ordítottam magamon kívül. A márki halálsápadt lett. Szeme majdnem kifordult a rémületiiil. ^/onyodva hátrált. — Mi ez? Mi ez? — dadogta. — Szemtelen fickó! — Azt mondtam — válaszoltam egész testemben remegve —, hogy ne merjen a grófnőhöz nyúlni! Impéria elszömyedve állt és felháborodva tiltakozott: — No de kérem... ez hallatlan... hogy merészelte? De én már egészen elvesztettem az eszemet. — Önnek sem ajánlom grófnő, hogy tovább enyeleg- jen! Ezt a pillanatot használta fel a márki, amíg szembefordulva álltam a grófnővel. Hozzám- ugrott és teljes erejével az arcomba vágott. A második ütésre már nem volt ideje. Rávetettem magam, ütni-vemi kezdtem. (Folytatjuk)
