Békés Megyei Hírlap, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-24 / 199. szám

1992. augusztus 24., hétfő © ÍRÉKÉS MK1YF.I HÍRüP­SpOKV Befejeződött a Perényi Béla-sakkemlékverseny Szarvason Aranyszarvas Kupa nemzetközi női kosárlabdatoma Vladimir Zemerov nyerte a viadalt A bajnoké a kupa, a Szarvas a harmadik Vasárnap Szarvason az Árpád Szálló dísz- riBi termében befejező­dött a fiatalon elhunyt egykori kiváló, Szarvasról elszárma­zott nemzetközi sakkmester, Perényi Béla emlékére rende­zett nagyszabású sakkemlék­verseny. A viadalon négy cso­portban 97 hazai és külföldi sakkozó mérte össze tudását. A FIDE-csoportban a győzel­met az orosz Vladimír Zeme­rov szerezte meg veretlenül, teljesen megérdemelten vég­zett az élen. Mögötte a máso­dik helyen a Hungaroil Hon­véd fiatalja, Berebora végzett, míg a harmadik helyet a pécsi Györkös szerezte meg. Megle­petés a Vasas kiválóságának, Káposztás Miklósnak a gyenge szereplése. A megyénkben sakkozók közül Emődi Gyula és Fekete Albert szerepelt a legeredményesebben, az ötö­dik és hatodik helyen zárták a kilencfordulós versenyt. Az A csoportban a pécsi Solti bizonyult a legjobbnak megelőzve a jászberényi Pal­lost és a zalaegerszegi A FIDE-csoport győztese, Ze­merov FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER Dubskyt. A B csoportban Pro- hászka Péter (MOM) lett a győztes, míg a C csoportban a szegedi Molnár bizonyult a legjobbnak. A záróünnepsé­gen megjelent Ambrus Zoltán, a Magyar Sakkszövetség főtit­kára is. A díjazottaknak az elismeréseket a névadó édes­anyja, Perényi Béláné biztosí­totta. Végeredmény. FIDE-cso- port (20 induló): 1. Zemerov (orosz) 7,2. Berebora (Hunga­roil Honvéd) 6,5, 3. Györkös (Pécs) 6, 4. Szalánczy (egyesületen kívüli) 6, 5. Emődi (Gyula) 5,5, 6. Fekete (Gyula) 5,5, 7. dr. Purkald (Martfű) 5,5, 8. Bagonyai (Nagykanizsa) 5,9. Köröspar­ti A. (Bp. Postás) 5, 10. Ká­posztás (Vasas) 4,5 ponttal. A csoport (22 induló): 1. Solti (Pécsi Gázmű) 6, 2. Pal­los (Jászberény) 6, 3. Dubsky (Zalaegerszeg) 6, 4. Kovács M. (Dunaharaszti) 5,5, 5. Zsom (MOM) 5,5, 6. Szilágyi (OMTK) 5,5, 7. Ramocsán (OMTK) 5,5 ponttal. B csoport (32 induló): 1. Prohászka (MOM) 7,5, 2. Fá- bián-Nagy S. (Szentes) 7,3. dr. Jankovics (Zalaegerszeg) 6,4. Grósz (Dunakeszi) 6,5. Dankó (Szarvas Arbocoop) 6, 6. Vá- czi (OMTK) 6 ponttal. C csoport (23 induló): 1. Molnár (Szeged) 7, 2. Tóth (Szentes) 6,5, 3. Vetró (OMTK) 6,4. Müller (Pécs) 6, 5. Lisznyai (Szarvas) 5,5, 6. Kámán (Zalaegerszeg) 5,5 ponttal. „Apa, büszkék vagyunk rád!” Talán sokan emlékeznek még rá olvasóink közül, hogy három Békés megyei sportbarát július 13-án útnak indult, hogy az olimpia tiszteletére kerékpá­ron tegyék meg az 5500 kilométeres távot Barcelonába és vissza. Nos, a célkitűzésüket elérték, a békéscsabai Bogár Imre és a gyulai Bús Mihály a napokban értek haza több mint egy hónapos spanyolországi útjukról — a kunágotai Varga András még úton van, akitől Franciaországban váltak el —, s beszámoltak fáradságos, gazdag és viszontagságokkal teli élményeikről. — Nem akarok senkit meg­bántani!?... — kezdte megle­pő módon Bogár Imre, aki rög­vest megválaszolta elkesere­désének okát. — Abban a Íri­szemben indultam útnak, hogy egy valóban minden szem­pontból üzembiztos kerékpár­ral tehetem meg a több ezer kilométeres távot, de már a Balatonhoz is csak nyolc de­fekt után juthattam el! Miche­lin gumikat vásároltam, hogy ne legyen semmi probléma, de azok is szétcsattantak. Már az is megfordult a fejemben, hogy visszafordulok, de ha már rászántuk magunkat az út­ra, nem táncolhattunk vissza ilyen egyszerűen. Nem rago­zom tovább, de a hosszú úton csaknem hetvenszer tartottunk kényszerpihenőt a defektjeim miatt, ami már a társaim idege­it is megviselte egy kissé, nem beszélve arról, hogy mindez rengeteg időveszteséggel járt persze. Nagyon megbántam, hogy nem a „rossz” Favorit biciklimmel mentem, amivel csaknem egész Európát bejár­tam már gond nélkül! Hazafe­lé Törökszentmiklóstól üres gumikkal jöttem, de már nem bírtam tovább, így az utolsó hatvan kilométert — szégyen­szemre — vonattal tettem meg hazáig. Ám, még így is csak pár perccel értem hamarabb haza, mint Misi, de hát nem akartam nagyon megvárakoz: tatni és nyugtalanítani a csalá­domat. Nagyon meghatott, ahogy fogadtak bennünket, s bizony, könnyes lett a sze­mem, amikor a fiam azt mond­ta: „Apa, büszkék vagyunk rád!” —A viszontagságok ellené­re mégis csak győzött a szív, az akarat. Nyilván sok szép él­ménnyel gazdagodtatok? — fordulok Bús Mihályhoz. —Nehéz szavakkal kifejez­ni, ami történt, amit láttunk. Kedves, barátságos és vendég- szerető embereket ismertünk meg a spanyolokban, de ugyanezt elmondhatjuk, amerre csak megfordultunk utunk során. Barcelonában csupán két napot és két éjsza­kát töltöttünk el, de igye­keztünk szétnézni, megismer­ni a várost és ellesni egy kicsit a szokásaikat. Sajnos, magyar olimpikonokkal nem hozott össze a sors, bármennyire is szerettük volna. Egy lovasver­senyt sikerült megtekin­tenünk, valamint a tengerpart­ról néztük végig a vitorlások egyik futamát. Fantasztikus, hogy mennyire imádják a sportot errefelé az emberek! Jó példa erre, hogy a nálunk lévő barcelonai labdarúgócsapat zászlajával mennyire dicső­ítettek bennünket, hogy mi­lyen nagy hatást értünk el vele ! Igazán felemelő érzés volt! Egyébként Imrének az a terve, hogy ezzel a zászlóval felkeres minden magyar aranyérmest — természetesen kerékpáron — és ráíratja autogramjukat, amivel még maradandóbbá te­hetjük az olimpia emlékét. Büszkék vagyunk, hogy eljut­hattunk idáig a „drótszamara­inkon”. — Rengeteg fotót készí­tettünk és képeslapokat hoz­tunk — vette át a szót Bogár Imre. — Ugyan egy szót sem tudunk idegen nyelven, de mégis sikerült magunkat meg­értetnünk másokkal, s el­mondhatjuk, hogy hihetet­lenül segítőkészek voltak az emberek. A hőség is igen nagy volt, de az is megesett, hogy a Mont Blanc csúcsában 0 fok­ban gyönyörködhettünk. A visszautat úgy terveztük meg, hogy érintettünk három téli olimpiai várost, Albertville-t, Grenoble-t és Innsbruckot. Kegyetlen út volt, de mesésen gyönyörű, ami sok mindenért kárpótolt bennünket. Akár már holnap vállalkoznánk egy még hosszabb útra is! Élmé­nyeinkről Misi útinaplót veze­tett, amelyet majd nyomtatás­ban is elkészíttet. Ezúton sze­retnénk megköszönni a Gyulai Húskombinátnak, Bagossy Lászlónak, a Nemzetközi Kap­csolatok Gyulai Szervezeté­nek elnökének, a Gyulai Kato­likus Plébániai Hivatalnak, Japport Gézának, a gyulai ke­rékpárüzlet vezetőjének, Lo­vász Györgynek, a gyulai Atlas Sportklub vezetőjének és Metz Jánosnak azt a segítséget, ami­vel hozzájárultak utunk sike­réhez. (GYURKÓ) Samaranch kitüntetése Juan Antonio Samaranchnak, a Nemzetközi Olimpiai Bizott­ság spanyol elnökének ítélték oda az általános Jesse Owens díjat — jelentette be Herbert Douglas, a kitüntetés alapítója. Az idén létrehozott díjjal kétévenként ismerik majd el azon személyek tevékenysé­gét, akik „jelentős mértékben és hosszú távon a figyelmet a sportra irányítják”, sokat tesz­nek a sport társadalmi elismer­tetéséért. A kitüntetést a Nem­zetközi Amatőr Atlétikai Szö­vetség (IAAF) által kiválasz­tott szakértői csoport ítéli oda. Az első kitüntetett, Juan Antonio Samaranch 1993. feb­ruár 9-én ünnepélyes keretek között veszi majd át a díjat. ^ Szombaton délelőtt rendezték nieg az Aranyszarvas Kupa nemzetközi női pénzdíjas kosárladatorna finá- r ' léját. A döntőben — mint már korábban jeleztük — a szarvasiak „csupán” a harmadik helyért csatázhattak, ellen­felük a régi rivális, a Szeged SC gárdája volt. S itt álljunk meg egy mondat erejéig: a péntek esti keresztbejátszás utolsó mérkőzését lapzárta miatt nem tudtuk közölni, pedig annak vesztese lett a Körös-parti város együttesének ellenfele a bronzéremért lefolytatandó csatában, győztese pedig a kupá­ért játszhatott. Keresztbejátszás: VSS Kas­sa—Szeged SC 69:59 (38:32). Ld.: Vanova (19/9), Kroskova ( 11/6), ill. Mészáros ( 16/3), Zsemberi (12/6). Ezzel az eredménnyel a szlovák együttes jutott a döntőbe. A szombati helyosztókon először a 7. helyért léptek pályára a csapatok: CSC Arad—BBC Centrumblad Kontich 85:41 (47:21). Ld.: Metzger (27/13), Buruzs (17), ill. Vangort (11/3). 5. helyért: Horizont Minszk—Kecskemét 67:62 (48:39). Ld.: Koroljova (22/3), Fedulova (11), ill. Far­kas ( 19), Fück ( 14/6). A 3. helyért ismét szembe­került egymással a BSC Szarvas és örök riválisa, a Szeged SC. BSC Szarvas— Szeged SC 79:46 (36:27). V.: Szilvássy, Balogh. Szarvas: Frankó A. (5/3), Balogh G. (23/6), Kurucz (6), Frankó K. (-), Szavercsenkó (9). Cs.: Lé­vai (10), Veres (14), Kiefer (4), Parascsenkó (8). Edző: Novák Gábor. A szegediek legjobb dobói: Szilágyi (10/3), Zsemberi (7/3). A bronzére­mért folyó csatában a szarvasiak nem hagytak kétsé­get afelől, hogy ki a jobb csa­pat. Az ötödik percben már 21:5-re vezettek. Később fel­jött a Szeged, de a 8-10 pontos előnyt a szünetig tartották a hazaiak. Fordulás után a komplett sorokat cserélő No­vák edző csapata tetszés sze­rint érte el kosarait és még ilyen arányban is megérde­melten győzött a mérkőzést szinte feladó szegediek ellen. A döntőben ismét találko­zott egymással a Pécs és a Kas­sa, s az volt a kérdés, vissza­vág-e a magyar bajnok a cso­portmérkőzések során elszen­vedett vereségért. A színvona­las és 30 percig izgalmas összecsapáson sokáig úgy tűnt, hogy a Kassa nyeri a mér­kőzést, ám az utolsó 10 perc egyértelműen a pécsieké volt. Külön érdekessége lett a talál­kozónak, hogy a válogatott Sztojkovics kipontozódása után rázódott össze a pécs és sikerült fordítania, sőt elhúz­nia. Pécsi VSK Coorder— Kassa 69:59 (32:34). Ld.: Ba­lázs (17), Vilutyte (17), Sztoj­kovics (16/3), ill. Vanova (15/6), Eliasova (10), Ingrova (10). Az első ízben megrendezett Aranyszarvas Kupa fődíját és a velejáró 80 ezer forint pénz­díjat a pécsiek vehették át Bődi Jánostól és Borsos Zoltántól, az Integrál Gmk., illetve a Ra- bor NSO Kft. vezetőitől, a tor­na fő szponzoraitól. A kassai­ak 50 ezer forint jutalmat, míg a harmadik szarvasiak 30 ezer forintot kaptak. A tornát szervezők néhány különdíjat is kiosztották. így a torna gólkirálynője 120 pont­tal Farkas Anna (Kecskemét SC), a legjobb irányító Diana Ciupe (Arad), a legjobb ma­gyar mezőnyjátékos Sztojko­vics Éva (Pécs), legjobb kül­földi játékos Éva Vanova (Kassa). A legjobb szarvasi já­tékosnak kijáró értékes vázát Balogh Gabriella vehette át, míg a torna szépségkirálynője Stella Kuoktova lett. Az is az események króni­kájához tartozik, hogy a nem mindennapi torna szponzorá­lásába a Budapest Bank is be­szállt, s a kedvező tapasztala­tokat látva elképzelhető, hogy hosszabb távra is sikerül meg­nyerni. Dr. Nyíri Dezső klub­elnök a torna zárszavában az­zal búcsúzott a résztvevőktől, hogy jövőre nagyobb pénzdí­jakért kerül megrendezésre az Aranyszarvas Kupa, s erre hív­ta meg a jelenlévő csapatokat. A. A. A világos mezes, tavalyi bajnok pécsiek nyerték az első alkalommal kiírt Aranyszarvas Kupa tornát, a fináléban a kassaiakat győzték le FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER Focicsúcs Párizsban Csúcstalálkozó színhelye volt a hét- végén a francia főváros: európai lab- \o darúgó-válogatottak szövetségi ka­pitányai cserélték ki véleményüket. A párizsi eszmecserén részt vett Berti Vogts (német), Tommy Svensson (svéd), Graham Taylor (angol), Rinus Michels (holland), Richard Möller-Nielsen (dán), Andy Roxburgh (skót), Anatolij Bisovec (FÁK-beli), Gerard Houllier (francia), Guy Thys (belga) és Arri- go Sacchi (olasz) szakvezető. A tanácskozáson visszatekintettek a júniu­si svédországi Európa-bajnokságra, s már foglalkoztak a következő, az 1996-os angliai kontinenstalálkozóval is. Az Eb-ezüstérmes német válogatott kapitánya, Berti Vogts a nagyobb befogadóképességű stadionokért szállt síkra. — Svédországban túl kicsik voltak a sta­dionok. A jövőben kötelezővé kellene tenni a minimum 30 ezer férőhelyes létesítménye­ket, mert egyébként úgy érezzük, mintha nem lennének nézők a mérkőzésen. A forró légkör szükséges a játékosok számára, mert bizonyos szempontból erőt merítenek a szur­kolók hangulatából — indokolt Vogts. A német szakember további javaslata: ne limitálják azon személyek számát, akik a kispadon ülnek. Vogts meg is magyarázta indítványát. Emlékeztetett arra, hogy a csa­pat állandó orvosa egy esetben a sérült Rudi Völlerrel az orvosi szobában tartózkodott, amikor a pályán Guido Buchwald egy összeütközés után a földön maradt. Mint mondta, szerencsére „önkényesen” egy má­sik orvost ültettek a kispadra, aki azonnal segíteni tudott Buchwaldon, aki lenyelte nyelvét. „Ha az orvos az UEFA előírásai szerint a tribünön ült volna, elképzelhető, hogy most egy halálesetről beszélhetnénk” — hangoztatta Vogts. Andy Roxburgh skót kapitány sokallotta a .„szabadnapok” számát, azt szeretné, ha csak három pihenőnap lenne a döntő előtt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents