Békés Megyei Hírlap, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-22-23 / 198. szám
Pusztát öt halastóval, minden javával Szeghalom és Ladány neve 925 éve szerepelt először okiratban-------1 MŰVÉSZETEK-TÁRSADALOM |--------------------------1992. augusztus 22-23., szombat-vasárnap Q I RÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Magyari Barna versei: Erdélyi képeslap itt hideg vízben mosdik a himnusz s Európa telefonszámát Bethlen Gábor zakójának zsebében keresi az erdélyi humusz Temesvár és Marosvásárhely tragédiáját naponta púderozza az alattomosság a Kárpátok látószögében új nyakkendőjét megköti a stressz magyarok alacsony hangulatát a vatt ás féllábon ugrálja át sötétedés után a demokrácia lerakja protézisét Este a Nyugati-Kárpátokban móc asszonyok fekete kendőiből összevarrja isten az éjszakát az ösvényen — zseblámpa nélkül — baktat a patakcsobogás mielőtt belép sátramba leteszi félcipőjét a sötétség a gumimatracon hanyatt fordul a hideg a fűben öreg tobozok hátát masszírozza a harmat s a fenyőillat összeszorított tenyerében ciripel egy metafora A víz - nemcsak ivásra Az első dunai gőzhajó, a Caroline modellje is ott volt... A századi alapítólevél 1267. évi másolatának Ládán és Scegholm prediumokat említő részlete 1528-ban készített térkép részlete: Zeghalon Hogyan került a csizma az asztalra, azaz Magyarország A tenger és az ember című, genovai szak-világkiállítás- ra? Első pillantásra valóban különösnek látszik, hiszen aligha van több közünk a tengerhez, mint az, hogy szeretjük, ha eljutunk a partjára. Aminek semmi köze az afféle nosztalgiához, hogy szép hazánk határait egykor — jó hatszáz esztendeje — három tenger mosta. Az észak-olaszországi Genova kikötővárosban tengerészeti- hajózási-víziközleke- dési világkiállítást rendeztek, amelyre mindenekelőtt Cris- toforo Colombo, magyarosan írva Kolumbusz Kristóf nagy kalandjának, Amerika felfedezésének ötszázadik évfordulója adta az alkalmat. A nevezett hajós Genova városában született, s mindmáig legalább úgy verseng érte Olasz- és Spanyolország, mint Homéroszért egy sor város — vagy akár Petőfiért Kiskőrös és Kiskunfélegyháza. Vittünk a kiállításra 15 ha- jómodellt, 10-15 eredeti tárgyat, például hajós-egyenruhákat, továbbá metszeteket, fotókat a magyarországi hajózásról, vízi életről. Külön bemutatta a magyar kiállítás a Csepeli Szabadkikötőt, s általában a szárazföldi és a tengeri kapcsolatait. Külön érdekesség volt a magyar vízi világjárók bemutatása, Széchenyi Ödöntől Fa Nándorig és társaiig. A térképek az útvonalaikat, eredeti felvételek pedig a „vízi vándorokat”, hajóikat és úti viszontagságaikat mutatták be. Ami pedig egyéb érdekeltségeinket illeti: vehetjük úgy is, hogy a genovai szak-világ- kiállítás amolyan tapasztalatszerző kirándulás, de propagandalehetőség is — a budapesti világkiállítás előtt. Magyarországgal együtt — 16 európai, továbbá 18 észak- és dél-amerikai, 4 ázsiai ország és 5 nemzetközi szervezet vett részt a genovai „vizes” kiállításon. Várkonyi Endre Az észak-békési Sárrét múltját kutatva az érdeklődő a történelmi munkák közül elsősorban Haán Lajos, Karácsonyi János és nem utolsósorban Szeghalmi Gyula írásait veszi kézbe. Ezeknek a kutatóknak Szeghalmot érintőleg egyöntetű megállapítása, hogy a település Békés megye egyik legrégebben lakott helysége. A megállapításukat a „falunév” időrendi írott feltűnésének (krónikák, oklevelek) felsorolásával támasztják alá. Mindhárman első írott emlékként a Béla király névtelen jegyzőjétől, „P. magister”-től (Anonymus) származó Gesta Hungarórumot említik, 1200 táján, mikor még Szeghalmot Ze- guholmu néven illették. Valószínű, hogy a további két szerző (Karácsonyi és Szeghalmi) e téren Haán kutatásait vette alapul és az ő eredményét ültették át munkáikba. Mindenesetre egyikőjük sem említi azt a dokumentumot, mely ekkor már Wenzel Gusztáv jóvoltából a történészi berkekben „közkézen” forgott. Wenzel Árpád-kori új okmánytár (Pest, 1860.) című munkájában közli a százdi apátság alapítólevelének IV. Béla által megerősített, 1267- ből származó hiteles másolatát (latin nyelven íródott). Az említett oklevél, melyet az Aba nembéli Peud ispán tatárjárás utáni birtokainak elismerésére másoltatott le, oly korba visz minket vissza, mely a feudális Magyarország bölcsője volt. Az eredeti adománylevél keletkezését a történészek 1067-re datálják. Ebben a korban kezdett kiépülni a nyugati mintájú egyházi rendszer. A százdi apátság nem az egyetlen, hiszen királyaink és nagyuraink egymás után alapították az egyházi rendszer talpköveit képező intézményeket, így Szent István — apja művét folytatva — 1009-ben a Veszprém körüli Egyházmegyét, a pécsi püspökséget, I. Endre 1055-ben a tihanyi apátságot, a nagyurak részéről pedig ránk maradt a zselic- szentjakabi, százdi és garam- szentbenedeki alapítólevelek. A százdi alapítólevél a felsoroltak közül Szeghalomra vonatkozóan kiemelkedő fontossággal bír. Az ekkor írott oklevelek már részletesen felsorolják mindazon javakat, melyek egy-egy egyházi intézmény fennmaradásában, kiszolgálásában szükségesek, ebben az oklevélben pedig a következő sor szerepel: „Do predium Ládán ad septem aratra cum quin- que piscinis; do predium Scegholm cum omnibus rebus Mo- nasterio.” A mondat Tóth Péter fordításában a következőképpen hangzik: „Adom a hét eké- nyi Ládán pusztát öt halastóval, a monostornak adom Scegholm pusztát minden javával együtt”. Tehát Szeghalom nevét — és mivel egy mondatban szerepelnek Ladány (Körösladány?) nevét is — már 925 esztendeje leírták... Joggal vetődhet fel az olvasóban, hogy a 925 év még jócskán elmarad a címben szereplő „ezer esztendőtől”. Ahhoz, hogy az ezer évet bizonyíthassam, ismerni kell a X—XI. század magyarországi viszonyait, mely kornak László Gyula professzor, továbbá Györffy György és megyénk vonatkozásában Kristó Gyula az illetékesebb kutatói. Az adománylevél szerzőjének életrajzi adatai a XI. század magyarországi belharcokkal (Szent István utáni trónutódlási viszályok) függnek össze. Péter comes — az adományozó — Aba Sámuel királyunk (1041— 1044) egyik fia volt, Borsod megye „ispánja”, aki százd borsodi faluban alapított apátságot részben olyan birtokok felhasználásával, melyeket a bihari-szabolcsi (ezzel párhuzamosan békési is) dukátus ura, ekkor Géza herceg (később, 1074—1077 között I. Géza királyunk) adományozott neki. E birtokok—kiemelten a békési részek — részben a Vata-lázadások idején kerültek a hercegség fennhatósága alá. Elsőként az 1046-os pogány lázadást kell megemlíteni, ahol Vata nem utolsósorban azért vállalta a vezéri szerepet, hogy visszaszerezze a feltehetően még Szent István által elvett birtokait és várát (I. István a várba „Békés” nevű ispánt ültetett, talán kísérlet volt ez a királyi vármegye megszervezésére). Ezt a lázadást, mely Gel- lért Csanádi püspök halálát is eredményezte, Endre és Levente hercegek engedték szabadjára, hogy Pétert (1038—1040 és 1044—1046) a trónról letaszítsák. A második pogányfelkelést pedig Béla herceg használta ki a trón megszerzésére. Ennek a megmozdulásnak az élén Janus, Vata fia állt. Péter comes feltehetően „hűségéért” kapta Gézától a Ladány és Szeghalom birtokot, melyeknek „továbbadását” az egyház részére „az éppen soron lévő” királlyal, Endre fiával, Salamonnal (1063— 1074) is hitelesíttette. A két pré- diumra való jogosultságát Géza hercegnek (Béla fia) azzal is meghálálta, hogy mikor az 1074-ben harcba szállt a trónért Salamon ellen, a kemeji csatában életét adta ura érdekeiért. Itt kívánom megjegyezni, hogy Géza ekkor még csatát vesztett. Az okiratíró Péter comes életének felvázolása után, mely országunk történelmének felső szintjét mutatta be, nézzük meg, hogy mi zajlott alant, a társadalom berkeiben. Ez annál inkább fontos, mert itt találjuk meg a magyarázatot Szeghalom és talán „Ladány” ezeréves múltjára is (ha nem többre...) A magyar honfoglalást taglaló művében, 950 táján Bíborban született Konstantin, bizánci császár említi, hogy a magyarok elsők között a Körösök vidékét is megszállták (ezt a tájon folytatott régészeti kutatások is alátámasztják). Ezen a tájon (a Tiszától keletre, a bihari hegyek lábáig terjedő síkon) a csatlakozott kabar törzsek szállásterülete volt, mely mindig valamely trónörökös „uruszága”. Árpád korában a fennhatóságot Szabolcs vezér gyakorolta ezen a vidéken. A Sárrét a vezér nyári szálíásterületén helyezkedett el. László Gyula kutatásai bizonyítják, hogy e korban a magyarság gazdálkodására a kettős, részben nomád, részben letelepült földművelő (állandó lakhoz kötött) gazdálkodás volt a jellemző, ahol a két gazdálkodást folytató rész egy telephelyet választott. Később a földművelés megerősödésével e lakóhelyek jobban kiépültek. Ebből a szempontból a megtelepedésnél további szerephez jutott még a kereskedelemben és közlekedésben való földrajzi helyzet is. Szeghalom esetében (de említhetem Körösladányt is) a két lápvilágot (Kis- és Nagy sárrét) elválasztó szárazulat jóvoltából itt találkoztak a Nyírből (Szabolcsból) kiinduló és a nagyvárad—mezőtúri (Bihar és Csongrád) utak. A továbbiakban figyelembe kell venni azokat a gazdasági tényezőket, melyeket a gazdálkodásra vonatkozóan Kristó és Györffy is oly részbemenően taglalnak. Először Kristó Gyula említi, hívja fel a figyelmet arra, hogy a prédium (praedium), melyet könnyen „pusztának” lehet fordítani, az Árpád-korban a korafeudalizmusra jellemző mezőgazdaságilag művelt terület volt. Értelmezésében ekkor szó szerint szabad nemesi birtokot jelöl a szó. Ezt támasztja alá a fentebb idézett mondat is, hiszen az „ekényi” és a „minden javával” kitételek nem vonatkozhattak „pusztahelyekre”. Györffy György munkái rávilágítanak a korafeudális birtokok, falvak gazdálkodására, kialakulására, melyek kezdetei a kalandozások utánra tehetők (955). Több típusa fordult elő e falvaknak, melyek egy-egy birtok magvát képezték. Elsődlegesen a „vegyes lakosságú falvak, melyekben félszabadok és rab cselédek éltek és dolgoztak együtt, a különbség legtöbbször abban nyilvánult meg, hogy adójuk milyen hányadát adták az uruknak. Másik típusba a rabok által alapított termelő falvak tartoztak, ahol az úr által adott termelőeszközt használták művelésre. Erre utalva sok mindent elárul nekünk a „hét ekényi” megfogalmazás. Az eke, ekealja mint területegység a XVIII. századra nyelvünkből kihalt, de az Árpád-korban használatos (mindennapi) volt, mai értékekre átszámolva egy ekealja terület valamivel több, mint 33 hektár. Ezek alapján kiszámítható, hogy „do predium Ládán” körülbelül 210 hektárnyi művelt földet tartalmazott. Az eke megfogalmazásból a gazdálkodási viszonyok ismeretében következtethető, mivel egy úrtól kapott ekével három szolgacsalád dolgozott (Györffy), hogy Ladány lakossága 150-200 lelket tehetett ki, akikhez a félszabad „halászokat” is hozzá kell venni. Mindezeket figyelembe véve megállapítható, hogy Szeghalom (és Ladány) múltja, mint lakott és művelt határú telephely nem sokkal a honfoglalás után kezdődhetett, de a kalandozásokat követő néhány évtizedben már működő termelő- egységek voltak... Szeghalom (és Ladány) története szorosan összefügg a magyar történelem olyan nagy eseményével, mint az állam kialakulása és az egyházi intézmény- rendszer kiépülése. Múltjuk első hiteles mérföldkövét 925 évvel ezelőtt épp az egyházi kiépülésnek köszönhetik... Később, a tatárjárás elpusztította százd egyházát, valamint a mágori Csolt-monostor jelentősége is hátrébb szorult. Új egyházi közigazgatás kialakulásával a XIV. századra szeghalmi székhellyel létrejött a Szeghalmi Főesperesség, melyről 1332—1337-ben a pápai tized- jegyzék tudósít... Kele József
