Békés Megyei Hírlap, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-19-20 / 196. szám

1992. augusztus 19-20., szerda-csütörtök ] HAZAI TÜKÖR kRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Újra szövik a szociális hálót Rekordkísérlet robogókkal 1988 tavaszán a csehszlovákiai Jawa gyár három Babetta 225 típusú segédmotor-kerékpárral nem hivatalos megbízhatósági alaprekordot állított fel a Hun- garoringen. A mopedekkel há­rom versenyzőpáros körözött 24 órán át, kétóránkénti váltás­sal. A terv 750 km lefutása volt, ám ezt alaposan túlteljesítették, a legeredményesebb duó 1031,54 km-t tett meg, a mainál valamivel hosszabb pályán 257 kört teljesítve. Az azóta eltelt időben sokat változott a hazai moped- és mo­torkerékpár-kínálat, ezért az Autó-Motor szerkesztősége el­határozta, megismétli a próbát. A kísérlethez a Jamoto Hungá­ria Kft., a Yamaha motorkerék­párok magyarországi forgalma­zója két új, egyforma Jog mope­det és tartalékalkatrészeket bo­csátott rendelkezésre, s vállalta, hogy szerelői jelen lesznek a rekordkísérlet során. A próba célja elsősorban nem a négy évvel ezelőtti tel­jesítmény túlszárnyalása, hi­szen az nem volt hivatalosan jóváhagyva. Inkább azt szeret­nék megtudni, a mai korszerű technológiai szinten mennyire üzembiztos mopedeket gyár­tanak, búják-e a tartósan ke­mény igénybevételt, hogyan alakul a fogyasztás. A kísérlet hivatalos időmérés és felügye­let alatt zajlik majd, s a hely­szín a Hungaroring. Az első számú páros két kivá­ló motorkerékpár-versenyző­ből áll majd. Harmati Árpád akit a superbike kategóriában a világ jegjobbjai között tartanak számon és Stefka Gábor, aki szintén superbike-os, s jelenleg ő vezet a hazai bajnokságban, egyaránt Yamahával verse­nyez. A rekordkísérlet kezdete augusztus 19-én 11 óra, befeje­zése augusztus 20-án 11 óra. Az érdé kiötlők előtt a pálya nyitva áll majd, a nézők ingyen mehet­nek be a Hungaroringre sz A kormány legutóbbi ülésén a készülő szociális törvényter­vezete is napirendre került. A nagy vonalaiban már megfo­galmazott tervezetről dr. Lak- ner Zoltán, a Népjóléti Mi­nisztérium helyettes államtit7 kára, a szociális válságkezelő program kormánybiztosa a kö­vetkezőket mondta el: — A kormány úgy döntött, hogy nem toldozhatja tovább a szétszakadóban lévő szociális hálót, hanem újraszövi azt. Szeretnénk a rászorulóknak valódi biztonságot nyújtó rendszert kialakítani. Jelenleg a szociális ellátá­sokról szóló törvényterveze­ten dolgozunk, amelyet már az ősszel szeretnénk elfogadásra benyújtani a parlamentnek. Első helyen hadd emeljem ki: a kormány szándékai sze­rint 1993-tól az anyasági se­gély alanyi joggá válna. Mint köztudott, jelenleg még bizto­sítási alapon jár és ezért nem fedi le a teljes lakossági igé­nyeket. Az új ellátások közül első helyen a gyermeknevelési támogatást emelném ki, amit a jövőben a három, vagy több gyermeket nevelő családok vehetnek igénybe, ahol a leg­kisebb gyermek 3-10 eszten­dős. A támogatás összege megközelíti a gyes összegét. A másik újdonság a tartósan munkanélküliek jövedelem- pótló támogatása lesz. Ezt azok a rászorulók vehetik igénybe, akiknek a munka­nélküli-járadéka önhibájukon kívül lejárt, együttműködési készségük ellenére sem tudtak álláshoz jutni. A harmadik, az úgynevezett lakhatási támo­gatás, amelyet az önkormány­zatok fognak megállapítani. Azoknak adható, akiknek a la­kásfenntartás költségei elérik az adózott összjövedelem 40 százalékát, és az egy főre jutó összjövedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíjmini­Tapasztalati cserén műm másfélszeresét. Milyen kiadásokat vesznek figyelem­be a lakhatási költségek kiszá­mításakor? Mindenekelőtt a lakbért, albérleti díjat, a lakás­hitelek törlesztési részletét, a villany- és gázfogyasztás költ­ségeit. Újdonság az átmeneti se­gély, amelyet szintén az ön- kormányzatok kezelnek majd. A helyi viszonyoknak megfe­lelő ellátórendszerek kialakí­tását szeretnénk ezzel ösztö­nözni. Életbelépésével egy időben megszűnnek majd a je­lenleg még működő rendkívüli segélyek: a rendkívüli nevelé­si és a rendkívüli szociális se­gély, de megmarad ezek rend­szeres változata. Nem változik a gyes, a gyer­mekápolási díj, a közgyógyel- látási igazolvány konstrukció­ja sem. Az utóbbiak az elmúlt években alakultak ki és jól al­kalmazkodnak az országban kialakult szociális igények­hez... Terveink szerint a gyer­meknevelési támogatás, az ápolási díj és a gyes nyugdíj- szerző idővé lenne, a vita je­lenleg a járulék mértéke körül folyik. (somfai) Ferenczy Europress „Munkájához sok sikert...” — kíván a címzetes államtitkár — Maga mindig csak a negatí­vumokat írja meg, lazítson egy kicsit és írjon végre egy embe­ri gesztusról — a korosodó hölgy ezen szavakkal esett be hozzám egy szép augusztusi nap délutánján. — Örömmel hallgatom, asszonyom. — Á férjem nyugdíjas. Ne­hezen állt át a nyugalmas na­pokra, mert örök életében so­kat dolgozott. Aztán váratla­nul kapott egy ajánlatot, a kár­pótlási hivataltól. Szóval is­mét munkába állt. —Ezt sok százan teszik még, nem éppen újságba való törté­net... — Legyen türelmes és hall­gasson végig... Úgy tűnt, a hiva­talban szeretik, megbecsülik. Aztán jött a megható gesztus, ami igenis szót érdemel. A fér­jem augusztus 5-én ünnepelte a születésnapját Nem kerek év­fordulót, ezt azért hangsúlyo­zom, mert egy-két helyen a ke­rek évfordulókról megemlé­keznek. És akkor, azon a napon egy ajánlott levelet kézbesítet­tek neki az Országos Kárrende­zési és Kárpótlási Hivatal elnö­kétől, dr. Sepsey Tamás címze­tes államtitkártól. Tessék, ol­vassad. „Engedje meg, hogy szüle­tésnapja alkalmából ezúton köszöntsem és munkájához sok sikert, jó erőt, egészséget kívánjak annak reményében, hogy együttműködésünk to­vábbra is gyümölcsöző lesz.” — Az egyre inkább elem- bertelenedett világunkban, ugye milyen jólesik ezeket a jókívánságokat olvasni? Ez az ami kiveszőben van, s amire az embereknek olyan nagy szük­sége lenne. Tudja, a férjemmel aznap, amikor ezt a levelet megkapta, madarat lehetett volna fogatni. Azt hiszem, nem kell kom­mentárt fűznöm a fenti törté­nethez. Talán annyit, nagyon jó érzés, hogy közreadhatom. B.V. Egy hét múlva földárverés Jövő hét hétfőn rendezik az első földárveréseket, amelye­ken kárpótlási jegyért vásárol­hatnak földet az arra jogosul­tak. Nógrád, Békés és Vas me­gyében az első héten még nem licitálhatnak, a többi megyé­ben azonban már készen áll­nak a rajtra. Csak ott rendeznek árverése­ket, ahol a termőföldre bejelen­tett igények aranykorona-érté­kének 30 százalékra nézve jog­erős határozatot hozott a me­gyei kárpótlási hivatal. Az elbí­rált kérelmek benyújtóinak csaknem 30 százaléka, vagyis mintegy 50 ezer kárpótlásra jo­gosult jelezte földvásárlási szándékát Amikor az árveré­sekre kijelölik a földeket, akkor nemcsak arra figyelnek, hogy az ne haladja meg a teljes kár­pótlási földalap 30 százalékát, hanem arra is, hogy a megmara­dó földek minősége és művelési ágak szerinti megoszlása is ha­sonló legyen az árverésre kije­lölt földekével. így nem kerül­nek hátrányba azok, akik még nem jutottak hozzá kárpótlási jegyeikhez, s így nem vehetnek részt az árverésen. A kárpótlási hivatalok az el­múlt hetekben próbaárverése­ket tartottak, főként azokban a körzetekben, ahol már a jövő héten rendeznek árveréseket. A próbaárveréseken általában 1000 forintot adtak aranykoro­nánként. Ez természetesen egy súlyozott átlag. MTI Pierre Pescer: Kaland a levegőben 15. — Mint például most mi! — suttogta a lány tikkadt szájjal. A fiú föléje hajolt. — Úgy van. Mint például most mi! Ebben a pillanatban távoli zaj hallatszott. Először úgy hatott, mintha valahol darázs zümmögne... Aztán feltűnt a magasságos ég alatt egy hidroplán... És a tizenkét halálraszánt ember kimeredt szemmel, el­fulladt torokkal, hang nélkül meredt az üvegkék égen úszó, diadalmas repülőgépre... Az életre! Amely ismét je­lentkezett! A hidroplán percek múlva már felettük volt. Néhány kört írt le, aztán lassú siklással ereszkedett a vízre a sziget kö­zelében. Pár pillanat múlva már olyan távolságra volt, hogy a gép pilótája átdobta a kötelet. A montőr és Daniels húzták közelebb a gépet. Két ember volt a gépen. Handers, a pilóta és egy fiatal, szőke montőr. Szánakozva néztek végig az embereken, Daniels lihegve állt Handers előtt. — Handers... barátom... hogy történt ez?... A legjobb barátok voltak. Valaha együtt szolgáltak a lé­girajban. Egy ízben Handerst üldözte egy ellenséges gép, akkor Daniels is a magasban volt. Azonnal a barátja segítsé­gére sietett és bár ő is szoron­gatott helyzetben volt, az el­lenséges gép fölé kerekedett és leszedte. Lám, Handers most visszaadta a kölcsönt. A magas, karcsú pilóta le­kapja fejéről a bőrsapkát és végigsimít a haján. Hogyan? — nevet és elővil­lannak hófehér fogai — már éjjel felvettük a segélyt kérő jeleket... Csak nem lehetett repülni, mert végig a partvidé­ken szédítő hurricane tombolt. Várni kellett... Megölelgetik egymást A montőr térde remeg. A felesé­gére gondol és könnycseppek peregnek végig az arcán. Tom Petterson és a lány át­ölelve tartják egymást. És le­hunyják szemeiket és érzik egymás testének remegését. Es olyan ez a pillanat, hogy szebb, nagyobb, boldogabb és fenségesebb már nem is lehet­ne. Flock ugrál és cíánykereket vet a homokban. Garrick ve- rejtékesen számolja a bankje­gyeit, aztán visszagyömöszöli a zsebébe... Mr. és mrs. Hob­son zavartan nézegetik egy­mást Mr. Hobson szeretné le­harapni a saját nyelvét. Hatal­mas baklövést követett el... Borzalmas baklövést! Patty Bronson szeméből pa- takzanak a könnyek. Mrs. Maxbell olyan arccal figyeli a jelentetet, mint aki egy szót sem ért belőle. Johnson énekel és fütyül és haját borzolja, Willy Maxbell az imént tért magához eszméletlenségéből és hunyorogva mered maga elé. Zúg a feje, szédül és úgy érzi, valami pokoli álomból tért magához. A két pilóta halkan tanács­kozik. — Visszarepülünk Friscó- ba... — mondja Handers hal­kan — valami Sam Garrick van a gépen, akit már várnak a hatóságok. Bizonyosan tud­ják, hogy a gépen van... Azon­kívül egy sikkasztó... bizo­nyos Tom Petterson! Daniels szeme összeszűkül. Tom Petterson felé néz. Egy­szerre elnehezül a szíve. Saj­nálja ezt a magas, karcsú fiút... figyelte a viselkedését. Ez volt az egyetlen ember az állatok között... És pont ezt érje el a végzet? Halkan szólal meg: — Derék fiatalembernek is­mertem meg... Kár érte... Handers bólint. — Sajnálom. Én is sajná­lom. Ezek az emberek, még ha gyilkos is volna valamennyi, keményen megszenvedtek minden bűnükért... . Daniels hirtelen felélénkül. Handersre néz. — Ezt a fiút nem ejtjük el... Van egy tervem... Honolulu előtt kényszerleszállást végzünk... és a fiú kiszáll... azt hiszem, a stewardesszel együtt! Hander bólint. — Right. Beszélj vele... És Daniels a fiúhoz lép. Hal­kan, gyorsan beszél: — Baj van, fiatalember... a hatóságok várják Friscóban... Tom Petterson el sápad és megtántorodik. Úristen... hát mégsem... hát mégsem lehet újra kezdeni az életet? — Ne rémüljön halálra. Nem akarom kiadni magát. Dennisénél kényszerleszállás lesz... maga eltűnik a gépből... A többi az én gondom ! Miss Parker halkan suttog­ta: — És én is eltűnök... Daniels mosolyogva bólint. Szinte apai a mosolya. — Helyes... ketten tűnnek el... Éktelen dörejjel dolgozik a hárommotoros hidroplán. A két pilóta egymás mellett ül. A montőrök az ablakon bámész­kodnak kifelé. Az utasok bamba mosollyal ülnek a helyükön... Olyan ez az egész, mint valami álom... Ismét civilizált körülmények között vannak és ez ismét civi­lizálttá teszi őket. Mert na­gyon sok múlik a körülménye­ken... Halálosan restellik egymás előtt a történteket. Rengeteg kimagyaráznivaló van kö­zöttük... és rengeteg kínos ügy-­Mr. Hobson szólal meg elő­ször halkan. — Mary... remélem, hogy... Az asszony szipogni kezd. —- Ne remélj semmit.. megmondtál mindent a szige­ten... nem szeretsz... a pénze­mért vettél el... Mr. Hobson átöleli az asszonyt. — Csacsi... csacsi gyerek... csak tréfáltam. Csak könnyeb­bé akartam tenni a pusztulást... a halált... az volt az egész... Ha azt hiszed, nem szeretlek, én is, te is könnyebben haltunk volna meg... Nem fájt volna úgy... — Hazudsz! — szipogja az asszony — tudom, hazudsz... —Mary... Mary, esküszöm, hogy... À helyzet mindenesetre kedvező. Nagyon valószínű a békülés. Aki olyan ostoba, mint mrs. Hobson, azt még a történtek után is könnyű szer­rel ki lehet békíteni. Maxbellnél már súlyosabb a dolog. Mrs. Maxbell szikrázó szemmel néz végig az urán. —Csupa vér az arcod... — Elestem — makogja za­vartan és ijedten Willy Max­bell. — Elestél?... — az asszony megvetően végigméri — azt hiszed, én ott vak voltam?... Láttam, mit csináltál a stewar- desszel... Maxbell vállat von. Szent igaz, ami történt, amit az asszony látott, azt nem lehet letagadni. — Tréfa volt... — mondja halkan—én tulajdonképpen... — Válunk! — jelenti ki az asszony megfellebbezhetetlen határozottsággal és Willy Maxbell nyaka közé húzza a vállát. A gép már Dennise felett kanyarog. Handers hátraszól: — Tíz percre leszállunk... olajat és benzint veszünk fel! Az utasok némán veszik tu­domásul a bejelentést. Sima kanyargással ereszkedik a hid­roplán a tenger fölé, a part felé szalad. Pár pillanat múlva már fel­szalad a kis vaslétra, Daniels alig észrevehetően hátraint Petterson felé. — Itt mindenki kiszállhat! — kiabálja be a gépbe — a büfében mindenki számára ebéd van! Nem kell kétszeri felszólí­tás. Egymásután másznak ki a gépből. Miss Parker és Tom Petterson hátramaradnak. A pilóta gyorsan rendelkezik. — Peterson... adjon valami iratot... így. Köszönöm. A vi­szontlátásra. Handers azonban nem en­gedi őket. — így nem lehet, Daniels... a montőrszobában átöltöznek. A fiú felveszi az egyik bőrru­hámat és akadály nélkül kijut­nak... A lány felvesz egy mon- tőrruhát... Denniseben már ki­öltözhetnek! Tíz perc múlva két bőrruhás fiatalember halad keresztül a repülőtéren. A kijáratnál az al­tiszt udvariasan szalutál. A tér előtt taxiba ülnek. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents