Békés Megyei Hírlap, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-15-16 / 193. szám

1992. augusztus 15-16., szombat-vasárnap CSALÁD - OTTHON RÉKÉS MEGYEI HÍM a 68ÉKÉS MEGYEI HÍRLAP -bail 6. Lapunkban hétről hétre közöljük a televízió 2-es csatornáján vasárnap délutánonként je­lentkező sorozat anyagának állattenyésztési ré­szét, melynek előadója és szakmai felelőse dr. Böő István Békés megyei állatorvos. A takarmányról általában Kutyák, macskák és társaik A takarmányozás elméleti alap­jait jól ismerjük, ennek könyv­tárnyi irodalma van. Annál több hibát követünk el a gyakorlat­ban! Erre utal az a megdöbbentő számadat is, miszerint az állatel­hullások nagy százaléka (sertés­nél mintegy fele) a rossz takar­mánnyal vagy a rossz takarmá­nyozással függ össze. Ennél is nagyobb azonban az a gazdasá­gi veszteség, mely abból adódik, hogy állataink termelése sok he­lyen hasonló okokból nem meg­felelő. A helyes takarmányozás nemcsak gazdasági, gazdasá­gossági kérdés (az összköltség döntő többsége takarmánykölt­ség), hanem állategészségügyi megelőző tevékenység, egész­ségvédelem is, hiszen a takar­mány befolyásolja az állat ellen- állóképességét, tűrőképességét, vagyis egészségi állapotát is. A gazdaságos termelés alap­kérdése, mennyire sikerül le­csökkenteni az egységnyi hús, tej, tojás, toll, gyapjú előállításá­hoz felhasznált takarmány mennyiségét. A legtöbb hibát az abrakfo­gyasztó állatfajok (sertés, ba­romfi) takarmányozásában kö­vetjük el. Ez abból adódik, hogy a tápokkal másképpen kell ta- karmányozni, mint a gazdasági abrakokkal, másrészt a mai faj­ták a takarmányozással szem­ben is igényesebbek, mint elő­deik voltak. A takarmányozásnak kettős feladata van: egyrészt az állat puszta létéhez, életéhez szüksé­ges energiát, másrészt azokat az anyagokat szolgáltatja, amelyek a test szüntelen újjáépítéséhez, növekedéséhez, a hús-, a tej-, a tojás- és gyapjútermeléshez, va­lamint a szaporodáshoz kellenek. Az életfenntartó és termelőszük­séglet természetesen nem vá­lasztható el egymástól. Valamely állatfaj „takarmánygazdálkodá­sa” annál jobb, minél kevesebb energiát fordít az életfenntartás­ra, vagyis minél több jut terme­lésre. Néhány összehasonlítás: a tejelő tehén életfenntartó-szük­séglete az összes energiaszük­ségletnek kb. 40-50 százaléka, ugyanez az arány pl. tojásterme­léskor kb. 65 százalék, sertéshús- termeléskor kb. 35 százalék. Minél inkábbeltérünkatermé- szetszerű tartástól és minél na­gyobb termelőképességű fajtákat tartunk, annál több igényt kell ki­elégítenünk. Minél rosszabb a tartási környezet, a takarmány­energiának annál nagyobb részét köti le a nemkívánatos hatások „kivédése”, vagyis annál keve­sebbet fordít termelésre. ­A takarmányozásnak figye­lembe kell vennie, hogy az em­ber egyrészt a környezet meg­változtatásával, másrészt a ter­melés egyoldalú, erős fokozásá­val (egyoldalú tej-, hús-, tojás- termelő fajták) bizonyos mérté­kig megváltoztatta az állat élet­tani folyamatait, is, ezzel meg­változott a mai típusok életfenn­tartó és termelő tápanyagszük­séglete is. Gazdasági állataink túlnyo­mórészt növényi eredetű táplá­lékot fogyasztanak. Az lenne jó, ha ezek összetétele hasonlítana az állati szervezet összetételé­hez, mert akkor termékké alakí­tásuk is egyszerűbb volna. De nem így van! A legnagyobb különbség köztük az, hogy az állat szervezetében nincs rost és kevés (igaz, annál fontosabb) a szénhidrát, a növényekben vi­szont mindkettőből sok van. Minden takarmánnyal szem­ben fontos követelmény, hogy: a. biológiailag teljes értékű le­gyen, vagyis megfelelő meny- nyiségben, minőségben és arány­ban tartalmazza a tápanyagokat, a vitaminokat, az ásványi anya­gokat és a nyomelemeket is; b. a tápanyagok közül legfon­tosabb a fehérje; c. az etetés, itatás módja olyan legyen, hogy az állatok a lehető legkisebb zavarás nélkül hozzájuthassanak a takarmány­hoz és a vízhez; d. a takarmány ne legyen szennyezett, mentes legyen a kórokozóktól, a különböző pe­nészektől és mérgező anyagok­tól. Általánosan használt takar­mányok: keveréktakarmányok (tápok); magvak (abrakok, sze­mes erőtakarmányok); zöldta­karmányok; szénák; szilázsok (erjesztett silózott takarmá­nyok, szenázsok); gyökér- és gumós takarmányok; szalmafé­lék; legelők; melléktermékek; ivóvíz (ide sorolom mert a szak­szerű itatás fél takarmányozás). Az egész kurzus kevés lenne ahhoz, hogy e takarmánycsalá­dok tagjainak akárcsak leglé­nyegesebb gyakorlati vonatko­zásait megbeszéljük (húszéves praxisom alatt pl. alig láttam jó­minőségű szénát vagy jól elké­szített silót), ezért engedjék meg, hogy a gyakoribb takarmá­nyozási hibákat most csak a ke­veréktakarmányok (tápok) terü­letéről vegyem, annál inkább, mert a legtöbb gond valóban itt van! Erről lesz szó a jövő héten. Dr. Böő István Állatok óvodája A játszadozó gyerekeket figyel­ve általában megjegyezzük: mi­csoda önfeledtség! Ez legalább így áll az állatgyerekek játékára is. A kutya- és a macskakölykök nyújtotta élmény jelentős szere­pet tölthet be az embercsalá­dokban élményforrásként to­vábbá pedagógiai eszközként meg lelki és érzelmi stabilizá- torként. Az állatgyerekek minden megtanulandót játszva sajátí­tanak el. A kiskutyák az első játékos felfedezéseiket már három hetesen teszik meg, amikor a kölykök egymást szélesre tárt pofával harapdál- ják, majd óriási ásításba fullad az egész. Később a kölykök már pro­dukálják a testük első felével a tipikus hasaló tartást, miköz­ben hátsó fertályuk égnek áll. Ehhez már négy hetesen a far­kukat is csóválják, jelezvén a játék örömét. Ám amikor eléri őket a fáradtság hulláma — a legnagyobb virgonckodás közben is — pillanat alatt ké­pesek mély álomba zuhanni. Akárcsak bármely kisgyerek. Az alomtestvérekkel való játék különösen fontos, mert eközben gyakorolják azokat a játékos harapásokat, amelyek fájdalmat nem okoznak. Az izoláltan nevelkedő kiskutya számára az embernek kell megkísérelni a mama pótlását. Ilyenkor a legönfeledtebb pil­lanatban is figyelni kell arra, hogy az ember maradjon a „fő­kutya”. Éppen úgy kell őrizni az irányító pozíciót, mint az anyaállat teszi. Ha túl erősen harap a bébi, akkor emberének azt határozottan meg kell aka­dályoznia. A legjobb, ha a kö­lyök nyakbőrét megfogjuk és kicsit megrázzuk, így tesz a kutyamama is. A fiatal kutyát izgatja min­den, ami mozog, elgurul, ami elvihető és biztonságba he­lyezhető. Tehát: labdák min­den formában, de megteszi a toalettpapír üres gurigája is. A labdának van egy óriási elő­nye, szájba vehető — és bumm! — mindig újra leejthe­tő. Minél nagyobb lármával történik ez, annál jobb -— ez a legkedvesebb kutyamóka. A legfontosabb alapszabály a kutyajáték kiválasztásánál: mi­nél egyszerűbb, annál jobb. Ez a macskajátékokra is igaz. A ház­tartásban rengeteg érdekes do­log található: dugók, dió vagy öreg teniszlabda (de csak fehér, mert a sárgák színezése ártal­mas az állatokra!). Esetleg az ember saját maga készíthet pél­dául anyagmaradékokkal kitö­mött zoknit, vagy egyszerű in­gát, amely minden kölyök- macska kedvence és fáradhatat­lan aktivitásra ösztönzi. A macskák így vagy úgy, de született játékosok. Össze­gyűrt alufólia, üres reklámsza­tyor, papírgalacsin egy cérna- szálon elegendő a cicák játék­ra csábítására. Természetesen az állatkereskedésekben ma már egész gyűjteménye kap­ható a különféle játékszerek­nek. Ezek egészen hasonlato­sak az embeícsemeték játékai­hoz. Persze ezen kívül min­denféle műcsontok és egerek kaphatók az elképzelhető leg­finomabb ízesítéssel és szago- sítással. Ám ahogyan az már lenni szokott (éppen úgy, mint az ember fiánál) a legszebb játék is elveszíti idővel érdekessé­gét, kivéve az élő játszótársat, mert annál nincsen semmi kedvesebb. Akinek kevés ideje jut házi­állatára, annak célszerű ked­vence számára egy társról gon­doskodni. Lehetőleg mindjárt a kezdetkor. Magától értetődő, hogy az alomtestvér a legideá­lisabb partner. SETI hívja ET-t A férfiak körében is magas a tetszésindex A nyár divatslágere: rövid, ringó, repülószoknya Idegen életformák feltételezé­se, kutatása nem csupán a fantá­zia, a sci-fi birodalmába tarto­zik. A mozinézők, akik mindezt valamiféle ET képében képze­lik el, nem is sejtik, hogy a SETI program már akkor létezett, amikor a bájos kis szörnyeteg még meg sem született Spiel­berg agyában. A SETI idegen értelmes élet utáni kutatást je­lent, s most a NASA irányítása alatt új lendületet kapott. Míg egy biológus vagy egy filozófus elmélkedhet az értelem, az in­telligencia fogalmán, a SETI kutatói számára az intelligencia egyvalamit jelent: képes legyen olyan rádiójeleket kibocsátani, amelyeket földi rádióteleszkó­pokkal fogni lehet. Miközben nem lehet kizárni, hogy a világ- egyetemben számtalan külön­féle formája létezhet az életnek, csak azokkal tudunk kapcsolat­ba kerülni, amelyek számunkra felfogható jeleket küldenek szerteszét a saját világukból. Általában két szélsőséges véleménycsoport létezik. Az egyik szerint az emberiség és a Föld az értelem egyetlen leté­teményese, a másik, hogy számtalan intelligens társada­lom, közösség él szerte az Uni­verzumban, ezek kapcsolat­ban állnak egymással stb. Ha a SETI program során csupán egyetlen biztató jelet találnak, már szinte bizonyosra ve­hetjük: nem vagyunk egyedül. De miért van az, hogy az ET-viták során rendszerint csak egy másik földszerű boly­gót képzelnek el? Azért, mert erről az egyetlen bolygóról biztosan tudjuk, hogy itt kifej­lődött és létezik az élet. A ku­tatást tehát azzal érdemes kez­deni, vajon hány olyan bolygó lehet, mint a Föld. A megfi­gyelések szerint csak a mi tej- útrendszerünkben a fényes csillagoknak kb. a 10 százalé­ka — ez „darabszámra vagy 40 milliárd!” — lehet elvben a Naprendszeréhez hasonló bolygó családja. Tapasztalatból tudjuk, hogy a szomszédos bolygók közül a Vénusz, túl meleg, a Mars túl hideg ahhoz, hogy az élet ha­zája legyen. A Vénusz a Föld­höz hasonló méretű, de mivel közel kering a Naphoz, sosem hűlhetett le annyira, hogy az ugyancsak vulkáni eredetű légköréből a vízgőz és a szén­dioxid kiválhasson. A Mars sokkal kisebb a Földnél, ám gravitációja túl gyenge ahhoz, hogy vastag légkört tartson maga körül. Ha a Föld a Mars pályáján keringene, a vonzere­je elegendő volna ahhoz, hogy légkörének üvegházhatása elég melegen tartsa a bolygót az élet fennmaradásához szük­séges mértékben. A bolygó felszínét behálózó eróziós nyomok folyékony víz hajdani jelenlétére utalnak. A Földön talált legidősebb élőlény 3,5 milliárd éves. Bár a Viking­szondák a Mars kőzetmintái elemzése során nem találták nyomát még csak elhalt élőlé­nyeknek sem, nem kizárt, hogy valamiféle primitív for­mája valamikor létezett. À földi élet a szénen alapul, amely az élet egyik legfonto­sabb meghatározójának, a DNS-nek is az alapanyaga. Nemcsak sci-fi szerzők, ha­nem komoly tudósok is elkép­zelhetőnek tartják, hogy létez­het nem szén alapú élet is, bár ilyet a mai tudomány nem is­mer. Az élethez, legalábbis a földihez sok egyéb elem, így oxigén vagy például vas is szükséges. Szinte bizonyosra vehető, hogy ha bárhol szüle­tett is valamiféle élet, a feltéte­lek megváltozása kihalásokat, az élet újbóli, esetleg más for­mában való megszületését vonta maga után. Magyarán, nem elég csupán megszületni, túl is kell élni. Kérdés azután, hogy a földi evolúción kívül milyen formái képzelhetőek el az élet fejlő­désének. Elvileg az sem kizárt, hogy más bolygókon az evolú­ció sokkal gyorsabban megy végbe a földinél, előfordulhat­nak igen sokféle életformák. Az is bizonyos, hogy a földön­kívüli életformák különbözni fognak tőlünk, emberektől. Molekuláris szinten elképzel­hető bizonyos hasonlóság, „nagyban” azonban nemigen. Gondoljunk csak arra. hogy magán a Földön milyen válto­zatosságot takar az ún. konver­gens evolúció, hogy például a szem önállóan fejlődött ki az állatoknak legalább negyven csoportjánál stb. Á SETI program kutatói nem földön kívüli embereket keresnek. Elképzelhetetlen — ha létezik is a konvergens evo­lúció másutt—, hogy a DNS 3 milliárd bázispátja más élő­lényben ugyanúgy megle­gyen. Tyrannosaurus rex is csak egyfajta volt. Ha létezik valamiféle más élet, annak bi­ológiai alapjai valószínűleg egészen mások, mint amit mi földi tapasztalataink alapján el tudunk képzelni. Németh Géza A butikok tele vannak vele, a hölgyek veszik, viszik — az idei nyárnak szinte napok alatt divatslágere lett a rövid ringó szoknya. A gyors siker — amelyben közrejátszhat a fér­fiak körében tapasztalható magas „tetszésindex” is — nem meglepő: karcsú, szép lá­bú fiatalokon remekül fest, ki­vált ha a szintén most divatba jött, elasztikus anyagból készült szűk kis nadrágot ve­szik alá. A „rövid ringót” nem nagy dolog megvarrni, némi szakmai jártassággal akár há­zilag is elkészíthető. íme, há­rom változat: 1. Hosszított derekú, körben rakott vászon-szoknya, amely minden lépésnél megejtően ring... Régi rakott szoknyából is meg lehet csinálni, de a hosszított derékrészt más — elütő színű, például sötétkék­piros — anyagból kell szabni. A cipzár kerülhet oldalra. 2. Krepp-szoknya, gumis derékkal, húzva. Duplaszéles anyagból egyszer a hossza elég hozzá. Még érdekesebb, ha rádolgozzuk széles gumi­szalagra, ami most divat és méterben, különböző mintá­zattal kapható. Ez a kis „repülő-modell” egyébként megcsinálható mintás selyem­ből vagy flokonból is. 3. Farmer-szoknya, jelleg­zetes farmer szabásvonalak­kal. Elöl gombos vagy nyomó­gombos, hosszított derekú, kö­zépen hólos, körben puha, va- salatlan hajtásokkal bővül. Minden van rajta, ami karakte­ressé teszi: dísztűzés, zsebpat- ni, övtartó — s még embléma is kerülhet elöl az aljára. Nyári melegben, vállpánt nélküli toppal igazán csinos, szexis vi­selet, ősszel viszont blúzzal, pulóverrel és színes harisnya- nadrággal dzsekihez hordha­tó. Nem túl rövid, inkább bő­sége teszi kislányossá. Záhonyi Lujza, Ferenczy Europress Bukdácsoló bohóságok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents