Békés Megyei Hírlap, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-14 / 192. szám

HIRDETÉS—TELEFON: 25-173 « HIRDETÉS—TELEFAX: 21-401 w HIRDETÉS—TELEFON: 25-173 « HIRDETÉS A Mezőhegyesi Cukorgyár diszkontáruháza az alábbi áruféleségeket kínálja kedvező áron: — olasz csempe (fehér) — szög 2 x 30-as 4.2 x 90-es 4.2 x 100-as 4,5 x 120-as — ÜDE csavarhúzó — gyermek szabadidőruha — pamuttrikó — farmerszoknya — bébi szabadidőruha — szoknyás szabadidőruha — öblítőszerek — üdítők (dobozos) — sertésmájkrém — narancsszörp — rizs — tarhonya (4 tojásos) — kristálycukor (1 kg-os) (50 kg-os) — asztalisó 750 Ft/m2 70 Ft/kg 80 Ft/kg 80 Ft/kg 80 Ft/kg 260—360 Ft/db 390 Ft/db 320 Ft/db 500 Ft/db 350 Ft/db 570 Ft/db 220 Ft/4 liter 35—48 Ft/I 16 Ft/db 260 Ft/4 liter 45 Ft/kg 45 Ft/0,5 kg 45 Ft/kg 43 Ft/kg 20 Ft/kg. A felsoroltakon kívül más áruféleségekkel is várjuk vásárlóinkat! Mezőhegyes, Hild J. u. 16. Telefon: (68) 81-644/106-os mellék. Nyitva tartás: hétfőtől péntekig 9.00—17.00 óráig, szombaton 8.00—12.00 óráig. Bérlemény! _____________________ A KSHSZÜV Békéscsabai Számítóközpontja, Kinizsi u. 4—6. sz. alatti irodaépületében bérbe vehető 15 m2-es iroda- és 58 né-es vállalkozási célra alkalmas helyiség. ÉRDEKLŐDNI LEHET A 21-155-ÖS TELEFONON, SAJBEN JÁNOSNÁL. Értesítjük vásárlóinkat, hogy augusztus 10-étől faforgácslapvásárt tartunk 20% árengedménnyel, amíg a készlet tart! t FALEMEZ ÁRUHÁZ, KECSKEMÉT, KURUCZ KRT. 8. (Fészek áruház mellett.) ^Telefon: (76) 46-576._____________ r V állalkozók és vállalkozni akarók figyelem! A Kereskedők és Vállalkozók Békés Megyei Szervezete szeptemberi kezdéssel a következő tanfolyamokat indítja: szakképesítést nyújtó boltvezetői és üzletvezetői, ABC-áruházi eladói szakmunkásképző tanfolyam. A tanfolyam díja: 16 500, 20 000 és 25 000 Ft. A tanfolyam ideje: A—4 és 5 hónap. A költségek egy részét a munkaügyi hivatal átvállalja. ■ Jelentkezés: Békéscsaba, Dr. Becsey O. u. 4/1. Telefon: 22-325, 25-997. Gázkazánok, gáz vízmelegítők, gáztűzhelyek, gázkonvektorok értékesítése, illetve beszerzése, gáz- és központi fűtés tervezése, kivitelezés teljes anyagbiztosítással. Cl2 gázkazán Cl8 gázkazán C27 gázkazán V4—2 gáz vízmelegítő Vesta 3T gáztűzhely GF35 K konvektor F8—50 K konvektor 23 900 29 400 34 500 15 500 16 500 12 000 13 700 Ft + áfa Ft + áfa Ft + áfa Ft + áfa Ft + áfa Ft + áfa Ft + áfa Vegyesipari Szolgáltató Kisszövetkezet, 5600 Békéscsaba, Kiss E. u. 6. Telefon: (66) 21-988. 5500 Gyomaendrőd, Kossuth u. 18. Telefon: (67) 31-694. Az Ertdrőd és Vidéke Takarékszövetkezet értesíti tisztelt ügyfeleit, hogy 1992. szeptember 1-jétől az alábbi betétkamatok érvényesek kirendeltségeinknél: Bruttó % Nettó % 1. Átutalási betétek évi 17 17 2. Kamatozó betétek — látra szóló évi 12 12 —- egy évre lekötve évi 25 20 — két évre lekötve évi 25,625 20,5 — három évre lekötve évi 26,25 21 3. Iskolaszövetkezeti betét évi 12 12 4. Bank- és csekkszámlabetét — lekötés nélküli évi 15 — lekötött — 1 hónap (30 nap) évi 20 — 2 hónap (60 nap) évi 26 — 3 hónap (90 nap) évi 27 — 6 hónap (180 nap) évi 28 — 9 hónap (270 nap) évi 29 —12 hónap (360 nap) évi 30 5. Profitjegy — 360 napos lejáratra — 30 napig évi 5 4 — 30 napon túl évi 15 12 — 60 napon túl évi 25 20 — 90 napon túl évi 26,25 21 — 180 napon túl évi 26,875 21,5 — 270—360 napig évi 27,5 22 6. Tagsági jegy — 60 napon belül évi 5 4 —■ 60 napon túl évi 27,5 22 — 90 napon túl évi 28,75 23 — 180 napon túl évi 30 24 — 270 napon túl évi 31,25 25 — 360 napon túl évi 32,5 26 Lejárati időn belül felvett összegek után évi 5 4 Németországi munkalehetőségek! Jelentkezőket várunk egyéni munkavállalásra, minden szakmában! A komplett ügyintézést müncheni irodánk végzi: a német cégnél való bemutatkozás tolmácsolással, szerződéskötés, munkavállalási engedély beszerzése. Az előjegyzésbe vételhez szükséges nyilvántartási adatlapok (plusz magyar nyelvű információ) ára: 1200 Ft. Fizetés utánvétellel az anyag átvételekor a kézbesítőnél. Kérje előjegyzését: INFO-Service. Thorner Str. 17. D—8000 München SO. NSZK. Az egyszeri kiközvetítési díjon kívül ont havonta további fizetési kötelezettségek irodánk felé nem terhelik! Pierre Pescer: Kaland a levegőben h. Tom Pettersonban hirtelen vallásos érzések gerjednek. Soha életében nem volt vallá­sos. Ez is különös. Pedig az alaptermészetében sok a vallá­sosság... Ha nagyon egyedül van, akkor Istenre gondol... ta­lán azért nem vallásos, mert a szülei sem vallásosak... Egyál­talában, nagy baj, hogy annyi­ra nincs egyéniségünk, annyi­ra nem vagyunk önállóak. Ha az apánk részeges volt, könnyen mi is részegesek le­hetünk, ha apánk kártyázott, valószínű, hogy mi is kártyá­sok leszünk, ha az apánk er­kölcstelen volt és bűnösen élt, minket is könnyen elítélhet­nek az ő bűne miatt... Ez az egész élet valahogy rosszul van megkonstruálva. Tom Petterson ebben a pillanatban borzalmasan, gyötrően, en­gesztelhetetlenül sajnálja, hogy nem volt vallásos, hogy ebben a pillanatban otthon volna, kényelmesen, lábán pa­puccsal, elheverne a rekami- én, miközben felesége odakint a konyhában halkan énekel­getve készítené a vacsorát... Mert akkor egész bizonyosan nős is volna. Akkor nem haj­szolta volna az élet kétes örö­meit... Mulatók, bárok, reflek­torfények és neoncsövek, mély és sötét páholyok, má­moros csókok és dzsessz, buja, lágy, tikkasztó, kerítő, ostoba dzsessz, minderre semmi szükség nem lett volna és nem rettegne a haláltól... Azaz. Hi­szen nem retteg. Csak éppen attól retteg, ami majd a halál után következik... Az a nagy, tompa rejtelem... Miért is nem voltam soha vallásos! — tör elő belőle va­lami nagy kétségbeesés és sze­retne leborulni, zokogni és imádkozni és verni a mellét és azalatt az idő alatt, ami még hátra van, helyrehozni, bepó­tolni mindazt, amit üres, vi­gasztalan, harmincéves kis élete alatt elmulasztott. Egy kiáltás riasztja fel. Da­niels kemény hangja: — A szi­get közepére! Jön a dagály! Jön a dagály! Ez ebben a pillanatban tulajdonképpen azt jelenti: jön a halál! Az iszo­nyat kiáltása tör fel itt is, ott is és eszüket vesztve, halálravál- tan, rémülten rohannak bel­jebb, a nyomorúságos sziget közepére. Es a dagály jön ősi és örök törvények szerint megállítha­tatlanul és feltartóztathatatla­nul. Kitérni nem lehet. A pisz­koszöld víz felfelé hömpölyög és pillanatok múlva már ott van a lábuk előtt. A következő pillanatokban dől el az életük: Tovább jön-e a víz vagy pedig itt, a lábuk előtt van a kulminációs pontja. Ez a nagy kérdés. Szerencséjük van. A víz megtorpan, mint a megijesz­tett és visszahökkentett kutya. Ott sistereg, nyaldos, próbál­kozik előttük... de tovább nem jön. Tenyérnyi darabon áll a tizenkét ember. Egy tenyérnyi darabon szorong tizenkét em­ber. És a sötétség most már fekete és átláthatatlan. Forrón lélegzik ez a sötétség, de néha hűvös szél borzol keresztül a vízen. Az egyik pillanatban fáznak, a másikban vacognak. Igazi óceáni ciklon söpört vé­gig ezen a szakaszon. Daniels tudja, hogy isteni szerencséjük van, ha megérik a holnap reg­gelt... Ha ugyan nagy szeren­csének lehet nevezni, ha az ember egy nappal tovább meg­nyújtja a szerencsétlen, szend­viccsel táplált életét. Mert most már majdnem biztos, hogy a rádiókészülék rossz volt, a jeleket nem hallotta meg senki. Hiszen helyi jelle­gű ciklon söpör és attól egé­szen nyugodtan felszállhatná­nak valahol, hogy megkeres­sék őket. Négy kerek óráig vacognak ott egymás mellett. Testük összeér, hajuk csapzottan a homlokukba hull... Maxbell már nem sír. Csak szipog, mint a sírás után megnyugodott gyerek és óvatosan Miss Par­ker közelébe csúszik. Ösztöne dolgozik, aljas, buta, szennyes kis ösztöne... Ki tudja, meddig él... és ez a lány nagyon tetszik neki. Gyorsan átkarolja a lányt és belecsókol a szájába. Miss Parker felsikolt. A jelenet nem marad titokban... az éjszaka sötétje hirtelen megszakad kissé, és sápadt holdfény bo­rong fel a tájon. Maxbell nem engedi a lányt. Nem törődik senkivel, nem tö­rődik a következményekkel, hiszen a következmény na­gyon egyforma és nagyon sú­lyos lesz mindenki számára. A halál. Felfordulnak vala­mennyien. Miért kell hát gát­lásokkal küzdeni? Ez a lány nagyon tetszik neki... már az úton megkívánta. Vigaszul, miért ne szerezné meg magá­nak? Ostobaság! Vadul felröhög és letépi a lány válláról a ruhát. Miss Par­ker élesen sikolt. — Eresszen... — Bestia... — Őrült... Willy Maxbell valóban őrült. Tépi a lányról a ruhát és csak akkor enged szorítása a lány dereka körül, amikor egy erőteljes kéz elkapja Willy Maxbell karját és alaposan hátracsavarja. Maxbell felor­dít, a csavarás azonban csak erősödik, hátrapenderíti saját tengelye körül és a következő pillanatban két hatalmas, csat- tanós pofon ül Willy Maxbell arcán. Az egyik jobbról, a má­sik balról. Es nyomán kirajzo­lódik két tenyér... Willy Maxbell hunyorog és az arcát tapogatja. — Hogy mért... Tom Petterson mosolyog. Mert hiszen ő lépett közbe az előbb. — Hogy mertem? így! És mégegyszer üt. De most brutálisan, vadul, Maxbell fel­vinnyog és úgy zuhan el a föl­dön, mint akit letaglóztak... mozdulatlan marad. Csend van. Senki nem szól. A többiek bizonyos fásultság­gal figyelik a jelenetet. Olyan ez most, mint valamilyen nem nagyon aktuális história. Itt a halál torkában egy nő miatt... Tom Petterson azonban va­lami kis elégtételt érez. Úgy érzi valahogy tudatlanul, hogy egy nagy és végeláthatatlanul hosszú ívre fel van jegyezve az összes bűn, amit harmincéves kis életében elkövetett. Leg­alul, vörös betűkkel a sikkasz­tás. És most, ebben a pillanat­ban, három kisebb bűn törlő­dött az ívről. Valamit jóvá- tett... De vajon, jóvá tett-e csap belé a kétség, vajon csakugyan jóvá tett-e ezzel valamit... Hi­szen mi történt végeredmény­ben... Puha kis tenyér simul a te­nyerébe. — Köszönöm... nagyon kö­szönöm... Ez miss Parker hangja. És Tom Petterson szíve egyszeri­be felvidul. Miss Parker há­lás... tehát akkor mégiscsak valamit tett, valami jót... mert hiszen hála csak valami jó cselekedetért jár... — Nincs mit köszönni! — mondja vidáman és tele torok­kal — amit tettem, kötelessé­gem volt... Én nem vagyok fá­sult, mint a többiek... én még látom, hogy mi történik körülöttem... Aljas, nagyon al­jas dolog... Senki nem hallja, ahogy be­szélgetnek. Az embereknek lassabban és tompábban őröl az agyuk, mint más rendes körülmények között... A gon­dolkozást betölti a halálféle­lem... ez a legfonotsabb, e leg- kikapcsolhatatlanabb, ez van előtérben. Meg fogunk halni. Mi is történik itt körös-körül? Nagyon nem fontos és nagyon lényegtelen. Csak Mrs. Max- bellből tör ki hirtelen a zoko­gás. Valami megkönnyebbült sírás ez. Most végre látja, hogy a férje gyűlöletes gazember... hogy utálni való... hogy el kell hagynia... Most látta... A sötétben a pilótához for­dul, aki ott áll mellette. Hirte­len átöleli nyakát és a fülébe súgja: — Szeretlek! Daniels arcán egyetlen izom sem mozdul. Aggasztja kissé, hogy a víz ilyen veszé­lyesen mozdulatlan... csak nincs újabb ciklon kitörőben? — Nagyon megtisztelő! — bólint. Mrs. Maxbell szeme kerek­re tágul. — Nem hallottad... szeret­lek... azt akarom, hogy meg­csókolj... hogy átöleljük egy­mást és úgy menjünk a halál­ba... Daniels egyetlen kemény mozdulattal lerázza a nő karját a nyakából. — Mrs. Maxbell... szeret­ném, ha békén hagyna. Nekem hála Istennek, nagyon jók az idegeim és semmi szükségem arra, hogy tompítsam valami­vel a rémületemet, hogy nar- kotizáljam magam... és nem vagyok megrémülve... — Éppen azért szeretlek! — suttogja Mrs. Maxbell — mert ilyen férfias vagy... mert ilyen nyugodtan és fölényesen né­zed ezt az egészet... Éppen ezért szeretlek! Daniels most már nem ud­varias. Nagyot rándít a vállán és odamordul: — Eredj a pokolba! — Imádlak! — suttogja most már a levegőbe Mrs. Maxbell — Imádlak... A dagály egy helyben imbo- lyog. Két órája tart már, még két óra és beáll az apály... ak­kor megmenekültek a legköz­vetlenebb veszélytől. Akkor mindenesetre megérik a hol­nap reggelt. És ez is valami. Ajándék. Ráadás. Ugyan ki tudja, annak lehet-e nevezni? Talán az volna a jobb, ha most pusztulnának-e el, mert nem lehet tudni, miféle borzalmak rejtőznek még számukra a las­san pirkadó hajnalban? (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents