Békés Megyei Hírlap, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-14 / 192. szám
HIRDETÉS—TELEFON: 25-173 « HIRDETÉS—TELEFAX: 21-401 w HIRDETÉS—TELEFON: 25-173 « HIRDETÉS A Mezőhegyesi Cukorgyár diszkontáruháza az alábbi áruféleségeket kínálja kedvező áron: — olasz csempe (fehér) — szög 2 x 30-as 4.2 x 90-es 4.2 x 100-as 4,5 x 120-as — ÜDE csavarhúzó — gyermek szabadidőruha — pamuttrikó — farmerszoknya — bébi szabadidőruha — szoknyás szabadidőruha — öblítőszerek — üdítők (dobozos) — sertésmájkrém — narancsszörp — rizs — tarhonya (4 tojásos) — kristálycukor (1 kg-os) (50 kg-os) — asztalisó 750 Ft/m2 70 Ft/kg 80 Ft/kg 80 Ft/kg 80 Ft/kg 260—360 Ft/db 390 Ft/db 320 Ft/db 500 Ft/db 350 Ft/db 570 Ft/db 220 Ft/4 liter 35—48 Ft/I 16 Ft/db 260 Ft/4 liter 45 Ft/kg 45 Ft/0,5 kg 45 Ft/kg 43 Ft/kg 20 Ft/kg. A felsoroltakon kívül más áruféleségekkel is várjuk vásárlóinkat! Mezőhegyes, Hild J. u. 16. Telefon: (68) 81-644/106-os mellék. Nyitva tartás: hétfőtől péntekig 9.00—17.00 óráig, szombaton 8.00—12.00 óráig. Bérlemény! _____________________ A KSHSZÜV Békéscsabai Számítóközpontja, Kinizsi u. 4—6. sz. alatti irodaépületében bérbe vehető 15 m2-es iroda- és 58 né-es vállalkozási célra alkalmas helyiség. ÉRDEKLŐDNI LEHET A 21-155-ÖS TELEFONON, SAJBEN JÁNOSNÁL. Értesítjük vásárlóinkat, hogy augusztus 10-étől faforgácslapvásárt tartunk 20% árengedménnyel, amíg a készlet tart! t FALEMEZ ÁRUHÁZ, KECSKEMÉT, KURUCZ KRT. 8. (Fészek áruház mellett.) ^Telefon: (76) 46-576._____________ r V állalkozók és vállalkozni akarók figyelem! A Kereskedők és Vállalkozók Békés Megyei Szervezete szeptemberi kezdéssel a következő tanfolyamokat indítja: szakképesítést nyújtó boltvezetői és üzletvezetői, ABC-áruházi eladói szakmunkásképző tanfolyam. A tanfolyam díja: 16 500, 20 000 és 25 000 Ft. A tanfolyam ideje: A—4 és 5 hónap. A költségek egy részét a munkaügyi hivatal átvállalja. ■ Jelentkezés: Békéscsaba, Dr. Becsey O. u. 4/1. Telefon: 22-325, 25-997. Gázkazánok, gáz vízmelegítők, gáztűzhelyek, gázkonvektorok értékesítése, illetve beszerzése, gáz- és központi fűtés tervezése, kivitelezés teljes anyagbiztosítással. Cl2 gázkazán Cl8 gázkazán C27 gázkazán V4—2 gáz vízmelegítő Vesta 3T gáztűzhely GF35 K konvektor F8—50 K konvektor 23 900 29 400 34 500 15 500 16 500 12 000 13 700 Ft + áfa Ft + áfa Ft + áfa Ft + áfa Ft + áfa Ft + áfa Ft + áfa Vegyesipari Szolgáltató Kisszövetkezet, 5600 Békéscsaba, Kiss E. u. 6. Telefon: (66) 21-988. 5500 Gyomaendrőd, Kossuth u. 18. Telefon: (67) 31-694. Az Ertdrőd és Vidéke Takarékszövetkezet értesíti tisztelt ügyfeleit, hogy 1992. szeptember 1-jétől az alábbi betétkamatok érvényesek kirendeltségeinknél: Bruttó % Nettó % 1. Átutalási betétek évi 17 17 2. Kamatozó betétek — látra szóló évi 12 12 —- egy évre lekötve évi 25 20 — két évre lekötve évi 25,625 20,5 — három évre lekötve évi 26,25 21 3. Iskolaszövetkezeti betét évi 12 12 4. Bank- és csekkszámlabetét — lekötés nélküli évi 15 — lekötött — 1 hónap (30 nap) évi 20 — 2 hónap (60 nap) évi 26 — 3 hónap (90 nap) évi 27 — 6 hónap (180 nap) évi 28 — 9 hónap (270 nap) évi 29 —12 hónap (360 nap) évi 30 5. Profitjegy — 360 napos lejáratra — 30 napig évi 5 4 — 30 napon túl évi 15 12 — 60 napon túl évi 25 20 — 90 napon túl évi 26,25 21 — 180 napon túl évi 26,875 21,5 — 270—360 napig évi 27,5 22 6. Tagsági jegy — 60 napon belül évi 5 4 —■ 60 napon túl évi 27,5 22 — 90 napon túl évi 28,75 23 — 180 napon túl évi 30 24 — 270 napon túl évi 31,25 25 — 360 napon túl évi 32,5 26 Lejárati időn belül felvett összegek után évi 5 4 Németországi munkalehetőségek! Jelentkezőket várunk egyéni munkavállalásra, minden szakmában! A komplett ügyintézést müncheni irodánk végzi: a német cégnél való bemutatkozás tolmácsolással, szerződéskötés, munkavállalási engedély beszerzése. Az előjegyzésbe vételhez szükséges nyilvántartási adatlapok (plusz magyar nyelvű információ) ára: 1200 Ft. Fizetés utánvétellel az anyag átvételekor a kézbesítőnél. Kérje előjegyzését: INFO-Service. Thorner Str. 17. D—8000 München SO. NSZK. Az egyszeri kiközvetítési díjon kívül ont havonta további fizetési kötelezettségek irodánk felé nem terhelik! Pierre Pescer: Kaland a levegőben h. Tom Pettersonban hirtelen vallásos érzések gerjednek. Soha életében nem volt vallásos. Ez is különös. Pedig az alaptermészetében sok a vallásosság... Ha nagyon egyedül van, akkor Istenre gondol... talán azért nem vallásos, mert a szülei sem vallásosak... Egyáltalában, nagy baj, hogy annyira nincs egyéniségünk, annyira nem vagyunk önállóak. Ha az apánk részeges volt, könnyen mi is részegesek lehetünk, ha apánk kártyázott, valószínű, hogy mi is kártyások leszünk, ha az apánk erkölcstelen volt és bűnösen élt, minket is könnyen elítélhetnek az ő bűne miatt... Ez az egész élet valahogy rosszul van megkonstruálva. Tom Petterson ebben a pillanatban borzalmasan, gyötrően, engesztelhetetlenül sajnálja, hogy nem volt vallásos, hogy ebben a pillanatban otthon volna, kényelmesen, lábán papuccsal, elheverne a rekami- én, miközben felesége odakint a konyhában halkan énekelgetve készítené a vacsorát... Mert akkor egész bizonyosan nős is volna. Akkor nem hajszolta volna az élet kétes örömeit... Mulatók, bárok, reflektorfények és neoncsövek, mély és sötét páholyok, mámoros csókok és dzsessz, buja, lágy, tikkasztó, kerítő, ostoba dzsessz, minderre semmi szükség nem lett volna és nem rettegne a haláltól... Azaz. Hiszen nem retteg. Csak éppen attól retteg, ami majd a halál után következik... Az a nagy, tompa rejtelem... Miért is nem voltam soha vallásos! — tör elő belőle valami nagy kétségbeesés és szeretne leborulni, zokogni és imádkozni és verni a mellét és azalatt az idő alatt, ami még hátra van, helyrehozni, bepótolni mindazt, amit üres, vigasztalan, harmincéves kis élete alatt elmulasztott. Egy kiáltás riasztja fel. Daniels kemény hangja: — A sziget közepére! Jön a dagály! Jön a dagály! Ez ebben a pillanatban tulajdonképpen azt jelenti: jön a halál! Az iszonyat kiáltása tör fel itt is, ott is és eszüket vesztve, halálravál- tan, rémülten rohannak beljebb, a nyomorúságos sziget közepére. Es a dagály jön ősi és örök törvények szerint megállíthatatlanul és feltartóztathatatlanul. Kitérni nem lehet. A piszkoszöld víz felfelé hömpölyög és pillanatok múlva már ott van a lábuk előtt. A következő pillanatokban dől el az életük: Tovább jön-e a víz vagy pedig itt, a lábuk előtt van a kulminációs pontja. Ez a nagy kérdés. Szerencséjük van. A víz megtorpan, mint a megijesztett és visszahökkentett kutya. Ott sistereg, nyaldos, próbálkozik előttük... de tovább nem jön. Tenyérnyi darabon áll a tizenkét ember. Egy tenyérnyi darabon szorong tizenkét ember. És a sötétség most már fekete és átláthatatlan. Forrón lélegzik ez a sötétség, de néha hűvös szél borzol keresztül a vízen. Az egyik pillanatban fáznak, a másikban vacognak. Igazi óceáni ciklon söpört végig ezen a szakaszon. Daniels tudja, hogy isteni szerencséjük van, ha megérik a holnap reggelt... Ha ugyan nagy szerencsének lehet nevezni, ha az ember egy nappal tovább megnyújtja a szerencsétlen, szendviccsel táplált életét. Mert most már majdnem biztos, hogy a rádiókészülék rossz volt, a jeleket nem hallotta meg senki. Hiszen helyi jellegű ciklon söpör és attól egészen nyugodtan felszállhatnának valahol, hogy megkeressék őket. Négy kerek óráig vacognak ott egymás mellett. Testük összeér, hajuk csapzottan a homlokukba hull... Maxbell már nem sír. Csak szipog, mint a sírás után megnyugodott gyerek és óvatosan Miss Parker közelébe csúszik. Ösztöne dolgozik, aljas, buta, szennyes kis ösztöne... Ki tudja, meddig él... és ez a lány nagyon tetszik neki. Gyorsan átkarolja a lányt és belecsókol a szájába. Miss Parker felsikolt. A jelenet nem marad titokban... az éjszaka sötétje hirtelen megszakad kissé, és sápadt holdfény borong fel a tájon. Maxbell nem engedi a lányt. Nem törődik senkivel, nem törődik a következményekkel, hiszen a következmény nagyon egyforma és nagyon súlyos lesz mindenki számára. A halál. Felfordulnak valamennyien. Miért kell hát gátlásokkal küzdeni? Ez a lány nagyon tetszik neki... már az úton megkívánta. Vigaszul, miért ne szerezné meg magának? Ostobaság! Vadul felröhög és letépi a lány válláról a ruhát. Miss Parker élesen sikolt. — Eresszen... — Bestia... — Őrült... Willy Maxbell valóban őrült. Tépi a lányról a ruhát és csak akkor enged szorítása a lány dereka körül, amikor egy erőteljes kéz elkapja Willy Maxbell karját és alaposan hátracsavarja. Maxbell felordít, a csavarás azonban csak erősödik, hátrapenderíti saját tengelye körül és a következő pillanatban két hatalmas, csat- tanós pofon ül Willy Maxbell arcán. Az egyik jobbról, a másik balról. Es nyomán kirajzolódik két tenyér... Willy Maxbell hunyorog és az arcát tapogatja. — Hogy mért... Tom Petterson mosolyog. Mert hiszen ő lépett közbe az előbb. — Hogy mertem? így! És mégegyszer üt. De most brutálisan, vadul, Maxbell felvinnyog és úgy zuhan el a földön, mint akit letaglóztak... mozdulatlan marad. Csend van. Senki nem szól. A többiek bizonyos fásultsággal figyelik a jelenetet. Olyan ez most, mint valamilyen nem nagyon aktuális história. Itt a halál torkában egy nő miatt... Tom Petterson azonban valami kis elégtételt érez. Úgy érzi valahogy tudatlanul, hogy egy nagy és végeláthatatlanul hosszú ívre fel van jegyezve az összes bűn, amit harmincéves kis életében elkövetett. Legalul, vörös betűkkel a sikkasztás. És most, ebben a pillanatban, három kisebb bűn törlődött az ívről. Valamit jóvá- tett... De vajon, jóvá tett-e csap belé a kétség, vajon csakugyan jóvá tett-e ezzel valamit... Hiszen mi történt végeredményben... Puha kis tenyér simul a tenyerébe. — Köszönöm... nagyon köszönöm... Ez miss Parker hangja. És Tom Petterson szíve egyszeribe felvidul. Miss Parker hálás... tehát akkor mégiscsak valamit tett, valami jót... mert hiszen hála csak valami jó cselekedetért jár... — Nincs mit köszönni! — mondja vidáman és tele torokkal — amit tettem, kötelességem volt... Én nem vagyok fásult, mint a többiek... én még látom, hogy mi történik körülöttem... Aljas, nagyon aljas dolog... Senki nem hallja, ahogy beszélgetnek. Az embereknek lassabban és tompábban őröl az agyuk, mint más rendes körülmények között... A gondolkozást betölti a halálfélelem... ez a legfonotsabb, e leg- kikapcsolhatatlanabb, ez van előtérben. Meg fogunk halni. Mi is történik itt körös-körül? Nagyon nem fontos és nagyon lényegtelen. Csak Mrs. Max- bellből tör ki hirtelen a zokogás. Valami megkönnyebbült sírás ez. Most végre látja, hogy a férje gyűlöletes gazember... hogy utálni való... hogy el kell hagynia... Most látta... A sötétben a pilótához fordul, aki ott áll mellette. Hirtelen átöleli nyakát és a fülébe súgja: — Szeretlek! Daniels arcán egyetlen izom sem mozdul. Aggasztja kissé, hogy a víz ilyen veszélyesen mozdulatlan... csak nincs újabb ciklon kitörőben? — Nagyon megtisztelő! — bólint. Mrs. Maxbell szeme kerekre tágul. — Nem hallottad... szeretlek... azt akarom, hogy megcsókolj... hogy átöleljük egymást és úgy menjünk a halálba... Daniels egyetlen kemény mozdulattal lerázza a nő karját a nyakából. — Mrs. Maxbell... szeretném, ha békén hagyna. Nekem hála Istennek, nagyon jók az idegeim és semmi szükségem arra, hogy tompítsam valamivel a rémületemet, hogy nar- kotizáljam magam... és nem vagyok megrémülve... — Éppen azért szeretlek! — suttogja Mrs. Maxbell — mert ilyen férfias vagy... mert ilyen nyugodtan és fölényesen nézed ezt az egészet... Éppen ezért szeretlek! Daniels most már nem udvarias. Nagyot rándít a vállán és odamordul: — Eredj a pokolba! — Imádlak! — suttogja most már a levegőbe Mrs. Maxbell — Imádlak... A dagály egy helyben imbo- lyog. Két órája tart már, még két óra és beáll az apály... akkor megmenekültek a legközvetlenebb veszélytől. Akkor mindenesetre megérik a holnap reggelt. És ez is valami. Ajándék. Ráadás. Ugyan ki tudja, annak lehet-e nevezni? Talán az volna a jobb, ha most pusztulnának-e el, mert nem lehet tudni, miféle borzalmak rejtőznek még számukra a lassan pirkadó hajnalban? (Folytatjuk)