Békés Megyei Hírlap, 1992. július (47. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-07 / 159. szám

ÉVFORDULÓ

1992. július 7., kedd

Spes alit agricolas — A földműves éltetője a remény

Száz éve hunyt el Kozma Ferenc

Leveldi Kozma Ferenc a Somogy megyei Sömyepusztán született 1826. szeptember 19- én. Közel Berzsenyi Dániel, a niklai remete, ódateremtő hajlékához. Apja Kozma Ferenc, földbirtokos és ügyvéd Kaposváron.

Pápán tanult, ugyanabban a református gimnáziumban, ahol Petőfi és Jókai, majd a belovai katonai intézet hallgatója.

1843-ban hadfiként (tisztinövendék) lépett be a Nádor huszárok VI. határőrezredébe. Még húszéves sem volt, amikor 1845-ben felvették a bécsi nemesi testőrségbe. 1848. szeptember 20-án azonban kilépett a testőrségtől. Hazafias érzelmei mindennél erősebbnek bizonyultak. Lovával együtt hazaszökött, de egy hetet sem töltött otthon. A szabadságharc hírére ismét nyeregben találjuk főhadnagyunkat, aki szeptember 27-én már a XVI. honvédzászlóaljnál szolgál.

Ettől kezdve sebesüléséig szinte le sem száll a nyeregből. November 28-án a bácska— bánsági hadszíntéren küzdő XXVIII. zászlóalj századosa. 1849. február 1-jén saját kérésére helyezik át a X. Vilmos huszárezredhez, Görgey feldunai hadtestébe.

Április 19-én sebesült meg a nagysallói csatában. Felépülése után bevonult ezredéhez, a Kmetty hadosztályba. Harcolt ütközetről ütközetre.

A világosi fegyverletétel után bujdosni kényszerült, mint annyi más is. Végül a Fejér megyei Baracskán telepedett le. Megnősült. Felesége, Domokos Judit örökségében gazdálkodott. Halk mértéktartása, szerénysége, segítőkész okossága szinte legendássá vált.

1861-ig kis gazdaságának élt — ekkor a megyei közélet megindulásával részt vett annak mozgalmaiban. Ez követően főszolgabíróvá választották, de az alkotmányos élet megszűntével ismét birtokára vonult.

A provizórium alatt dr. Sennyi Pál, a budai Helytartó- tanács elnöke vette maga mellé titkárnak.

1867-ben — valószínűleg Deák Ferenc sugalmazására —Gorove István kinevezte saját tárcájához, az újonnan szervezett lótenyésztési osztály élére.

A császár nem tévedhet

Csanádi István, a Magyar Lótenyésztők doyenje igen érzékletesen meséli el Kozma Ferenc miniszteri tanácsossá való előléptetésének történetét:

— 1872. május 8-án és 9-én Ferencz József császár és király Mezőhegyesen járt, immár másodízben. A húszas angol félvér ménesben látogatása során a titkári rangú Kozma Ferencet többször miniszteri tanácsosnak szólította. Amikor környezete figyelmeztette a császárt tévedésére, ő így szólt: „Kozma úr a mai naptól miniszteri tanácsos”. — Majd magyarázatképpen hozzátette: „A császár nem tévedhet”.

Dr. Hajtman Pál emlékbeszéde

(Elhangzott Baracskán, 1992. július 4-én)

Amikor Kozma Ferencet 1867 júniusában kinevezték a Földművelésügyi, Ipari és Kereskedelmi Minisztériumba titkárnak, rábízták a lótenyésztés és a ménesbirtok ügyének intézését, személyében a magyar mezőgazdaság egy rendkívüli képességű, nagyszerűen képzett szakembert kapott.

Képességeit a magyar kormány hamar felismerte és értékelte. Ezt semmi sem igazolja jobban, mint az, hogy a kiegyezés után ő utazik Bécsbe a földművelésügyi miniszterrel a császár elé kihallgatásra a ménesek ügyében. Abban, hogy ez a tárgyalás — elég hosszú huzavona után — mégis eredménnyel járt, hogy a többi ménesbirtokkal együtt Mezőhegyes is magyar tulajdonba került, igen nagy érdeme volt Kozma Ferencnek. Éleslátásával hamar felismerte, hogy a koronauradalmaknak milyen szerepet, feladatot kell teljesíteniük a magyar mezőgazdaság fellendítése érdekében.

A következőképpen határozta meg a feladatot: „Vegye kezdetét a koronauradalmakban a növénynemesítés, az állatnemesítés, a gépek kipróbálása, a gazdálkodás mintaszerű bemutatása, nem a saját hasznunkra, hanem a nemzet javára.”

Ezt a feladatot ezek a birtokok teljesítették egészen 1944-ig. Számos tenyészállatot, döntően apaállatot adtak a köztenyésztésnek, és tetemes mennyiségű nemesített vetőmagot a köztermelésnek. Azonkívül évente több alkalommal — a mezőgazdasági kamarák által szervezett — gyakorlati bemutatót tartottak a gazdálkodók részére. Meggyőződésem, hogy napjainkban is parancsolólag érvényes Kozma Ferenc tanítása. Ugyanis nincs tengeri hajóforgalom világítótorony nélkül és nem lehet közlekedni az utakon közlekedési lámpák nélkül, de nem lehet a tudomány és a gyakorlat működése sem zavartalan, ha a piac farkastörvényei ezt beárnyékolják.

Természetesen Kozma Ferencnek sok akadállyal kellett megküzdenie munkássága során. 1870 októberében az akkori pénzügyminiszter financiális okok miatt a mezőhe- gyesi méneseket a görgény- szentimrei birtokra kívánta helyezni. Ezzel a kívánsággal szemben Kozma Ferenc így

érvelt a lótenyésztési bizottság előtt: „A majdnem egy évszázadon át Mezőhegyesen meghonosodott ménes áthelyezése merőben más éghajlati és egyéb természeti körülmények közé veszélyezteti az értékes lóanyag egészségi állapotát és szaporaságát. Hangsúlyozom — mondotta —, hogy a nehezebb fajták, a Noniusok, Furiosok az új környezetben elsatnyulnának.”

A Lótenyésztési Bizottmány egyhangúlag a pénzügy- miniszter javaslata ellen foglalt állást. Ez az állásfoglalás egyben azt jelentette, hogy Mezőhegyest meghagyták eredeti rendeltetésében és nem vált sokadrangú intézménnyé. Kozma Ferencnek ezért a bátor és határozott helytállásáért is hálával tartozik Mezőhegyes.

Sajnos, amit Kozma Ferenc 1870-ben meg tudott akadályozni, az 1961-ben, 90 év múlva mégis bekövetkezett. A hatalom elvezényelte a Mezőhegyesen tenyésztett fajtákat. Hiszem, hogy ezt a bűnös intézkedést a történelem megfelelő szigorral fogja sújtani.

Kozma Ferenc egészségi okokra hivatkozva 1891-ben benyújtotta nyugdíjaztatása iránti kérelmét. A császár tudomást szerzett erről, s annak a kívánságának adott kifejezést, hogy a köz érdekében tegyen le szándékáról. Kozma így tovább dolgozott. A császár ragaszkodott a személyéhez, s hogy milyen nagyra tartotta, erre bizonyság a következő eset: báró Simonyi Lajos, földművelésügyi miniszter a szükségesnél nagyobb mértékben kívánt beleszólni Kozma Ferenc munkájába. Kozma Ferenc felvetette a bizalmi kérdést: „Ha Simonyi akarja a lótenyésztést vezetni, ám tessék, de akkor én félreállok.” Az ügy a király elé került, aki e szavakkal zárta le a kérdést: „Földművelésügyi minisztert akárhányat kapok Magyarországon, míg Kozma Ferencet egyet sem.” A miniszter hamarosan lemondott.

Engedjék meg, hogy befejezésül idézzem a Budapesti Hírlapban 1892. július 7-én megjelent cikkből Kozma Ferenc méltatását: „Hazáját alkotva szerette. Életének min- denik napját munkálkodva áldozta honának. Több hasznot tett sok nagy uraknál. A hiú dicsőséget mellőzte. Az a karakter volt, aki mindig helytállt, amit fogadott, azt megtartotta.”

„Büszke magyar te, ki nemzeted is korholva szeretted, Szemben a nagyokkal erős, gyengék atyja valál, Kincset e Honnak: harczra, ekébe jó lovat adtál,

Úr, s pór áldja neved, áldva köszönt a huszár.”

Ketten érték el

A Földművelésügyi Minisztérium 1875-ben pályázatot írt ki a Mezőhegyesi Ménesbirtok igazgatói állás betöltésére. A pályázatot egy 28 éves minisztériumi fogalmazó, Gluzek - Gyula nyerte el. Ez a Gluzek Gyula lett a későbbiekben Kozma Ferenc legjobb munkatársa, terveinek sikeres végrehajtója. Közös munkájuknak sok-sok jele mutatkozott meg Mezőhegyes gazdálkodásának arculatában. Említsük meg ezek közül a jelentősebbeket:

— megszüntették az úgynevezett „fekete ugart”, és bevezették az okszerű istállótrágyázást, a modem vetésforgót;

— meghonosították a cukorrépa és a kender termesztését;

— tenyész szarvasmarhákat importáltak Svájcból, Ausztriából és Morvaországból;

— gőzekéket vásároltak a mezőgazdaság korszerűsítése céljából;

— bekapcsolták Mezőhegyest az országos vasúthálózatba, az országos távíró- és telefonhálózatba;

—hét szeszgyár épült Mezőhegyesen (a 18-as, 21-es, 6-os, 47-es, 57-es, 73-as és 81 -es majorokban, ahol kezdetben cukorrépafejből, majd melaszból főztek szeszt);

— megépült a gőzmalom, a nagy teljesítményű gőzfűrész (Gatter);

— megtörtént a négy első artézi kút fúrása és a gázzal,

mely a vízzel feltört, megvilágították a mai Kozma Ferenc utcát;

—megépült a gépműhely, az építészeti részleg és a jéggyár;

— megépült a 300 vagonos elevátoros magtár (csak Franciaországban volt hasonló);

— felépült és üzembe helyezték a cukorgyárat;

— téglagyár épült a 6-os majorban;

— kendergyár épült a 29-es majorban;

— 70 kilométer hosszú keskeny vágányú, gazdasági vasút létesült;

— 90 kilométer hosszú élő- vízcsatornát létesítettek, mely a cukorgyár üzemeltetését és az öntözést szolgálta és szolgálja (kanális);

— megindult a juhtenyésztés;

— tiszti kaszinó épült a ménesbirtok saját szükségletére;

— üzembe helyezték a di- gesztort az állati hullák feldolgozására;

— 1885-ben megérkezett az első nyári munkás (summás-) csoport;

— 1888-ban (elsőként az országban) bevezették a „Munkás-cseléd biztosítás”-t;

— 1887-ben megnyílt az első óvoda Mezőhegyesen.

Ezek voltak a jelentősebb intézkedései Kozma Ferencnek Mezőhegyes viszonylatában, melyeket Gluzek Gyula igazgatóval közösen hajtottak végre.

Egy domborműnek is megvan a maga sorsa

Id. Csanádi István szerint Kiss György keze munkáját dicséri a helyreállított dombormű

A képen látható dombormű Zala György munkája. Jelenleg Mezőhegyesen a fedett lovarda falán látható. Talán az újságolvasók is észreveszik, hogy az alkotás közepén függőleges irányban egy törésvonal húzódik. Csanádi István a következőképpen foglalta össze a domborművel történteket:

— A mű a II. világháború után hányódott, ide-oda tették. Megtalálta az akkori ifjúsági titkár, kettévágta és el akarta szállítani az olvasztóba. Amikor erről tudomást szereztünk,

mindent megtettünk a megmentéséért. Annál is inkább, mert a dombormű nem a császár, hanem Kozma Ferenc dicsőségét hirdeti. Levelet írtam az akkori földművelésügyi miniszternek, Dobi Istvánnak. Egy hét múlva megjött a választ. Dobi utasította az akkori vezetőséget, hogy azonnal állítsák helyre Zala György munkáját. Volt az építészetben egy nagyon ügyes kezű rézműves, Kiss György. Neki köszönhetjük, hogy csaknem eredeti szépségében látható a „királyjelenet”.

• •

Ünnepség Baracskán

A Kozma Ferenc-emlékév alkalmából nagyszabású ünnepségsorozatot tartottak az elmúlt hét végén a Fejér megyei Baracskán.

A nagy lótenyésztési szakember halálának 100. évfordulóján ökumenikus istentiszteletre került sor, majd a faluház falán felavatták Kozma Ferenc emléktábláját. Ezt követően nyitották meg az erre az alkalomra rendezett huszárbé- lyeg-kiállítást. Ezután került sor a lótenyésztési emlékülésre, amelyen a földművelésügyi miniszter nevében dr. Szőke Károly mondott ünnepi beszédet. A korreferátumok elhangzása után a több száz résztvevő elvonult a Kozma Ferenc síremlékénél rendezett koszorúzási ünnepségre. Az ünnepségsorozat a lovasok díszfelvonulásával, díjugrató versennyel ért véget.

A baracskai ünnepségen Mezőhegyes városát dr. Hajtman Pál alpolgármester, valamint Gergely Imre és Tonka Iván, ismert lovas szakemberek képviselték.

Az eredeti szobor másolata a fedett lovarda előtt

LEHOCZKY PÉTER FELVÉTELEI

Az oldal összeállításához rendelkezésemre bocsátott anyagokért köszönetét mondok id. Csanádi Istvánnak, dr. Hajtman Pálnak és Szabó Mihálynak — M. Gy.