Békés Megyei Hírlap, 1992. július (47. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-06 / 158. szám
1992. július 6., hétfő LEVELEKBŐL mw tREKES MEGYEI HÍRLAP „Mit akar még Bozó József?” Június 29-én a Békés Megyei Hírlapban fenti címen megjelent cikkre szeretnék a tisztázás célzatával megjegyzést fűzni. A termelőszövetkezet „tönkretételét” tőlem származtatni nem megalapozott dolog. 28 évet dolgoztam a termelőszövetkezetben vezető szakemberként. Úgy gondolom, hogy a gazdaság felvirágoztatását és a lakosság viszonylagos jólétét szolgáltam sikerrel. Én nem agitáltam a téeszbe senkit, engem is úgy agitáltak be. Az eredményről: néhány évben több jövedelem volt az újkígyós i téeszben, mint a gyulai járás összes gazdaságában. Amikor még az állami kereskedelem nem juttatott elég takarmányt a kisgazdaságok részére, mi akkor annyi terményt áramoltattunk ki tagjainkhoz, hogy a kisgazdasági termelés magasan az élvonalban volt a megyében. Ezzel, a tagok szorgalmával a jólétet is szolgáltuk. A gazdaságvezetésem utolsó 10 évében 40-50 millió forint volt évente a tiszta nyereség. Tőlem nem etikus számon kérni, hogy 1991-ben és ’92-ben miért nem tudott a téesz alkalmazkodni a piacvesztéshez. Én akkor itt vezető szakember voltam, és az eredmények elérését elősegítettem. Alaptalan az a megjegyzés, hogy nem tűrtem a jó szakembereket. A talpnyaló magatartást nem szerettem, egyébként nagy kompromisszumkészségem volt. A személyzeti kérdésekben legtöbbször nem én döntöttem. Népszerűség: a tagság sokszor kiállt mellettem. Például 1964-ben, az első újraválasztáskor betapsoltak a beszédembe, és ellentmondást nem tűrve választották meg az új vezetőséget. Az 1963-as képviselő-választáskor addig nem hallgatott el mintegy négyszáz fő jelölő, amíg a megyei titkár meg nem ígérte, hogy támogatja képviselő-jelöltségemet. A tanácsban, amikor bejött a kötelező kettős jelölés, igen tiszteletre méltó ellenfelemmel szemben is megválasztottak. Az első és második világháborús emlékmű építésekor támogattak és közös erővel szép emlékművet építettünk. Azt nem feltételezem, hogy mindenki és mindenben egyetért velem, de azt igen, hogy sokan egyetértenek velem. Egyházi szereplésem: egyházi iskolában nevelkedtem, vallásos körülmények között. A pártállam idején is jó kapcsolatom volt az egyházi vezetőkkel. Amivel lehetett, támogattam az egyházközösség munkáját. A tanácsülésen távollétemben számon kérték, hogy gyermekeim miért járnak hittanra. Főnököm elbeszélgetett velem, hogy ne járjanak a gyerekek hittanra. Megkérdezésünk nélkül kiíratták a gyerekeket a hittanóráról. A helybeli pártvezetők tudták egyházi kapcsolataimat. A családban levő egyházi szertartásokon részt vettem. Az egyházi adót a családom mindig megfizette. Olyan előfordult, hogy a fiam Békéscsabán esküdött meg, egyházi szertartáson. Én a templombajárással nem akarok semmi előnyt, ezt csak a lelkiismeretem szerint cselekedem. Emberi tartás: azt becsülöm magamban, hogy képes voltam elkövetett hibáimat beismerni és magatartásom korrigálni. Igaz, hogy együttműködtem a pártállammal, mint sokan mások. Egyéniségem megőriztem, és autonóm személy lettem. Olyat nem csináltam, amit szégyellnem kellene. Sokszor volt bátor, mások szerint vakmerő kiállásom a hatalommal szemben. Nem is voltam megbízhatónak tartott személy. Az egyetemi bizonyítványomban ma is ott van a bejegyzés, hogy „munkaadója véleménye alapján az 1956-os ellenforradalomban tanúsított magatartása miatt törlőm a névsorból". A címre visszatérve „Mit akar még Bozó József?” : az édesapám és édesanyám által rám hagyott földön gazdálkodni. Szövetkezeti alapon, mert úgy előnyösebb. Másokat is segíteni a boldoguláshoz. Tiszteletben tartani mások érdekeit és emberi méltóságát. Politikai tisztséget nem vállalok, de szakmai tudásom elmondom annak, aki igényt tart rá. Jótékonysági és karitatív tevékenységet folytatok, szerintem a rászorulók megelégedésére. Természetesen díjtalanul. Ha valahol tiszteletdíjat kaptam az utóbbi években, azt közjó célokra felajánlottam, és azt teszem a jövőben is. Id. Bozó József agrármérnök, Újkígyós En is köpönyegforgató vagyok! Fájdalmas felismerés ért a Békés Megyei Hírlap június 29-ei száma. .Mit akar még Bozó József?” című írásának olvasásakor: én is köpönyegforgató vagyok! Bizonyára az vagyok, hiszen gyermekkoromban templomba jártam, majd középiskolásként KlSZ-vezetősé- gi tag lettem, KISZ-tag voltam az egyetemen is és most megint templomba járok. Ez ideig azt hittem, hogy ügyesen kijátszottam a pártállam azon szégyenletes (íratlan vagy írott) előírását, miszerint az egyetemi felvételhez nem elég a középiskolai kitűnő bizonyítvány, a sikeres felvételi vizsga, hanem szükséges az uralkodó ideológiával való azonosulás is. Bevallom: büszke is voltam magamra, de most már félek, hogy mégiscsak kö- pönyégforgató vagyok. És ha meggondolom, hogy ezt bármelyik napon akárki bemondására megírhatja az újság, hát... hát inkább gyorsan magam írtam meg. Köpönyegforgató lehetek már csak azért is, mert én szeretem Bozó Józsefet, a sok-sok újkígyósi ember által tisztelettel emlegetett, a köz érdekeiért mindig is fáradhatatlanul tenni akaró, nyilvánvalóan jószándékú Józsi bácsit. A Békés Megyei Népújságban olvastam büszkén évente az általa is vezetett téesz országos szinten is kiemelkedő eredményeiről. Édesapám a Népszabadságból olvasta (Oezta lapot járatta). Én úgy gondolom, hogy Józsi bácsi téesze utat mutat a jelenlegi gazdasági káoszból, egy lehetséges kivezető utat nemcsak az újkígyósi, hanem az egész országbeli, a saját és az ország érdekeit felismerő parasztság számára. Az ilyen vállalkozások nélkül teljesen felesleges lenne a jelen rendszerváltás „véráldozata” ( mármint például a gazdasági káosz, a munkanélküliség stb.). Napjainkban divatos a kom- munistázás. Ez azért félelmetesen hasonlít az ötvenes évek kulákozására. Egyesek alkalmassá akarják tenni arra, hogy elhallgattassanak jó vagy éppen zseniális és égetően szükséges ötleteket, koncepciókat. De vajon képesek ezek az emberek arra, hogy hasonlóan előremutató, jó ötleteket adjanak cserébe? Nem tehetek róla, nekem most elsőként a lekommunistázott Bozó Józsi bácsi és Pozsgay Imre kihasználatlan zsenialitása jut eszembe. Engem mint vallásos lelkületű (bár bűnöktől és tévedésektől sajnos nem mentes) embert rendkívül sért az, ha a 40 éves ideológiai üldöztetés után még valakinek van képe megszólni azt, aki a terror megszűnte után ismét nyíltan vállalja belső meggyőződését. Ez a kipellengérezés ugyanazt a célt szolgálja: a hívő ember piszkálását, elbizonytalanítását, manipulálását. Különösen szomorú vagyok, ha ezt egy szintén templomba járó ember teszi. Dr. Marossy László (Újkígyós) Miért kaptam fizetésemelést? 1991. szeptember 1-je óta dolgozom a Gyulavári Általános Iskolában, szerződésem lejárta: 1992. június 30. Március elején kérésemre az igazgató úr közölte velem, hogy szerződésemet meghosszabbítja. számít a további munkámra. Ugyanezen igazgató május 8-án tudatta velem, hogy nem kívánja meghosszabbítani szerződésemet, felmond. Május 2!-én az igazgató úr közölte, maradjak, szerződésemet meghosszabbítja. fizetésemelést kapok, valamint jutalmat ígért. Ezt nem fogadtam el, mert szóbeli ígéreteit nem lehet komolyan venni. Új munkahelyet találtam, nem akartam két szék közül a földre esni. Levelem mellékleteként küldöm a június 4-én átvett átsorolási levelemet, ami 300 Ft fizetésemelésről szól. Ugyanezen a napon még kaptam nettóban 2560 Ft jutalmat. Fizetésemelésemet nem értem, miért kaptam, vagy elképzelhető, hogy ezt már az utódomnak szánta! ? A jutalom pedig—igaz hogy az nem jár, csak adható —egyéves munkám után a hasonló időpontban kezdettek között a legkevesebb! Nagy Éva, Békéscsaba e Válasz Nagy Éva levelére A munkáltatót, azaz személyemet dehonesztáló levél szubjektív, írója saját szemszögéből és munkavállalói érdekénényesülésé- ből elemzi a történteket, a folyamat eseményeiből tényeket hallgat el. hamis állításokat közöl igazságköntösben, valamint olyan hipotetikus következtetéseket ír. amelyekkel a célja csak a hitelrontás lehet. Az utóbbit az is alátámasztja, hogy a kartársnőnek már állása is van. Az ügy — ha komoly — a munkaügyi bíróság illetékességi körébe tartozik és nem pedig újságba. Ezek számomra dilemmát jelentettek, hogy egyáltalán válaszra mél- tassam-e, de ha nem teszem, olyan következtetés vonható le, hogy a nevezett munkáltató azért nem válaszolt, mert vaj van a fején. Az eseményekről dióhéjban és időrendben: Az állás 1991. július 31-ével hirtelen megüresedett, mert a biológia—kémia szakos tanárnő szülei súlyos betegsége miatt lakóhelyükön szeretett volna elhelyezkedni: Az augusztusban megjelent álláshirdetésre ilyen szakpárosítású jelentkező nem volt, ezért vettem fel biológia—technika szakost. Arra is számítva, hogy a számítástechnikai eszközök kihasználása és tanórai alkalmazása területén is sikerül előbbre lépni. A fordulat április hónapban következett, amikoris a kartársnő kétszer is cserbenhagyott. Előbb munkaközösségi foglalkozáson, majd pedig a tantestületi értekezleten. Azt is tudta a kartársnő — hisz a kulturális osztály vezetője bejelentette—, hogy az iskola igazgatói állását nem kívánom megpályázni. A tényékhez tartozik, hogy a gyulai iskolák szakmai-gazdasági átvdágításának egyik szempontja a középtávú munkaerő-gazdálkodási stratégia volt. Mindezeket mérlegelve döntöttem úgy. hogy május 8-án tájékoztatom, szerződését nemjiosszabbítom meg. Béremelést—mint az iskola minden dolgozója—azért kapott, mert iskolánk bérszínvonala a városi átlag alatt volt és a felzárkóztatáshoz keretet kaptunk. A jutalomnál pedig a munkáját és a cserbenhagyást egyaránt figyelembe vettem. Az állásajánlat feltételesen hangzott el. melynek lehetősége egy 35 éves német—magyar szakos kartársnő május 3 -ai halálával és megüresedett álláshelyével volt összefüggésben. Az itt leírtakat a kartársnővel szóban megbeszéltük. Lengyel István megbízott igazgató Ifjúságrontó Kedves ifi. Salamon György és Metlicsák István! Nagy érdeklődéssel és még nagyobb örömmel olvastam reagálásukat a Hírlapban május 30—31 -én megjelent újságcikkemre. Örömmel állapítottam meg, hogy sok mindenben egyetértenek velem, s még nagyobb örömömre szolgált, hogy amiben nem értenek egyet, azt nem a ma szokásos demagógiával, hanem tárgyilagosan, saját tapasztalataik alapján állítják. Mivel állításaimat magam is az átélt tapasztalataim alapján írtam, így természetes, hogy a korkiilönbségünk miatt nem értettünk mindenben egyet. Mivel én a 72 évemből huszonötöt mint „büdös, tót paraszt”, a fennmaradó 47 évet teljes jogfoszt ottan, törvényen kívül, mint „büdös kulák”. Önök, mint az írásukból kitűnik, az életük nagy részét mára „puha diktatúrában" élték meg. Ebből adódóan állíthatom, hogy ennek a sokkal jobb sorsra érdemes, szorgalmas, tehetséges népnek sosem voltak hozzá méltó vezetői. Kezdve Horthy - tól, Szálasin, Rákosin. Kádáron keresztül a maiiß. És mi várható a jövőben? Es itt szállók Önnel kedves Metlicsák úr vitába a Fidesszel kapcsolatban. Mi lesz ebből az országból, ha ezek az egyébként szerintem is tehetséges, de erkölcsileg igencsak erősen kifogásolható fiatalok jutnak hatalomra? Szerintem ezeknek semmi. helyük most a Parlamentben. Ezek a fiatalok azoknak a segítségével jutottak a Parlamentbe, akiknek „mennél rosszabb, annál jobb" az elvük. Azzal az erősen megkérdőjelezhető indoklással, hogy kell a Parlamentbe fiatalos erő, lendület. Összetévesztve a Parlamentet a futballpályá- val. A Parlamentben sokkal inkább (különösen most) az élet- tapasztalaton alapuló bölcsességre. higgadtságra lenne szükség. Remélem Önök is tapasztalhatták ennek hiányát. Harmadszor pedig, mert a 40 éve (de mondhatnék 70 évet) sokat szenvedett nép radikális változásokat várt. Azonban semmi esetre sem .jninden kommunistát az agyagba döngölni”. Ennek a nemzetnek elég volt az akasztófákból, a börtönökben halálra kínzott ártatlan emberekből. a koncentrációs és internáló táborokból. Az az Orbán Viktor, aki negyven év? a Parlamentbe kerülése előtt mindezt habzó szájjal hangoztatta, a Parlamentbe kerülése után pedig ellenez minden gyilkos, rabló, orgazda, haza- ' áruló megbüntetését, minden elrablóit vagyon visszaadását. Márpedig számomra legyen az a legmagasabb pozícióban lévő vezető, képviselő vagy egyszerű ember, ki az elrabolt tulajdont nam adja vissza jogos tulajdonosának -— az nem becsületes ember. Mert a becsületes megtaláló még a talált tárgyat is visszaadja jogos tulajdonosának. Bocsánat, nem minden elrablóit vagyonról döntött demokratikusan a Parlament, mert ha két kárpótlási törvényt és azok létrejöttét vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy a magyar parasztok, iparosok, kereskedők, tehát a magyar középosztály éppúgy szenvedett a minden emberi érzésből kivetkőzött óvásoktól, mint a zsidók a csak fenevadnak nevezhető nyilasoktól, mégis a kettő megítélésében óriási különbségek vannak. Ami pedig az ifjúságot illeti: az öregek általában mindig bírálják a fiatalságot, ami alapjában nem is hiba, ha abból a megokolásból teszik, hogy „legyen minden magyar utód különb ember, mint apja volt". Csak arról szoktak megfeledkezni, hogy a fiatalság olyan, amilyenre az öregek nevelik. Botorság lenne azt állítani, hogy az elmúlt 40 évben minden öreg gyilkos, rabló, orgazda volt. Azt még minden párttagról (szándékosan nem kommunistát írtam) sem merném állítani. így a rendes családban, ahol a szülők példamutató erkölcsöket mutattak (mert legjobb nevelő eszköz a személyes példamutatás), ott általában a gyerekek is olyanok. Azért írtam általában, mert tudjuk, hogy a környezetnek is van formáló hatása. Márpedig tudjuk, ebben a 40 évben milyen környezet övezte ezt a népet. Vajon milyen környezetben, szülői otthonban nevelkedett az a három éretlen suhanc (sajnos nem tudom magam türtőztetni), aki a „Torgyán áfium elleni orvosság” cikkben csúfot űzve az olajos és kérges kezű. reménykedő, 40 éve jog- fosztottan élő idős embereket jobbágymunkásoknak nevezve gúnyolta. Elfeledve, hogy talán éppen az ő szüleik tették azzá. Medovarszki János, AZ FKGP BÉKÉSCSABAI ügyvezető elnöke
