Békés Megyei Hírlap, 1992. július (47. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-04-05 / 157. szám
A virágok is Barcelona felé fordulnak (16. oldal) 1992. JÚLIUS 4-5., SZOMBAT-VASÁRNAP Ára: 9,60 forint XLVII. ÉVFOLYAM 157. SZÁM A helyőrségváltást megelőző utolsó sorakozón megőrzési helyére kísérik a csapatzászlót a békéscsabai Nagy Sándor laktanyában. Cikkünk a 3. oldalon min i \/i k \s i i ki \c Helyzetjelentés Sarkad és Battonya környékéről Határnyitás átkelő nélkül? HÉTVÉGE 7-13. oldal Allergia Nem tudom, ki hogy van vele, én kifejezetten allergiás vagyok az olyan helyzetekre, amikor beszélgetek valakivel, de közben szól a rádió vagy a tévé. (3. oldal) Dér Endre világa A negyvenes évek végén, az ötvenes évek elején az irodalom és a közélet meghatározó alakja volt Békéscsabán. (5. oldal) Vendégoldalunkon a Csók és könny Olvasóinknak bizonyára nem áll módjában sok lapot járatni, ugyanakkor szeretnének több információhoz jutni, sok érdekes cikket olvasni. Ebben kívánunk segítséget nyújtani oly módon, hogy vendégoldalt rendszeresítünk, melyet az általunk — de az önök javaslata alapján is — kiválasztott újság legérdekesebb írásaiból állítunk össze. Elsőként a Csók és könny című lapból olvashatják a Nem a férjem az édesapa című cikket. (7. oldal) 17 533-an esélyesek a Hírlap autójára Az előfizetőink között meghirdetett Daihatsu személy- gépkocsi nyereményakció nevezési határideje lejárt. Összesen 17 ezer 533 érvényes jelentkezés érkezett. Az autó nyilvános sorsolását július 17- én, pénteken 19 órakor tartjuk a békéscsabai repülőtéren, a vitorlázó repülők Európa-baj- nokságának megnyitója keretében. Tegnap, tegnapelőtt a rádióból értesülhettünk arról, hogy a sarkadi térségben Románia felé napokon belül megnyílik a határ. A Kötegyán közigazgatási területén lévő határszakaszt általában Méhkerék— Nagyszalonta néven ismerhette meg az ország, ám a térségben köztudott, hogy a bevásárlás vagy a továbbutazás miatt a Romániából érkezők nagy része nem kerülheti el Sarkad városát. Tóth Imre sarkadi polgár- mesterrel arról beszéltünk, sikerül-e majd a városnak ilyen rövid időn belül felkészülni az átmenő forgalom fogadására. A polgármester a következőket mondta: — E hét szerdáján éppen az ügyben kerestem fel a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságát, hogy amennyiben megtudnak valamit a határnyitás pontos időpontjáról, valamennyi érintett települést (Kötegyánt, Méhkerékét, Új- szalontát és Sarkadot) egyenrangúan tájékoztassák, hogy időben felkészülhessünk a forgalom fogadására és egyéb ránk háruló feladatokra. Ezt követően -— ahogy azt a rádió is bemondta — csütörtökön bejelentették a határnyitást. Most péntek 16 óra 30 van, de még egyik településen sem tudjuk, mikor is lesz az a néhány napon belüli határnyitás. Az átkelőnél sem konténer, sem villany, sem víz nincsen még. Attól is tartunk, hogy a konténerforma esetleg állandósul, hiszen ahogy megtudtuk, az illetékesek egy évig „forgalom-megfigyelést” terveznek. Mi pedig azt szeretnénk, ha a konténerek felállításával párhuzamosan már el is kezdődhetne a megígért eu( F oly tatás a 3: oldalon) Társasát Apátijába Igazából be kell végre látnunk, hogy nem vagyunk fontosak annak a hitelkártyás, módos Európának. A kontinens nyugati fele nem akarja ezredéves kölöncként tovább cipelni a keleti rész millió gondját. Hűvös tartózkodással, tenyérbe mászó, cinikus közönnyel figyeli a tébolyult balkáni szomszédot. Nem vállal semmiféle közösséget a latrinás, vérgőzös, testvérnépet mészárló barbárokkal. Inkább maradjon meg a Római Birodalomtól örökölt módszer, a megosztás és uralkodás, s vele együtt a kelet kiszolgáltatottsága. Itt nálunk megint csak menteni kell ami menthető. Befogadni menekülő horvátot, románt, s vállalni a sorsközösséget, minden elvadult embertelenséggel, miközben — nem is oly messze — mások humanitásuk álsága és szemforgató ájtatos látszattevékenysége kimerül erőtlen békítgetésekben. Nem tudni, hogy meddig tart Ausztriában a volt Jugoszlávia polgáraival szembeni vízumkényszer, ám az tény, hogy a felégetett földekről ideriadt emberek a mi szűkösségünkben keresnek némi oltalmat. Ha cinikus lennék, most azt mondanám: itt az ideje, hogy újból a Nyugat védőbástyája legyen ez az ország, hogy saját magát szolgáltassa ki minden ütközetnek. S azt sem hallgathatnám el, hogy ezért cserébe csak odavetett köszönő szavakat, sok- szorkunyerált alamizsnát kapunk. Egy ideig a világutazó nyugat-európai most nem jön mifelénk, s mi sem számíthatunk nagyobb kóborlásokra. Egyedül Apátijába ruccanhatunk át egy rövidke társasút- tal. Kőhalmi Endre Kik „sárosak” a békési költségvetési üzemnél? Adóslistán az MDF és a kisgazdák A békési önkormányzat ülésein néhányszor , már visszaköszönő témaként szerepeltek a napirenden a tanácsi költség- vetési üzem megszűnésével kapcsolatos pénzügyi kérdések. A legutóbbi ülésen is terítékre került egy kényes téma, a tartozók köre. A megszűnt üzemnek több tucat ügyfelétől milliós nagyságrendű a kintlévősége, aminek behajtása nem könnyű. A tartozók közül legrégebben, immáron két esztendeje a kormánykoalíció két legerősebb pártja, az MDF és kisgazdapárt helyi szervezete áll az élen. Hogy e két párt mennyivel „sáros” a volt költségvetési üzemnek? Az MDF és a kisgazdapárt a helyi választásokra plakátokat, szórólapokat rendelt, azo-# kát átvették, elszállították annak rendje-módja szerint kiragasztották, csak éppen a nyomdai költségeket nem fizették ki. Az MDF békési szervezetének mintegy 33 ezer forint, a kisgazdapárt békési szervezetének pedig ennek az összegnek a háromszorosa, közel 100 ezer forint a kifizetetlen céhhé. Egyik párt sem akar fizetni, annak ellenére, hogy a nyomda többször is elküldte a számlákat. Az önkormányzat megelégelte a várakozást, döntésre viszi a dolgot: egy jónevű ügyvédnek átadta az ügyet, hogy — ha kell bírósági úton — hajtsa be a két párt helyi szervezetének tartozását. —szekeres— Hétfőtől: A trianoni békeszerződés A trianoni békeszerződés, amely felrajzolta Európa XX. századi térképét, máig foglalkoztatja az embereket. A békeszerződés értelmében — amelyet 1920. június 4-én írtak alá Párizsban — Magyarország területének kétharmadát, lakosságának több mint felét vesztette el. Területe 282 ezer négyzetkilométerről 92 ezer kilométerre, lakóinak száma 18 millióról 7,6 millióra csökkent. Amikor a dokumentum kizárólag tényszerű közlésére vállalkozunk, az olvasó érdeklődését akarjuk kielégíteni. A terjedelmes szöveget két részletben jelentetjük meg, az elsőt július 6- án, hétfőn, a másikat július 13-án, ugyancsak hétfőn, a lapból kiemelhető, külön kezelhető formában. Üzemi szarkák és hívatlan „vendégek” ellen // Őrség áll a kapuban Ismerősöm mindig arra törekedett, hogy a kínálkozó lehetőségeket kihasználja. No, nem szakmai előmenetelre, pozícióhajhászásra kell most gondolni, sokkal hétköznapibb dologban jeleskedett az úr. A lehetőség, pontosabban egy-egy doboz festék, deszka, alkatrész stb. mindig akadt a gyár területén, ami mellett nem lehetett csak úgy elmenni. De nem ám! Nem ő volt az egyetlen, aki megkárosította a társadalmi tulajdont, kijátszotta a rendész-rend- szert, lóvá tette a portásokat. Manapság nem az ilyen kisstílű üzemi szarkáktól rettegnek a cégtulajdonosok. A félelem alapos, hiszen az idén — a tavalyi év hasonló időszakához képest — megtrip- lázódott a vagyon elleni bűncselekmények száma. Vajon hogyan védekeznek a váratlan, be nem jelentett látogatók ellen? — kérdeztük az orosházi Hunguard-Float Üveg Kft. személyzeti vezetőjét, Gonda Gézát. — Mi már a beruházás során arra készültünk, hogy kizárólag azt csináljuk, amihez a legjobban értünk, az üveggyártást. Nem kívántunk más tevékenységet felvállalni, így a társaság védelmét sem. Mint szolgáltatást viszont igénybe vettük a hozzáértő, profi szervezetek szaktudását, így kerültünk kapcsolatba a Testőr Kft.-vei. A Guardien filozófiának megfelelően ők biztosítják az általános őrzést és vagyonvédelmet. — A kapuban udvarias fiatalember szólított meg, felajánlva kíséretét. A portásrendszer ezek szerint itt egészen másként működik? — Ha valaki hozzánk jön, már a kapuban találkozik az őrséggel. Az illető mondhat bármit, kereshet akárkit, udvariasan beinvitálják a recepció(F oly tatás a4. oldalon)
