Békés Megyei Hírlap, 1992. július (47. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-01 / 154. szám
O Az oldalt szerkesztette: Szigeti Csaba, írták: Kiss A. János, Muzslai Katalin, Szekeres András és Szigeti Csaba. A fotókat Fazekas Ferenc készítette. Székelykapu Sok tortúra és hosszas várakozás után végre Békéscsabán van az a székelykapu, melyet a megyeszékhely Székelyudvarhelytől kapott, a testvérvárosi kapcsolat megpecsételé- seként. A kaput augusztus 20- án fogják felállítani a liget bejáratánál, díszes ünnepség keretében. Táblák Bizonyára sokaknak feltűnt, hogy néhány hete Békéscsaba külterületére kikerültek a „zöld táblák”, melyek a város határát jelzik. Az önkormányzat a közeljövőben tervezi térképes eligazító táblák kihelyezését a város különböző csomópontjaira. Szükség van rá! „Hattyúdal” Harminc(l) napirendi pont szerepel Békéscsaba város képviselő-testülete utolsó ülésének programjában. Többek között vagyoni jellegű kérdésekről, nem lakáscélú helyiségek bérleti díjáról, a szeméttelep jövőjéről, a védett épületekről lesz szó. Az utolsók A Nagy Sándor József laktanyától pénteken búcsúzik az utolsó állomány — július végére teljesen kiürül. Hogy mi lesz vele ezután, az a jövő zenéje. Átképzési központ A Munkaügyi Minisztérium és a békéscsabai önkormányzat egy regionális átképzési központ létrehozását határozta el. A központ a költségvetési üzem Kétegyházi úti telepén működik majd. Jogvédő' liga Állampolgári jogvédő liga alakul ma,július 1-jén a városháza dísztermében. Segítség A Békéscsabai Tanítóképző Főiskolától segítséget kémek Kárpátaljáról és Erdélyből. A kárpátaljai tanfelügyelőség a közeljövőben bevezeti a magyar nyelvű világirodalom oktatását — kérik a főiskolát: nyújtson ennek tanításához megfelelő alapokat a megyénkben tanuló kárpátaljai diákoknak, szervezzen szakmai tanfolyamokat, állítson össze tanmenetet. Az erdélyiek speciális részképzéseken szeretnének részt venni, ide- . gén nyelvet, számítástechnikát, informatikát tanulni. Tehát bizalom már van. A főiskola élni kíván vele! BÉKÉSCSABA ÉS KÖRNYÉKE \ 1992. július 1., szerda FORDulópont az autókereskedésben? Sokakat vonzottak a látványos járművek Csillogó napfény — csillogó autók. Szinte káprázik az ember szeme, ha a Jókai Színház előtt botorkál el Békéscsabán. A világhírű Ford cég ugyanis itt mutatja be négy napon keresztül (július 3-áig) legújabb termékeit. Tegnap délelőtt különböző intézmények, vállalatok és vállalkozások képviselőinek tájékoztatót is tartottak a Fiume Szállóban. Előbb a Ford autók történetéről, jelenéről, a jövő lehetőségeiről hallhattunk. Megtudhattuk, hogy az Autó Körös Kft., a Ford hivatalos márkakereskedése a közeljövőben autószalon, alkatrészraktár és szerviz építését tervezi megyénkben. A rendezvényen részt vett John Edward, az Europa Ford és Utasy Dezső, a Ford Hungária képviselője. A nemcsak a napsütés miatt kápráztató autók nagy sikert arattak az Andrássy úton sétálók körében is. Bérlakások a város szélén Új lakóházsor magasodik Békéscsabán, Jaminában a Franklin és Benjámin utcában. Gőzerővel dolgoznak az építők, az anyaggal megrakott szállítójárművek szinte egymást érik, kopácsolástól visszhangzik a környék. A Politerm Kft. kivitelezésében egyik hétről a másikra szinte a földből nőttek ki az épületek, melyek állami lakásként kerülnek majdan átadásra. Nyolc esztendő után ismét épülnek állami lakások a megyeszékhelyen, némi kényszerből. A belvárosban az áldatlan állapotokat konzerváló, megszűnő, szanálásra ítélt, komfort nélküli otthonok lakói költöznek majd ezekbe a lakásokba, melyek kiviteli terveinek elkészítésére tíz pályázó közül a Csaba Center kapott megbízást. A tervek alapján írták ki az építésre a versenytárgyalást, melyet tizenként kivitelező előtt a békéscsabai Politerm Kft. nyert el. — Az első ütemben négy típusból, negyven lakás épül, mindegyikhez tartozik parányi kert is. A kivitelezés szoros határidőt és szigorú költségeket tartalmaz, amit mi vállaltunk is. Április 30-án vettük át a munkaterületet, az első húsz lakásnak a kulcsát szeptember 30-ára, a többit november 30- ára átadjuk — sorolja Mácsai Sándor, a Politerm ügyvezető igazgatója. Az épülő szociális lakások hagyományos technológiával készülnek, helyenként korszerű szerkezeti megoldások és anyagok alkalmazásával. A munkákra fix áras költségvetéssel kötöttünk szerződést, a negyven lakás teljes kivitelezési költsége 71,6 millió forint. —Napjainkban egy fix áras költségvetés élet\>eszélyes lehet... — így igaz. Néhány gyártóval, szállítóval igen kedvező feltételekkel sikerült szerződést kötnünk, így az átlagosnál nagyobb kedvezményeket nyújtanak számunkra. Csak néhányat említek közülük: a Dunaújvárosi Ferro Beton. Borbély Gábor magánfuvarozó, vagy az LB—Knauf osztrák—német cég veszprémi gyára, ami nekik a biztos piac mellett Békés megyében referenciamunkát is jelent. — Hogyan haladnak a: építéssel? — A programhoz képest előrébb tartunk, elképzeléseinket túlszárnyaltuk. Teljes egészében elkészültek a külső közművek, valamennyi otthon alapozásával végeztünk, húsz lakás falazata és födémzete ■ készen van. Több alvállalkozónk hétvégeken is velünk együtt dolgozik, hogy a szerződésben vállalt kötelezettségeinknek időben eleget tegyünk. Az országban az idén csupán négyszáz bérlakás épül önkormányzati beruházásban, s ennek csaknem tíz százaléka Békéscsabán készül. A második ütemben, még ez évi kezdéssel további ötvenként bérlakás épül a megyeszékhelyen. Balassisok sikere Szlovéniában A békéscsabai Balassi Néptáncegyüttes óriási sikerrel szerepelt a szlovéniai fesztiválon Óriási sikerrel szerepelt a békéscsabai Balassi Néptáncegyüttes Szlovéniában, Maribor városában megrendezett IV. Nemzetközi Néptáncfesztiválon. Mint. azt Mlinár Páltól, az együttes vezetőjétől megtudtuk, a tíz meghívott ország közül heten visszaírtak a rendezőknek, hogy ők olyan országba, ahol háború van, nem jönnek. így összesen négy együttes — a szlovák, a horvát, a maribori és a magyar — lépett fel az ötnapos rendezvényen. A gyönyörű szép Dráva-parti városban fantasztikus fesztiválhangulat uralkodott, a háborúnak, félelemnek nyoma sem volt — folytatja beszámolóját Mlinár Pál. Rengeteg helyen léptünk fel, szálloda parkolójában, tószínpadon, az óváros hangulatos terein mutathattuk be szomszédainknak a magyar folklór legszebb táncait. S minden álszerénység nélkül mondhatom, olyan jól sikerült a bemutatkozás, hogy a fesztivált záró gálára is minket kértek fel. Kitűnő szervezés, profi rendezés, hangulatos programok vártak a szlovén városban. Egy vendégelőadás A múlt héten kivételes élményben volt része azoknak, akik megnézték a Gyulai Várszínházban a Kolozsvári Magyar Opera előadásában a Bánk bánt. A rendező, Dehel Gábor egy beszélgetés alkalmával elmondta, kint mindig óriási eseményszámba megy egy-egy ilyen előadás. Az egész magyarság megmozdul, a legtávolabb lévő magyar, sőt székely falvakból is eljönnek megnézni. Az opera legszebb áriái, kettősei után percekig tartó vastaps, éljenzés illeti a színészt. Az összetartozás, az együttgondolkodás, az egymásra utaltság megindító percei ezek •— vallja a rendező. Eltűnődöm, vajon az itt élő magyarok tudják-e, érzik-e majd ezt a kivételességet, mely túlmutat a hivatás gyakorlásán, mely mára sajátos küldetéstudattá változott. S tűnődésem nem szűnik a bemutató után sem. Mértéktartó, érzelemmentes taps hangzott fel az előadás végén. Pedig biztos vagyok benne, hogy tetszett a kolozsváriak játéka. Csakhogy nálunk, sajnos, nem divat az érzelemnyilvánítás. Az opera műfajában oly elterjedt bravózás még kevésbé. Sőt! Gyakori színházbajáróként egyre többször tapasztalom azt, hogy a közönség egy része egyáltalán nem is tapsol. S nem feltétlenül azért, mert evvel akarja kifejezni nemtetszését. Hogy miért nem, nem tudom. Pedig a színész számára mindennél fontosabb az, hogy estéről estére megmérettessék. Akkor és ott a taps a fontos. A sikert jelenti. Ebből él, ennek tudatában tudja újra és újra—ha kel! több százszor is—eljátszani, megformálni a szerepet. Csak remélni tudom, hogy a kolozsváriak nem kudarcélménnyel tértek vissza oda, ahol a sajátos körülmények következtében még él a színész és a közönség együttgondolkodásának csodálatos élménye. kapcsán Sátortúra Sátrak virítanak a békéscsabai tanítóképző főiskola jókora udvarán. Úgy hallottuk, nem a puszta táborozási kedv miatt vert sátrat ott tíz napig néhány fiatal. Ha nem, hát miért? — érdeklődtünk Győri Lászlótól, a főiskola kollégiumának igazgaztójától. — Úgy tudom, atlétikai versenybírói vagy edzői tanfolyamot tartanak — mondta. — A sportigazgatóságtól két hónapja azt jelezte Marikné, hogy megyén kívüli fiatalok kívánnak megszállni kollégiumunkban. Később kiegészítette ezt azzal, hogy tízegynehányan a mi főiskolásaink közül is igénybe kívánják venni az elhelyezést. Június 27-ével szeptemberig megszűntünk kollégiumként működni. Átalakítások folynak, illetve a már kialakult nyári programunk szerint működünk. Ezért természetesen senkinek nem adhatjuk ingyen a szállást. — Hányt saját diákról lett volna szó? — Úgy tudom, 17-ről. Biztosítottuk volna is a helyet, napi 120 forintért. Ez gyakorlatilag a mosatás és az egyéb költségek összege. — Ha igaz, a kollégium mosdóját, WC-jét sem vehetik igénybe. — A sátrak ugyanolyan távolságra vannak a sportcsarnokunktól, mint a kollégiumtól. A gondnoknő szólt a portásoknak, hogy csak olyan személyek tartózkodhatnak a kollégiumban, akiket ott elszállásoltak. — Szorgalmi időben mennyibe kerülne a szállás? — Egy hallgatónak havi 600 forintot kellene fizetnie, ennek háromszorosát teszi hozzá az állam — tíz hónapon keresztül. A 120 forintos napi ár a legkisebb összeg, amelyet elkérhetünk. El tudják olvasni? Mi sem... (A felvétel Békéscsabán, a Bartók Béla út végén készült)
