Békés Megyei Hírlap, 1992. július (47. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-31 / 180. szám

1992. július 31., péntek HAZAI TÜKÖR BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP LAKÁSÉPÍTŐK, ÉPÍTŐIPARI VÁLLALKOZÓK, VISZONTELADÓK! Termékeinket közelebb hoztuk Önökhöz, így még több energiát takaríthatnak meg! A hó-és hangszigetelő termékek teljes választéka KIS ÉS NAGYKERESKEDELMI ÁRON, a gyári árnál is olcsóbban kapható bázistelepeinken: rBékéscsabai TÜZÉP Kft. ' 5600 Békéscsaba, Ipari út 13. Tel.: 66/28-214 Fax:66/25-852, Telex:83-755 / "ÁRENGEDMÉNN YEL ” ’’OLCSÓBBAN, M INT TAVALY, 0LCSÓBBAN,MINT A GYÁRBÓL” SALGÓTARJÁNI ÜVEGGYAPOT RT. 3104 Salgótarján,Budapesti út 31. Telefon: 32/10-302, 32/10-988 Telefax: 32/10988 Gyula egyik legforgalmasabb területén, az autóbusz-pályaudvarnál épülő szolgáltatóházban üzletekre és tetőtéri lakásokra vevőket keresünk. (Telefon 1993. I. negyedévében beköthető). Vételár: fszt. 45 800 Ft/m-től, I. cm. 33 600 Ft/m2-től. Tetőtér: 15 800 Ft/m2. Átadása: 1992. december 25. Érdeklődni: Gótika Kft., Gyula, Székely A. u. 1/2.Telefon: 61-084. B Beton Változatlan áron garantáltan a legjobb minőségű betonkeverék és oltott mész. Kérésére házhoz szállításról is gondoskodunk. Békéscsaba, Ipari u. 5. Telefon: (66) 25-655. Üzemeltetésre adjuk az Újszalonta, Béke u. 31. szám alatti Vegyesbolt, tap­és takarmánybolt és tüzelőtelep helyiségeket Érdeklődni lehet napközben a (66) 75-572-es telefonon vagy személyesen Újszalonta polgármesteri hivatalában. Keresse fel italházunkat! Közlemény Battonya, Bajcsy-Zs. u. 72—74. (a fürdőnél.) Nyitva: hétfőtől péntekig 8—16 óráig. Diszkontáron kínálunk viszonteladóknak és egyéni vásárlóknak lédig és palackozott italokat, üdítőket. Rostos üdítők 43 Ft/l-től, szénsavas üdítők 92 Ft/2 l-től. Ön csak nyerő, ha vevő, mert nálunk a vevő a nyerő. IBM XT-AT javításában- karbantartásában jártas, személygépkocsival rendelkező, főfoglalkozású munkatársakat keresünk jó kereseti lehetőséggel békéscsabai munkahelyre. A pályázatokat részletes szakmai önéletrajzzal az alábbi címre kérjük: HC—FAIR Informatikai Kft, 6000 Kecskemét, Csokonai u. 11. Telefon: (76) 29-879. Olasz főzött fagylalt­különlegességekkel várja kedves vendégeit az 1992. augusztus 1-jén megnyíló „Fanti” Cukrászda, Mezőhegyesen. A NYITÁ5 NAPJÁN EGY ADAG FAGYLALTOT MINDENKI INGYEN FOGYASZTHAT. Bónus István: Kistarcsai emlékek 11. Néhány évvel volt fiatalabb, mint én és vele kötöttem szoro­sabb barátságot. Szombat esté­ken, vasárnapokon együtt mentünk szórakozni. Mivel ő a székkutasi pusztán nőtt fel, odahúzták a gyermekkori emlé­kei. A városi szórakozóhelye­ket én sem szerettem, ezért könnyen megegyeztünk. Neki­vágtunk kerékpáron vagy a kis motorjainkkal a tanyavilágnak és rendszerint valamelyik gaz­dakörnél kötöttünk ki. Abban az időben még megvoltak a gazdakörök és bő volt a válasz­ték, hogy hol kössünk ki. Várt bennünket Csicsatér, Sósha­lom, Ficsér, Pusztaközpont, Barackos és Fecskéspart. Szó szerint kell érteni, hogy várt bennünket ez a néhány helység, hiszen mindenhol ismertek már minket, és amikor megér­keztünk örültek nekünk és telve volt a világ. A gazdakörök mellett igen­csak volt egy kis italmérés is. Ha nem volt, akkor a gazdakör egyik sarkában mérték az itókát hétvégi napokon, meg vacsorás bálák alkalmával. O, azok a vacsorás bálák! Olyanok voltak azok, mint a ré­gimódi meghitt falusi lakodal­mak: részt vett azon a környék apraja, nagyja. Minden épkéz­láb ember örült az igazi közös­ségi életnek: karonülő csecse­mőtől az aggastyánig. Akkoriban (1965 körüli idő­ben) vasárnaponként a gazda­körnél keskenyfilmes mozi is működött. Egyszer néztem meg, de meguntam, mert a vetí­téshez aggregátor fejlesztette az áramot és a morgása behal­latszott a terembe is. Ez a mor­gás eleinte idegesítő, majd ké­sőbb álmosító hatással volt a nézőkre. Mégis elég sokan sze­rették végignézni. Főleg az asszonyok és a gyerekek ked­velték leginkább. A férfiak kint töltötték az időt az ivóban kelle­mes beszélgetéssel vagy dalo­lással. Egyszer a Jancsi barátom nagybátyja, a tömött bajuszú Samu bácsi is eljött a ficséri körbe. Az asztalunkhoz telepe­dett és egy-két korsó sör mellett elmesélte, hogyan folyt az élet a pusztán a régi időkben. Renge­teg történetet tudott, még igazi betyárhistóriát is. Amikor az itóka már elködösítette agyá­ban az emlékezést, rágyújtott egy dalra. Jó erős hangja volt Samu bácsinak. Elektromos nyelven kifejezve olyan öt Wattos. Mi is kísértük a dalolá­sát, de csak olyan két Wattos energiával. Hanem aztán hoz­zánk csatlakozott az egész kocsma és zengett a nóta olyan húsz Wattos hangerővel. A kocsma melletti nagyteremben meg pergett a film. Egyszer csak megállt az ajtóban egy tűz­ről pattant parasztmenyecske és mérgesen ránkszólt: — Ne óbégassanak, mert nem hallani a mozit! — Na, hogy a fene azt a mo­zit... — jegyezte meg csende­sen Samu bácsi. De nem hara­gudott. És mi sem haragudtunk. Kortyoltunk egyet az italból és csöndben maradtunk. Hadd nézzék a mozit. Samu bácsi nem korsóból it­ta a sört, hanem csak úgy az üvegből szerette nyakalni. Fel­vette az üveget, szájához emel­te, jól meghúzta, nem tette le, hanem jó magasan tartotta a ki­nyújtott karjával, miközben ki­jelentette: — Hej, embörök, sósé lössz jó világ! Közben a filmnek is vége lett, leállt a mozi. Tódultak az asszonyok is befelé a kocsmá­ba. A kicsit „elázott” embere­ket biztatgatták, hogy: ne igya­nak már, igyekezzenek hazafe­lé, mert etetni kell a jószágokat. Vidám kirándulásaink nem sokáig, talán egy-két évig tar­tottak, mert az elnyomó hata­lom észrevette, hogy a gazda­körökben nemcsak italozgatás, hanem politizálás is folyik, ezért sorra lebonttatta őket. A szétszórt tanyák is ellenlábasai voltak a hatalomnak: rájuk is kivetette a hálóját. Ahogy lehe­tett, irtotta őket. Nemcsak a gazdaköröket bontatta le a kommunista ál­lamhatalom, hanem a tanyasi remek kismalmokat is. A ta­nyák népe azokban a malmok­ban nemcsak daráltatott, hanem kenyérnek való lisztet is őrle­tett. A szétszedett kismalmok alkatrészei úgy eltűntek, mint a kámfor. Sokáig élt a nép között az a hír, hogy a kismalmokat a szovjetek vitték ki jóvátétel gyanánt. Náluk aztán kolho­zokban szerelték fel. A tanyasi boltok, kiskocs­mák is sorra eltűntek, ezért csak a rokonokhoz mentünk vasár­naponként. Samu bácsit is a ta­nyájában kerestük meg és ott panaszoltuk el egymásnak, hogy a tanyavilágot már min­dentől megfosztják. Szánakoz­tunk rajta, hogy sokan beköl­töznek a faluba, pedig a parasz­tok igazi élettere mégiscsak a tanyán van, bárhogyan is forog a világ kereke. Amint ezeket a sorokat írom, egy pillanatra lehunyom a sze­memet és megjelenik előttem a régi gazdakörök képe. Nem­csak a gazdaköröké, hanem azoknak az öreg parasztoknak is itt él a lelkemben az arca, akiket akkor láttam még, de utá­na halálba üldözte őket a hata­lom a kuláklistájával, meg az erőszakos kolhozosításával. Őket már nem lehet feltámasz­tani, de a gazdaköröket újra fel lehet építeni. Lehet, hogy azt én már nem érem meg. Lehet, hogy addig a jó Isten magához szólít. S ha magához szólít, bi­zonyára megkérdi majd tőlem: „Na, fiam, kapsz egy napot, visszamehetsz a Földre. Mit akarsz még ott csinálni?” Azt felelném: „Mindenható Uram! Nagy az én kérésem. Szeretnék még egyszer részt- venni egy vacsorás bálon a ba- rackosi körben. És nagyon sze­retnék a Jancsi barátoméknál egy igazi, családias névnapon a terített asztal mellett ülni úgy, mint valamikor régen. Mert ^azok voltak a pirosbetűs ünne­pek az életemben. És a barátom életében is. Azokon az ünnepe­ken elfelejtettük, hogy rab ha­zában élünk, és hogy fölöttünk borong a „vörös zivatar”. (Vége) 1992. augusztus 20. Versenytárgyalási felhívás! A Békéscsabai Városi Sportcsarnok az 1992.augusztus 20-ai kirakodóvásárra nyilvános versenytárgyalást hirdet a vendéglátóegységek között az egész napos árusítás kizárólagos béried jogára. A versenytárgyalás helye: Békéscsaba, Városi Sportcsarnok. Idej e: 1992. augusztus 3., 15 óra. Érdeklődni a 27-255-ös telefonon. A Békéscsabai Városi Sportcsarnok rátermett üzletkötőt, reklámszervezőt keres. Feltétel: középfokú végzettség. Részletes információ: 27-255-ös telefonon Pangert Lászlónál. Jelentkezési határidő: 1992. augusztus 3. --------------------------------■--------------------------------­A BÉKÉSCSABAI VÁROSI SPORTCSARNOK KÖZÉPFOKÚ VÉGZETTSÉGGEL RENDELKEZŐ ÜGYINTÉZŐT KERES. Angol nyelvtudás előny! Érdeklődni a helyszínen vagy a 27-255-ös telefonon lehet, a titkárságon. Jelentkezési határidő: 1992. augusztus 3. Az aratás és az aratók Befejeződött az aratás. ARA­TÁS. ízlelgetem a szót, régi gyerekkori emlékek motosz­kálnak bennem. Ünnepízűek. Amikor a táblát felgereblyézve még egyszer végigmentünk a tarlón, ami annyi izzadságun­kat itta fel az arató ember szik­kasztó munkájában, apám még egyszer végigsimogatta tekin­tetével a kereszteket, majd haza indultunk. Otthon ünnepi asztal *várt bennünket a jól végzett munka tiszteletére. Jól esik visszagondolni a gyerekkori emlékekre, amit biztos megszépített az idő is, de a tények, amelyek előttem fek­szenek, kizökkentenek az em­lékezésből. Tények, amelyek ugyancsak aratásról szólnak. Az ez éviről. 79 szövetkezetben befejeződött az aratás. Az eredmény lesújtó. A termés nem végleges adatok szerint 3,8 tonna hektáronként. Mindez az előzőnél több mint 33 ezer hektárral kisebb terüle­ten. Kevesebb termett 295 ezer tonnával. Pedig senki nem fe­lejtett el búzát termelni. Csupán a feltételek változtak. Eladott termények, zöldségfélék, álla­tok ki nem fizetett árából — amelyek gyakran az előállítás költségeit sem fedezik —, ne­héz megtermelni a kenyérnek valót. A piaci káosz — amit sikerült megteremteni — azok­nak kedvez, akik nem a búza­földön bámulták le a kánikulai nap égető sugaraitól, hanem ez idő alatt talán megérdemelt sza­badságukat töltve pihenték ki fáradalmaikat. Kiagyalva köz­ben néhány trükköt, amivel még nagyobb hasznot vághat­nak zsebre a termelőkön. Talán eszükbe sem jut, hogy a korábbi évek termése alig fe­lének ugyanannyi ember szá­mára kell (kellene!) megélhe­tést biztosítani. Legyen az áta­lakulófélben lévő szövetkezet tagja, kárpótlásra váró vagy magángazdálkodó. A búzát ÉLET-nek nevezték szüléink, tisztelve benne a megélhetés forrását. Mára csu­pán üzleti hasznot hozó, a ter­melőn kívül sokakat eltartó áru­cikké silányodott, amelyből mind többen akarnak hasznot húzni. Már nem is hozakodom elő azzal, hogyan lesz a 6,50-et érő búzából 40 forintos kenyér. Közben valakik a különbözei­ből megélnek, valószínűleg jobban mint az, aki megtermel­te. A szitkok mégis ráhullanak. A nyugdíjas, a kiskeresetű, a munkanélküli, aki joggal hábo- rog a kenyér (a tej, a hús, és még sorolhatnám) árán, amit egyre nehezebben tud megvásárolni, szidja a parasztot, mert az ter­meli a búzát (a tejet, a húst), hiszen nem ismeri, nem is is­merheti azokat az útvesztőket, amelyen kersztül a búza (a tej, a hús) a fogyasztóhoz kerül. Ez az aratás aligha ébreszt gyerekkori emlékeimben élő hangulatot a mostani aratók­ban, hiszen sorsuk, jövőjük, megélhetésük vált bizonytalan­ná. S a politikai pengeváltások közepette erre is gondolni kel­lene azoknak, akik árakban, kvótákban, exportban, import­ban, engedélyekben gondol­koznak. Mintegy megfeledkez­ve azokról, akiknek ebbe az or­szágban van szükségük a min­dennapi kenyérre. Kiss Sándor, TÉSZÖV. Békéscsaba

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents