Békés Megyei Hírlap, 1992. július (47. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-24 / 174. szám
1992. július 24., péntek HAZAI TÜKÖR Keuermes Nagyközségi Önkormányzat Képviselőtestülete pályázatot hirdet általános iskola és diákotthon igazgatói állás betöltésére. Pályázati feltételek: — tanárképző főiskolán szerzett oklevél vagy — egyetemi diploma — 5 éves szakmai gyakorlat. A pályázathoz csatolni kell: — önéletrajzát 1—szakmai életrajzot — oklevél vagy diploma másolatát. Bérezés megegyezés szerint. Szükség esetén szolgálati lakást biztosítunk. A pályázat leadásának határideje: 1992. augusztus 17 A pályázatot a következő címre kéijük: Domsik Jánosné polgármester, Kevermes, Jókai út 1. sz. RUHÁZATI VÁLLALAT Az Unicon Rt. bérbe adja: 760 m2 raktárépületét, irodákat a piachoz közel. Eladók: használt ipari varrógépek, használt ipari vasalóasztalok, használt targoncák és más ruhaipari berendezések. Érdeklődni lehet: 25-155, Gálnénál. Őszibarackvásár Csongrádon! A Gazdaszövetkezet Szegedi úti gyümölcsösében — szedd magad akcióban — augusztus végéig folyamatosan, az érés függvényében sárga és zöld húsú fajták szedhetők! Nyitva tartás: hétfőtől péntekig 7—17 óráig, szombat, vasárnap 7—12 óráig. A paradicsomi lakótelepen családi ház építésére alkalmas közművesített vagy közmű nélküli építési telkek fizetési kedvezménnyel, olcsón eladók. Érdeklődni lehet 7.30- 16 óráig az alábbi címen: „OTTHON" Lakásszövetkezet, Gyula, Jókai u. 17. Telefon: 61-340. ( ' Használtruhaboltunkban Békéscsaba, Andrássy út 35. minden darab 50% engedménnyel! Nyugdíjas igazolványra 70% engedmény. Gyermekruhák 60% engedménnyel. minden gépkocsi minden üvegének SZERELÉSE, ELADÁSA. Erdős István, Békéscsaba, Stark A. u. 2. Tel.: 23-439 (Thermál taxi). Pénzintézet hitelek és egyéb kintlévőségek behajtására munkatársakat keres. Előny a műszaki és kereskedelmi ismeret jártasság, valamint az udvarias, de határozott megjelenés. Bérezés megegyezés szerint. A jelentkezést rövid önéletrajzzal „Nem Békéscsabán" jeligére kérjük. Merlin-Alföld Kft.-----------------------------------Békés Megyei Diszkontáruház, 5600 Békéscsaba, Szarvasi út 44. Telefon/fax: (66) 25-406. FORGALMAZOTT TERMÉKEINK: — Wrigleys rágógumik — Kelloggs-termékek — Mars csokoládék — Johnson Wax vegyiáru-dkkek — angol dohányárak, valamint italok — többféle édességára. CSAK VISZONTEtADÓKAT VÁRUNK! Nyitva: hétfőtől péntekig 8—16 óráig. Osztrák—Magyar Édesipari Kft. termékeinek forgalmazására keres Békés megyében részmunkaidős, másodállásos foglalkoztatásra üzletkötő munkatársakat. Alkalmazási feltételek: —kereskedelmi ismeretek — esetleg üzletkötői gyakorlat. Fizetés jutalékos rendszerben! Jelentkezéseket rövid szakmai önéletrajzzal az alábbi címre kérjük: Hungarocandy Édesipari Kft., 9024 Győr, Szigethy Attila u. 12. RtSZVÉïmÀMACAoi \ZkL\ Békéscsaba, Bartók B. út 70. bútorboltja ajánlja: elemes konyhabútor 33 000—65 000 Ft-ig, Nevada étkező 51 500 Ft, Bonanza étkező 46 800 Ft, Viki sarok 16 480 Ft, Natúr szék 2 840 Ft, Pácolt szék 3 020 Ft, 6 személyes pácolt fenyő étkező 36 960 Ft. Bónus István: Kistarcsai emlékek m 3. Az ő ünnepük Csigalábon mászott az idő, az egyik nap akár a másik: tele gyötrő unalommal. Sokan egész nap feküdtek az ágyon és a mennyezetet bámulták gondolattalanul. Volt olyan is, aki behunyta a szemét, mintha aludna, hogy ne kelljen tudomásul venni a sivár valóságot. Egy fiatal agronó- mus is ilyen mesterkélt szu- nyókálásba menekült és ha kinyitotta a szemét, dőlt belőle az önvád. Azon morfondírozott, hogy miért is nem maradt nyugton, amikor a menyasszonya egyre kérlelte, hogy ne vegyen részt semmiben. Most vígan otthon lehetne... Azt hiszem, ő volt egyedüli, aki megbánta, hogy részt vett a forradalomban. A többség öntudatosan vállalta cselekedetét és felkészült a megtorlásra is, ami még várható az elnyomó hatalomtól. — Majd elmegyek segédmunkásnak! — jelentette ki egy egyetemista, aki tudta, hogy derékbatört a további tanulása, boldogulása. — Majd megélünk valahogy ! — Csak innen kerüljünk ki egyszer! — mondogatták az idősebbek. Volt olyan is, aki merész terveket szőtt, megjósolta, hogy az elnyomó rendszer nem tarthat sokáig. Ha meguntam a beszélgetéseket hallgatni, akkor visszamentem az ablaknál lévő ágyamhoz és leselkedtem le az udvarra. Április 4-e volt és a rabtartók ünnepeltek. Ez abból is látnivaló volt, hogy alig lézengett egy-két rendőr az udvaron és nem érkeztek újabb „szállítmányok” sem. Valami jó kalácsillatot hozott fel a szél a második emeleti ablakhoz, és ahogy beszippantottam, rögtön hazai emlékek jutottak eszembe, a kemence és a jó meleg konyha. Rögtön leugrottam az ágyról és szétkürtöltem: emberek, valami finomat kapunk ebédre. A hírverésem sajnos nem vált be, mert a szokásos babfőzelék, krumplifőzelék volt az ebéd, de utána az ünnep kedvéért kaptunk egy-egy tenyérnyire szétterült krumplis pogácsát is. Ez az „ünnepi eledel” igen körülményesen jutott el hozzánk. Mindeirszobából összeszedtek két-három szál deszkát és levitték a konyha elé. Ezeket a deszkákat a fekhelyeinkről szedték ki ideiglenesen pogácsaszállításra. Amikor már elegendő összegyűlt a konyha előtt, kivezényelt a rendőr vagy 30-40 embert a katonatisztek, csendőrök épületéből, megparancsolta nekik, hogy vegyék vállukra a két és fél méteres deszkákat. Amikor ez megtörtént, a további vezényszó így hangzott, hogy díszlépésben vonuljanak az épületek előtt. Mivel ünnep volt, így igen kevesen teljesítettek szolgálatot a táborban. Mindössze egyetlen rendőrnőt láttam a nyitott ablaknál, amint könyökére támaszkodva szemmel látható élvezettel, mosolyogva szemlélte a különös, deszkás díszmenetet. A rendőr is, mintha az ablakban állónak akarna imponálni, igen gyakran ott vezényelt hirtelen: állj-t, majd jobbra nézést parancsolt. Talán fél óráig tartott a kálváriamenet. Ahogy néztem: a keresztet cipelő, töviskoszorús Krisztus jutott eszembe, akiből szintén így űzött gúnyt a buta csőcselék... Amikor felhozták a hosszú deszkákra rakott pogácsákat és szétosztották közöttünk, láttuk, mennyire fáradtak és homlokukon gyöngyözött a veríték. Szótla- nok voltunk valamennyien azon a délutánon. A pogácsához sem fogtunk hozzá rögtön, de később mégiscsak elcsipegettük, mert nagyon éhesek voltunk. ✓ Árnyalatnyi enyhülés 1957. március 15-éig nagyon félt a hatalom, hogy ismét fellobban az ’56-os láng, azért volt különösen kegyetlen. Március 15-e után már kezdett reménykedni, hogy sikerült kordában tartani a népet, április 4-e után pedig feliélegzett. Úgy érezte, sikerült megint nyeregbe ülnie. Ahogy szilárdult a hatalmuk, úgy enyhült valamennyire a mi táborbeli életünk. Már fogadhattunk látogatókat is. Ezenkívül azt is elnézték, hogy a kanálnyeleket késekké köszörültük a padló kövezetén. És ezek után már nem tördeltük, csipegettük a kenyeret, hanem „úri módon” szeltük a kanálnyél késsel. A látogatók vasárnap jöhettek és csomagot is hozhattak magukkal. Ezeket a csomagokat a rendőrök átnézték, de nem túlságosan. Ezért történhetett, hogy kis cipók közepében az otthoniak leveleket, sőt cigarettát is bejuttathattak hozzánk. Milyen találékonyak a magyar asszonyok! A dohányosok jobban örültek a cigarettának, mint a finom süteményeknek. A jó hazai elemózsiát szétosztották jó szívvel és így mindannyian belaktunk belőle egyszer-kétszer. A cigarettáról kicsit nehezebben mondott le az, aki kapta, de azért azt is szétosztotta. Két nap múlva már csak a csikkek maradtak meg papirosba takargatva. Rájuk is sor került. Egymásnak adogatták és szájról szájra járva szippantottak belőle egy hatalmas slukkot, amíg csak teljesen a körmükre nem égett. Ott tapasztaltam életemben először, hogy micsoda hatalmas szenvedély a dohányzás! Az én szüleim idősek és betegesek voltak, így nem jöhettek látogatóba hozzám. Belenyugodtam ebbe az állapotba és nem bánkódtam. Főképpen azért nem, mert láttam, hogy a szeretteik látogatása csak felzaklatja az embereket és utána napokig magukba roskadva, sírós kedvvel gubbasztanak a kemény fekhelyeken. Egyik vasárnap hirtelen nagyot dobbant a szívem, mert szólították a nevemet. Látogatóm jött. Az udvaron sorakoztattak bennünket, aztán indultunk az épületek mögötti látogatóhelyre. Ez az épület hasonlított a tanyasi kukoricagó- rékra, csakhogy sokkal hosszabb volt, legalább kétszáz méter. Közepén drótkerítés húzódott végig. A drótkerítés belső oldalán az internáltak álltak, a másik oldalon pedig a látogatók álltak. Nyolc-tíz percig beszélgethetett egy-egy csoport. Előttünk éppen bement egy csoport, és amelyikben éppen én voltam, annak várakozni kellett. Amikor bementek az emberek, először csend volt a „góréban”, de néhány perc múltán elkezdődött a bábeli hangzavar. Valaki közülünk igen találékonyan jegyezte meg: „Na, indul a papagájüzem!” Rövidesen mi következtünk. Szorosan sorba álltunk a drótkerítés mellett és jöttek a hozzátartozóink. Csak egy két arcra, alakra emlékszem, ahogy ellépett előttem, volt közöttük idősebb ember, asszony, kisírt szemű menyecske és fiatalabb lány is. Az én látogatóm is rámtalált végre. Egy falumbeli orvos felesége volt, később Pestre került, hallotta, hogy Kistar- csán vagyok és meglátogatott. Nagyon örültem neki, de beszélgetni alig tudtunk, csak szófoszlányok jutottak fülünkhöz, pedig teli torokból kiáltoztunk. De mindenki ezt tette és zsongott a fejünk, mire letelt a tízpercnyi idő. (Folytatjuk) Lámpacsere Keresztáron A sarkadkeresztúri önkormányzat megsokallta, hogy évente másfél millió forintot kell kiszakítaniuk közvilágításra a költségvetésükből. Először azt látták a legkézenfekvőbb megoldásnak, hogy korlátozzák a község közvilágítását. Este egy órával később kapcsolják fel, reggel pedig egy órával hamarabb kapcsolják ki a világítást az utcákon. Tovább tárgyalva azonban egy ennél humánusabb megoldást talált ki a testület. Nevezetesen, hogy Keresztúr összes lámpatestét takarékosabbra cserélik ki, s így az eddigi kiadásokhoz képest jelentős összegeket spórolhatnak meg. Az egyetlen gond csupán az, hogy egy-egy ilyen takarékos lámpatest felszerelése 6500- 7000 forintba kerül, s az egész falut tekintve erre bizony nincs kellő anyagi fedezet. Mindegy, bele kell vágni — döntöttek végül a képviselők, s az idén 700 ezer forintot szavaztak meg a munkálatok elkezdésére. Ez azt jelenti, hogy Keresztúr mellékutcáinak felén már ez évben takarékos lámpák fognak világítani. Az itt megspórolt pénz segít, hogy jövőre aztán befejezhetik az összes mellékutcában a lámpacserét, s számításaik szerint 1994-ben az átkelési szakaszokon is felszerelhetik a takarékos világító testeket.---RIA
