Békés Megyei Hírlap, 1992. július (47. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-20 / 170. szám
O tRËKÉSMEGYEI HÍRLAP ] SARKAD ÉS KÖRNYÉKÉ Sarkad, 2-es Számú Általános Iskola, dombormű Az oldalt írta és szerkesztette: Magyar Mária. Telefon: (66) 27-844. Bezárt boltok Újszalonta. — A faluban bezártak a Sarkadi ÁFÉSZ és Vidéke üzletei: az élelmiszer- bolt, a tüzép és az átvevő. Jelenleg a helyiségeket az újsza- lontai önkormányzat bérli. Tervük az, hogy vállalkozóknak adják ki a volt áfészes egységeket. Ez alapján az italboltot már kinyitották, az élelmiszerbolt, a tüzép és a tápbolt (átvevő) üzemeltetéséhez is megvan már a vállalkozó, aki előre láthatóan augusztus 1- jétől fog munkába állni. Gyémántgyűrű Geszt. — Ebben az évben két tábornak adott otthont a Tisza- kastély parkja. Először a denevérkutatók, majd az életmódtábor résztvevői sátoroztak a sokszáz éves fák árnyékában. Az idei tábori napok egyik leg- emlékezetesebbike a fotónkon látható szeghalmi Gyémánt- gyűrű népitáncegyüttes fellépése volt, akik legközelebb a napokban megnyíló gyoma- endrődi életmódtáborban fognak szerepelni. Az APEH közelebb lépett Sarkad. — A Békés megyei adóhivatal minden héten hétfőn 8-tól 16 óráig kihelyezett ügyfélfogadást tart Sarkadon a polgármesteri hivatal 26-os számú termében. Az ügyfél- szolgálatot a sarkadiakon kívül a Sarkad térségében lévő települések lakossága is igénybe veheti. A kihelyezett sarkadi irodában Őré András, az APEH munkatársa fogadja az ügyfeleket. Az oldal fotóit Fazekas Ferenc készítette. Biharban sokan vannak kisebbségben Geszt. — Az elmúlt hét közepén Geszten találkoztak egymással a Sarkad térségi településvezetők. Egyik meghívott vendégük Hevesi József volt, a Békés megyei önkormányzat nemzeti és etnikai bizottságának titkára, aki a bihari térségre jellemző kisebbségek statisztikai adatainak ismertetése után a nemzetiségi és etnikai törvénytervezetről szólt. Az elmondottakból megtudhattuk, hogy a térségben a legtöbb cigánylakos Sarkadon, Mezőgyánban és Geszten él. Általában az összlakosság 18-20 százalékát alkotják. Méhkerékét viszont csaknem egészében román nemzetiségű állampolgárok lakják. Statisztikai kimutatások szerint a lakosság 98 százaléka román anyanyelvű. Hevesi József felhívta a jelenlévő településvezetők figyelmét arra, hogy a kisebbségek nyelv és kultúra- megőrzése érdekében, felzárkóztatási vagy egyéb céllal sokféle országos pályázatot írtak ki és írnak ki folyamatosan, amelyeket érdemes megpályázni, hiszen ma már szinte ez az egyetlen pénzszerzési lehetőség. A törvénytervezettel kapcsolatban elmondta, hogy e szerint nemzetiséginek vagy etnikai kisebbségi tagnak csak az jegyezhető be a statisztikákba, aki idetartozónak vallja magát. Az anyakönyveket és egyéb okmányokat — ha az illető kéri — két nyelven kell kitölteni. A tervezet szerint — mint hozzátette — a kisebbségnek joga van kisebbségi részönkormányzatot létrehozni vagy szószólót választani. Feltehetően elmozdulás történik majd az irányban is, hogy minden, Magyarországon élő kisebbségnek (számarányuktól függetlenül!) lehessen képviselője a parlamentben. Legalábbis Antall József kormányfő a nemzetiségi és etnikai kisebbségekkel kapcsolatos áprilisi állásfoglalása erre enged következtetni. Ilyen volt... és ilyen lett Sarkad. — Bár a két fotó között nem csekély a különbség, a jó megfigyelők bizonyára azonnal észreveszik, hogy mindkét felvétel ugyanazt az utcát ábrázolja. Igaz, a második kép a napokban készült, míg az első 2-3 hónappal ezelőtt. Talán többen is felismerték, hogy a sarkadi Rákóczi utcáról van szó, ahol a belvíz elvezetésére szolgáló zárt csatornarendszer kiépítése miatt sokáig nem tudtak megfelelőképp közlekedni az itt lakók. Olyanok is voltak, akik akkoriban a nyilvánosságtól kértek segítséget a „botrányos” útfelforgatás miatt. Nos az önkormányzat műszaki osztálya által megbízott kivitelezők mára befejezték a munkálatokat, és mindenki megelégedésére ismét járható az utca „Sok viccet csinált velem a Sors” — mondta találkozásunkkor a 78 éves Szathmáry Sándor, a kisgazdapárt sarkadi szervezetének elnöke, majd így folytatta: — Fiatal koromban egy- egy évig Németországban, majd Dél-Olaszországban tanultam. Elsajátítottam a rizs-, az olajbogyó-, a szőlő- és a mandulatermesztés csínját- bínját. Aztán jött a háború, az orosz hadifogság. Hazatérve magam is rizstermelésbe fogtam, s szinte egyetlen nyár alatt meggazdagodtam. Ez nagy bűnnek számított, így az elsők között voltam, akit elüldöztek Sarkadról. Budapestre menekültem, ahol műszaki rajzot tanultam. Innen Heves megyébe deportáltak, ahol favágó lettem. Később tsz-ben dolgoztam, és hat éve ismét Sarkadon élek. A politika sose érdekelt, s lám, 75 évesen mégis politizálni kezdtem... A dióhéjba foglalt sokszínű életút után a máról kérdeztük a sarkadi kisgazdák vezetőjét. Szathmáry Sándor nem titkolta, szervezetük, amelynek 74 tagja van, a torgyánista vonalat követi, pontosabban — ahogy ő mondta—, véleményük szerint ez a szárny a valódi kisgazda- párt, akárhogy csűrik-csavarják is a dolgot „odafönn”. Azok a kisgazda képviselők ugyanis, akik a jelenlegi „lehetetlen” kárpótlást megszavazták, vétettek az eredeti elvek, megállapodások ellen. Arra a kérdésre, hogy meglátása szerint Sarkadon ma mi a legégetőbb probléma, azt válaszolta, hogy a földkérdés megoldása. Ä földeket mielőbb és hiánytalanul vissza kellene adni az igénylőknek, hiszen e vidék egyetlen, biztos megélhetést nyújtó természeti kincse a termőföld. Mindemellett vérlázítónak találja, hogy a mezőgazdasági termékek üzérkedéséből sokan jól élnek, csupán a termelőknek nem jut a haszonból. A városról beszélgetve utoljára a képviselő-testületi tagsága került szóba. Ezzel kapcsolatban elmondta, hogy a következő ülésen a heti piac helyével kapcsolatos javaslattételre „A sors kiszámíthatatlan. Az élet sok mindenre rákény- szeríthette az embert, amit nem is akart csinálni. Épp ezért a múlt elemezgetése helyett a társadalmi megbékélés híve vagyok” készül. Véleménye szerint a piacnak — a jelenlegi elképzelésekkel szemben — a belvárosban a helye, amelyre talán legalkalmasabb a Pelikán étterem és az 1-es számú általános iskola közötti terület lenne. 1992. július 20., hétfő A „kishal” fizet, a „nagyhal” nevet Megdöbbentő, hogy a hatalom mi mindent ki tud találni, hogy a saját bevételeit gyarapítsa. Adót fizetünk, mert dolgozhatunk, adót fizetünk ki az élelmiszerboltokban, áruházakban, adózunk a gépjárműveink után, helyi adót fizetünk a településünkön és kamatos kamatot a hiteleink után. S bár az egyszerű embertől már nem nagyon van mit elvonni, azért mindazok, akik megtehetik (nevezzük őket röviden hatalomnak), egyre csak azon törik a fejüket, milyen címen lehetne még több bevételhez jutni. A geszti polgármester-találkozón az APEH képviselőjétől például azt tudhattuk meg, hogy az eddig ingyenes nyomtatványokhoz július 1-jétől csak pénzért lehet hozzájutni. Megértem, hogy az APEH-nek is pénzbe vannak a nyomtatványok, kevésbé értem viszont a magyar kormányt, amelyet — úgy tűnik — abszolút nem zavar, hogy a nagypénzű adócsalók vígan gyarapszanak, míg a becsületes állampolgárok maradék fillérjeiken is nyomtatványokat vásárolnak. i i . ' iXlú/wJou Vállalkozni falun Virágkötés vagy Kristály Hotel? „A virágcsomagolásnak mindig megadom a módját. ízléses celofánt használok, s a szalagokkal sem spórolok. Szeretem a szépet” Geszt. — Mindig érdekelt, hogy egy kisebb településen milyen vállalkozásba érdemes belefogni, vagy egyáltalán: érdemes- e belefogni valamibe. Szász Andrásné geszti pedagógusról régóta tudom, „horribilis” pedagógusfizetését az utóbbi másfél esztendőben vállalkozásából befolyt pénzekkel egészíti ki. Felkerestem hát, hogy feltegyem neki a fenti kérdéseket. Örömmel válaszolt: — Másfél éve importru- ha-kereskedés- re, dugaszolt ital, koszorú és virág árusítására váltottam ki az iparengedélyt. A gyakorlat azt mutatta, hogy inkább csak a virág- és koszorúárusítás az, ami némi hasznot is tud hozni, így erre fordítottam a legnagyobb energiát. Eközben aztán sok bosszúság is ért, mert míg én becsületesen vezettem a pénztárkönyvet, fizettem az adót, mások ugyanezt csinálták engedély nélkül, leszorítva az árakat, s ezáltal csökkentve a hozzám járók forgalmát. Szerettem volna az üzletet átadni a munkanélküli fiamnak, de nem vállalta. Azt mondta, így nem éri meg. És végső soron igaza van. Önkéntelenül adódott a másik téma, a falusi fiatalok munkanélkülisége. — Óriási gond ez a szülőknek — vette át a szót Szász András, a férj. — Nekünk talán most megoldódott ez a problémánk, hiszen a fiunk el tudott helyezkedni a gyulai Kristály Hotelbe, amelyet egy magyar származású német üzletember nyitott meg nemrég, de garanciája ma egyetlen fiatalnak sincs munkahely vonatkozásban. — Mivel Andris elhelyezkedett, továbbra is ránk maradt az üzlet — folytatta a feleség. — Sokat gondolkodtunk, érdemes-e megtartani az engedélyünket, hiszen ebben a sza- badversenyes kapitalizmusra emlékeztető világban tőke nélkül nagy kockázat vállalkozni. Tőkét pedig honnan szerezhetett egy pedagógus!? Tulajdonképpen csak az élteti bennem ezt a vállalkozást, hogy imádom a virágokat és a virágkötés művészetét... Sarkad. — íme így néz majd ki Sarkadon az időseket gondozó szociális otthon, amely a Gyulai úton az Adria Bt. és a bölcsőde között épül. A városnak ebben az évben 15 és fél millió forintot sikerült szereznie az építkezésre, ami természetesen nem lesz elegendő a befejezéshez, így jövőre további pénzforrások után kell nézni. Sajnálatos az is, hogy az államtól kapott 15 és fél millió forint áfa-köteles, így ennek is csak 75 százalékát tudják hasznosítani, 25 százalék visszafolyik az állami költségvetésbe. A gondozóházba 20 napközi otthonos és 30 szociális otthoni férőhelyet terveznek
