Békés Megyei Hírlap, 1992. július (47. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-18-19 / 169. szám
kRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP MŰVÉSZETEK- TÁRSADALOM 1992. július 18-19., szombat-vasárnap XX. Országos Honismereti Akadémia Pécsett Közelebb a fényhez Június 29-e, Péter Pál napja, a néphagyomány szerint az aratás megkezdésének időpontja. Az utóbbi évek tapasztalata szerint erre az időszakra esik a honismeret munkásainak és szervezeteinek immár ugyancsak hagyomány-értékűvé vált nyári seregszemléje, az Országos Honismereti Akadémia. Néhányan talán még emlékeznek, hogy az elmúlt évben megyeszékhelyünkön, Békéscsabán ülésezett a „honismereti szekértábor” és látogatták meg küldöttei megyénk nevezetességeit. Idén nyáron Pécs város és Baranya megye volt a házigazda, ahol megyénket mintegy 10 főnyi csoport képviselte, a Karácsonyi János nevét viselő Békés Megyei Honismereti Egyesület nevében. A legelső és legfontosabb benyomás, amiről boldogan adhatunk számot, hogy az ugyancsak zajos belpolitikai és drámaian vészterhes külpolitikai események időszakában mi egy kitűnően szervezett, európai mércével is korrekt hangvételű és rendkívül hasznos, országos fórumnak lehettünk részesei. Az akadémia központi témája „A civil társadalom szerveződése”, mottója pedig dr. Széchenyi István egyik szép gondolata volt: „A következő nemzedéknek a fényhez egy lépéssel közelebb kell jutnia — erre akarok vállalkozni.” Dr. Kanyar József, a Honismereti Országos Szövetség elnöke megnyitó beszédében felidézte, hogy 250 évvel ez- előttről, Bél Mátyás „Notitia Hungáriáé” című munkája tekinthető az első igazi honismereti műnek, melynek alapján a honismereti munka lényege a kutatás, az adatgyűjtés és dokumentálás, valamint a múlt tanulságainak a jövő nemzedék számára való összegzése. Dr. Kanyar József elnöki megnyitóját követően az akadémia első napjának föleme- lően szép eseménye volt a „Bél Mátyás: Notitia Hunga- rie” Honismereti Munkáért című, első ízben kiosztásra került plakett átadása, amely kitüntetésben hat fő részesült. A továbbiakban a „Honismereti Munkáért” emléklapok kiosztása következett. E kitüntetésben megyénkből ketten részesültek. Dr. Jároli József, a Karácsonyi János Honismereti Egyesület elnöke, illetve Fa- bulya Lászlóné, megyei egyesületünk titkára. Az akadémia második napjának kiemelkedő eseménye volt Fekete Gyula író kiváló előadása: „Sorskérdések: a jelen és a jövő ütközése” címmel. Az előadásokhoz kapcsolódó korreferátumok, illetve a szekcióüléseken elhangzott reflexiók alapos áttekintést adtak a hazai honismereti munkáról, sőt a szomszédos országokban élő magyarságnak mintegy 30 résztvevője tájékoztatta az akadémia résztvevőit az ottani magyarság nem egészen „felhőtlen” életéről, magyarságuk megtartásának sorskérdéseiről. A titkos szavazással megválasztott új vezetőség elnöke dr. Kanyar József, alelnökök Halász Péter és dr. Szikossy Ferenc. Az elnökség titkárává ismét Barta Évát választottuk. id. Pleskonics András Egernek utolsó püspöke alkotó Metszet az Egri Székesegyházról Kazinczy Ferenc 1830-ban a következő sorokat vetette papírra: „...Esterházy Károly, Egernek utolsó püspöke, átellenben a püspöki kisded és dísztelen templommal, alkotá a Lyceumot királyos költséggel, s úgy szándékozván, hogy majd ezt elvégzendi, elhor- datja a dísztelen templomot, s olyat állít (a helyére), mely a Lyceum mellett méltólag foglalhasson helyet. Szándéka meggátoltatott. Azt Pyrker (László, egri érsek) hajtja most végre...” Pyrker László elhatározta, hogy befejezi azt, amit elődjének, Esterházy püspöknek nem sikerült, és a gyönyörű Lyceumhoz méltó templomot emeltet a régi „kisded és dísztelen” templom helyére, amelynek méltónak kell lennie az egri érsekséghez és a város múltjához. 1830-ban tehát, érseki kinevezésének harmadik évében, az egri főkáptalannal kötött egyezség alapján megbízta Hild Józsefet, a nagyszerű építészt a Főszékesegyház terveinek elkészítésével és az építéssel. Szerencsés választás volt, mert Hild megalkotta az ország harmadik legnagyobb székesegyházát. Az Egerben végzett munkája alapján kapott Hild megbízást az esztergomi, majd a pesti Szent István Bazilika befejezésére, illetve terveinek elkészítésére és építésére. Az Egri Főszékesegyház építése gyorsan haladt, és országos feltűnést keltett. Bár óriási költsége miatt le kellett mondani az épület tetőzetének rézburkolásáról, a falak kő-kváderborítá- sáról, mégis a Társalkodó című folyóirat 1832-ben hosszú beszámolóban foglalkozik az építkezéssel. Az impozáns, háromhajós, négyzete felett kupolával fedett templom — amelynek építését 1837-ben fejezték be — a klasszicizmus leghatásosabb kompozíciói közé tartozik. Enyhén emelkedő dombon áll. Széles lépcsőkön közelíthető meg oszlopos, timpa- nonos főhomlokzata, amely felett egyenesen záródó attikafal emelkedik, rajta szabadon álló szobrokkal, amelyek — az oldalfalakat díszítő reliefsorral együtt — az itáliai Marco Casagrande (és tanítványai) alkotásai. A homlokzati szobrok: balról az isteni Igazság kerubja, középen a Hit, Remény és Szeretet allegorikus figurái, jobbról az isteni Szeretet kerubja. A főszékesegyház előtti téren, a lépcsőzet két oldalán Szent István és Szent László demjéni kőből faragott szobra, majd Szent Péter és Szent Pálé — utóbbiakat a mester legjobb alkotásainak tartják. A domborműveken Jézus életéből vett jelenetek láthatók. A főszékesegyház egységes és ünnepélyes benyomását oldalnézeteinek változatos formálása élénkíti. A keresztszárnyak és az azokhoz csatlakozó helyiségek mélység és magasság tekintetében jól kiszámított fokozatokat képviselnek. Nyugati oldalának hangsúlyát a kupola fölé kétoldalt kiemelkedő tornyok adják. Az épület- kontúrnak ez a változatossága okozza, hogy a tiszta klasszicizmusban fogant épület továbbmutató, romantikus vonásokat is hordoz. A főszékesegyház belső terének hossztengelye 80 méter, s három kupolájával különösen ünnepélyes. Hatásos az alagsorban elhelyezett kripta és altemplom, amelynek dór oszlopokon tartott dongaboltozata fokozza az ünnepélyes gyász hangulatát. Főoltárképe Josef Danhau- sertől való. A mellékoltárok képeit velencei és modenai művészek festették, s kor akadémikus stílusában. A déli mellékhajóban van a régi templomból származó, 1773- ban festett Szetn László-oltár- kép. A kupolás szentségházú oltár későbbi, Schikedanz Albert műve 1894-ből. A Jézust és Szűz Máriát ábrázoló kis márványszobrokat Köllő Miklós faragta. Dr. Csonkaréti Károly „Bikisen” született Végh József nyelvész 80 éves Nem is oly rég, amikor nyelvészeti életünk, a magyar nyelvjárásgyűjtés és az országos helynévgyűjtés kiemelkedő alakja, Végh József 70 éves volt, Harmatta János akadémikus a Magyar Nyelvtudományi Társaság 1982. évi szeptemberi ülésén köszöntötte a magyar népnyelv- és helynévkutatás nagyérdemű, kiváló képviselőjét. „Egykor az ókorban a hetven évet az emberi élet végső határának tekintették, ma számunkra a tudós pályájának és életművének csúcspontját jelenti. Ha most Végh József közel félévszázados tudományos pályafutásának és munkásságának magaslatáról visszatekintünk, világosan kirajzolódnak előttünk rendkívüli életművének mindig feljebb vezető lépcsőfokai.” Végh József Békésen született 1912. július 17-én. Apai ágon ősi „bíkísi”-nek vallja magát. Családjuknak ő volt a legkisebb germeke. Jól tanult, és tanárai korán felismerték, hogy kiemelkedő képességekkel rendelkezik. A békési gimnázium elvégzése után sikerült bekerülnie a híres Debreceni Református Kollégiumba, s ezzel párhuzamosan a tudományegyetemre. Tanulmányai során számot adott kiváló képességeiről. Egyetemi évei idején későbbi életútjának, pályájának meghatározója lett Csüry Bálint nyelvész- professzor alakja. Tudvalévő, hogy Békés és környéke az egyik legsajátosabb magyar nyelvjárásterület. Ez is közrejátszhatott abban, hogy Végh József Csüry Bálint hatására, buzdítására elkezdett foglalkozni a népnyelv-, a nyelvjáráskutatással s ezzel érintőlegesen a néprajzzal is. Mindezt oly energiával és hozzáértéssel tette, hogy az egyetem elvégzése után egy évvel „sub auspiciis gubema- toris” bölcsészdoktorrá avatták. Mint magyar—német szakos tanár Debrecenben kezdte meg oktatói munkáját. Tanított a Református Kollégium Gimnáziumában, előadásokat tartott az egyetemen, a tanárképző intézetben. Ebben az időben már rendszeresen végez kutatómunkát, illetve publikál. 1939-ben megjelenteti a „Felső nyelvállású hosszú hangzók a békési nyelvjárásban” című munkáját. Bekapcsolódott s nyaranta részt vett Rendszeresen tart előadásokat, publikál a Győrffy István által vezetett táj- és népkutató táborban, s többek között saját kutatási tapasztalatain túl ennek is köszönhető, hogy 1942-ben kiadja a „Táj- és népkutatás a középiskolában’' című könyvét. Ez az év amúgy is jelentős állomás volt Végh József életében. ,A derecskéi népnyelv igetövei és igealakjai” című dolgozatáért kiemelkedő szakmai elismerésben volt része, az Akadémia Sámuel- Kölber díjával jutalmazták. Ekkor már a Fazekas Mihály Gimnáziumban volt tanár, 1943— 44-ben pedig a debreceni egyetem népnyelvkutató intézetében dolgozott. 1944- ben egyetemi magántanári képesítést kapott, minek előtte megírta a ,,Szótan és szórago- zástan különös tekintettel a magyar népnyelvre" című tanulmányát. Ugyancsak ez évben jelent meg több éves nyelvjárási gyűjtését tartalmazó kötete a „ Sárréti népmesék és népi elbeszélések”, amely nemcsak a nyelvészek, de a néprajzos szakemberek magasfokú elismerését is kiváltotta. Életének ezt a termékeny korszakát azonban a háborús események félbeszakították. 1944- ben őt is behívták katonának. Csapatukat Németországba vitték, ahol hadifogságba került, s csak 1946. áprilisában térhetett vissza Magyarországra. Az őriszentpé- teri általános iskolába ment tanítani, ahol rövidesen igazgató lett. 1949-ben már a celldö- mölki gimnázium tanáraként, majd igazgatóhelyetteseként dolgozik. Ebben a városban élt 1952-ig. Sokoldalú tanári működése és közéleti tevékenysége mellett is maradt még ideje és energiája olyan jelentős tudományos értékű munka elkészítésére, mint az „Őrségi és hetési nyelvatlasz”. Ennek a kiemelkedő munkának a révén elnyerte a kandidátusi fokozatot. Addigi jelentős nyelvészeti munkássága alapján Végh József 1952-ben az MTA Nyelv- tudományi Intézetébe került. Elsősorban a magyar nyelvjárási kutatómunkával, valamint az önkéntes néprajzi és nyelvjárási gyűjtések irányításával bízzák meg. 1957-ben a Magyar Nyelvőr című folyóirat Végh József javaslatára hirdette meg ezt az azóta is tartó, évente ismétlődő pályázatot. Munkatársa s egyben ellenőrzője volt a „Magyar Nyelvjárások Atlaszáénak. Mindezeken túlmenően azonban még egy hatalmas lélegzetű munka, hazánk földrajzi nevei összegyűjtésének a megszervezése és irányítása is az ő érdeme volt. Amikor megyénkben 1979- ben megindítottuk a földrajzi nevek összegyűjtését, Végh József tanácsaival, gazdag tapasztalatával rendszeresen segítséget nyújtott. Természetes, hogy törekvésünket végig figyelemmel kísérte, hiszen bármennyire is messzire került szülővárosától, a mi gyűjtőmunkánkat különösen szívügyének tekintete. Végh József már jó néhány éve nyugdíjas, azonban csak a munkahelyét tekintve, s nem a tudományos életben. Továbbra is rendszeresen tart előadásokat, publikál. 1991-ben elnyerte a nyelvtudományok doktora (nagydoktori) fokozatot, amely egy élet tudományos és tudományszervező munkásságának az elismerését jelentette. Doktori értekezésének téziseit,,Kapcsolatok a jelentéstan, a nyelvjáráskutatás és a néprajz között” címmel tette közzé. Nem tagadjuk, hogy Végh József közel áll a szívünkhöz. Emberségével, segítőkészségével, nagy tudásával, szű- kebb szülőföldje iránti szere- tetével. Kívánjuk, jellemezze őt továbbra is az a kitartás, erő és tenniakarás, amely eddigi életpályájának nehézségein, megpróbáltatásain is átsegítette! Dr. Hévízi Sándor Az ember alapvetően lusta? Albert Zsuzsanna, a tanulásmódszertan avatott dunaújvárosi szakértője állítja: „Az ember alapvetően lusta, ezért mindent elkövet, hogy minél kisebb energiabefektetéssel a lehető legjobb eredményt érje el.” Parkinsonnál ezt a tételt abban a változatban olvastam, hogy a lustaság különösképpen a férfiakra jellemző, és ennek köszönhetjük a háztartás gépesítését. Ugyanis a nők, amikor elkezdték bevonni a férfinépet a mosásba, a takarításba, és egyéb otthoni munkákba, inkább kitalálták, hogyan lehet ezeket gépesíteni. A tanulás hatékony módja megtanítható, ezért írta meg Albert Zsuzsanna és Nyerki Emil a Lusták könyvét, azaz a Tanuljunk tanulni! alcímű okos és szellemes munkát, amely a Co- menius-füzetek sorozatában látott napvilágot. Dr. KonczIstván, az MTA Pszichológiai lnié-t zetének kandidátusa állítja: meg lehet tanulni azt is, hogy gátlásaink ne okozzanak soha rövidzárlatot, s legalább annyit mindig tudjunk előadni, amennyit megtanultunk. Másik állítása: a puskák alkalmazása nélkül is biztosíthatjuk magunknak a biztonságot súgó alaphangot, az önbizalmat. Az előszóban így fogalmaz: ,A tanulás mesterség! Tanulni meg lehet (és meg kell) tanulni. Ennek fortélyait, elméleti és gyakorlati tudnivalóit tanulhatják meg aformabon- tó, szakszerű könyvecskéből.” A könyvecskében szó esik a puskáról, no és a naiv tanár ama nevetséges meggyőződéséről, hogy nála úgysem puskáznak a diákok. A szerzők nem naivak, de nem is kétségbeesettek e tény miatt, tapasztalataikból tudják, hogy az elkészült puskáknak csak töredéke kerül bevetésre. Legtöbbször pusztán „pszichikai fegyver” marad, amely készítőjének egyfajta biztonság- érzetet ad. A szellemi munka technikájának kalauza nem mindennapi válallkozás. Évtizedes hiányt, sőt mulasztást pótol, és teszi ezt olyan könnyed stílusban, humorral és iróniával fűszerezve, hogy az embernek azaz érzése: a tanulás pusztán azért olyan gyötrelmes és keserű—gyümölcse, a tudás szerencsére édesebb —, mert nem tanítottak meg bennünket tanulni. Zágoni Erzsébet (MTI-Press)