Békés Megyei Hírlap, 1992. július (47. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-17 / 168. szám
jfltjjfe MEGYEI HÍRLAP TARKA OLDAL 1992. július 17., péntek Géza néni mondásai Beszélgetőpartnerünk: a „helyes kis” színésznő Peremartoni Krisztina a művészélet jó pillanatairól és rossz szakaszairól A, legtöbb ember olyan erkölcsöt vall, melyet nem lehet vallomásnak tekinteni. X meg akarta ismerni önmagát. Először a tükör, aztán az emberek elé állt. Aki szerteágazó tudománnyal rendelkezik, mindig más utakon jár. Sok víz ártalmasabb lehet, mint kevés bor. Nem minden emberi tulajdonság jár emberséggel. Aki folyton álcázza a hovatartozását, tévelygővé válik. Nem minden feloldozás követel áldozatot. Csak annyit várj az élettől, amennyit teszel érte. A hadviselők a halál arcát viselik. Megesik, hogy a nőimádat agglegénységhez vezet. Az élvezeteknek telhetetlen étvágyuk van. A fennhéjázó madártávlatból nézi az embereket. X könyökvédőt használ, de a rossz ellen nem képes védekezni. Aki térdenállva könyörög kegyelemért, bízik a lábaiban. A színes képzelődés rend- szertelen színekből áll. A fájdalmat akkor érezzük leginkább, ha mások is éreztetik velünk. Hosszú ostor is a végén csattan. Az életrevalóság bizonyságtétele az örökkévalóság lenne. Vannak, akik gyorsan befutnak. És vannak, akik önmagukat sem érik utol soha. Nagy közönségben is feltűnik a közönséges ember. Sokat adunk arra, ami semmibe sem kerül. Az okos befogadja a butát, de nem fogadja el. Sosem szégyen, ha az ember meghajol önmaga előtt. Lunczner Géza Ha tehetné, naphosszat a fák között kóborolna, az erdőket járná. Gyalog, időnként futólépésre váltva, esetleg lovon. Peremartoni Krisztina szerelmese a természetnek is, a sportnak is. Szinte nincs nap, hogy ne tartana legalább egyórás kemény futótréninget valahol Szentendre környékén. A nagy hobbira, a lovaglásra már jóval ritkábban adódik idő és alkalom... Talán majd a nyár későbbi heteiben, a Balatonnál. Mert a népszerű színésznő most még a várszínházban Goldoni Csetepaté Chioggiában című vígjátékának egyik bajkeverő, cserfes asszonya. S bár a színpadon derűt fakaszt, beszélgetőtársként csöppet sem vidám. — Fél évtizedet töltöttem a Vígszínházban, s csak most, utólag tudom felmérni, mi mindent kaptam ettől az öt esztendőtől. Számomra a Víg a mindenkori biztos támpontot jelentő 0 kilométerkő volt. Amikor az igazgató, Várkonyi Zoltán meghalt, úgy éreztem, mintha a biztos talajt is elvesztettem volna a lábam alól, mintha egyszeriben senkinek nem lennék fontos... Rá, aki tanárom volt a főiskolán és aki bevitt a Vígbe, úgy tekintettem, mint az apámra. — Dekát az élet, a színész- élet ment tovább, a szerepek megtalálták a művészi apa nélkül maradt Krisztinát... — Csakugyan jöttek szerepek, de nem igazán jók. S az az Peremartoni Krisztina igazság, hogy én magam sem voltam igazán jó bennük. Éretlen voltam még azokban az években, nem művésznő, csak — ahogy emlegettek — mutatós, helyes kis nő... — Ön azonban népszerű lett, országosan ismert nevet szerzett magának — rossz kedvre, lehangoltságra nem lehet sok oka. — Megint csak a 0 kilométerkőhöz térek vissza. Várkonyi halálával mintha a színészvilág békekorszaka is lezárult volna. S lehet, tévedek, de úgy érzem, nemcsak az én életemben, hanem az egész szakmáéban. Persze nemcsak hullámvölgyek, hanem hullámhegyek is voltak. Nyíregyházán, Pécsett belekóstoltam a vidéki múvészéletbe — ezek pályám igazán szép és jó „pillanatai” voltak. Ott találkoztam valódi közösséggel, a színház és a társulat együttélésével. Itt és most? Aki körülnéz, létbizonytalanságot, rendezetlenséget lát a mi pályánkon. Mintha valami óriási darálóban lennénk, ami szétmorzsol mindent. Nem tudnék olyan pályatársat mutatni, aki — ha őszinte — igaz szívvel állítaná, hogy jól érzi magát a világban. —Nem túl sötét a kép, amit önmagáról és önmagának fest? — Tudom, hogy az árnyak mellett ott vannak a fények is. Eljátszhattam Csehov Cseresznyéskertjének egyik szerepét — ez életem nagy vállalkozása és boldog pillanata volt... —Van egy önálló műsora is. — A „Csodák és furcsaságok” című gyermekműsor. Ez is pályám napos oldalán van— pedig létrejöttében nagyobb része volt a véletlennek, mint magamnak. Sok, gyerekeknek szóló tévéműsort csináltam — a kicsik alighanem személyes ismerőseik közé sorolnak. Ez adhatta az ötletet Dolák-Saly Róbert zeneszerzőnek és zenekarának, hogy közreműködőnek hívjanak egy versekből, dalokból, mesékből ötvözött összeállításhoz. Miközben eszem is, szívem is azt mondja, hogy nem jó ma színésznek lenni, boldogság a gyerekeknek játszani. Furcsa, nem? Ferenczy Europress Felügyelők sikerreceptje Helmut Ringelmann, a sikeres német tv-krimi- sorozatok, mint például „Az öreg”, a „Derrick”, a „Rendőrőrszoba”, valamint „A felügyelő” producere elárulja, hogy mitől sikeresek ezek a sorozatok, miért érték meg 100-300 folytatásukat. Jóllehet a mindennapi életben az erőszakkal napról napra találkozunk, a sikersorozatokban nincsen brutalitás, nem robbannak telefonfülkék, nincs autós üldözés. Magukat a bűntényeket csak akkor mutatják, ha az dramaturgiailag feltétlenül szükséges. Ringelmann a krimit morális alkotásnak tartja. A néző ismerkedik egy esettel, egy órán keresztül láthatja az áldozatot, a gyanúsítottakat és átél egy pszichológiai drámát. S közben még a saját fantáziáját is megmozgathajta, például azzal, hogyan viselkedne ő ártatlan gyanúsítottként — hiszen ilyen mindenkivel előíjprdulhat. A gyilkosság a történetben azért elengedhetetlen, mert ennél a legnagyobb a lelki „zuhanási magasság”. Amit már Shakespeare is tudott. Ringelmann titkos sikerreceptje a következő: 1. egy olyan forgatókönyv, amelyben szilárdan hisz; 2. a legjobb színészek együttese, még a kisebb szerepekre is; 3. s ami a legfontosabb: egy felügyelő, aki a mai világban, ahol mindenki csak beszél és beszél, rendelkezik egy ritka és értékes adottsággal: ha kell, hallgat, gondolkodik. Mottója: „Csak az odafigyelés szül bizalmat.” Mi a titka a német tv-képernyőkön legrégebben jelenlévő Derrick felügyelőnek? Horst Tappert mint színész visszafogottan játszik, a téves emberi cselekedeteket megérti — egyszer még tétovázott is egy halálosan beteg tettes letartóztatásakor —, mégis megnyerte a nézők bizalmát. Ezzel együtt ő maradt a sárkányölő, aki egyórai feszültség után a megkönnyebbült nézőt elbocsátja. A történetekben eldugva, de mindig ott az üzenet, hogy nem érdemes bűnt elkövetni. így találkozik össze a gyilkosság és az erkölcs. FEB Rokonok — Annyi mindent visszahoztatok már a múltból, remélem, nem feledkeztek meg az uram- bátyám korszakról sem...! A britek újból háborodnak Túl sokat keres a királynő? A brit honatyák újból há- borognak, mert 2001-ig semmilyen befolyásuk nincs arra, hogy mennyi jövedelemre tesz szert az államkasszából a királynő és népes családja. Amint az a Guardian cikkéből kiderült, Margaret Thatcher, majd 1990- ben John Major is bőkezű megállapodást kötött a Buckingham-palotával és sikerült elfogadtatniuk a parlamenttel a királyi család évi 100 millió fontos jövedelmét. Eközben a királynő senkinek sem tartozik elszámolással, nem fizet adót és magán- vagyonát tekintve a világ leggazdagabb asszonya. II. Erzsébet királynőn kívül szép jövedelemre tesz szert férje, Fülöp herceg (évi 300 000font), az anyakirálynő (600 000 font), valamint gyermekei, húga és a kiterjedt rokonság többi tagja. A 92 éves anyakirálynő az előbbieken kívül nyugdíjban is részesül. A számvevőszék vizsgálata által feltárt fent- említett tények hangos tiltakozást váltottak ki, mindenekelőtt az ellenzéki padsorokban. Botránynak minősítették a királyi család ilyen busás jövedelmét. Jótanácsok autósoknak Vigyázzunk a franciákkal Nemcsak a július eleji blokád okozott káoszt Franciaországban az utakon, a francia autósoknak egyébként is rossz a hírük Európában. Figyelmetleneknek, elővigyázatlanoknak tartják őket, s ami még rosszabb, olyanoknak, akik gondolkodás nélkül vállalják a kockázatot. Mire ügyeljen az, aki Franciaországba készül kocsival? 1. Vigyázzunk, ha utolérnek bennünket! Sok francia szemében ugyanis vörös posztó, ha megpillant valakit az országúton maga előtt. Teljesen mindegy, hogy az milyen sebességgel közlekedik, mindenáron meg akarja előzni, ilyenkor számára nem létezik szembejövő forgalom, vigyázzunk tehát a beláthatatlan kanyaroknál, mert könnyen végzetesek lehetnek mindkét fél számára. 2. Irányjelzés. Ne várjuk el egy franciától, hogy használja az indexet. Ha mégis, akkor sem biztos, hogy az megegyezik a kanyarodási iránnyal. 3. Követési távolság. A franciák rejtélyes módon minél jobban szeretik megközelíteni az előttük haladó járművet, a követési távolság fogalmát egyszerűen nem ismerik. Nem szabad ilyenkor pánikba esni és gyorsítani, illetve hirtelen fékezéssel „figyelmeztetni”, haladjunk ugyanúgy tovább, mintha mi sem történt volna. 4. Fényszóró. Legyünk óvatosak szürkületkor! A franciák túlságosan kedvelik a félhomályt, ezért csak akkor kapcsolják be a fényszórót, amikor már se ők nem látnak, se őket nem látni. Sokszor csak a helyzetjelzőt használják, ami legfeljebb alibifunkciót tölt be, a biztonságot nem szolgálja. 5. Gyorshajtás. A 90 km/h sembességkorlátozást az országutakon a sportos vezetők legföljebb ajánlásnak tekintik. 6. Végül ne foglalkozzunk állandóan a franciák vezetési stílusával, mert tönkretehetjük vele egész nyaralásunkat. Sok francia egyébként külföldön is úgy vezet, mint otthon. Ne feledjük: Magyarországon is. FEB A profi ufószakértők szkeptikusok Faággal is készíthető „gabona-ikon” - Filmstatiszta volt az erőszaktevő ufólány Nincs nap földönkívüli lényeknek tulajdonított geometriai üzenetek nélkül, s az ufóláz görbéje elsősorban a Dunántúlon szökött magasba. Érthető, hiszen az egy főre jutó „gabonatáblarajzok” — a különféle átmérőjű körök és egyéb szabályos ábrák — számát tekintve például Fejér megye az elmúlt napokban alighanem a világ élvonalába került. Az újabb és újabb szenzációkra természetesen fölfigyeltek az ufókkal hosszabb ideje behatóan foglalkozó szakemberek, az azonosíthatatlan repülő tárgyak hazai megfigyelői, s közülük nem egy helyszíni vizsgálódást is folytatott. Az „inkább egyszer látni, mint százszor hallani róla” elvet vallja Kiss József, a budapesti ufóegyesület egyik vezetője is, aki személyesen is próbálta megfejteni a dunántúli gabonatáblák titkát. — A helyszínen eszközölt méréseink semmiféle különleges, a szokványostól eltérő háttérsugárzást nem mutattak ki a szabályos alapterületeken megdőlt búzatáblákban — mondja. — Jómagam elsősorban ezért vélem azt, hogy a köröknek és háromszögeknek semmi közük bolygónk földön kívüli látogatóihoz. Ezt csak megerősítette egy rögtönzött helybéli bemutató: egy szál bottal, faággal körbeforogva is bárki rajzolhat mondjuk egy búzatáblába kisebb-nagyobb átmérőjű köröket. Egyszóval százat egy ellen: a jelek hátterében igencsak földi dolgok állnak... A budaörsi repülőtéren pár hónapja furcsa fényjelenségeket észleltek. Egyebek közt ez adta az indíttatást, hogy-a feltételezett űr-vendégek fogadására különleges ufóhívogató leszállóhelyet is kialakítsanak. A repülőtér vezetőjét, Oláh Attilát most arról faggattuk, hogy az elmúlt napokban vagy hetekben tapasztaltak-e olyasmit, amiből ismeretlen erők, szerkezetek vagy lények jelenlétére lehet következtetni. — Sem munkatársaim, sem én nem találkoztunk szokatlan jelenségekkel. Pedig titkon reménykedtünk — végtére is pár hete készen áll a cirill ZS-betűre emlékeztető ufóleszálló azonosító jel. Ha valóban földön kívüli civilizációból érkeztek volna idegenek, csak felfigyeltek volna rá, hiszen az — állítólag — a tőlük kapott minta alapján készült és jókora magasságokból is tisztán kivehető. Végül megkerestük Ambrus Sándort, az ősszel hazánkban sorra kerülő ufóvilágtalálkozó, a nemzetközi galaktikai és űrkongresszus szervezőjét: mi a véleménye az „ufonau- ták” hazai kalandozásairól. — Sajnos, sok a feltételezés és — tartok tőle — a kitaláció is. Emlékezzünk csak, nagy nyilvánosságot kapott annak a fiatalembernek az esete, aki azért érkezett későn haza, mert föltartóztatta és megerőszakolta egy ufólány. Nos, e csakugyan nem mindennapi kalandhoz annyit: külföldi producer sci-fi film jeleneteit forgatta nálunk a közelmúltban, természetesen űrdíszletekkel, szőrtelen testű pőre ufólányokkal, egyebekkel... A forgatás befejeztével némi áldomást ittak, az ufólányok egyi- ke-másika alighanem többet is a kelleténél. Egyikük fogadást ajánlott társainak: az első útjába akadó férfit „megerőszakolja”. Nos, nyert... FEB
