Békés Megyei Hírlap, 1992. július (47. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-17 / 168. szám
Belorusz gyermekek Békéscsabán Tiszta környezetet keresnek ••t Tánya olyan szép, mint egy Madonna. Kedves a mosolya, simogató a tekintete. 36 gyermektársával, három felnőtt kísérővel tegnap érkezett Békéscsabára a belorusz Mogilevből. Július 15. és 29. között üdülnek a napközis táborban, ittlétük, programjaik feltételét az önkormányzat, néhány önzetlen vállalkozó és intézmény teremtették meg. Tánya Hritanykova 15 éves, közép- iskolás abban az ipari nagyvárosban, Mogilev megye székhelyén, amely Csernobiltől 300, Békéscsabától 1500 kilométerre van és nemzedékek élete során sem tudja felejteni az atomerőmű robbanását, a tragédiát. Jekatyerina Kraszovszkaja, a környezetszennyezéstől állandóan veszélyeztetett vegyipari nagyváros művelődési házának igazgatóhelyettese elmesélte, hogy 8-tól 16 éves korig jöhettek Békéscsabára a gyerekek. Két éjszakát, másfél napot utaztak, amíg hozzánk érkeztek. Odahaza a radioaktív fertőzés miatt zárva vannak a gyermek üdülőtáborok. Bárkiben felmerülhet a gondolat, hogy e gyermekek közelsége jelenthet-e fertőzési veszélyt? A szakemberek, a Csongrád megyei tisztiorvosi szolgálat radioaktív fertőzést kutató csoportjának kutatói egyértelműen adták meg a választ: nem. Tányát arról kérdeztem, milyenek náluk, otthon most az életfeltételek, az ellátás? —Közepes—mondja.—Csak az a baj, hogy nem mindig kapható környezetszennyező fertőzéstől mentes, tiszta élelmiszer. Egyébként ugyanolyan az életünk, mint a világ más fiataljainak. B.Zs. A madonnamosolyú Tánya Bár elfáradtak a gyerekek az úton, a városházi fogadáson felélénkültek Mit is hoz a víz Szeghalmon? Szeghalmon — sajnos — örökzöld téma a település ivóvízellátása. A jelenlegi helyzetről beszélgettünk Kosaras Bélával, a közszolgáltató vállalat igazgatójával. — Milyen vizet iszunk Szeghalmon? — Azt kell hogy mondjam, sok esetben emberi fogyasztásra alkalmatlan a vezetékes víz. Ez ered egyrészt a vízben lévő bakteriális szennyeződéstől, másrészt a víz kedvezőtlen kémiai minőségétől. Az első baj oka a gyakori csőtörés, amikor a kijavítás során jelentős a bakteriális fertőzés veszélye. Ennek mértékére talán egy példát is elmondhatok. A közelmúltban Füzesgyarmaton, amely ugyanonnan kapja a vizet, mint Szeghalom, egy új létesítmény üzembe helyezésénél a Köjál vizsgálata szerint a vett vízminta szennyezett volt. Ezek után mi a rendszert fertőtlenítettük, utána vezetékes vízzel átmostuk. A megismételt vizsgálat ismét bakteriális szennyezettséget állapított meg, amely azonban csak a vezetékes vízből származhatott. Hasonló eredményt mutatott egyébként a közelmúltban egy szeghalmi vízmintavétel is az utókezelő kórháznál. A kémiai szennyezések közül az arzén a legismertebb, de a vas, a mangán és a jód is közel van a határértékekhez. — Történtek-e intézkedések a vízminőség javítására ? —Természetesen igen, bár azt egy kicsit furcsállom, hogy a központi támogatásból igen kevés jutott erre a térségre, holott itt a legnagyobb a veszély. Új kutak kerültek beállításra, megtörténik a különböző kutakból származó vizek keverése is. Ám amikor csúcsfogyasztás van, az arzénes kutak hozama is szükséges a város megfelelő ellátására. Ilyenkor több kifolyókútnál az arzéntartalom jelentősen meghaladja a megengedettet. Ráadásul, amikor a kutak teljes kapacitással dolgoznak, rosszabb minőségű vizet termelnek. —Mi lehet ezek után a megoldás? — A közszolgáltató vállalat több mint egy éve pereli a vízművállalatot, hogy megfelelő minőségű vizet tudjunk biztosítani a lakosságnak. A per elhúzódik, ám nyilván nem a pereskedés az igazi megoldás. A bakteriális szennyeződés elkerülésére megfelelő hálózati rendszer kiépítése nyújtana kellő védelmet. Az arzéntartalom csökkentésének két alternatívája is van: újabb, arzénmentes kutakat termelésbe állítani és kizárni a leg- rosszabbakat vagy becsatlakozni a regionális vízvezetékrendszerbe. Ezek nem olcsó megoldások, de a lakosság egészséges ivóvízzel való ellátása nem lehet csak pénzkérdés. Több annál. Gila Károly
