Békés Megyei Hírlap, 1992. június (47. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-08 / 134. szám
0 1992. június 8., hétfő j^RÉKÉS MEGYEI HÍRLAP SPOBTf „ Tudom mi az: teljes lélekkel hajtani” Avagy miért nyúl a zsebébe egy vállalkozó, ha sportról van szó? Nem ritkaság napjainkban, hogy szponzori segítségen múlik egy-egy szakosztály léte. A támogató elvesztése gyakran „halálát” jelentheti egy kollektívának. De hasonlóképpen óriási változást jelenthet szponzor és sportág (szakosztály) egymásra találása. Békésben is akad jó néhány támogató. Vélhetően ezért „üzemel” a labdarúgás, a kézilabda és kosárlabda — és sorolhatnánk az olimpiai, a nem olimpiai sportágak sokaságát. Ám azzal kevés sportág büszkélkedhet, hogy — a szó jó értelmében — elorozott egykori sportembert a másik sportág elól. Többszöri fúzió után: „...azt lesi mindenki, mikor juthat játékhoz” A ’80-as évek közepén még három teniszcsapata volt Gyulának: a Tüdőkor ház, a Vízügy és a Lendület. Azonban a nem éppen módszeres utánpótlás-nevelés később megbosszulta magát, mert egyik sem tudott hosszú távra egy ütőképes, minden szempontnak megfelelő gárdát versenyeztetni. A Tüdőkórház hamarosan feloszlott, ahonnan a legjobbak a Lendületben folytatták, s a maradó két klub tulajdonképpen elvegetált, mígnem 1988-ban közös elhatározás nyomán úgy döntött a Vízügy és a Lendület, hogy egyesülnek. így alakult meg a Gyulai Tenisz Klub, amelynek titkárával, dr. Vincze Árpáddal és játékos-oktatójával, a 25 éves Kovács Zoltánnal beszélgettünk a fürdőváros teniszhelyzetéről. Talán ez utóbbiak közé tartozik Dinya László (felvételünkön), a Corvo bianco tulajdonosa, az egykori előrés (még korábban endrődi) labdarúgó. Tavaly óta patronálja a Békéscsabai Előre KSE női kézilabdacsapatát. Válogatott álmok — Hogyan került kézilabda- közeibe? — Tavaly ősszel, magam sem emlékszem rá hogyan, de „lekeveredtem” a sportcsarnokba egy bajnoki mérkőzésre. Én is sportoltam, tudom, mi az: teljes lélekkel hajtani, ám mégis megragadott, ahogy ezt a lányok tették. A legfelső fokon. Majd’ egy évtizede üzletember vagyok, hamar rájöttem, ezt a két dolgot össze lehet kapcsolni... — Rendben, de ne siessünk előre! Hosszú ideig ismerték az ön nevét a labdarúgó-szurkolók. Elevenítsük csak föl az „aktív” időszakot! — Endrődön ismerkedtem meg a labdarúgással, s egyszer csak — még úgy 1971-ben — kopogtatott nálunk a Körös-parti városban Papp László, Szita László és Tóth Pali. Rövid győz- ködés után bebizonyították, hogy Békéscsabán, az Előre Spartacus akkor másodvonalbeli csapatában a helyem. László Pista bácsi biztosította a helyet a kollégiumban, Piller Sándor pedig a megyei ifjúsági válogatottban. A katonai szolgálat és egy rövid debreceni kitérőt leszámítva végig a lila-fehéreknél játszottam az NB I B-ben, s néhányszor a legmagasabb osztályban is. —De korán abbahagyta... — Valaha voltak olyan álmaim, hogy válogatott futballista leszek. Ezek hamar szertefoszlottak, pontosabban hamar rájöttem : ebből csak átmeneti ideig lehet megélni. Annál is inkább rádöbbentem erre, mert 1974-ben egy mérkőzésen a térdkalácsom ketté tört, s a katonaéveim alatt pedig megrekedtem a fejlődésben. Egyik napról a másikra — nyolc év után — hátat fordítottam az Előrének, s a hűtőházba kerültem, ahol csoportvezetőként dolgoztam, miközben a TASK-ban levezettem. —A hűtőhöz és a Corvo bianco nem éppen egy szakmai kategória... — Némi útkeresés után új elhatározásra jutottam, s 1983-ban fölvettem 100 ezer forint hitelt, no meg volt húszezer saját tőkém, amiből nyitottam egy kis cipőbőltot. Egyik napról a másikra éltünk feleségemmel, a napi bevételt zsebrevágva beültem a „kis- polszkimba”, s mentem az utánpótlásért, hoztam az új cipőket. Talán fogalmazhatok úgy, ebből nőtt ki a Corvo bianco. Ma már a különböző kft.-inkben 60 alkalmazott dolgozik. A Corvo bianco Kft. profilja a cipőnagykereskedés, a mintegy száz hasonló cég között stabil helyet vívtunk ki magunknak, sszámításaink szerint a hazai piac 3—5 százalékát uraljuk. Különböző ázsiai országokból szerezzük be a cipőket, s kereskedünk vele az egész országban. — Jó szakma. Cipő mindig kell az embereknek. — Őszintén megmondva, annyi közöm van hozzá, hogy édesapám 28 évet lehúzott az Éneiben, azaz innen a szakma ismerete. Én a „keriben” végeztem, az testhezállóbb, de jól kiegészítjük egymást. Éppen ezért édesapámmal közösen létrehoztuk a Éehér holló gmk.-t, ahol kézimunkaigényes, egyedi cipőket kezdtünk gyártani, s aminek a jogutódja még ma is üzemel Gyomaendrő- dön. Ott ülök a lelátón —Az már két „üzem”... — Nem vettem ki a nyereséget, hanem igyekeztem mindig valami új dologba forgatni. így nyílt mód újabb kft.-ket alapítanom, illetve beszállni egy-egy vállalkozásba. Ma már megengedhetem magamnak, hogy közösségekre is áldozzak, persze szigorúan üzleti alapon. —Akkor kanyarodjunk vissza a sporthoz. Megszerette a kézilabdát, jelentős összeggel támogatja a lányokat. És miért nem a focit? —Sok eseményt, sportágat támogattam eddig is. Amikor itt jártak a finn labdarúgók, vagy rendezték a Csepregi-emléktor- nát, segítettem a szervezőket anyagilag is. De jártak nálam a tornászok, diák sportkörök, iskolák, ha tehettem, mindig szponzoráltam őket. Az utóbbi években a világot járva azt tapasztaltam, hogy a sport támogatása hosszú távon kifizetődő. Idehaza azt mértem föl, hogy szűkebb pátriámban kevés olyan gárda létezik, amelyikbe érdemes úgy befektetni, hogy abból egyszer haszna legyen a vállalkozónak. Már említettem, hogy megragadott a kézis lányok lelkesedése. Noha valamennyi focimeccsen ott ülök a lelátón, de az is a hölgyek mellett szólt, hogy a békéscsabai labdarúgócsapat belátható időn belül nem kerül az NB I dobogós helyére, míg a kézilabdázók már ott vannak, így nagyon jó reklámhordozók. S akkor arról még nem beszéltem, hogy a labdarúgásba már olyan tőkével kell beszállni, ami nem biztos, hogy ma még kifizetődő számomra. No meg az a tény sem elhanyagolható: ezzel a bronzéremmel „jobb helyeken” nemzetközi kilépési lehetőség is párosul, amitől ugyan e napokban megfosztották a lila-fehéreket, de lesz ez még másképpen... ...kapnak is — Ha már itt tartunk. Jelent-e valami változást az ön támogatása során, hogy az MKSZ megfosztotta a lányokat a kupaszereplés lehetőségétől? —Fiatal a csapat, s mint említettem, hosszú távon látok benne fantáziát. Ugyanakkor át tudom élni én is azt a vihart, ami lejátszódott a lányokban. Az MKSZ döntéséről pedig csak azt tudom mondani: botrányos. Tisztességesebb lett volna, ha a szövetség elnöksége megkeresi a klubot, s előre tárgyalt volna a lehetőségekről, amit viszont elmulasztottak. Lehet, hogy üzleti érdek diktálta lépésüket, de az tisztességtelen, hogy mások háta mögött, azokat becsapva, emberi sorsokat megtépázva hoztak megmagyarázhatatlan döntést. Ami a támogatást illeti: jelentős összeggel szponzoráltam őket, de az is tény, nagyobb lehetőséget láttam volna a növelésben, ha valamelyik nemzetközi kupában szerepel a gárda... — Végül: egy ember csinálhat nyarat?... — Aligha. Jó dolog, hogy a polgármesteri hivatal is szívén viseli a sportot, de ehhez az új rendszerben újszerű támogatási formákat kell még kitalálni. Ma pedig úgy érzem, a vállalkozók sokat tehetnek azért, hogy ne tűnjön el a térképről egy-egy sportág, kiváltképpen, ha ilyen magas színvonalon űzik. De ehhez további társak kellenek. Éppen ezért keresünk olyan vállalkozókat, akik nemcsak adnak, hanem tudják, hogy ezért hosszú távon kapnak is... Jávor Péter — Abban a reményben tettük meg ezt a lépést, hogy összpontosítsuk erőinket, s ezáltal egy ütőképes együttest alakítsunk ki — kezdte beszélgetésünk elején dr. Vincze Árpád. — Immár négy éve, hogy új alapokra helyeztük a klub működését, s okulva a régi hibánkból, nagy hangsúlyt fektetünk az utánpótlás-nevelésre is. Ennek máris vannak kézzelfogható jelei, hiszen Kovács József, a mindössze 13 esztendős Kovács Zoltán vagy Beszterczei Attila tehetséges fiatalok. Úgy hiszem, hogy klubunk mespúakulása az egész teniszélet fellendítése szempontjából sem volt jelentéktelen. Megkapaszkodni a harmadik vonalban — Csapatuk viszonylag hamar a harmadik vonalban indulhatott el... ■-— Igen! 1990-ben osztályo- zót játszhattunk, miután megnyertük a megyei I. osztályú bajnokságot. Végül is felnőtt férficsapatunk kivívta az indulás jogát az országos csapatbajnokság III. osztályában. Az első évben sikerült megkapaszkodnunk, az ez évi szezont pedig jól kezdtük, hiszen eddigi három mérkőzésünket megnyertük. A legnagyobb fegyverténynek az egyik favorit, a Kecskemét legyőzését tartjuk, s ha a tavaszi szezon két mérkőzéséből egyet nyernénk, az élmezőnyhöz tartoznánk. (Azóta lejátszották a mérkőzéseket, s a gyulaiak Békéscsabán és Szentesen is vereséget szenvedtek ugyan, de így is harmadikok a D csoportban — A szerk.) — Milyen pénzügyi forrásokból tartják fenn mmagukat, s milyen összegből gazdálkodhattek árából, tanfolyamdíjakból gazdálkodunk. A városi önkormányzat a szűkös lehetőségeihez mérten is dicséretesen támogat bennünket, csakúgy a húskombinát és az áfész, amelyek jelentős külső szponzoraink. Az ossz költségvetésünk durván 200-250 ezer forintnyi, de a még zavartalanabb működéshez legalább ugyanennyire lenne szükségünk. Nélkülük bizony nehezen boldogulnánk, hiszen a pályák fenntartása, az alapfelszerelés beszerzése, a labdák biztosítása, utazás és versenyeztetés mind jelentős anyagi megterhelést jelent. Igazolásra nincsen pénzünk — Hogyan gondolják az utánpótláskorúak jövőjét? — Örvendetesen megnőtt azoknak a száma, akik olyan játékerővel rendelkeznek, hogy alacsonyabb osztályban már megállják a helyüket, A megyei II. osztályban szerepeltetünk egy másik csapatot, amelyben többnyire a feljövőben lévők ütik a labdát. Értelmét látjuk az utánpótlás-nevelésnek, mert saját erőnkből szeretnénk egy optimális összetételű csapatot kialakítani az ob Ill-ban, hiszen jelenleg nincs, s valószínűleg a jövőben sem lesz arra pénzünk, hogy nagyobb tudású teniszezőt hívjunk a csapatba. — Most lett volna rá lehetőség, hogy az ob I-ben játszó Budai Árpádot leigazoljuk! — vetette közbe Kovács Zoltán. — A csapatban való szereplése révén — nagyképűség nélkül mondhatom - hogy az ob II-es színvonalat megüthettük volna! Ám sajnos anyagilag nem tudjuk az ő játékát dotálni, ezért az ob I-es Siófokhoz igazolt. De miután itt él a közelünkben, valamit profitálunk a tudásából, amelyet edzéseken átad nekünk. —Hány pályán és mily en formában történik a gyerekek képzése? — faggatom Kovács Zoltánt. — A klubunk szabályozta a kezdők oktatását is oly módon, hogy négy szakképzett oktatóval tanfolyamokat indítottunk. Túl az alapok megszerzésén a gyerekek a különböző tudásszintek alapján kerülnek különböző csoportokba, ahol már magasabb fokú képzésben részesülnek. Az általában 20— 30 teniszpalántából minden alkalommal kikerül egy-két olyan, akivel a későbbiekben számolni lehet az egyéni, illetve a csapatversenyek során. Tapasztalataim szerint a fiúkkal nincs különösebb gond, s ha így fejlődnek, akkor jó utánpótlásunk lehet. De a lányokkal már bajban vagyunk. Ez tendencia, s nem csak a megyében. Azt hiszem, hogy a közeljövőben nehéz lesz ütőképes női gárdát összeállítani...! Pedig hat pályával rendelkezünk, s jó nézni, amikor benépesül a gyereksereggel. Évekre visszatekintve ilyen nem létezett, hiszen üresen pangtak a pályák, most pedig azt lesi mindenki, mikor juthat játékhoz. Téli teremgondok — Ismerve a fürdőváros teremgondjait, gondolom, a téli hónapok visszavetik az érdemi munkát! — A szezon után valóban mostoha viszonyok várnak ránk — vette át a szót ismét a titkár. — Ma már megyei I. osztályú szinten sem lehet azt megtenni, hogy fél évig nem játszunk, mert... Sajnos, Gyulán nincs olyan terem, ahol szabályos méretű teniszpályát lehetne kijelölni. Csupán néhány iskola kisebb tornaterme ad edzési lehetőséget a városban, így aztán a csapatunk tagjai a téli időszakban saját zsebből fedezik a teremdíjat Kétegyházán és Békésen, ahol általában inkább csak edze- getni szoktunk. Ezen a helyzeten elnökünk, Paulinyi Gyula bácsi sem tud változtatni, aki egykor maga is eredményesen űzte ezt a sportot, s akinek a legtöbbet köszönhetünk, hiszen szinte mindent megtett a fürdőváros teniszsportjáért. Nagy része van abban, hogy idáig eljutottunk — hangsúlyozta végezetül dr. Vincze Árpád. Gyurkó Mihály nak? — Elsősorban a pályabérleAz első lépések
