Békés Megyei Hírlap, 1992. június (47. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-01 / 128. szám
1992. június 1., hétfő GAZDASÁG A politika céltáblája lett a termelőszövetkezet Felélve az utolsó tartalék is? A mezőgazdaság szerkezeti és tulajdonviszonyainak átalakulási programja delelőpontjához érkezett. Zajlik a kárpótlás, megszületett a szövetkezeti és az átalakulási törvény is. Mindezek alapján azt hihetnénk, hogy a régi rendből örökölt nagyüzemi formában működő mezőgazdaság kedvező pályára került. Hogy mennyire van így, arról kérdeztük Győrfi Károlyt, a Békés Megyei Termelőszövetkezetek Szövetségének titkárát. — Sajnos, ez a pálya egyre inkább a szakadék felé visz. A rendszerváltástól azt reméltük, hogy a megújulás folyamata felgyorsul, demokratikusabbá és rendezettebbé válik. Tévedtünk! Az agrárpolitika koncepciótlanná, illúziókergetővé vált, a szövetkezeti forma, a nagyüzem ideologikus támadások céltáblájává lett. A mező- gazdaság, a falu mostanság a gátlástalan politikai harc terepe, ám a valódi parasztság érdekeit egyetlen fontos politikai erő sem volt hajlandó felvállalni. Helyette megszülettek az inkább káros, semmint hasznos törvények. —Itt a kárpótlásra gondol? — Többek között arra. Amíg volt értelme, tiltakoztunk ellene. Ma arra törekszünk, hogy a végrehajtás a lehető legkevesebb feszültséggel járjon, az egymásnak ellentmondó rendelkezések a gyakorlatban megoldást találjanak. —Békés megyében a kárpótlás különös fontossággal bír... —A megyében több mint 6,1 millió aranykorona-értékű föld után igényeltek kárpótlási jegyet. Ez általában úgy kerül a közvélemény elé, hogy itt a legnagyobb a föld-éhség. Ám ez csak puszta feltételezés, két okból is. Egyrészt mert itt a legmagasabb a föld aranykoronaértéke (közel 150 százaléka az országos átlagnak), s ebből következően nagy az igény a jó földekre. A közös tulajdon több mint kétharmada került kijelölésre. A másik dolog: teljesen ismeretlen, hogy a bármely címen kapott kárpótlási jegyek mekkora hányadát fogják (és tudják) árverésen földre váltani. — Ezzel megszűnik a tulajdoni bizonytalanság? — Attól tartok, hogy nem. Ugyanis a törvény szerint ’93. március 31 -éig kellene a földárveréseknek befejeződni. Már ez is zavaró, hiszen az átmeneti törvény ’92. december 31-éig teszi kötelezővé a téeszek átalakulását. Ennek következménye lesz, hogy az új szervezetek a legfontosabb termelőeszköz, a föld szempontjából teljes bizonytalanságban lesznek. — Megtörtént-e már Békésben a földkijelölés? — Igen, ezen már túl vagyunk. Örvendetes, hogy ez a kényes folyamat mindenütt kompromisszumkészen, botrányok nélkül, normális légkörben ment végbe. Bár egy-két budapesti úriember — például Biharugrán Romhányi László — beavatkozása zavaró volt. — A törvények szabta feladatok is jókorák, bár eltörpülni látszanak a gazdasági gondok mellett... — Az a legnagyobb probléma, hogy a jövőre vonatkozó elképzeléseknek nincsenek fogódzói, sarokpontjai. A szövetkezetek a múlt évet 2200 millió forintos veszteséggel zárták. A nyolcvan téeszből 57 volt veszteséges. Hasonlók, sőt rosszabbak az arányok a szakszövetkezeteknél, az állami gazdaságoknál, sőt a magánvállalkozásoknál is. Jelenleg 18 termelő- szövetkezetben csődeljárás, három helyen már a felszámolás. folyik. A felszámolások száma rövidesen növekedni fog, hiszen a csődegyeztetések eredménytelenek voltak. Elsősorban az adóhivatal, a társadalombiztosítás és a bankok merev, engedményektől elzárkózó politikája miatt. — Megmaradhat ilyen helyzetben egyáltalán a működőké- pesség? — Csak olyan további óriási áldozatokkal, amelyeket már ez idáig is meghoztunk. Apad a vagyon, leépülnek egyes ágazatok, 20 százalékos létszám- csökkenés mellett februárban a dolgozók egyharmada(l) — 7000 ember — volt munka- nélküli a békési szövetkezetekben. Tovább tart az a szégyen- teljes állapot, hogy miközben a nyugati felvásárlási árak felét kapjuk a bejövő eszközökért, energiáért kétszer annyit fizetünk. Kőhalmi Endre Fizethet négyezret, de annak hatszorosát is Az egyéni vállalkozók tb -j ár ulékfíze tésér ól Március elsejétől megváltozott az egyéni vállalkozók járulékfizetése. Az 1975. évi II. törvény módosításaés az 1992. évi IX. törvény értelmében az egyéni vállalkozói igazolvánnyal rendelkezők — ide értve az egészségügyi és szociális vállalkozásokat is —, a kisiparosok és a magánkereskedők, az egyéni ügyvédi tevékenységet folytatók, a közjegyzők tartoznak ebbe a kategóriába. A mezőgazdasági kistermelők csak abban az esetben minősülnek egyéni vállalkozóknak, ha egyéb jogcímen nem biztosítottak. Tehát ha van munkaviszonyuk, öregségi, rokkantsági, baleseti, rokkantsági nyugdíjuk, öregségi, munkaképtelenségi járadékuk vagy mert korábban a mezőgazdaságban dolgoztak és ezért növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékot kapnak, akkor nem válthatnak ki vállalkozói igazolványt. A tudományos és művészeti, illetve szellemi tevékenységet folytatók is ebbe a kategóriába tartoznak, ha nincs más biztosítási jogviszonyuk, illetve ha nem öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjasok. Bár az egyéni vállalkozók körének meghatározása sem könnyű, még ennél is bonyolultabb a járulékfizetés összegének megállapítása. A törvény különbséget tesz a régebbi, a kezdő és a munkaviszony mellett jövedelemkiegészítésként vállalkozók között. Ezért a tb- járulék havonként fizetendő legkisebb és legnagyobb összege ebben az évben 4320 és 25 920 forint között mozoghat. Számszerű példák segítségével próbáljuk megmagyarzáni a járulékfizetés mikéntjét. Akik már korábban is vállalkozók voltak, a tavalyi adóköteles jövedelmük 44 százalékát társadalombiztosítás, további hat százalékát nyugdíjjárulék, míg négy százalékát egészségbiztosítás címén kötelesek havonta befizetni a tb kasszájába. Tehát az a vállalkozó, akinek személyi jövedelemadó-alapja tavaly 240 ezer forint volt, az idén havonta 10 800 forintot köteles fizetni. Akinek viszont rosszul ment a vállalkozása és egész évben csak 24 ezer forint jövedelemre tett szert, az a törvény értelmében havonként „csak” 4320 forint járulékot fizet ebben az évben a társadalombiztosításnak. Az igazán ügyes vállalkozók jövedelme hiába haladja meg mondjuk a 2 millió forintot, ebben az évben átmenetileg havonként „csak” 48 ezer forintjövedelem után fizet járulékot, illetve egészségügyi biztosítást. Aki új vállalkozóként az idén váltotta ki igazolványát, az ebben az évben előlegként fizeti a havi 4320 forintot. Jövő márciusban viszont az előleg és a személyi jövedelemadó alapján ténylegesen esedékes 54 százalék közötti különbözetet visszamenőleg is befizettetik velük. Sokan vannak, akik munka- viszony mellett úgynevezett kiegészítő tevékenységként kezdenek vállalkozásba. Ok az így szerzett jövedelmük 10 százalékát fizetik ezentúl baleseti járulékként, ugyanennyit fizetnek a most kezdő és szintén jövedelemkiegészítésként vállalkozók is. —szabó— Ferenczy Europress Rakéták helyett kerékpárt A volt Szovjetunió egyik legnagyobb rakétagyára nem valahol a távoli Uralon is túl működik, hanem Moszkva egyik elővárosában, Filiben. Á gyár egyik legfontosabb terméke a Proton hordozórakéta, amely megbízhatóság, teljesítőképesség és gazdaságosság tekintetében jelentős mértékben megelőzi a hasonló amerikai, francia, japán és kínai hordozóeszközöket. A gyár ennek ellenére ugyanolyan túlélési gondokkal küzd, mint a hadiipar más létesítményei, hiszen a katonai megrendelések csökkenésével fokozatosan át kellene állniuk a polgári felhasználást szolgáló termékek gyártására. A gyár titkosságának megszűntével egymásnak adják a kilincset Filiben a külföldiek, akiket ámulatba ejt a gyár műszaki felszereltsége és megdöbbent az egyik üzemrészben eléjük táruló látvány. A szupermodem űrrakétagyárban Druzsok márkájú gyermekkerékpárokat szerelnek össze. Az igazi meglepetést viszont az okozza, hogy az üzem ezekből a szükséges, ám egyáltalán nem igényes termékekből jut igazi bevételhez. Az ok valószínűleg az, hogy megszűnt az űrprogramok állami finanszírozása. A gyár vezetői átmenetinek tekintik a jelenlegi helyzetet, s hogy ne kelljen elbocsátani a kvalifikált szakembereket, a bevételt biztosító egyszeri termékek gyártása mellett megrendeléseket vesznek fel olyan termékekre is, amelyekben hasznosíSzerelik a Protont tani tudják „kozmikus” tapasztalataikat. Onkológiai betegségek gyógyítására szolgáló műszereket, ózontermelő berendezéseket, robotokat gyártanak és tervezik a repülőgépgyártás beindítását is, hiszen mindenki tisztában van azzal, hogy a bicikligyártás nagy luxus egy ilyen gyárban. Mariska néni és az, és ez... —Ó nénje, maga már megint különcködik... —Megmondanád, miért? —Meg. Mit akar ezzel az és ez, és azzal? —Igazán csodállak, hisz önmagáért beszél. Azt jelenti, hogy több dologról van szó és például egy címben hosszú lenne leírni. Meg minek is, úgyis rákerül a sor. —Mire? —Arra, hogy mit is írt a hogy is hívják újság és persze a többi is. Meg, hogy mindig mondtam én, minden szentnek maga felé hajlik a keze. —Ez nem olyan nagy baj, ha ránk vonatkozik. — Hát persze, de sokkal többször a másik félre. Most éppen az amerikai mezőgazdaságra, joljban mondva a farmerekre. —Magajlyesmivel küszködik? Mi köze hozzá? —Nem sok. Csak annyi, hogy magyar állampolgár vagyok, s ezáltal érdekelt. Ezért nem eresztem el a fülem mellett, amit egy magyar államtitkár nyilatkozik: az USA kiszorítja a visegrádi hármakat a FÁK segélyezési programjának a piacáról. — Úgy érti, hogy a volt szovjet országok egy csomó élelmiszert kapnak segélyezés címén és nem mindegy, hogy ezeket a termékeket mely országok szállítják majd? Magyarul, ki vesz részt az üzletben? —Na ugye, hogy tudod a lényeget? Pontosan így van. S nekünk, a cseheknek, meg a lengyeleknek volna egy nagy előnyünk: sok ezer kilométerrel közelebb vagyunk, mipt Amerika, és a nyugati államok. — Az isten áldja meg magát, ez a közelség nem volna, hanem van, létezik, földrajzi valóság. —Egy dolog a földrajz, más dolog a politika, ami ilyen csekélységeken könnyen túl teszi magát. Hát hogyne, amikor az amerikai farmerek a kongresszus ajtaján dörömbölnek, maguknak követelik az üzletet, méghozzá az elnökválsztás évében. De a francia farmerek sem elnézőbbek. Sőt a többiek sem. És tudod, az ő szempontjukból éthető is, hogy a saját agrárexpotjukat fontosabbnak tartják, mint a másét. —Akár tetszik nekünk, akár nem? —Te mondád! Vass Márta Ki legyen a társunk? Bármennyire állampolgári jog is a vállalkozás, mégsem lehet mindenki egyéni vállalkozó. Ehhez ugyanis az elhatározáson, a bátorságon túl kellenek egyéni adottságok és alapvető vállalkozásbeli, vállalkozásvi- teli ismeretek is. Nos, aki önbizalma, elegendő tőkéje híján inkább a társas vállalkozásokat választja, joggal számít arra, hogy majd megosztják a szükséges kockázatot. De nem mindegy, hogy milyen társakkal és milyen vállalkozásba kezdünk. A társválasztásnál alapvető, hogy baráti vagy szakmai szempontokat vegyünk figyelembe. Mindkét választásnak vannak előnyei és hátrányai. Ha barátot választunk, előny az eleve meglévő bizalom, a nagyobb megértés, az érdek- és értékszempontok rugalmasan kezelése és egyáltalán a nagyobb rugalmasság, az oldottabb vállalkozási légkör, hangulat. Hátrány azonban — éppen ebből adódóan—a szigorú kontroll, a számonkérés, a szükséges belső fegyelem hiánya, a szakmai szempontok kőkemény érvényesítésének következetlenségei. Ilyenkor kevésbé nézünk szembe a kegyetlen racionalitásokkal, a felelősséggel, és nem kellő időben történik a válságmenedzselés. A társaságban valakinek kezébe kell vennie a kormányrudat, utasításokat kell osztania, számon kérni sem lehet mindig baráti hangon, megértéssel. Nyilvánvaló azonban, hogy nemcsak alapíthatunk társas vállalkozást, hanem vásárolhatunk is tulajdonrészt már működő vállalkozásban. Ehhez azonban előzetesen a vállalkozásról és a tulajdonosokról alapos ismereteket kell szereznünk. Nehéz eldönteni persze, minek van nagyobb kockázata: vállalkozást alapítani és indítani vagy tőkével belépni egy már működő társaságba. Gazdasági társaságban kétféle módon vehetünk részt. Csak a tőkénkkel — másként fogalmazva úgynevezett csendestársként—vagy tőkével és tevé- kenységgel. Ez utóbbi esetben — ‘amikor a tulajdonos a saját vállalkozásának egyben alkalmazottja is — a haszon kiszámításánál és az érdekek érvényesítésekor több szempontot is figyelembe kell venni. Például azt, hogy mikor jár jobban a vállalkozó: ha tőkejövedelmet húz, vagy ha bért kap? Az esetek döntő többségében a tőkejövedelem magasabb ugyan, de csak kevés vállalkozó engedheti meg magának, hogy év közben ne legyen jövedelme. Ez esetben viszont derekasan kell pengetni az adót, a biztosítást és a különfélejárulékokat. Komoly döntéseket igényel a tulajdonosi érdekek maradéktalan érvényesítése és a menedzsment megszervezése is. A jó menedzsment költséges, de nélküle nincs eredmény. Ferenczy Europress
