Békés Megyei Hírlap, 1992. június (47. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-06-07 / 133. szám

1992. június 6-7., szombat-vasárnap

A HÉT TÉMÁI

Nemes Gyula, a Hungária Biztosító Rt. megyei igazgatója:

Nemcsak akkor vagyunk partnerek, amikor a díjat kérjük!

Napokon belül ünnepli megalakításának 6. évfordulóját a Hungária Biztosító. Ez alkalomból kerestük fel Nemes Gyulát, a Hungária Biztosító Rt. Békés megyei igazgatóságának vezetőjét.

1986. július l.óta napjainkig olyan gyökeres változások történtek Magyarországon, melyek érintették valamennyi biztosítótársaságot, közöttük természetesen a Hungária Biztosítót is. Az 1986. július 1-jén megalakult és akkor teljes egészében az állam tulajdonában lévő intézet ma részvénytársaságként működik, többségi részvényese a müncheni székhelyű Allianz AG, Európa legnagyobb biztosítótársasága.

— Milyen alapvető változást jelent a tulajdonváltás a társaság életében?

— A ’80-as években, de ezt megelőzően is az állam a biztosítónak egyfajta elosztó szerepet (is) szánt. Akkor az Állami Biztosító monopolhelyzetben, szigorú állami irányítás és ellenőrzés mellett tevékenykedett. Lényegében nem volt nyereség- terv, a legfőbb mérőszám a díjbevétel nagysága volt. Ma alapvetően megváltozott a helyzet. A tulajdonos — teljesen természetesen — elvárja, hogy munkánk nemcsak mennyiségi,- hanem főleg minőségi szempontból változzon, alkalmazkodjunk az új gazdasági körülményekhez, rugalmasan kövessük a privatizáció adta változásokat és végső fokon nyereséggel működjünk.

—Igazgató úr! Az utóbbi napokban, hetekben egyre többször kerülnek szóba a biztosítók, a lakosság ingerülten reagál egyes intézkedéseikre, különösen a gépjármű-biztosítások területén érezhető bizonyos feszültség.

— Önnek teljesen igaza van. Békés megyében — hasonlóan a legtöbb megyéhez—a Hungária Biztosító Rt. a legnagyobb gépjármű-biztosító. Tapasztaljuk partnereink ingerültségét. Sajnos az emberek nem szokták meg azt, hogy a biztosító szerepe a piacon megváltozott, az elosztószerep megszűnt. A biztosítás ma üzlet. Azt sem mindenki veszi tudomásul, hogy hazánkban az utóbbi két évben jelentős motorizációs változás történt az úgynevezett nyugati

típusú gépkocsik javára. Többszörösére növekedtek az alkatrészárak, munkadíjak és gépkocsiárak. Nyilvánvaló, hogy — ha egyszerű példát mondhatok

— egy Lada gépkocsira kalkulált biztosítási tarifa nem lehet megfelelő a hasonló kategóriájú nyugati gépkocsikra. A Lada szélvédőüvege 5800 forint, de a nyugati társának hasonló alkatrésze akár 50 000 forint lehet. És ekkor még nem beszéltem arról, hogy .milyen döbbenetes mértékben nőtt — most már megyénkben is — a gépkocsilopások száma. Pár évvel ezelőtt ha egy gépkocsit elloptak a megyében, hetekig beszédtéma volt, ma sajnos ez mindennapos eset. A fenti körülmények arra késztették társaságunkat, hogy a régi módozatú casco-biztosításokat

— biztosítási évfordulóra — valamennyi partnerünknek felmondjuk, természetesen azonnal felajánljuk az új módozatú cascót. Ezt a módozatot drágábban adjuk, mint az előzőeket.

— Van olyan értesülésünk is, hogy nem minden gépkocsira kötnek casco-biztosítást, esetleg a Hungária fogadja el az ügyfél biztosításkötési ajánlatát.

— Ez így igaz. Megszűnt a biztosítás monopolhelyzete, egyúttal megszűnt a „szolgáltatási kötelezettség”. Az autók bizonyos kora után, illetőleg egyes nagy értékű gépkocsiknál szigorított szemlét végeznek szakembereink a casco megkötése előtt. Ugyanakkor két kezemen meg tudom számolni, hogy hány esetben utasítottunk el biztosításkötési ajánlatot a megyében.

—Tudna-e tájékoztatást adni a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításoknál várható változásokról?

— A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás kormányrendeleten alapul, annak a biztosítók leginkább csak lebonyolítói, végrehajtói. Sajnos sem a módozat veszteségeiről, sem az esetleges díjemelés mértékéről nem tudok információt adni.

—Végezetül egy konkrét káreseményről. Több mint három hónapja hatalmas tűz pusztított a békéscsabai kenyérgyárban. A Békéscsabai Sütőipari Vállalati SütőkerRt.) vagyonát önöknél biztosította. Hol tart a kárrendezés? Egyes hírek szerint ugyanis önök nem fizetnek a vállalatnak.

— Valóban, a sütőipari vállalat megalakulásunktól kezdve partnerünk. A március 1-jei tűz minden tekintetben példa nélküli az igazgatóság életében. Jómagam 17 éve dolgozom a biztosítási szakmában, ez idő alatt megközelítőleg sem volt ekkora tűzkár. Idősebb, nyugdíjas kollégáink szerint több évtizede sem volt ekkora kárt okozó tűz a megyében. Úgy gondolom, hogy intézetünk a legmesszebbmenőkig figyelemmel kíséri az eseményt, még dolgoztak a tűzoltók, amikor a helyszínen voltunk, de a legutolsó tárgyalás május 29-én volt ebben az ügyben. Egyébként nagyon örülök, hogy lehetőségem van pontos adatot szolgáltatni a nyilvánosságnak. Bennünket ugyanis ez idáig senki sem kérdezett meg! Több olyan téves adat került napvilágra, melynek eredete számomra ismeretlen. A mai napig 70 millió forintot fizettünk a károsult vállalatnak, és ahogy a romeltakarítás megtörténik, a romok alatt lévő gépek állapotától függően folyósítjuk a további kártérítést.

A tűzeset utáni napokban — intézkedésünkre — speciálisan képzett, értékmentéssel foglalkozó szakemberek végeztek helyszíni vizsgálatot, valamint az épület rongálódási fokát a Mémöktanácsadó Kft. szakmérnökei vizsgálták. Tudomásom szerint intézkedéseinkkel a Sütőker Kft. illetékesei is elégedettek, de erről őket kellene megkérdezni. A sajnálatos eset jó példája volt annak, amikor bizonyítottuk: a Hungária Biztosító Rt. nemcsak akkor partner, amikor a biztosítási díjat kéri, hanem akkor is, amikor kártérítést kell fizetni.

Lovász Sándor

A Hungária Biztosító a mai napig 70 millió forintot fizetett a rendkívüli tűzeset miatt a kenyérgyárnak Fotó: Kovács Erzsébet

Okányi vadászok páratlan szerencséje

Egy reggelen hat vaddisznót lőttek

Az okányi Alkotmány Vadásztársaság tagjai 7000 hektáron gazdálkodnak. A vadász- terület nagyságával nem is lenne baj, de a minősége annál több kívánnivalót hagy maga után. Korábban nem volt ennyire tragikus a helyzet, de a nyolcvanas évek közepén hozzákezdtek a falu határában a meliorációhoz, az asztallap simaságú, több száz hektáros táblák kialakításához. Okány környékén (is) eltűntek az utakat szegélyező fasorok, a még meglévő erdőfoltok, felszámolták a gazos csatomapar- tokat, romos tanyahelyeket.

Kultúrsivatag — állapította meg az egyik külföldi ismerősöm néhány évvel ezelőtt az efféle „túlcivilizált” faluhatár láttán. Kultúrsivatag, ahol a vadon élő állatoknak gyakorlatilag megszűntek a szükséges életfeltételei. Igazolják ezt a korábbi évek fácánteríték-adatai. Ezres számok után, tavaly mindössze 360 darab fácánkakas volt a zsákmány. Pedig 2500 előnevelt fácáncsibét nyáron kihelyeztek a határba... Érdekes módon a mezei nyúl állománya nem csökkent ilyen drasztikus módon, de túl nagy perspektívára a tapsifülesek sem számolhatnak ilyen körülmények között. A nagyvadak közül — mint legtöbb Békés megyei társaság esetében — Okányban is az őz a meghatározó. Igen ám, de az állomány kímélése érdekében öt évig alig-alig ejtettek el őzet az okányi határban. S hogy a szegény embert az ág is húzza: idén 4—5 golyóérett őzbakot szerettek volna külföldi bérvadászoknak értékesíteni, de most pénzes jelentkező nem akadt.

Az okányi vadászok igazi ünnepnapként kezelik az alkalmakat, amikor ősázel a végeláthatatlan kukoricatáblákba befészkeli magát egy-egy vaddisznó vagy gímszarvas. Ilyenkor legalább némi esélyük akad arra, hogy örök emléket adó zsákmányhoz jussanak. Hát, körülbelül így néz ki a vadászat a faluban.

De most május 20-án kisebbfajta csoda történt. Három helybéli „Nimród” egy reggelen hat darab vaddisznót ejtett el. A szenzációt az egyik főszereplő, Török Károly hivatásos vadász meséli el nekünk:

— Az egyik volt vadásztársunk azon a reggelen szokás szerint dolgozni indult Zsadány- ba. Többször előfordul, hogy az út rövidítése érdekében földúton

Török Károly és Szappanos Sándor az elejfttt hatból öt vaddisznósüldó' trófeájával

megy a közeli faluba. Most is így volt. De Okánytól néhány kilométerre vaddisznókondával találkozott! A vadászvér nem válik vízzé, visszafordult és szólt nekem: fogjátok a puskát és menjetek meglőni a vaddisznókat. Azonnal szóltam a környékbeli sportvadászoknak, majd Szappanos Sándorral és Székely Sándorral kocsiba szálltunk és elindultunk megkeresni a kondát. Szerencsénk volt, bár nem ott bukkantunk rájuk, ahol a hírhozó látta, hanem a falutól mindössze néhány száz méterre. Tudja, az okányi határban most 8— 10 kilométer távolságra el lehet látni, annyira sima minden. A kukorica éppen hogy csak kikelt, a búza bokáig ér, a disznók nem tudták, hogy merre menjenek, megálltak, tétováztak. Megálltunk a kocsival, kiszálltam és sikerült meglőnöm az egyik süldőt. A távolság 180—200 méter volt, de a távcsöves 30—06-os kaliberű golyóspuska ilyen távolságból is

megbízható. Azt elfelejtettem megemlíteni, hogy mielőtt lövéshez jutottam volna, Szappanos Sándor barátomat leállítottuk egy árokba, amerre a süldők visszaváltását gyanítottuk. Megint szerencsénk volt, mert a lövésem után valóban arra indult a vaddisznó „társaság”. Vadásztársamnak ekkor sikerült egyet lőnie közülük. A konda maradék része ketté vált, de nagyjából mind a két csoport Zsadány irányába szaladt. És megint a sivatagi terep volt segítségünkre. Láttuk hova mennek, kerülővel elébük tudtunk vágni. Nagyon rövid idő alatt így összesen hat süldőt lőttünk. Éett is híre az esetnek a környék vadászai körében. Lehet, hogy száz évig nem esik hat disznó egy reggelen az okányi határban. Ki tudja, honnan tévedett hozzánk a konda? Talán Zsadány, Biharugra, vagy Mezőgyán határából, ahol kisebb-nagyobb erődfoltok vannak — fejezi be a történetet Török Károly. L. S.

Nesze neked!

Tessék csak idefigyelni. Ez nem vicc. Ez magyar valóság. Az Úr 1992. évében, útban Európa felé. Hej, de messzi van még.

Idézem a Somogyi Hírlap egyik számából a „Bűnügyi krónika” egy részletét:

— „Tetten érte egy helyi lakos a bándudvar- noki vegyes bolt négy betörőjét. Egyikük, O. Sándor — látva, hogy felfedezték őket — rátámadt leleplezőjükre, ő azonban nem ijedt meg, botjával úgy helybenhagyta támadóját, hogy az elmenekülik sem tudott.”

Eddig az idézet. Egyébként mind a négy betörő rendőrkézre került. De ezzel még nincs vége a történetnek. Most jön a java. Idézet ugyanazon tudósítás befejező részéből:

— „...vizsgálat dönti majd el, hogy jogos volt-e a helyi lakó önvédelme.”

Na, itt álljunk meg egy polgári (demokratikus) szóra. En nem ismerem a Btk. ide vonatkozó paragrafusát. Őszintén szólva, nem is érdekel. De ha egy magyar állampolgár egyedül, egy szál bottal ;,felfegyverkezve” szembe mer szállni négy bűnözővel, és meghiúsít egy folyamatban lévő betörést; ott ne legyen vizsgálat. Főleg olyan ne, amely eldönti, hogy „...jogos volt-e a helyi lakó önvédelme”. Mert könnyen úgy járhat, mint az hevesi erdész, aki egy délután hazaugrolt jószágot etetni, s az udvaron hagyta a Trabantját, ami pár perc múlva beindult és húzott kifelé a nyitott kapun. Természetesen nem egyedül.

Erdészünk felkapta a puskáját és kapásból kilőtte a kocsitolvajt a kormány mellől. Őrizet- bevétel mellett büntetőeljárás indult ellene. Hogy ki ellen? Hát az erdész ellen.

Vagy úgy is járhat ez a derék udvamoki ember, mint az a pesti betegápoló, aki időnként hazaugrott Dorogra, ugyanis volt ott egy családi háza, amelyet nem lakott senki. Egy ilyen alkalommal észrevette, hogy az ablakra kívülről rászögelt deszkákat valaki lefeszítette.

Bement a házba, és ott egy csöves fogadta, akit némi szóváltás és dulakodás után kivert a házból. A csöves kórházba került, a háztulajdonos börtönbe. Négy évre. Hát kérem tisztelettel, ez van. És ha valaki holmi körmönfont jogászi okoskodással bele akarkönti a fentiekbe, inkább ne tegye. Helyette nézze meg a hivatalos statisztikát a bűnözés alakulásáról. És ha az állampolgárt nem jogosítják fel arra, hogy értékeit, életét, családját minden lehető eszközzel megvédje — akkor itt nagyon nagy baj lesz.

Vegyék már észre azok is, akik ezért (állítólag) felelősök, hogy nem elég a minden tekintetben sokkal fejlettebb Nyugat-ról csak a kemény drogot, a szervezett bűnözést és a benzinárakat „importálni”.

Valami mást is a bűnüldözés (és a jogalkotás) terén, különben a Lágymányosi fegyveres-gyilkos rablótámadás naponta megismétlődhet. Amerikában évente kettőszáz rendőr hal meg „ólommérgezésben”. Ezt is el akarjuk érni?

S.Gy.