Békés Megyei Hírlap, 1992. június (47. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-04 / 131. szám
A bucsai templom Szerkesztő: Gila Károly Telefon: (66) 71-139 Totál-kút Szeghalom. — Új, éjjel-nappal üzemelő benzinkutat avattak a héten a vasútállomás környékén. A létesítmény jelentősen javítja a térség ellátottságát, hiszen eddig éjszaka vagy vasárnap délután 50 km-es körzeten belül nem lehetett tankolni. Támogatás a fiataloknak Körösújfalu. — A helyi ön- kormányzat az elmúlt héten tartott testületi ülésén rendeletet alkotott a lakáshitelek kamattörlesztésének önkormányzati támogatásáról, a helyi népszavazásról. Döntöttek arról is, hogy tíz fiatal házaspár vissza nem térítendő anyagi támogatást kaphat lakásvásárláshoz, illetve lakásépítéshez. Irány Lakitelek Vésztő. — Nem mindennapi feladat vár a helyi gyermekszínjátszókra. Június 5—6-án vesznek részt a gyermekszínjátszók országos vetélkedőjén, amelyet ezúttal Lakitelken rendeznek. Sok sikert! Kulturális ajánlat Szeghalom. — Sárréti múzeum: A palócföld népművészete kiállítás megnyitása június 5-én. Művelődési központ: évzáró zongoravizsga, június 6. Nemzetek közötti diák táncverseny, június 13. Úszótanfolyam 6— 14 éves korig, június 23-ától július 6-áig. Körösladány. — Művelődési Központ: Tiszai József rajztanár-festőművész kiállítása. Fe- rencsik István természetgyógyász előadása, június 12. Vésztő. — Művelődési központ: a bábcsoportos óvónők bábkiállítása. Ki mit tud. nyugdíjasoknak Vésztő. — Sikeresen szerepeltek a helybeli nyugdíjasklub tagjai megyei vetélkedőjükön, Nagyszénáson. A népdaléneklésben harmadik helyezést értek el. Gratulálunk és további jó egészséget kívánunk! Az oldal fotóit Fazekas Ferenc készítette SZEGHALOM ÉS KÖRNYÉKE A „lovagló sárkány” Ezúttal, nem egy rendhagyó mese veszi kezdetét, mert ami most következik, az bizony nem mese. Mindössze arra utaltam, hogy ha a Vésztő és Csolt-mo- nostor közötti kisvállalkozás cégtáblát akar csináltatni, ez volna a legpraktikusabb. A két tulajdonos, Szabó István és Jámbor Lajos által nyújtott szolgáltatások két lényeges eleme a ló és a sárkányrepülő. A vállalkozás részleteibe a „lovas”, Szabó István avat be bennünket: —Váltakozóként kezdő vagyok, ám a lovakkal már gyerekkorom óta szinte együtt élek. Az elmúlt évben indult a vállalkozásunk, melyhez jelentős világbanki hitelt is igénybe vettünk. Felépítettük a jelenlegi épületet, ahol tiz-egynéhány lónak, a fogatoknak és persze a sárkány- repülőnek van helye. Elképzelésünk szerint ez a térség idegenforgalmi vonatkozásban még nincs feltárva, sok a kihasználatlan lehetőség. Mi arra gondoltunk, hogy van igény ezen érintetlen vidék lóhátról vagy fogatról történő megismerésére is. Hosszabb távon elsősorban a külföldiekre számítunk, ahol nagy hagyománya van a lovas túrázásnak. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a hazai és főleg a környékbeli érdeklődőket ne várnánk sok szeretettel. Most is lehet lovagolni, kocsizni, sárkányrepülővel megnézni a környéket. A kisebb gyerekek kedvéért még egy pó- nink is van. Egyelőre a beindulás nehézségeivel küzdünk, nehéz betömi a piacra. A vidék „bevezetése” az idegenforgalomba komplex. módon könnyebb lehet, a régió nevezetességeinek, pl. Csolt-monos- tor, dévaványai túzokrezervátum bekapcsolását tervezzük programjainkba. Komoly gondot jelent a térségben megfelelő szálláshely biztosítása, ezért távlati terveinkben egy panzió kialakítása is szerepel. Meggyőződésünk, hogy a környék rejtett szépsége előbb-utóbb vonzóvá teszi ezt a vidéket. Mi erre alapoztuk a vállalkozásunkat, reméljük, az idő minket igazol majd. Pillanatnyi nehézségeinket átvészelve készülünk a szezonra, melynek egyik jelentős eseménye a Csolton megrendezendő Sárréti Piknik lesz augusztus 20—21-én. Ám addig is, a „lovagló sárkány” várja vendégeit. A bakon a gazda ül Reális helyzetkép - szomorú tények Mint arról már egy rövid hírben beszámoltunk, május közepén a Békéscsabai Tanítóképző Főiskola diákjai és a Megyei Művelődési Központ népművelőképzős hallgatói falukutató táborban vettek részt. Az érintett települések a megye északkeleti részén vannak, mégpedig, a következők: Biharugra, Geszt, Körösnagyharsány, Körösújfalu, Mezőgyán, Újszalonta és Zsadány. Mindenütt azonos kérdésekre keresték a választ, melyek közül mutatóban a legfontosabbak: milyen a lakosság összetétele, foglalkozása, jövedelme, hogyan élték meg a rendszerváltást, jelenleg mi foglalkoztatja őket, mik a gondjaik, lehetőségeik. Az anyag összegzésére még nem került sor, ám jó néhány tapasztalat az összegyűjtöttek- ből már most levonható. Az említett településeken a lakosság alapvetően a mezőgazdaságból él. A faluból eljáró dolgozók száma drasztikusan csökken, hiszen a környező városok nagyüzemei legelőször a bejáró munkásaikat küldik el. Ex a tendencia együtt jár azzal, hogy itt a munkanélküliség jóval magasabb, mint az országos átlag, de van olyan falu is, ahol a munkaképes lakosság nagyobb része munkanélküli. Mindezek következményeként egyrészt nő az elszegényedés, másrészt felerősödik a munkahelyek féltése. Az elszegényedés mértékét a fiatalok úgy fogalmazták meg, hogy az elképesztő. Külön hátránya ennek a vidéknek a földrajzi fekvés is. A rossz megközelítési lehetőség, az elzártság miatt a legtöbb helyen csökken a népesség, nő az elöregedés. Néhol egész utcák alakultak ki, ahol csak nyugdíjasok laknak. A helyiek jószágtartással, fóliázással próbálják kevéske pénzüket kiegészíteni, bár a felvásárlás bizonytalansága, illetve a megnövekedett szállítási költség ennek is gátat szab. Az emberek a politikai változásból a legtöbb helyen csak azt érzékelik, hogy rosszabbul élnek. Emiatt nő a közömbösség, a beletörődés. Egy vélemény, mely jellemző a hangulatra: „nekünk igazán sosem volt jó, most sem változott semmi”. Az emberek önerőből nem képesek változtatni saját sorsukon, néhol nem is igazán akarnak. Mindössze néhány sikeres vállalkozó van a térségben, de a bőségesen felszabaduló munkaerőt képtelenek felszívni. Többek között ez is oka annak, hogy a legtöbb helyen nem akarják mindenáron szétverni a téeszeket, sőt igyekeznek azokat valamilyen formában átmenteni. Sokan keveslik a kistelepülésekre eljutó információmennyiséget, elsősorban a térségi gazdasági híreket hiányolták. Sok helyen a kilátásta- lanság eredményeként megnőtt az alkoholizmus, csökkent a közbiztonság. Főleg a tulajdon elleni bűncselekmények száma nőtt. A térség földrajzi helyzetéből adódóan több település is bízik a határnyitásban, mely által megszűnne elzártságuk. A települések zömében az alapellátás is rosszul megoldott, az új vállalkozók pedig csak kocsmákat nyitnak, élelmiszerboltot nem. Mindezekkel a tényekkel szembesülhetnek a térség gazdasági és politikai vezetői, bár sok újat aligha mond nekik. Az mindenesetre hasznos dolog, hogy a diákok kívülállókénti, kötődések nélküli tényfeltárását ők is megismerhetik és remélhetőleg hasznosítják is. Végezetül a falukutatók magánvéleményét talán az a fiatal foglalta össze legtömörebben, aki arra a kérdésre, hogy ha végzés után erre a vidékre kerülne, mit tenne, csak annyit válaszolt, hogy: pánikszerűen elmenekülnék innen!! Egykor pártháznak indult, de lassan már a jóisten sem tudja, mi lesz belőle 1992. június 4., csütörtök Kell egy csapat! Igaza van Minarik Edének. Kell egy csapat. Még most is, amikor mindenféle családon kívüli kötődés már eleve gyanús. Akkor is, amikor az emberek energiájának nagyobbik részét leköti az, hogy családjának a megélhetését biztosítani tudja és ez a lecke egyre nehezebb lesz. Mégis kell. Hogy minek nevezik, lényegtelen. Lehet az ASZ-klub, Repülj páva kör vagy urambocsá akár egy párt is. Mert tartozni kell a családon kívül is valakikhez. Annyi privatizálás engedtessék meg, hogy elmondjam; nekem van ilyen csapatom. Evek óta együtt járunk kirándulni, nyaralni. Fogyunk, szaporodunk, de vagyunk. Évente egy hetet mindig együtt töltünk valahol az ország egyik szép részén. Nem csinálunk semmi falrengető dolgot, egyszerűen csak jól érezzük magunkat. Lassan már nemcsak a.gyerekek várják türelmetlenül az indulást, sok családnál ez lesz ,,a” nyaralás. Egyikünk sem dúskál a pénzben, de erre kell, hogy teljen. Mert ismét együtt lehetünk, közösen főzzük a vacsorát, közösen kirándulgatunk, fürdiink. A lényeg azon van, hogy közösen. Mert kel! egy csaPat! *1 Ismét bemutatkoztak az iskolák Szeghalmon már évekre visszanyúló hagyománya van annak, hogy a település két általános iskolája műsorral szórakoztatja az érdeklődőket. Fellépnek benne a legkisebbektől a nyolcadikosokig. Valamennyien nagy lelkesedéssel készültek a nagy eseményre, amikor a művelődési központ színpadán bemutathatják. amit olyan sokat gyakoroltak. Ebben az évben május hónapban került sor mindkét bemutatóra, melyek ismét igen nagy közönségsikert arattak. A 2. sz. általános iskola műsorának slágere az volt, amikor a gyerekek után a tanárok is színre léptek és zenekaruk — na és persze a Sakál-Vokál — fülbemászó dallamokat játszott a közönség örömére. Táncos lábú kislányok a 2-es iskolából „Magam is szorongok” Egy gyűlésen néhány ember a szünetben beszélget, s fennhangon vitatkozik arról, hogy ordasul a világ körülöttünk. S idős korukból ítélve — gondolom — feldereng szüleik történetéből, amikor az ,,átkos Horthy" -korszakban tologatták a stráfkocsin minden földi javaikat az utcára kidobottak! Valóbanfeléled a stráfkocsis korszak?! Sokaknak már ma is gond a különböző számlák rendezése. Aki pedig nyögve, de kifizeti a rezsijét, joggal és okkal méltatlankodik dőreségén, s átkozza magát törvénytisztelő állampolgársága miatt. Ha ő igen, más miért nem? Mi lesz, ha a számlákat rendező kispénzűek egyszer csak fellázadnak, s azt mondják: mostantól mi sem! Magam is szorongok furton-fúrt a befizetésektől, kifizetésektől, a váratlan (betegség) kiadásoktól, amelyek havonta fullasztanak. Egy vagyok az országszorongók közül, ki épp olyan bizonytalanságban élek, mint több millióan. A „kenyír” nekem is drágul (6 ezer 200 forintos nyugdíjhoz), a húsfélék nekem is egyre megfizethetetlenebbek. És még az sem vigasztal meg, hogy a nyugtató olcsóbb lett, hiszen azt sem adják ingyen, azért is fizetni kell. Ma még telik rá, de ki tudja, holnap legalább a nyugtatóra futja-e? És különben is, talán mégsem ez lenne a megoldás?! Meddig lehet srófolni az árakat, hogy ne fogyjon el a fizetni tudó tömeg? Mivel jár jobban a kormányzat, ha fizető állampolgárai vannak vagy ha magasan szabja meg mindennek az árát, s az intézkedések nyomában nem folyik be a pénz „a nagy kasszába..." Borbíró Lajos, Füzesgyarmat Vállaltuk a kihívást Ezúttal is benevezett Szegha- löm városa a Challange Day vetélkedőre. A „Kihívás Napján” a zuhogó eső ellenére sokan kezdték szabadtéri tornával a napot a Szabadság téren. Utána az iskolák saját sportprogramokat bonyolítottak le, de maradt erejük arra is, hogy a Harisnyagyár és a Tejtöváll dolgozóit is megtornáztassák. Délután került sor a játékos vetélkedőkre, amelyekbe már a szülőket is bevonták. Sok üzem és magán- vállalkozó támogatta a rendezvényt. Volt, aki pénzt adott, volt, aki tombolatárgyakat, üdítőt, tejet. Az összesítéskor derült ki, 17 ezer 522 fő vett részt a külörf- böző próbákon. Ezzel a város a saját kategóriájában 43 település közül a 18. lett. Mindent figyelembe véve, jó buli volt. Folytatás j övőre? !
