Békés Megyei Hírlap, 1992. június (47. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-30 / 153. szám
1992. június 30., kedd HAZAI TŰKOR Önkormányzati disznóól Ugyanúgy, ahogy az építkezésnél, a sertések tartásánál is közhasznú munkásokat foglalkoztat majd az önkormányzat fotó: lehoczky péter Olvasóink írják Jóga a mindennapi életben Nyári programok A Békés Megyei Jógaegyesület két tanfolyamot indított a megyei könyvtárban kezdő' és középhaladó csoport részére. A 12 foglalkozásból álló tanfolyamok befejeződtek. A kezdők részére még egy hónapig tartó közös gyakorlásra volt lehetőség. Nyáron a következőprogramok közül választhatnak a jó gázok, az egészséges életmódot megvalósítani szándékozók: 1. Kétegyházán július 27-étől augusztus 3-áig a Józsefvárosi Sport Club, jógaközpont szervezésében Parahamsa Swami MAHESHWARANANDA jógamester, a jóga a mindennapi életben rendszer megalkotója vezeti. 1990-ben már Swami tartott jógakurzust Kétegyházán. 2. Berekfürdőn, a volt úttörőtáborban július 31 -étől augusztus 9-éig jógaéletmód-tábort vezet Zoltai Miklós jógaoktató. A foglalkozások témája: Önismereti módszerek, a tudatállapotok hatásai a testi-lelki-szellemi működésekre a jóga tükrében. Részvételi szándékot előre a táborvezetőnél kell bejelenteni, 4032 Debrecen, Jerikó u. 14. V. 31. 3. Ibafán július 17—26-a között jógatábor. Vezeti Málnai Tibor jógaoktató, a Magyarországi Jógaközpont az Egészségért Alapítvány kuratóriumának elnöke. Van lehetőség a közös gyakorlásra, az egyéni testi, lelki, szellemi gazdagodásra, feltöltődésre. Éljünk vele! Dr. Flender György 55 év után A volt Békéscsabai Ag. Hitv. Ev. Rudolf Reálgimnázium 55 éve végzett növendékei érettségi találkozójukon szeretettel emlékeztek meg iskolájukról és egykori tanáraikról, akik odaadó nevelőmunkájukkal, példamutató egyéniségükkel, szigorukkal embert neveltek belőlünk. Szolár Miklós, Budapest. Háziorvos-választás Nem július 1-je a határidő Élő kövek Keresztény zenei fesztivál keretén belül vendégszerepeitek Orosházán az Eötvös téri Általános Iskola előtti téren az Immánuel Horam amerikai pantomim, Balogh Ferenc (ex- Bergendi), az Élő kövek nevű rockegyüttes, Balogh Mihály és a Rain zenekar. Azt hiszem, nem tévedek abban, hogy Orosházán a közelmúltban nem volt hasonló szabadtéri műsor. A keresztény fiatalok több modern és egyházi dalt adtak elő, a legnagyobb sikert azonban a pantomimjáték aratta. A közönség végig figyelte, s izgulta a jó és a rossz megjelenített küzdelmét, különösen tetszett a szereplők jelmeze és festett arcuk. A fiatalokból álló művészcsoport lenyűgözte a nézőket, s feledhetetlen élményt szerzett. A keresztények bemutatkoznak Békés megye több településén is. P.J. Égi áldás tanulságai A szegedi felhőszakadás okozta katasztrófák nyilvánvalóvá tették, hogy Magyarországon mennyire felkészületlen a polgári védelem. A rendezetlenséget mutatja az is, hogy Magyarország polgárvédelmi körzetfelosztása megtörtént ugyan, de ezek a körzetek egyáltalán nincsenek összhangban a polgári védelemmel egyébként szorosan együttműködő más szervek (tűzoltóság, rendőrség, mentőszolgálat, Démász) körzethatáraival. A Sarkad térségi településvezetők a közelmúltban erre a logikátlanságra hívták fel a köztársasági megbízotti hivatal és a Belügyminisztérium figyelmét. À 11, Sarkad térségi településvezető aláírásokkal hitelesítve kérte, hogy az eredeti tervektől eltérően a Belügyminisztérium helyezze Sarkadra a Polgári Védelmi Parancsnokságot. Ezt indokolja az a törekvés is, hogy a „11-ek” minden egyéb térségi feladatot ellátó szerv központját Sarkadra kívánják telepíteni. A fotónkon látható méhkeréki munkások disznóólát építenek a község volt pártházának udvarán. Hamar megtudtuk, hogy az ól az önkormányzat sertéseinek „lakhelye” lesz. Minderről dr. Rúzsa György polgármester a következőket mondta: — Az ötlet akkor született, amikor megállapítottuk, hogy milyen drága a csirkehús. Mi lenne — gondoltuk —, ha az óvoda ételmaradékán sertéseket nevelne önkormányzatunk, s a drága csirkehúst időnként a saját nevelésű malacaink húsával váltanánk ki. Még az is lehet, hogy az óvodai étkezés változatossabbá tétele mellett falusi igényeket is ki tudnánk elégíteni. Beszélgetésünk óta elkészültek az ólak, s mint megtudtuk, a napokban 12 „ifjú” sertés vásárlására készül az önkormányzat. —ria Minden alapot nélkülöznek azok a híresztelések, amelyek szerint július 1-je lenne a háziorvos-választás végső határideje — válaszolta az MTI érdeklődésére hétfőn Rába Ferenc, az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság főtanácsosa. A téves információk valószínűleg onnan erednek, hogy július elseje valóban egy fordulópont: ettől az időponttól ugyanis megszűnik a korábban állampolgári jogon járó, és életbe lép a biztosítási jogviszonyon alapuló egészségügyi ellátás. Ez pedig nem jelent mást, minthogy az egészségügyi szolgáltatások igénybevételéhez minden állampolgárnak szüksége van érvényes biztosítási kártyára, amivel igazolni tudja, hogy jogosult a társadalombiztosítás által finanszírozott ellátásra. Betegség vagy baleset esetén ugyanakkor természetesen azok is megkapják a megfelelő egészségügyi ellátást, akik nem rendelkeznek érvényes betegbiztosítási kártyával. Ilyen esetben a felgyógyulás után az ellátott személynek 15 nap áll a rendelkezésére, hogy érvényes kártyáját bemutassa kezelőorvosának. Éppen ezért a betegbiztosítási igazolványokat ugyan nem kötelező, de mindenképpen célszerű július 1-ig érvényesíttetni. Mariska néni és a posta Még azt mondják, az ész bajjal jár... Hát még a csomagfeladás! Mert mi történt legutóbb is? Családi látogatásra indultam Budapestre, s hogy ne kelljen cipekednem, úgy gondoltuk az Öregemmel, majd elviszi azt a sok fölösleges holmit a posta. Már amit bepakol itthon az ember, s a tetthelyen derül ki róla, hogy több mint a felére nincs is szüksége. Na, mindegy, elkészült a jó nagy csomag, kívül-belül istenesen átkötözve, hogy még egy földrengést is kibírt volna. A kisebb, amibe a kolbászok, meg ilyesmik voltak, szintén szilárdan állt, rajta a 2500 forintos értékkel. Ezt ugyan eló'ször nem akarták elfogadni, mondván 5000 az alsó érték. És a madzagok se tetszettek, de végül is fölvették és meg is érkezett mind a kettő. Igenám, de a nagy csomagon híre-hamva se volt a mi jó vastag és bőséges madzagunknak, hanem egy ugyancsak vékonykával volt kicserélve, egyszer keresztbe, egyszer hosszába. Nagy csuda, hogy el nem szakadt. Azt hittem nem jól látok, elment a szemem világa. Hogy jön ahhoz a posta, hogy az általunk alaposan bekötözött csomagról levegye az eredeti spárgát és annál egy sokkal hitványabbal és hitványabbul átkötözze? Azt már csak kíváncsiságból kérdem: miért nem jó a postának az erős madzaggal, alaposan bekötözött csomag? Annyira, hogy képes levenni, s olyat tenni a helyére, amivel csak az imádság tartja össze a csomagot. Az ellenkezőjének még volna értelme, de ennek? És még nincs vége a postakalandnak. Visszafelé már csak egy csomagom volt, a nagy. Erre, mint jövetben, most is a 8000forint értéket írtam. Am a budai kisposta csak 5000 forinttal vette föl, mert szerintük ennél nagyobb értéket nem vállalnak. Új szállítólevelet állíttattak ki a rokonnal, aki helyettem bajoskodott a feladással és fogalma se volt róla, hogy a szabályzat szerint 4000forintonként ugrik a tarifa. S ez valamit mégiscsak jelent. Én is csak azért tudom, mert az út előtt kiírtam a postán magamnak, nehogy tévedjek. Épp ezért érthetetlen számomra mind a csabai, mind a budai csomagfelvevők észjárása. Egyszer az a jó, ha a valódi érték dupláját követelem, máskor meg a ténylegeset sem hajlandók elismerni? Rejtély... rejtély... Vass Márta Walter Lord: A Titanic pusztulása 42. > a Rostron villámgyorsan ugrott ki az ágyból és azonnal elrendelte: forduljanak meg, és miután továbbították a parancsot, keresztkérdések alá fogta Cot- tamet: — Bizonyos benne, hogy valóban a Titanic az, és sürgős segítséget kér? — Igen, uram. — Feltétlenül bizonyos ebben? — Feltétlenül, uram. — Helyes. Közölje velük, megyünk, amilyen gyorsan csak tudunk. Rostron most a térképszobába sietett, és kijelölte a Car- pathia módosított útirányát. Számolgatott és jegyzetelt, közben kitekintett a kajütablakon és meglátta a helyettes fedélzetmestert, amint kis csapat matrózt vezet vödrökkel és seprűkkel, hogy felsúroltassa a fedélzetet. Rostron kiszólt embereinek, hogy a takarítás ezúttal elmarad, készítsék elő inkább a mentőcsónakokat. A fedélzetmester jobbkeze elképedt Rostron ekkor közölte vele: — Minden rendben, nálunk semmi baj. Egy másik hajó van veszélyben. — Pár perc múlva a kapitány berajzolta a módosított útvonalat: „észak, 52° nyugat”. A Carpathia ötvennyolc mér- földnyire volt a katasztrófa színhelyétől, „szárazföldi” mértékkel mérve csaknem 93 kilométerre. Ha tizennégy csomó sebességgel számol, csak négy óra múlva ér oda. Túlságosan hosszú idő. Rostron hívatta Johnson főgépészt, és közölte vele, hogy most aztán tegyenek rá a tűzre, mindent bele. Rendelje be a szolgálaton kívülieket. Állítsa le a kabinok fűtését és a meleg vizet, minden gőzt a gépekbe! Rostron ezután Dean első tisztet hívatta. A hajón minden rutinmunkát azonnal abba kell hagyni. Az első feladat: megszervezni a mentési munkálatokat. Elsősorban a mentőcsónakokat készenlétbe helyezni, a leeresztést megszervezni. Lámpasort szerelni a hajó mindkét oldalára. Minden átjárót szabaddá tenni, a folyosókra deszkalapokat szögezni. kötelet húzni kapaszkodónak, hordágyat előkészíteni a betegeknek és a sérülteknek, ponyvát és zsákokat elő, hogy a gyerekeket és a gyengéket bármelyik fedélzeti sétányra fölhúzhassák. Mentőlétrákat és hágcsókat a fedélzeti sétányokhoz, a rakományhálókat is készenlétbe: azon is beemelhetik a hajótörötteket. Az elülső árbocrudakat készenlétbe helyezni, hogy a postazsákokat és a poggyászt át tudják rakni. Olajat előkészíteni, hogy a hajó mindkét oldaláról a háborgó habokra lehessen önteni, a vécélefolyókon keresztül. Aztán a hajóorvost hívatta. Figyelmeztette dr. McGhee-t, készítse elő minden erősítő és élénkítő orvosságát, állítson fel elsősegélyhelyeket az ebédlőtermekben, állítsa szolgálatba a magyar orvost a harmadosztályon, az olasz orvos legyen a másodosztály felelőse, McGhee az első osztályé. Ezek után a számvevőtisztre került sor: Brown gondoskodjon róla, hogy a helyettes számvevőtiszttel együtt álljanak készenlétben a feljáróknál: fogadják a Titanic utasait, vegyék listába a nevüket, majd vezessék őket az ebédlőszalonokba (aszerint, hogy melyik osztályon utaztak), orvosi vizsgálat céljából. Végül maradt még egy sereg tennivalója Harry Hughes főstewardnak is; parancsolja össze minden emberét, a legénységnek főzzenek jó erős kávét, a túlélők számára álljon készen meleg leves, kávé, tea. A dohányzót, a társalgót és a könyvtárat alakítsák át hálótermekké a hajótöröttek részére, a Carpathia fedélközi utasait pedig szorítsák össze szőkébb helyre, hogy a Titanic fedélközi utasait el lehessen szállásolni. Amint kiosztotta parancsait, Rostron mindenkit nyugalomra intett. Elég munka vár rájuk, a Carpathia utasai ne lábatlankodjanak a legénység körül. Minél tovább alusznak, annál jobb. Óvintézkedésként minden folyosóra egy stewar- dot állíttatott. Az volt a feladatuk, hogy megnyugtassák a folyosón kószáló utasokat: a Carpathián semmi baj sincs, ha ezt közölték, udvariasan meg kellett kérni őket, szíveskedjenek visszafáradni a kabinjukba. A kapitány ekkor a hajó őrtisztjét és néhány stewardot azzal bízott meg, hogy tartsák kordában a fedélközieket, végül is nem lehet tudni, nem bőszíti-e föl őket az összetele- pítés. A hajó élettől lüktetett. Lent a gépházban mindenki lelkesen lápátolta a szenet a tűzre. A pihenő legénység kérés nélkül elhagyta hálóhelyét, hogy segítsen, amiben tud. Legtöbben föl sem öltözködtek rendesen. A vén hajó egyre nagyobb sebességgel hasította a vizet: 14—14„5—15—16,5—17 csomóval; senki sem hitte volna, hogy a Carpathia ilyen teljesítményre képes. A személyzeti szálláson egy kéz cibálni kezdte Robert H. Vaughan steward takaróját. Valaki szólt neki, hogy gyorsan keljen fel és öltözzön. Koromsötét volt körülötte, de Vaughan hallotta, hogy szobatársai már öltözködnek. Megkérdezte, hogy mi történt, mire az illető azt felelte, hogy a Carpathia jéghegynek ütközött. Vaughan a kajütablakhoz támolygott és kinézett. A hajó nagy sebességgel haladt előre, és kétoldalt fehér tajtékos hullámokat vetett. Nyilvánvalóan látszott, hogy hajójuknak semmi baja. A steward és társai értetlenül kapkodták magukra a ruhadarabokat, ami elég nehezen ment, mert valaki összetörte az egyetlen villanyégőt, ezért sötétben kellett öltözniük. (Folytatjuk) Pár perc múlva a kapitány berajzolta a módosított útvonalat: „észak, 52° nyugat”. A Carpathia ötvennyolc mér- földnyire volt a katasztrófa színhelyétől, „szárazföldi” mértékkel mérve csaknem 93 kilométerre. Ha tizennégy csomó sebességgel számol, csak négy óra múlva ér oda. Túlságosan hosszú idő.
