Békés Megyei Hírlap, 1992. június (47. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-29 / 152. szám

feRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP

KITEKINTŐ

1992. június 29., hétfő

S. 0. S. — gyermekekkel a szafariparkban

Gänserndorf hálás a magyaroknak

Indulás Bfftonyáról

Nos, ki lesz a következő?!

Judit Meisel, a gänsemdorfi Szafari- és Kalandpark budapesti sajtó- és reklámfőnöke telefonon kereste Vájná Gá- bornét, az S. O. S. Gyermekfalvak Magyarországi Egyesületének ügyvezető titkárát. Elmondta, hogy a park az idén ünnepli 20. születésnapját, s ebből az alkalomból szívesen vendégül látnák a battonyai és a kecskeméti gyermekfalvak lakóit.

— A meghívásnak természetesen nagyon örültem — mondja Vájná Gábomé. — Mivel Battonyáról gyermekekkel egy nap alatt nem járható meg a Bécs melletti Gänserndorf, vállaltam, hogy gondoskodom a gyermekek kecskeméti elszállásolásáról. Judit asszony felajánlott két különbuszt a részünkre, június

11-én ezekkel utaztunk Kecskemétről Gänsemdorfba és vissza.

— Örülnénk, ha a kiránduláson a megyei sajtó is képviseltetné magát — teszi hozzá Módi István, a battonyai falu vezetője. — Judit Meisel kijártakor kérte, hogy továbbítsuk szíves meghívását a Békés Megyei Hírlapnak.

Lehet-e ekkora csábításnak ellenállni? Természetesen: nem! így június 10-én délután együtt utaztam el a battonyai gyermekekkel Kecskemétre.

Alig tett meg néhány kilométert az autóbusz, máris érzékelhettem a sajátos „S. O.

S.-légkört”.

— Légyszívestessékmon- danihányóravan? — kántálja így egy szuszra égy pöttömnyi fiúcska.

— Négy — mondom neki, s megsimogatom a fejét. Éppen kérdezni akarom, hogy hívják, hány éves, itt vannak-e a testvérei.

— Bácsi? Hány óra van? — érinti meg a vállamat a mögöttem ülő kislány. Kecskemétig 20-25-ször elhangzik a kérdés. Megértem: kis útitársaim ismerkedni, beszélgetni akarnak. Többségük kezén ott van a karóra, s — meggyőződtem róla — értenek is hozzá.

Mellettem ül Mádi István falu vezető. Tőle ezt kérdezte az egyik csöppség:

— A Pista bácsi apukája is faluvezető volt? — a nagyobbak jót derülnek ezen, a kérdező fiúcska hitetlenkedve fogadja a választ:

— Nem, kisfiam, az én apukám nem faluvezető volt.

— Pedig azt hittem —

30 km ven Wien

A park emblémája

mondja bánatosan, majd váratlanul rám emeli tekintetét. — Ugye, a bácsi velünk alszik? A bácsi ugyanis az én legjobb barátom — teszi hozzá magyarázólag.

Lehet saját gyermeke is

A kecskeméti gyermekfaluban úgy fogadják a battonyaia- kat, ahogyan a családtagokat szokás. Három-négy gyermek kerül egy helyre, lerakják útipoggyászaikat, s máris rohannak focizni, kerékpározni, a lányok fagyizni. Közben minden S. O. S.-anya elkészíti a 10-12 főre szaporodott családnak a vacsorát, a nagyobb gyermekek a fekhelyekkel foglalatoskodnak.

Hrabacsik Mihály faluvezető és helyettese. Lovas Tibor készségesen végigkalauzolnak a kis gyermekbirodalmon. Megtekintjük a lakásokat, a reprezentatív közösségi házat, a falu saját óvodáját, a kerámiaműhelyt, a sportlétesítményeket. Beszélgetésünk során óhatatlanul összehasonlítjuk a két gyermekfalu lehetőségeit. A kecskeméti köré lassan már kiépül egy új lakótelep, így fog igazán beilleni a környezetbe. A megyeszékhely kulturális programok, beiskolázási és munkalehetőségek sokaságát kínálja. Az egészségügyi ellátás szinte minden igényt kielégít. Ezzel szemben Batto- nyán...

Kérésemre Parragné Fere nczy Klára (beosztása: pedagógiai munkatárs) összefoglalja a kecskeméti S. O. S.- falu történetét.

— A falut 1990. szeptember 15-én avattuk fel. Az alapítója unokabátyám, Jozef von Fe- renczy. Őseink hosszú évszázadokon keresztül éltek ebben

a városban, maga Ferenczy úr is itt született. A gyermekeink száma jelenleg 55, közülük a legkisebbek alig kétévesek, a legnagyobbak (egy fiú és egy kislány: Horváth Lacika és Szűcs Ibolya) most ballagtak, nyolcadikosok voltak. Lacika szakmunkásképzőben tanul tovább, Ibolya középiskolában. Saját óvodánk van, egy üresen álló S. O. S.-házban rendeztük be. Az általános iskolásaink a Vásárhelyibe járnak, ez öf percre van a falutól. Nagyon örülünk annak, hogy a nemzetközi szervezet 20 millió Ft-ot ajándékozott ennek az iskolának. A pénzből egy új épületszárny épült, szeptemberben fogják átadni.

. — Milyen lényeges különbség van a kecskeméti és a battonyai falu között?

— Hozzánk olyan anyák is jelentkezhettek, akik elváltak a férjüktől, és maguk nevelik saját kiskorú gyermeküket. Öt ilyen pályázó akadt, közülük már kettőnek középiskolás lányai vannak, kettőnek általánosba, egynek pedig óvodába jár a gyermeke — fejezte be tájékoztatóját Parragné Ferenczy Klára.

✓

Göncz Arpádné várt bennünket

Gänsemdorfban a hangosbemondón magyarul köszöntötték az S. O. S.-gyermekeket, majd elhagzott a következő felhívás: „Kérjük a battonyai és a kecskeméti gyermekeket, hogy anyukájukkal és vezetőikkel szíveskedjenek a kalandpark bejárata előtt gyülekezni.” Itt került sor ugyanis a „fogadásra”. Köztársasági elnökünk felesége, Göncz Arpádné mind a 70 gyermeket ajándékkal várta. Miközben ki-ki boldogan nézegette a csomagját, sikerült néhány szót váltanom a kirándulás védnökével.

— Éppen most ígértem meg, hogy mindenképpen elmegyek Battonyára — mondotta Göncz Arpádné. — Ezt már régóta tervezem, sajnos idáig csak arra futotta az időmből, hogy a konkrét meghívásoknak eleget tegyek. Gondolom, most már meginvitálnak Battonyára is, s ha így történik, nincs mese: megyek. Ide is szívesen jöttem, nagyon hálás vagyok Meisel Juditnak a meghívásért. Nem tudom, hogy az

ötlet kié volt, de a gyermekek útját és az én utamat is Judit szervezte meg. A program? Úgy tudom, hogy először megebédelünk a gyermekekkel, utána autóbusszal körbe- megyünk a parkon az állatok között, végül pedig megnézzük az állatok showműso- rát. Sajnos nagyon kevés időt tölthetünk együtt, hiszen a gyermekekre még hosszú út vár Kecskemétig, sőt Batto- nyáig.

Göncz Arpádné után Vájná Gábomé ügyvezető titkárhoz fordultam:

— A battonyai gyermekek nagyon régi vágya volt, hogy egyszer eljussanak ide — mondotta. — A távolság és a tetemes költségek miatt idáig erre nem kerülhetett sor. Ez a mai kirándulás számunkra teljesen ingyenes, s ezért nagyon hálásak vagyunk Wiesinger úrnak, a park igazgatójának és Judit Meiselnek. Külön öröm számunkra, hogy Göncz Arpádné vállalta a kirándulás védnökségét. Gyermekeink saját készítésű ajándékokkal is megköszönték a kedvességét.

Egy kis

parktörténelem

A parkot Edwin W. Wiesinger alapította 1972. június 8-án. Előtte Németországban volt egy delfinshowja, azzal Spanyolországban vendégszerepeit, ott látott egy szafariparkot. Annyira elbűvölte a dolog, hogy elhatározta: ha egyszer pénze lesz, ő is alapít egy hasonlót. Kezdetben kölcsö- nállatokkal dolgozott, de előtte kiválasztotta a legalkalmasabb területet. Ezt itt Alsó- Ausztriában, Gänsemdorfban találta meg. Itt a legtöbb a napfényes napok száma, és itt a legkevesebb az esősöké. Jók a közúti és a vasúti közlekedés feltételei, Bécsből például félóránként érkezik ide gyorsvonat. És még valami: a városhoz egyaránt közel van a magyar és a szlovák határ is.

— A park 680 ezer négyzet- méteren terül el — tudom meg Judit Meiseltől. — A nyitva tartás hét hónapjában összesen 120 dolgozót foglalkoztatunk. Az állatgondozók 25-en vannak, az ő munkájuk természetesen folyamatos. Az állatok úgy vannak összeválogatva, hogy az öt kontinens mindegyikéről megtalálhatók itt a legfontosabb fajok. Kedvenc

állataim? Nagyon szeretem a kis oroszlánokat. Van egy velük kapcsolatos szolgáltatásunk: amíg veszélytelenek a gyermekek kezébe adjuk őket, így készítünk róluk fénykép- felvételeket. Mielőtt még veszélyessé válnának, kitelepítjük őket a vadonba. Ott először egy szoktatóketrecbe kerülnek, erre azért van szükség, mert a nagyok bántalmaznák, esetleg meg is ölnék a kis jövevényeket.

— Ennek a kirándulásnak a gondolata öntől származik. Honnan az ötlet?

— Már egy éve gondolkozom azon, hogy hogyan tudnám megköszönni a magyar közönségnek, hogy ekkora figyelemre méltat bennünket. Magyarországról már több százezer látogatót fogadtunk, s ebben a szezonban is egyre többen jönnek önöktől. Nos, kik képviseljék Magyarországot a park 20. születésnapján? Kik, ha nem a S. O. S.-falvak lakói!? Személyesen elutaztam Kecskemétre és Battonyára. Göncz Árpádnétól azt kértem, vegye védőszárnyai alá a gyermekeket, töltsön velünk egy napot Gänsemdorfban. Hallatlan nagy szeretettel tett eleget a kérésemnek, még az elnöki rezidenciába is meghívott. Három órán keresztül lehettem a Göncz házaspár vendége. Nagyon kedvesek voltak, minden érdekelte őket, még az olyan apró részletek is, hogy mivel fogunk utazni, mit ebédelnek, hol alszanak a

Az írott és az elektronikus sajtó is nagy figyelmet szentelt a kirándulásnak. Vájná Gáborné nyilatkozik

gyermekek. Úgyhogy elmondhatom: a 20. születésnap kapcsán én is feledhetetlen élményben részesültem, ráadásul a Jóisten is kegyes volt hozzánk: tegnap még Medárd- tól rettegtünk, s lám, ma gyönyörűen kisütött a nap.

Ebben a gyönyörű, napsütéses időben töltöttek el néhány órát a battonyai és a kecskeméti gyermekfalvak lakói a Szafari- és Kalandparkban. S hogy mi mindent láttak, milyen szépséges és borzongató élményekben volt részük, ezt csak azért nem részletezzük, mert őszintén reméljük: egyre több Békés megyei gyermek fog eljutni Gänserndorfba.

Kép, szöveg: Ménesi György

A delfinekre várva. Göncz Arpádné a battonyai és a kecskeméti gyermekek között

Nekimenjek, ne menjek? A gondozók ilyen bogárhátú Volkswagenekkel közlekednek az állatok között