Békés Megyei Hírlap, 1992. június (47. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-20-21 / 145. szám
PÉ MEGYEI HlRUp1A HÉT TÉMÁJA 1992. június 20-21., szombat-vasárnap Egy svédes magyar a múltról és jelenről yy Tudom menedzselni magam yy Időnként le kell számolnunk egy-egy illúziónkkal. Úgy látszik, a „svéd csodára” éppen most kerül sor. Aki hitelesen szólhatott erről, 36 éve Svédország lakója. Békéscsabáról indult, itt járt középiskolába: történetesen a Csipkerózsika-álmából ébredni készülőevangélikus gimnáziumba. E kérdésben amúgy esze ágában sincs állást foglalni: szabad emberként éli életét, tiszteletben tartja tehát mindenki lelkiismereti szabadságát Ám arra mindenképpen figyelnünk kell, amit élete történetének ismertetése kapcsán elmond: okos ember más kárán tanul. Persze Bányai László a szerencsére „keni” életének sikereit No hiszen, jó helyen beszélt erről: az Apport Kft vállalkozói klubjában. Igaza lehet, ha elfogadjuk, hogy mindenki a maga szerencséjének kovácsa... — 1956-ban mentem ki. Tolmács lettem a csendőrségen Ausztriában — mondja. — A barátaimnak — akikkel együtt hagytam el az országot — voltak kapcsolataik Svédországban. Azt mondtam, jobb, ha mi hárman együtt maradunk: az embernek a hátát a falnak kell vetnie. Viszonylag keveset tudtam Svédországról, véletlennek tekinthető, hogy oda kerültem. Az ember életét apró nüanszok határozzák meg. Egy perc alatt dőlt el. Mindenki azt mondta, hogy Amerikába kell menni. „Tízezer ember várakozik itt évek óta, hogy oda kerüljön, magának még két napot kellene” — mondta az őrnagy. —Mivelfoglalkozik ma? — Egy üzemmérnököket képző főiskolán tanítottam. Hét évet éltem Stockholmban, amikor meghívtak oda. Nem volt egyszerű: nem anyanyelvemen megszólalni a katedrán. Munka mellett tanulókat oktattam, 1964-től 26 éven át. Ez a város Öms- köldsvik — 600 kilométerre északra található Stockholmtól, a keleti parton. Az öm: sas, a sköld: pajzs, a vik: öböl. A város a nevét egy Ömschöld nevű főispánról kapta, aki az 1800-as években ott élt. —Mivel foglalkozott stockholmi évei alatt? —Tervezőirodákban dolgoztam. Például egy tengeralattjárókat gyártó üzem főépítésze voltam. Máig sem értem, miért bíztak meg bennem. Tervező voltam, eleinte rabszolgamunkát végeztem, rajzoltam. Nagyon kellemes társaságba kerültem, ahol a kezdeti nehézségek után nagyon jól beilleszkedtem. 1956 előtt Budapesten a Mezőtervben és az Uvatervben nagy rutinra tettem szert. Utóbbi helyen ipari kötélpályákat terveztem. Pofátlankodtak velem —Milyen nyelven beszélt akkoriban, amikor kiment? — 1951 körül elhatároztam: nem élek itt többet. Azt a szellemi terrort, ami itt volt, a fiatalabbak talán már meg sem értik. Gyalázat volt. Úgy határoztam: addig várok, amíg az életem kockáztatása nélkül utazhatok. Erre 1956-ban került sor. Addig hetente angolórákra jártam. Szisztematikusan készültem fel. Németül is elég jól tudtam, ezért vett igénybe az osztrák csendőrség. Aztán ráadásul német feleségem lett. Svédországban a British Centerben továbbfejlesztettem az angol nyelvtudásomat. A svéd irodában eleinte angolul beszéltünk, de két-három hónap múlva — ha nem is nívósán — folyékonyan beszéltem svédül. Hét év után már a katedrára is felállhattam. Öt percig „meg tudom csalni” a svédeket, aztán rájönnek a beszédemből, hogy nem ott születtem. Van egy rákkutató barátom, Klán György professzor, aki nagyon híres ember Svédországban. Ó 1947-ben ment oda, s fantasztikus nyelvtehetség. Az ő svédje a legjobb, amit valaha hallottam. A környezetében mégis megjegyzik időnként: most nem úgy mondta, ahogy kell. —A magyar diplomáját elfogadták? — A főiskolán három évig nem találtak a szakmában elismert tanárt. Lefordíttattam a műegyetemi diplomámat és a leckekönyvemet, s ezeket elfogadták. Előtte a tervezőirodában senki sem kérte. Már kiutazásom élőn Svédországba került egy barátom és műegyetemi társam. Bajor Koméi. O volt az első gyorskorcsolyázó világbajnok. 1948-ban, győzelme után két hónappal Oslóban telepedett le. Ott lejezte be az egyetemet is. Ót hívtam fel a svédországi menekülttáborból. Két hét múlva telefonált, 1956 karácsonya után. Szerzett egy nagyon jól fizető munkát. Azt mondta: hat éve dolgozom Svédországban, jól ismernek, az iroda vezetőjével beszéltem, hogy van itt egy magyar építész, aki állást keres. Kérdezték Bányai László: „Nagyon nagy szerencsére már tényleg nincs szükségem” fot5: lehoczky péter Kezdték elbukni a választásokat: először 1976- ban, majd három év múlva. Az akkori polgári kormány sajnos impotensnek bizonyult, s nem volt rátermett miniszter a kormányban. Negyven évig ellenzékben voltak. Aki valamilyen karriert akart csinálni Svédországban, az a szociáldemokraták mellé csapódott. Az ellenzéknek egyszerűen nem voltak emberei. Amikor hirtelen megkapták a kormányzás felelősségét, akkor hipp-hoppra nem találtak megfelelő embereket. Még egyszer megnyerték a választást, de a végén még én is azt mondtam: jobb, ha eltűnnek. tőle, mit tudok, mire azt válaszolta: együtt jártunk egyetemre, annyit kell tudnia mint nekem. A főnök azt válaszolta: jó, holnapután kezdhet. —Mikor jött haza először? — Amikor 1964-ben megkaptam a svéd állampolgárságot. Anyámat még 1961-ben kiengedték. Első hazajövetelemkor behívattak a rendőrségre. Lehazaárulóztak, pofátlankodtak velem. Aztán két-három évenként hazajöttem. Anyám 1979- ig, haláláig minden évben kiutazott íiozzám. Azokban az években nem jöttem, amikor a nyári vakáció idején Londonban dolgoztam a város építészeti hivatalában, illetve magáncégeknél. A tanári tevékenységem mellett vállaltam más munkát is: adtam-vettem ingatlanokat, felújítottam a régi házakat. Pénzt kerestem vele, s a szakmában is gyakorlatot szereztem. 1989-ben nyugdíjaztattam magam. Az adókulcs: 30 százalék — Milyen gazdasági érdekeltségekkel van jelen Magyarországon? — Elsősorban egy Békés megyeivel. Svéd barátaim egy meglévő sertéstelepet akarnak megszerezni. Tárgyaltunk a Gyulai Húskombináttal is. Aztán van nálunk egy mini golfpályát gyártó cég. Ez most versenysport lesz, már Európa- bajnokságot is rendeznek. A gyártó személy a barátom, aki Athénban, Moszkvában épít egy-egy 30x50 méteres pályát. Elhívtam Budapestre is: a Városligetben épül majd fel a magyarországi referenciapálya. —Mibe kerül? — A pálya az épülettel együtt úgy 3 millió forint. —Az Ön nyugdíja Svédországban hogyan aránylik egykori béréhez? — Bizonyos évek átlagos bérösszegének 65 százalékát adják. —Ez tisztességes megélhetést biztosít? — Hát azelőtt nagyon tisztességes pénz volt, most egyre tisztességtelenebb. Az infláció most ugyan kicsi, de korábban magas volt. Az árak nagyon felmentek az utóbbi 5-6 évben, s ez aláásta az egész nyugdíjrendszert. Vannak, akik nem is tudnak megélni belőle. Ha elmondanám, mennyi nyugdíjat kapok, s átszámolnánk forintba, akkor elájulnának. De az ottani költségekkel számolva... Egy háromszobás lakás havi díja 5000 korona, azaz 65 ezer forint. —Mennyi a svédek átlagbére? — 12 ezer korona. Ebből 30 százalék adót kell fizetni. A lakosság jelentős része lakássegélyt kap. — A 30 százalékos adójáért itt még így is irigység tárgya lesz. —Tíz éve 70—80 százalékos volt az adóm. Svédországban progresszív adórendszer volt. Az is előfordult, hogy valaki 110 százalékot fizetett. Párttagok előnyben —Hogyan lehetséges? — A jövedelem és a vagyon összesítéséből jött ki. Előfordult, hogy valaki több adót fizetett, mint amennyi jövedelme volt. Az infláció miatt felmentek a bérek, s vele nőtt a progresszivitás is. így viszonylag nem nagy jövedelmű emberek adókulcsa is elérte a 70—80 százalékot. Ezt három éve megváltoztatták. Most a 160 ezer korona adóalapig 30 százalék az adó. Ami az után van: 50 százalékos. Sőt. 60 százalékot meghaladó adóelvonás nincs is. A magas adónak óriási feketemunka-háttere lett. Ez a helyzet gazdasági pangáshoz vezetett, csökkent az ország fejlődésének üteme, mert a nép egyszerűen nem volt hajlandó dolgozni. Erre hosszú idő után rájöttek a szociáldemokraták, persze rájöhettek volna húsz évvel korábban is. —Közben meg is buktak. — A szociáldemokrácia a világ legerősebb pártja. Akár esik, akár fúj, ők 40 százalékot kapnak. Ezúttal pechük volt. mert a gazdasági krízis visszaütött rájuk. Most csak 38 százalékot kaptak, el is bukták a választást. így három évig polgári kormány dolgozik majd. Az egykori szociáldemokrata kormány — véleményem szerint — nem volt kompetens. Egy kicsit hasonlított a magyar kommunista rendszerhez: a megbízhatóság fontosabb volt, mint a hozzáértés. Svédországban 20—25 évig éltük ezt a világot. Állandóan párhuzamot vontam a kettő között, de nem hitt nekem senki. Mégis nagy volt a hasonlatosság, hiszen — ha nem is nagymértékben — állam- korrupciót csináltam. Például az én városomban ha valaki nem volt párttag, sosem lett városi építész. Ezt itt Magyarországon sem hitték el nekem. Azt mondták: Svédország a szocialista társadalom mintája. Még portás sem lehet valaki a városházán, ha nincs benne a pártban. Városunk 25 éve szocialista vezetés alatt él. Megcsinálták a maguk rendszerét. Tudjuk, ez itthon is így volt. Ha a magyar kommunista pártnak annak idején lettek volna elhivatott vezetői, s nem egy halom félkegyelmű uralkodik, valamint nem csináltak volna terrort, akkor megnyerhették volna az embereket. A svéd szociáldemokrácia ugyanazt csinálta, csak emberi módon. Ok is elkövették az itteni hibákat: államosítani akartak mindent. De kiderült, hogy az állam az állam: nem foglalkozhat vállalkozással. Nekik sem sikerült, pedig ideális helyzetben voltak. Egy impotens kormány —Milyen következményekkel járt ez a tévedés? — Kezdték elbukni a választásokat: először 1976-ban, majd három év múlva. Az akkori polgári kormány sajnos impotensnek bizonyult, s nem volt rátermett miniszter a kormányban. Negyven évig ellenzékben voltak. Aki valamilyen karriert akart csinálni Svédországban, az a szociáldemokraták mellé csapódott. Az ellenzéknek egyszerűen nem voltak emberei. Amikor hirtelen megkapták a kormányzás felelősségét, akkor hipp-hoppra nem találtak megfelelő embereket. Még egyszer megnyerték a választást, de a végén még én is azt mondtam: jobb, ha eltűnnek. —Nem a mai Magyarországról beszél ugye? — Nagy a párhuzam. A szociáldemokraták 1991 -ben ismét veszítettek, s a mostani polgári kormány már kompetensnek tekinthető. A miniszterelnökünk úgy fest, mint egy gimnazista, de nagyon okos. Ha a gazdaság, a nemzetközi helyzet nem állít nekik buktatókat, akkor rendbehozzák a dolgokat. —Egyedül él Ön? — Tizenvalahány éve elváltam. Most élettársammal és két lányával tartozunk össze. Alapjában véve elégedett vagyok az életemmel. Azt szoktam mondani : nem elég, ha az ember okos és szép, szerencséjének is lennie kell. Nekem szerencsém is volt. —Hány „szerencse" kellett az Ön életéhez? — Nem tudom. Szerencsém volt azzal, hogy Svédországot választottam. Ma talán Svájcba mennék. Európai vagyok. Amerikában járva rájöttem: nem tudnék ott élni. Három országban érzem otthon magam: Svédországban, Németországban és Magyarországon. —Csak svéd állampolgár? — A magyart sem veszítettem el soha. Szerencsém volt ezzel is. Ma, hogy úgy mondjam, „potenciális” magyar állampolgár vagyok. — így a beszélgetés végén hadd kívánjak további sok szerencsét. — Nagyon sok nem kell már, csak valami pech ne jöjjön közbe. Most már tudom menedzselni magam. Nagyon nagy szerencsére már tényleg nincs szükségem. Kiss A. János
