Békés Megyei Hírlap, 1992. június (47. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-17 / 142. szám
àBÉKÉS HEGYEI HÍRLAPnrvA T 1992. június 17., szerda é U1 Vf±l —--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------© Feltehetően többen is gyanakodva néznének arra a férfira, aki eképpen állítana be holnap a munkahelyére. Ezzel szemben alig néhány évtizeddel ezelőtt a lehető legtermészetesebb volt eme „bugy- gyos bermudával” kombinált gazdagon díszített felsőrész / A képen egy XIV-XV. századbeli női viseletét láthatnak. E korban jelentek meg az első törekvések az emberi alkat formáinak megváltoztatására, különböző bélelő, tömőanyagok felhasználásával a szoknyáknál, nadrágoknál és az ujjaknál Tetőtől talpig A ruhaipariban A volt békéscsabai textilipari szakközépiskolában (ma ruhaipari szakközépiskola és szakmunkásképző!) nem régen tanévzáró divatbemutatót tartottak. Egész oldalas összeállításunk ezúttal róluk szól. A divatbemutatón nemcsak az idei divatslágerek jelentek meg, felvonultak a különböző történelmi korok letűnt, ám emlékezetes darabjai is. A korabeli viseletekről a diáklányok a divattörténeti foglalkozásokon tanulhattak, s most a békéscsabai Jókai Színház jelmezeinek segítségével — mintegy tanulmányaik összefoglalásaként — bemutathatták azokat az iskolában összegyűlt közönségnek. A tanulók saját tervezésű és készítésű idei divatslágereit pedig zsűri értékelte, amelynek elnökéül Madame Daniel Jacquon francia divattervezőt kérték fel. A divatbemutatón felszólalt az iskola szomszédságában lévő Garzon Szálló vezetője, Vozár Márton is, aki elmondta, hogy még az idén (közösen az iskolával) egy nemzetközi divatbemutató megrendezését tervezik, amelyhez az iskola francia és osztrák kapcsolatait is szeretnék megnyerni. Ugyancsak a Garzon és a ruhaipari közös szervezése lenne egy városi diáklány-szépségverseny, amelyet később megyéi szintűvé kívánnak fejleszteni. MA-RIA FOTÓ: LEHOCZK Y PÉTER A női viselet legjelentősebb változását a XIX. században tapasztalhatjuk. Nem csak formai kialakítások, hanem az anyagok karaktere, színösszeállítása, előállítási módja is jelentősen megváltozik. A biedermeier a kispolgári egyszerűséget jelképezi A krinolin divatot (vékony acélabroncsokkal kifeszített szoknya) a XIX. század 80-as éveiben felváltja a turnűr. A szoknyát hátul a derékvonalnál kitömték, amit csipkével, szalagdíszítésekkel tettek hangsúlyosabbá. A szoknya eleje egyenes vonalú, szűk hatású maradt Mi a sláger ma F ranciországban? „Úgy látom sok a csinos, fiatal lány önöknél, akik legalább olyan intenzíven követik a divatot, mint a francia fiatalok” divattervezésben van- e valami logika vagy inkább a spontán jött ötletek jellemzik... — Franciaországban működik egy divatkoordináló bizottság, amely különböző felmérések alapján meghatározza az elkövetkezendő időszakok divatvonalait. A ruhagyártó cégek természetesen figyelembe veszik a koordináló bizottság véleményét. A mi cégünk felsőruházatot és kabátokat gyárt. A tervezésnél természetesen mi is szem előtt tartjuk, mit mond a bizottság. — Azt például, hogy milyen lesz a téli divat, lehet-e már tudni? — Igen. A színek kevésbé lesznek harsányak, mint most. Ä ruhák hossza sem lesz ilyen sokrétű, mint ezen a nyáron. Vagy a nagyon rövid, vagy a nagyon hosszú lesz a divatos. Visszatér a finomabb, kevésbé hangsúlyozott válltömés. Jellemzőbbek lesznek a természetes alapanyagokból (selyemből, gyapjúból) készült holmik. —Nem túl kockázatos előre kijelenteni, hogy mi lesz a divat egy fél év múlva? — Kockázat mindig van, s bizony előfordul, hogy egyes stílusok nem nyerik el a. vevők tetszését. Ilyenkor váltani kell. — Úgy hallottam, tíz éve már, hogy rendszeresen jár hazánkba. Mi a véleménye a magyarországi divatról? —Ha tíz éve kérdezi ugyanezt, akkor azt mondtam volna, Gyermekkorában kezdődött. Ruhaterveket rajzolgatott, amelyek egyre jobban sikerültek. A szülők tanácsára Daniel olyan iskolába került, ahol ezt a tehetségét tovább kamatoztathatta. Végül divattervező lett egy bordeaux-i cégnél. És most itt ül mellettem a békéscsabai ruhaipari szakközépiskolában. Egy hús-vér francia divattervező, Madame Daniel Jacquon. Vajon mi mást kérdezhetnék tőle először, mint azt, hogy mi a nyári sláger most Franciaországban, a divat őshazájában. — Csupa olyan holmi, ami nagyon nőies és szexis—válaszolja. — Jellemzőek az élénk színek, a tűzpiros, az égő sárga... Ami a ruha hosszát illeti, bármi elfogadott. A szupermini, a félcombig érő és a térd alatt végződő. Még mennek a szűk viseletek is, de már egyre több a lazább, lezserebb öltözet... Nagyon fontosak a kiegészítők. — Mindig érdekelt, hogy a a magyarok legalább négy évvel vannak elmaradva a nyugati divattól. Ma azt mondom, a lemaradás nem jellemző. Úgy látom, sok a csinos, fiatal lány önöknél, akik legalább olyan intenzíven követik a divatot, mint a francia fiatalok. — Magyarországon kívül milyen országokkal van még kapcsolata? — Portugáliával, Thaifölddel és Monacóval. Ezekben az országokban olcsó a munkaerő és cégünknek megéri, hogy itt dolgoztassa föl a termékeit. — Franciaországban milyen összefüggésben van egymással a divat és a pénz? Nálunk ugyanis elsősorban az engedheti meg magának, hogy divatos holmikat vásároljon, akinek elegendőpénze van, ám az infláció és a munkanélküliség miatt egyre kevesebben tehetik ezt. — Franciaországban ez úgy néz ki, hogy van az úgynevezett felső tízezer, akik számára világhírű divatszalonok dolgoznak. Az itt készült, jobbára egyedi termékek nyilván megfizethetetlenek a középrétegek számára. Nekik az olyan cégek gyártanak, mint amilyen a miénk is. Mi azért tudunk olcsók maradni, mert külföldön, az említett országokban viszonylag olcsón állíttatjuk elő az áruinkat. A minőséget viszont mi is igyekszünk garantálni. — Magyarországon van egy közmondás, miszerint nem a ruha teszi az embert. Mit szól ehhez egy francia divat tervei ző? —Én azt mondom, a viselet mindig árulkodik a személyiségről. Ilyenformán tehát összefüggés van az ember és az öltözködés között. Ezzel természetesen nem akarom azt az alapigazságot megcáfolni, hogy az ember énje, belső tulajdonságai előbbre valók, mint az, amit visel... Divattervrajz-tanítás Az iskola vezetői a divatbemutatót egy kiállítással is összekötötték, ahol két fiatal budapesti iparművész mutatkozott be az érdeklődőknek. Bodnár Enikő és Urbánfy Teréz az idén végezték az iparművészeti főiskolát. Mint mondták, ez az első vidéki kiállításuk, ahol a főiskolán tervezett felnőtt- és gyermekruháikat, cipőiket bemutathatták a közönségnek. Hogy miért épp Békéscsabára hozták el termékeiket, arra Bodnár Enikő így válaszolt: — Az iparművészeti főiskola és a békéscsabai ruhaipari középiskola együttműködési megállapodást kötöttek egymással, és mi ennek keretében jöttünk ide. Nagyon tetszik az a kezdeményezés, amit itt láttunk. A divatrajz- tanításra és a művészetisme- ret-oktatásra gondolok, amelyek — tudomásom szerint — még ma sem általánosak a ruhaipari szakközépiskolákban... A XIV szazadban Itália diktálja a divatot Ismét a XIV-XV. században vagyunk, ahol az itáliai textíliák fénykorukat élik. Az itt készült bársony, selyem, brokát, posztó, csipke Európa-szerte közkedvelt alapanyag lett Női ruháknál a derékvonal megemelésével, keskeny, díszes öv használatával, változatos nyakkivágással, puffos ujjal, bű redőzésű szoknyával igyekeztek tetszetős hatást elérni Op-art harminc éve és ma Az op-art (mértani elemeket alkalmazó mintázat és szabás), a térdtől bővülő nadrág, az „A” vonal, az ujjatlan garbós nyakú blúz mind-mind a 30 évvel ezelőtti divatot idézik. A mai fiataloknak mindez természetesen új, szívesen hordják. Az idősebb generációnak pedig kifejezetten takarékos viselet, hiszen csak előhúzzák a régi holmikat a ládafiákból, padlásokról, és máris divatosak lehetnek
