Békés Megyei Hírlap, 1992. június (47. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-17 / 142. szám
BÜNBE(L)ESÉS 1992. június 17., szerda Kneifel úr „lebilincselő” egyéniség A Saolin nagymestere — Tessék! — veszem fel otthon a telefont. A vonal másik végén bemutatkozik a hívó, aztán így folytatja: — Utána szoktak nézni, kiről, mit írnak? —Miről beszél? — Kolleganője írt a gyulai Saolin testőr és közbiztonsági szolgálatról. —Akkor, miért nem a kolleganőmet hívja? —Nem találom. Ne akarjon megszabadulni tőlem, érdekes, amit mondani akarok... —Megadom magam. — Ennek a vállalkozásnak a vezetője, hogy enyhén fogalmazzak már ütközött a törvénnyel... Kérdezze a rendőrséget... ♦ ♦♦ Galgóczi Ferenc, a gyulai rendőrkapitányság bűnügyi osztályvezetője tényleg ismeri Kneifel Antalt, amikor róla kérdezem. — Kaphat valaki erkölcsi bizonyítvány nélkül olyan működési engedélyt, amely feljogosítja pénzszállítmányok kísérésére, fegyveres biztonsági őrzésre, sőt szervezheti a városok, községek biztonságát? Aztán testőrképzést, kriminalisztikát, jogszabályt oktasson vagy szervezzen? Való-e, hogy Kneifel Antal, a gyulai Saolin közbiztonsági szolgálat vezetője büntetett előéletű? — Kneifel Antal — kezdi válaszát a rendőrtiszt, Galgóczi őrnagy — talán két évvel ezelőtt váltotta ki a működési engedélyét. Első ténykedése az volt, hogy fegyverjogosultságot igazoló papírokat árusított. Ezért a rendőrség 1991 - ben több rendbeli csalásért eljárt az ügyében. Aztán: nem fizet gyermektartásdíjat, ezért hat hónapi fogházra ítélték, 1 évre felfüggesztve. 1991 végén szénlopásba keveredett. — Semmi nagyobb balhé? —kérdezem ironikusan. — Remélem elhiszi, hogy ezekről bizonyítékaink vannak. De ne legyen türelmetlen, még nem értem a végére. Kerékpárlopás miatt is vádat emeltek ellene. Először Eleken ténykedett Kneifel űr, aztán a zűijei miatt áttette a székhelyét Gyulára. — Olvasom a Saolin szórólapján, hogy jó kapcsolattartást szeretne a rendőrséggel. — Az megvan. Hiszen nem egyszer ült itt velem szemben, gyanúsítottként. — Ha ez igaz, akkor miért nem tesz ellene a rendőrség? — Semmit sem tehetünk... ♦ ♦♦ Annak rendje-módja szerint bejelentkezem Kneifel úrnál is. Irodájában: íróasztal, valamikor jobb napokat látott új- ságtartó polc, öt szék, két hölgy és két fiatalember társaságában az asztala mögött ül Kneifel Antal, centis, kommandós frizurával. — A. munkatársaim... — mondja nemes egyszerűséggel, és a társaságra mutat. — Ha megengedné, négy- szemközti témám lenne Önnel... Nem szól egy szót sem, de a munkatársai értenek a szóból. — Kneifel úr, cáfolja meg a súlyos vádakat. — Semmi sem igaz az egészből... — No de Kneifel úr, a rendőrség... — A rendőrségnek nem tetszik a működésünk. Hagyjanak már békén. Mi embereken szeretnénk segíteni. Annak semmi értelme, hogy^iszkál- juk egymást. Az ügyészség leállította az ellenem irányuló eljárásokat. Az igaz, hogy felfüggesztve hat hónapot kaptam, gyermektartásdíj nem fizetése miatt... Szúrja a rendőrség szemét, hogy nem tudunk közös nevezőre jutni. Meg az, hogy sok disznósá- gukra rájöttem. —Mondja el. Megírom... — Még várok, de ha piszkálnak, kiborítom, amit kell... —Mondja, mit jelent a Saolin név? — Egy 3 ezer éves kínai küzdősport nevéből kölcsönöztük. ♦ ♦♦ Nem jutunk tovább. Elhagyom a szűk kis irodát, a folyosón üldögélő munkatársak visszamennék főnökükhöz. Épp beszállnék a kocsiba, amikor Kneifel úr utánam jön. — Ebből cikk lesz? — Úgy tűnik! — válaszolom. Egy rövidrezárt kacagás a válasz. Késő este, lakásomon hív fel Kneifel Antal: — Ki volt az informátora, megkeresnék az embereim... Mert az már egy maffia lehet, ha Maga belenézhetett az iratokba... — Ha mondanivalója van, arra kérem, keressen meg a szerkesztőségben—zárom le a beszélgetést. Tudomásul vette. De azóta sem hívott. Vagy majd „megkeres”? Béla Vali Hol mér a traffípax? Az adott napon első helyen jelzett mérési helyen 5.30— 14.00 óráig, a második helyszínen 14.30— 22.00 óráig végeznek méréseket. A helyszínek és az időpontok szolgálatszervezési okokból kivételesen változhatnak. Június 17. Június 18. Június 19. Június 20. Június21. Június 22. Június 23. Június 24. Június 25. Június 26. Június 27. Június 28. Június 29. Június 30. Békéscsaba belterület (44-es, 47-es út); Békéscsaba belterület (44-es, 47-es út) Békéscsaba belterület (44-es, 47-es út) Békéscsaba—Mkháza (4434-es út) Békéscsaba—Békés (47-es út) Békéscsaba—Gyula (44-es út) Békéscsaba—Mkháza (4434-es út) Békéscsaba—Orosháza (47-es út) Békéscsaba belterület (44-es, 47-es út) Békéscsaba belterület (44-es, 47-es út) Békéscsaba—B.-szentandrás (44-es út) Békéscsaba—Szeghalom (47-es út) Békéscsaba—Gyula (44-es út) Békéscsaba—Gyomaendrőd (46-os út) Békéscsaba—Gyula—Sarkad (44-es út). Békéscsaba belterület (44-es, 47-es út). Békéscsaba—Szeghalom (47-es út). Békéscsaba—Orosháza (47-es út). Békéscsaba—Békés (47-es út). Békéscsaba—Szeghalom (47-es út). Békéscsaba—B.-szentandrás (44-es út). Békéscsaba belterület (44-es, 47-es út). Békéscsaba belterület (44-es, 47-es út). Békéscsaba—Gyula—Sarkad (44-es út). Békéscsaba—Békés (47-es út). Békéscsaba—Mkháza (4434-es út). Békéscsaba—Orosháza (47-es út). Békéscsaba belterület (44-es, 47-es út). Márka helyett... Figyelőt kaptak a figyelmetlen valutázók A valuták „fekete piacán” sok szélhámos meggazdagodott már, de még többen pórul jártak, megnyomorodtak. Mégis, hiába a figyelmeztetés, a büntetés, ugyanúgy virágzik e sötét ügyletek világa, mintha errefelé vezetne az út a Kánaánba. Legutóbb Békésen bizonyosodott be: nem mind arany... azaz nem mind márka, amit annak hiszünk... Két román férfi lépett egy fiatalemberhez — másik kettő tisztes távolságból figyelte — június 10-én a békési piacon. Negyvenhat forintért kínálták a német márkát. Az illető mindjárt mondta, neki ugyan nem kell, de hazaüzen az apósának, akinek szüksége van némi kemény valutára. A szomszéd vitte is a hírt nyomban, s nemsokára előkerültek mindannyian. Majd’ félmillió forintot hoztak készpénzben a 10 ezer márka fejében. Az idegenek már nyújtották volna a pénzt egy nejlonzacskóba csomagolva, de a vevők úgy gondolták, nem akarnak zsákbamacskát venni. Elmentek hát a közeli OTP-be, hogy megvizsgáltassák a bankókat. Megnyugodtak, hiszen a pénz eredeti volt. Az utcán elvonultak egy félreeső helyre, hogy az üzletet nyélbe üssék. Gazdát cserélt tehát a 460 ezer forint és a zacskónyi valuta. Az újdonsült márkatulajdonosok már éppen számolni kezdték volna „keménnyé nemesült” vagyonkájukat, amikor odalépett hozzájuk egy férfi, kérdezvén, hogy nem tudnának-e felváltani a számára egy 500 forintost. A gyanútlan kis csapat készséggel az idegen segítségére sietett. Eltelt néhány pillanat, mire újra elővehették a zacskót. Kibontották, megnézték a pénzköteget. Atyavilág! Akkor döbbentek rá, hogy a köteg tetején lévő 200 márkás bankó alatt a Figyelő című újság május 21- ei száma lapul, szépen, gondosan összevágva, egymásra rakosgatva. A két román lóvátet- te őket! S a férfi, aki az imént pénzt váltatott velük... nos, igen, ő volt a háttérbe vonultak egyike, amolyan segítő. Feltartotta őket, hogy a tettesek addig elinalhassanak. A pénzváltós férfit még elkapták, szóltak a rendőröknek, de a két üzletelő román eltűnt a forgatagban. Egy óra múlva a rendőrségen a valutázó román csapat „szemlélődő” tagja bevallotta gépkocsijuk rendszámát és a menekülő társak keresztnevét. A rendőrök nyomban értesítették a határátkelőhelyeket, de már késő volt. A kocsi 40 perccel a bűncselekmény elkövetése után Nagylaknál elhagyta Magyarországot. A békési rendőrök ezután felvették a kapcsolatot a nagyváradi főkapitánysággal, s megbeszéltek egy -határtalálkozót Biharke- resztesnél. A romániai kollégák azonnal intézkedtek. Hamarosan megtalálták az elkövetőket, de közben a pénz is megkerült. Az ártándi határátkelő magyar oldalán egy román asszony jelentkezett, visszahozta a pénzt, majdnem érintetlenül (447 ezer 400 forint lapult a szatyrában). A megkerült forintok azonban nem boldogítják többé a valutázásba keveredett békési férfit. A rendőrség az árva 200 márkással együtt lefoglalta, és az eljárás során minden bizonnyal elkobozzák. Deviza- gazdálkodás megsértése miatt a rendőrség feljelentést tett a magyar férfi ellen, a romániai tetteseket pedig — felajánlás után — hazájukban vonják felelősségre. Domokos Sándor századostól, a bűnügyi osztály vezetőjétől megtudtuk, hogy esetük példa nélküli, hiszen nem fordult még elő, hogy ekkora összeg — szinte sértetlenül — megkerüljön. A rendkívül gyors és ennek köszönhetően eredményes felderítésben az egész bűnügyi osztály maximálisan kivette a részét, l. £ Téboly a T. Boy előtt A gyomaendrődi C. L. hosszú ideje visszatérő vendége a rendőrségeknek és a bíróságoknak. Eddig hétszer büntették különböző vagyon elleni bűncselekmények, ittas vezetés, magánlaksértés, testi sértés miatt. A 31 éves fiatalember tegnapelőtt megint nem bírt magával... Nyolc üveg sört, 5 féldeci kevertet, 2 nagyfröccsöt és 2 deciliter rumot ivott saját bevallása szerint C. L. a hosszúra sikeredett éjszakán. Ennyi italtól persze bárki megtébolyulhat. C. L.-lel talán semmi baj nem lett volna, ha nem köt ki a T. Boy névre keresztelt gyomaendrődi játékteremnél, s nem köt el egy idegen segédmotort. A sikertől felbátorodva elmotorozgatott egy kicsit a helybéli utcákon, s aztán a „hengerek közé csapott”: irány Szarvas! Szarvasból persze nem lett semmi. A megrészegült fiatalember rendőrkézre került, s ma bíróság elé állítják. A gyorsított eljárásban 5 napon belül ítéletet hoz a bíróság, s C. L. tovább gyarapíthatja ítéletgyűjteményét. —T Miról ír a JKÖROSVIDÉKI ai ArfrvÁKY »McaArtst i A bűnbe esett rendőrök históriáját éppen úgy megtalálhatjuk a Körösvidéki Zsaru legújabb számában, mint a rabló „testőrét”. Ha valakit érdekel, hogy milyen lesz a békéscsabai betörésjelző központ vagy mire jó, ha kéznél van egy kommandó, bízvást előveheti a lapot. Olvastunk a marijuanás cigaretta, az LSD, a heroin és a hasis magyarországi árfolyamáról, de a lap kipillant határainkon túlra is. Elkalauzol cikkeivel egy újkígyósi „koc- cintásos” Wartburg-találko- zóra, s szomorú listát tár elénk a halállal végződött megyebeli közlekedési balesetekről. Szó esik még — persze nem a sportrovatban — a labdarúgó Magyar Kupa békéscsabai döntőjéről is. „Marhagyilkosság” Lopás a csatornáknál Békésen a Gyepeséri és Törsö- kösi csatorna találkozásánál a Körös-Berettyói Hídgazdál- kodási Társulat tulajdonát képező elektromos jelző- és vezérlőszekrényt június 13—15. között ismeretlen tettesek ellopták. Az önműködő vezérlésű, többek között a páratartalmat is érzékelő berendezés értéke 320 ezer forint. Talán még bőgni sem volt ideje annak a szerencsétlen marhának, amely június 11-éré virradóra a Szeghalmi Állami Gazdaság halaspusztai területén „brutális bűncselekmény” áldozata lett. A tettesek kegyetlen módon leszúrták áldozatukat, megnyúzták, a húsát, a bőrét és a belsőséget elvitték. A 300 kilós növendékmarha elpusztításával 25 ezer forintos kár keletkezett. A gyanú hamarosan a helybéli B. Gy.-re és Zs. G.-re terelődött, akik ismerhették áldozatukat, hiszen a gazdaság dolgozói. A rendőrök nyomban házkutatást tartottak az alkalmi mészárosoknál, s meg is találták a marhahús egy részét. A szeghalmi rendőrkapitányság folytatja a nyomozást.
