Békés Megyei Hírlap, 1992. június (47. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-16 / 141. szám
1992. június 16., kedd HAZAI TŰKOR-fl&MKÉS MEGYEI HÍK1.AP Fafaragók pályázhatnak Az Országos Közművelődési Központ és a Népi Iparművészeti Tanács általános jogutódjaként 1992. január 1-jén megalakult a Magyar Művelődési Intézet. Az új intézmény vállalja a népi iparművészettel kapcsolatos feladatokat, és folytatja a nagy hagyományokkal rendelkező korábbi pályázatok és kiállítások megrendezését. Ez év nyarán kerül sor az id. Kapói i Antal emlékére meghirdetett 23. Országos Fafaragó Pályázat megrendezésére Balatonlellén, a Béke Művelődési Házban (Kossuth u. 2.). A pályázat anyagából készülő kiállítás augusztus 1-jétől szeptember 30-áig lesz nyitva. A Magyar Művelődési Intézet, a Somogy Megyei Közgyűlés, Balatonlelle Város Önkormányzata és a Bala- tonlellei Művelődési Ház megemelt pályadíjakkal meghirdeti a XXIII. Országos Fafaragó Pályázatot. A pályázat célja a magyar népi fafaragóművészet hagyományainak felhasználásával és továbbfejlesztésével kiemelkedő színvonalú népművészeti tárgyak, használati eszközök készítése. A pályázat nyilvános, részt vehet rajta minden fafaragó. A pályamunkákat 1992. július 10-éig kell beküldeni a következő címre: Béke Művelődési Ház, 8638 Balatonlelle. Bővebb felvilágosítás a Magyar Művelődési Intézetben: 1011 Budapest, Corvin tér 8. Telefon: 201-8734. Technika az iskolában Az Orosházi Központi Műhely tanácskozást szervezett, ahol neves szakemberek tartottak előadást a készülő nemzeti alaptanterv technika tantárgyra vonatkozó változásairól, valamint a számítógépek és a robotok alkalmazásáról. A résztvevők az orosházi Gép- és Gyorsíró Iskolában is kipróbálhatták az elmondottakat. A nehéz sors barátságokat kovácsol Az elme-szociális otthon lakóitól általában idegenkedik a „civil” ember. A család, az otthon, a szülők nélkül nevelkedő gyermekek részvétet keltenek ugyan, de a hátrányos helyzet miatt nem igazán értjük a jószándékú közeledést sem. Az élet perifériájára került emberek — mégha intézeti közösségben élnek is — mindannyiunknál jobban vágynak a szeretetre. Éppen ezért szívszorítóan megható, ha két szeretetre váró ember barátságra lel. Az pedig szinte hihetetlen, ha több, netán egy egész csoport tagjai élhetik át ezt a lelki élményt. Ilyen példaként áll az a megyében (vagy talán az országban is!) egyedülálló baráti találkozó, amelyre a napokban került sor Mezőkovácshá- zán a helyi elme-szociális otthon lakói és a Kazincbarcikai Ifjúsági Nevelőotthon 16-18 éves fiataljai között. A nem mindennapi esemény akkor kezdődött, amikor tavaly a mezőkovácsháziak a budapesti kézműipar üdülőjében pihentek. Itt találkoztak először a nevelőotthoni fiatalokkal. A szülők nélkül felnövő kamaszfiúk barátságot kötöttek az érzelmileg gazdag gondozottakkal. —- A mi „betegeinknek” nincsenek gyermekeik, a fiataloknak pedig nincs családjuk. Nem csoda hát, ha gyorsan szót értettek egymással — mondja Kanász Lászlómé, a mezőkovácsházi intézmény vezetője. A barátság hazaérve sem szakadt meg. Telefon csörgött, s levelek jöttek-men- tek, mígnem elhatároztuk: meghívjuk a fiúkat vendégségbe. Az úttörőtáborban biztosítottunk szállást, de napközben itt tartózkodtak nálunk. Örömünkre szolgál, hogy vannak akik kötődnek gondozottjainkhoz. — A fiúk 14 évesen kerülnek a nevelőotthonba, ahol tanulnak és dolgoznak. Van egy speciális szakiskolánk, ahol szőlész-borászt, állattenyésztő mezőgazdászokat képezünk — mondja Faragó Attila gyermekfelügyelő. A gyerekek 18 éves korukig teljes ellátást, gondoskodást kapnak, majd segítünk az önálló életük elindításában. Lám ez a találkozás is szép példája annak, hogy nehéz emberi sorsok ellenére is szövődhetnek igaz barátságok. Halasi Mária Jólesik a pihenés a lombos fák alatt — állítják a mezőkovácsházi szociális otthon gondozottjai, miközben a kazincbarcikai fiatalokkal játszott barátságos mérkőzést figyelik FOTÓ: FAZEKAS FERENC Sikeres évadzárás A nehezedő gazdasági körülmények következtében a művelődési házak színházlátogatottsága általában visszaesik, ám Orosházán, a Petőfi Művelődési Központban nem ez tapasztalható. Június elején befejeződött az évadzárás, s Ber- táné Halász Edit közművelődési előadót arról kérdeztük, mennyien látogatták a színházi programokat. — Örömmel mondhatom, hogy sikeres évadot zártunk. Nem egy előadás esetében pótszékeket is el kellett helyeznünk a nézőtéréi! Áraink kedvezőek. Nyugdíjasoknak és tanulóknak 20 százalékos kedvezményt adunk. A művelődési ház rendszeresen vendégül hívja a békéscsabai Jókai Színház társulatát, a szegedi, a szolnoki és a kecskeméti színház előadásait is. A szervezők gondolnak arra, hogy fővárosi darabok is kerüljenek Orosházára. A műsorszerkezet olyan, amelyben megtalálható a dráma, az operett, a zenés játék és a vígjáték is. Nem emeltünk bérletárat, mert úgy érezzük, fontos, hogy bérleteseinket mindenképpen megtartsuk. Ám a gazdasági kényszer nagy úr, így kénytelenek voltunk a szólójegyek árát 180 forintra emelni. A folytatást hasonlóan képzeljük, figyelünk a nézők eltérő érdeklődési körére. Októberben indul a felnőtt bérlet Csiky Gergely Buborékok című darabjával. A hó végén az iskola beindulásával kezdődik a két gyermekbérlet-sorozat. Jövőre is fenntartjuk a színházbuszok indítását Gyulára, a várszínházba, és Szegedre, a szabadtéri játékokra. P. J. Ismét a betegbiztosítási igazolványokról Napjainkban igen sokat lehet hallani a betegbiztosítási igazolványokról. Ennek az az oka, hogy közeledik 1992. július elseje, amikor már az állampolgár ezzel igazolja, hogy jogosult igénybe venni a társadalombiztosítás terhére elszámolható egészségügyi szolgáltatást. Sok a nem megalapozott információ, ezért szükséges néhány fontos dolgot újból közreadni. Hangsúlyozzuk, hogy a betegbiztosítási igazolványokat az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság 1929-es irányítószámmal posta útján juttatta el az állampolgárokhoz. Sajnos a több millió igazolvány gépi feldolgozása, postázása során hibák és hiányosságok is előfordultak, de ezek javítására igyekszünk minden eszközt felhasználni. A nyugdíjasok, a nyugdíjszerű ellátásban részesülők és eltartott hozzátartozóik az igazolványt érvényesítve kapták, azokat érvényesíteni nem kell, azok már alkalmasak az orvosválasztásra. Azok a nyugdíjasok és hozzátartozóik, akik téves adatú igazolványt kaptak vagy nem kaptak igazolványt, annak cseréjét vagy pótlását kérhetik a békéscsabai igazgatóságtól vagy a gyulai kirendeltségtől. Azok a nyugdíjasok, akiknek az ellátása 1992-ben került, illetve kerül megállapításra, az érvényes igazolványt a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságtól kapják meg. Ezzel szemben kaptak egy olyan igazolványt, amelyen az úgynevezett ellenőrző lap is rajta van, mintha még aktív dolgozók lennének. Ennek az az oka, hogy az igazolványok postázásakor még nem volt tudomása arról az Órszágos Társada- lombiztosítási Főigazgatóságnak, hogy az érintett állampolgár részére időközben nyugdíj megállapítására került sor. Lényegében az ellenőrző lappal ellátott igazolvánnyal nincs tennivaló, várni kell az érvényes igazolványt a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságtól. A nem nyugdíjas állampolgárok igazolványait érvényesíteni kell. A munkaviszonyban lévő személyek és eltartott hozzátartozóik, szakmunkástanulók, segítő családtagok igazolványait a munkáltatók érvényesítik. A gazdasági társaságok biztosításra kötelezett tagjainak, alkalmazottainak, eltartott hozzátartozóiknak, segítő családtagjaiknak igazolványait a társaság érvényesíti. Azok a személyek, akik téves adatú igazolványt kaptak vagy nem kaptak igazolványt, a kijavítást vagy új igazolvány kiadását a munkáltatótól, illetve a gazdasági társaságtól kérhetik. A munkáltatók csere biztosítási igazolványokat a békéscsabai igazgatóságtól, illetve a gyulai kirendeltségtől igényelhetnek. Az egyéni vállalkozók és eltartott hozzátartozóik igazolványát a békéscsabai igazgatóság, illetve a gyulai kirendeltség érvényesíti. A különböző szociális intézményben, szociális otthonban elhelyezettek igazolványát az érdekelt intézmény érvényesíti. A rendszeres szociális segélyben, ápolási díjban részesülők és eltartott hozzátartozóik, valamint azoknak az esetében, akiknek szociális rászorultságát az önkormányzat megállapította, igazolványát a települési önkormányzat jegyzője érvényesíti. Sok az olyan állampolgár, aki jövedelmező foglalkozást folytat, de társadalombiztosítási járulékot nem fizet. Ezeknek a személyeknek nyilván szociális rászorultságát az önkormányzat nem állapítja meg. Fontos tudni, hogy ha ilyen személyek járulékot nem fizetnek, a betegbiztosítási igazolványuk nem érvényesíthető. Járulék fizetésére a jogszabály lehetőséget ad, ezért ez ügyben helyes, ha az állampolgár felkeresi a békéscsabai igazgatóságot, illetve a gyulai kirendeltséget. Igyekszünk az állampolgárok igényeit megfelelően kielégíteni, törekszünk a várakozási idő csökkentésére. Türelmet kérünk minden érdekelt állampolgártól. A részletesebb szabályozás iránt érdeklődők az 1992. évi 29. sz. Magyar Közlönyben találnak eligazítást, illetve a békéscsabai igazgatóságon és a gyulai kirendeltségen kapnak segítséget. Süli Ferenc, a Békés Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság TB. FŐTANÁCSOSA, OSZTÁLYVEZETŐ Walter Lord: A Titanic pusztulása 32. Soha többé nem volt ilyeaelő- nyös helyzete az első osztálynak. Mi több, az igazság az, hogy szinte azonnal a másik irányban lengett ki az inga. Ismay napokon belül pellengérre került; egy év sem tellett el és az egyik híres megmenekült nőutas pusztán azért vált el a férjétől, mert a férfi — életben maradt. Mennyivel könnyebb volt a régi világban! Mert a Titanic tragédiája volt a gazdagok társadalmának utolsó olyan „fellépése”, amikor a közvélemény még feltekintett rá. 1912-ben éppen csak megszületett a mozi, nem volt rádió, nem voltak televíziós sztárok, a híres sportemberek is kívül estek az általános érdeklődésen. A millióknak még igazán imponáltak a prominens emberek, még imponált a „felső tízezer”; valami kis rész a tömegek atomjainak is jutott így abból a ragyogásból, amely felderíti az élet szürkeségét — legalábbis így érezték az atomok. A sajtó persze csak szította ezt az előítéletet. Amikor a Titanic útnak indult, a New York-i Times első oldalon közölte a prominens — és nem a híres! — utasok névsorát. Miután a hajó elsüllyedt, a New York-i American április 16-án szinte egész aznapi vezércikkét John Jacob Astor személyének szentelte, mintegy odavetve végül, hogy Astoron kívül azért még 1800 utas pusztult el nyomorúságosán. Hasonló modorban foglalkozott az esettel április 18-án a New York-i Sun, amely „élet- biztosítási szemszögből” tárgyalta a tragédiát: „mennyit értek” az utasok. A cikk főként Mrs. Widener elveszett igazgyöngyeivel foglalkozott. Soha többé nem foglalkoztatta ilyen mértékben az embereket a vagyon. Az is igaz, hogy soha többé nem volt a gazdagság és a pazarlás ilyen hivalkodó. John Jacob Astor például szemrebbenés nélkül 800 dollárt fizetett ki egy árusnak a Titanic fedélzetén valami csipkemellényért, amikor a hajó rövid időre kikötött Queenstownban. Ryersonék egészen természetesnek találták, hogy tizenhat hajóbőrönddel utazzanak. Az első osztályon utazó 190 család huszonhárom komornát, nyolc inast, számos nevelőnőt és dajkát vitt magával — holott stewardok és stewardessek száza leste minden mozdulatukat. Ennek a szolgahadnak a C fedélzeten külön szalonja volt, nehogy valaki olyan zavaró helyzetbe kerüljön, hogy csevegni kezd egy jóképű külföldi férfival, akiről végül kiderül, hogy Henry Sleeper Harper egyiptomi szolgája. Vagy nézzük csak a túlélők New York-i bevonulását. Mrs. Astort két autó várta, két orvossal, egy képesített ápolónővel, egy titkárral és Vincent Astorral. Mrs. George Wide- nerre nem autó várt, hanem különvonat; egy privát Pull- man-kocsival és a mozdonnyal, de „ballasztként” még egy üres vagont csatoltak hozzá. Mrs. Charles Hayst is különvonat várta, amely két magánvagonból és két hálókocsiból állt. Ez a fogadtatás méltó is volt olyan emberekhez, akik 4350 dollárt — 870 font sterlinget — tudtak kiadni egy luxuslakosztályért (ne feledjük, 1912-es dollárárfolyamon!). Az első osztályú luxuslakosztályokhoz még külön sétafedélzet is tartozott, amelyért külön negyven dollárt számítottak fel naponként, a hatnapos úton. Ezt az életformát, persze nem mindenki engedhette meg magának; Harold Bride, a helyettes rádiókezelő például nem, ő ugyanis csak húsz dollárt keresett havonta, vagyis egy ilyen első osztályú kéjutazás tizennyolc évi jövedelmét emésztette volna fel. Azok tehát, akik viszont megengedhették maguknak a fejenkénti 4350 dollárt, rendkívül szorosan összefonódott csoportot alkottak. Az Edward-kori gazdagoknak ebben a mikrovilágában bámulatosan intim beltenyészet uralkodott. Szemük sem rebbent a csodálkozástól, amikor egymásba botlottak, akár az egyiptomi piramisoknál, akár Cowesban, a regattán vagy Baden-Baden ivókútjai- nál. Szinte egy időben támadt ugyanaz az ötletük, az egyik ilyen ötlet pedig az volt, hogy ott legyenek a világ legnagyobb hajójának első útján. Ilyenformán a Titanic első útja inkább társadalmi összejövetelnek számított, mint ha- jóútnak. A „csoport” éppen olyan jól ismerte a „személyzetet”, mint egymást. Az volt a szokás, hogy az atlanti átkelést inkább a kapitány személye, semmint a hajó döntötte el, vagyis Smith is a „személyzet” tagja volt. A kapitánynak olyan széles ismeretségi köre volt, hogy valósággal nélkülözhetetlennek tartották a vén tengeri medvét a White Star Line berkeiben. A kapitány ezt a bizalmat apró szívességekkel és kiváltságokkal viszonozta. Azon a végzetes estén John Jacob Astoi magától Smith kapitánytól ludta meg a rossz hírt, mielőtt kitört a pánik és mások is megtudták. Maguk a stewardok és a pincérek is közeli kapcsolatban álltak a csoporttal. Gyakran kiszolgálták már ugyanazokat az utasokat. Tudták, mit kívánnak, mit és hogyan szeretnek. Sámuel Etches steward minden áldott este bement az A 36-os lakosztályba, hogy előkészítse a hajótervező Thomas Andrews frakkját, úgy, ahogyan „az úr kedveli”, majd pontosan 6 óra 45 perckor visszatért, hogy segítsen Mr. Andrewsnak öltözködni. És így volt ez az egész hajón. Amikor a Titanic süllyedni kezdett. Etches szobapincér szinte ráerőszakolta Mr. Gug- genheimre a meleg szvettert. Crawford befűzte Mr. Stewart cipőjét. Dodd másodszobapin- cér közölte John B. Thayerrel, hogy felesége még a hajón van, pedig a férfi azt hitte, hogy már régen elment. A ragaszkodásnak ez a szelleme vezette Ray pincért, hogy Washington Dodge-ot fizikai erőszakkal belökje a 13-as csónakba. O beszélte rá Dod- ge-ékat, hogy a Titanicon utazzanak, most tehát úgy érezte, segítenie kell. Voltak tehát urak — és voltak szolgák, igazi szimbiózisban. (Folytatjuk) Helyesbítés Szombati számunkban A Titanic pusztulása című könyv 30. fejezetének utolsó mondata hiányosan jelent meg. A teljes szöveg helyesen: A fedélközi utasok a daru mentén másztak fel a mélyített hátsó fedélzetről, mások létrákon menekültek az elülső mélyített fedélzetről.
