Békés Megyei Hírlap, 1992. június (47. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-15 / 140. szám
iflÉKÉS MEGYEI HÍRLAPsporá 1992. június 15., hétfő „A közönségszórakoztatással adósak vagyunk...” Újra divatban a lila szín Az utolsó sípszó utáni vélemények a bajnoki címről, az anyagiakról, a jövőről.. Egy esztendővel ezelőtt ilyenkor a lila-fehér szín- összeállítás nem tartozott a ^ legdivatosabbak közé a Vi- 'O harsarokban. A focit — mint témát — még a kocsmákban is igyekeztek elkerülni. Sebki nem bújt volna szívesen egyetlen előrés labdarúgó bőrébe sem. Ahogy Szűcs Mihály, a Békéscsabai Előre FC elnöke fogalmaz: „a leprás is ember volt hozzánk képest”. A nagyérdemű azonban a legmelegebb szívű is egyben: miként a labda gömbölyű, minden megeshet, egyik pillanatról a másikra változhat, úgy tud változni a szurkoló lelke is, vagyis úgy tudja megbocsátani kedvenceinek a korábbi botlásokat. Valahogy így van ezzel ma a Békéscsabai Előre FC, amely az elmúlt másfél esztendőben megannyi viharon esett át. Átalakult, régi emberek mentek, újak jöttek. Edzőt váltottak, meghatározó játékosokat adtak el. Megjárták a poklot, kiestek az első osztályból, ették a számkivetettek keserű kenyerét, majd — amiben azért titkon mindenki bízott — visszaküz- dötték magukat az első osztályba. De korántsem volt felhőtlen az ég felettük végig, miközben régóta a feljutó helyen tanyáztak. Az atlétikában különösen igaz: nem jó a táv nagy részén, kiváltképpen a finis előtt az élen tanyázni, megbosszulhatja az magát. Volt is időnként görcs a csapatban, vezetőben egyaránt, elég ha a legutolsó hazai bajnokira gondolunk, amikor a Budafok alaposan megtréfálta a gárdát. Igaz, mindössze addig, amíg meg nem hallották a hírt: az ellenlábas is botlott... De aztán lehetett ünnepelni. Emlékeztető Azt hiszem, nem árt fölidézni: tavaly tavasszal átalakult a nagyegyesület. A 10 szakosztályos Előre Spartacusból, tíz kis egyesület alakult. Ezek közül kilenc zökkenőmentesen folytatta útját, nemúgy a labdarúgók. Sokan a csapatból úgy érezték: az űrt ki lehet (kell) használni. Több pénzt, előnyösebb feltételeket követelt egyik-másik játékos. S minél hangosabb volt az „udvar”, annál inkább megfeledkeztek egyesek arról, mire is „esküdtek”. Sok volt az intrika, s egyre kevesebb a labdarúgás, a teljesítmény. A csapat az őszi hetedik helyről megkezdte a visszaaraszolást, s mire észbekaptak, már a második vonalban találták magukat. „A fejekben kell először rendet teremteni” — vélekedett akkoriban Szűcs Mihály. „Ez a csapat minden változtatás nélkül is alkalmas az NB I- re, tehát nem lehet más a célunk, mint a faljutás az új bajnokságban.” Igen ám, de az elinduláshoz a személyi és az anyagi feltételrendszerben számos helyen módosítani kellett. Ennek volt egyik lépcsője, hogy felkérték az egykori válogatott játékmestert, Pásztor Józsefet a csapat irányítására. Fél évvel később visszacsábították Papp Lászlót, akinek korábban is elévülhetetlen érdemei voltak abban, hogy jól haladt a csapat szekere. Volt akit eladtunk, s akin túladtunk — Hat játékos (Gulyás, Csanálosi, fakó, ár. Kovács, Horváth, Nagy 1. ■— a szerk.) távozott, volt akit eladtunk, volt akin túladtunk —- mondja Pásztor József a tavaly nyári „átállásra” visszaemlékezve. — Ettől morálisan rögtön megváltozott az öltöző hangulata, de van akitől nehéz szívvel búcsúztunk, mert szükség lett volna továbbra is például egy Horváth típusi rakkolós játékosra... Az ide igazoltak névsora viszont ennél jóval kurtább volt. A rajtra érkezett Ionul, majd Manaila, a két román légiós, aztán az orosz, illetve ukrán duó, Usmajev és Gricajuk. Ősszel futott is a szekér, sok gólt rúgtunk, s a kezdetben csak az élbolyban, majd egy idő után a lista elején tanyáztunk. Tavasszal viszont sokszor csak küszködtünk, egy-két gólos győzelmeket értünk el, sőt becsúszott néhány fiaskó is. A csatárjaink időnként becsődöltek. Miki y áh nak és Gricajuknak nagy terület kell, felállt védelem ellen egyszerűen nem boldogultak, helyettük a középpályások, sőt olykor a védők rúgták, fejelték a gólokat. Összességében a célt teljesítettük, ám a hazai környezetben tavasszal legtöbbször gyengék voltunk. Nem nagyképűség, nem jóllakottság Való tény: a csapatban akad négy-öt kulcsember, akik olyan erényekkel rendelkeznek, amely az NB I-hez is elegendő. Gondoljunk csak Csató szép alakításaira, fejjátékára..., Szenti időnként erőtől duzzadó játékára..., Kurucz szép megmozdulásaira... Sajnos ezek a játékosok is — egykét mérkőzéstől eltekintve — leültek a tavasszal. S hogy mi lehet az oka? Papp László technikai igazgató így látja: — Nem a nagyképűség, s nem is a jóllakottság számlájára írható. Inkább annak tudható be: korábban nem voltak úgy felkészítve a játékosok, hogy bírják a nagy sorozatot és annak idegi megterheléseit. No meg volt némi „eredményféltés” is. Mindezek miatt nem tudtak mindig felszabadultan játszani, s hiába fogtunk vissza a terhelésből, az sem segített. F elkapaszkodtak a gödör aljáról Eddig zömmel a gyengeségekről írtunk, holott a gárda a följutást harcolta ki. Márpedig egy hasonló célt kitűző Debrecennel, Szegeddel, Nyíregyházával, Egerrel és a későbbiek során „feltámadó” újabb csapatokkal szemben kellett náluk jobb teljesítményt nyújtani a bajnoki cím megszerzéséhez. Ami ugye erényeket is kell, hogy takarjon? Az öltözői hangulat változását már említettük, ami elengedhetetlen „kelléke” volt a sikernek. De hasonlóképpen nagy fontossággal bír, hogy hamar kialakult a csapat új gerince. A vezetők igyekeztek minden feltételt biztosítani a zavartalan működéshez. — A kiesés ellenére Olaszországba és Finnországba utazott a csapat — fűzi hozzá Szűcs Mihály. — Még a serdülőknek is biztosítottuk az edzőtábort. Megszereztük a légiósokat, akik beváltak. És egy nagyon mély gödör aljáról megkezdtük a felkapaszkodást, miközben arra is törekedtünk, hogy ne veszítsük el egyik legfontosabb bázisunkat, a közönséget, ugyanis a kieséskor sokan hátat fordítottak nekünk. S itt már nemcsak a szurkolókra gondolok... Békéscsabán —.okulva a korábbi szerződések hiányosságaiból — új, máshol már bevált anyagi ösztönző formát választottak. Nem a szerződési juttatásra, s mégcsak nem is a fizetések hatékony emelésére fordították a hangsúlyt, hanem kimondottan a pontpénzekre: — Élvonalbeli prémium rendszerben dolgoztunk — állítja Szűcs Mihály. — A pontpénz jó ösztönzőnek bizonyult és más öltözői szemléletet hozott. Ez is hozzájárulhatott a sikerhez. Remélik, nem átszállój eggyel Bár a Békéscsaba 1974. óta — kétszer egy esztendőtől eltekintve — folyamatosan a legmagasabb osztályban játszott, hagyományuk, és talán rutinjuk is van, óhatatlanul felmerül a kérdés: nemcsak átszállójegyet váltanak az NB I- be? A kihívásnak eleget tudnak tenni? Fogják bírni a magasabb osztály követleménye- it? Manapság a szurkoló is emígyen teszi föl a kérdést, ha a labdarúgásra terelődik „újra” a szó. Pásztor József nem is rejti véka alá váleményét: — Szükség lenne négy-öt húzóemberre. Pontosabban egy teljes bal oldalra a védőtől kezdve a középpályáson át a csatárig, no meg egy kapusra. Az sem előny, hogy a védelem tengelyében Ionut 34 esztendős, sokszor fájdalmakkal, sok edzéskihagyást követően játszott, erőn felüli teljesítményt nyújtva... — Sok tehetségünk van — vág szavába Papp László. — Rájuk is szeretnénk építeni. Ezért kerül hamarosan a nagycsapathoz Bélteki, Dobi, Gyu- ra, Nagy L. és Sitkéi. No meg vannak igazolási terveink is. Kölcsönj átékosok — Igazoláskor nem nagyágyúkban gondolkozunk, mert ahhoz rengeteg pénz kell — folytatja Szűcs Mihály. — De kell a vérfrissítés, mert egyesek biztosra vették és veszik helyüket a csapatban. Persze ehhez az is hozzájárult, hogy év közben jó néhány játékost kölcsönadott a lilafehér csapat más megyei együttesnek, mint például Belvont, Kasikot, Major L.-t, Horvát hot, Pápát, Feketét... Ez házon belül nem egyszer vitát is eredményezett, de mint a vezetők egy része állítja, jót tett. így kapott — a kispad helyett — több játéklehetőséget egyik-másik labdarúgó, ezzel egzisztenciális problémákat is megoldottak. S akkor még az anyagiak sem elhanyagolandók. Bevonulások előtt — Úgy engedtük el kölcsönbe a játékosokat, hogy azok bármelyik pillanatban azonnal visszahívhatók legyenek -— így Papp László. — S nemcsak szakmai és gazdasági okra vezethető vissza ez a sok jövés-menés, hanem így kapott önbizalmat például egy Kasik. Vagy így tudtunk a megyei társklubokon segíteni. Azaz kapcsolatépítésnek, és tartásnak sem rossz a kölcsönadás. És akkor visszakanyarodva a változásokhoz. Jónéhány fiatal futballista bevonulás előtt áll. Sebtében számolva is majd fél tucatnyian kerülnek ki rö- videbb időre a klubból. — Korábban két évig mentesítve voltunk a bevonultatá- sok alól, ez halmozódott most föl, nem lehet tovább odázni. Mindenesetre azt szeretnénk ha ez valamiféle ütemezéssel történne, hogy ne okozzon törést a csapatépítésben — fűzi hozzá Papp László. Játékosok érdeklődnek Békéscsaba iránt Egyébként a bevonulások miatt is néznek körül a vezetők a „játékospiacon”. De nemcsak ők figyelik a hazai élvonalat, hanem a labdarúgók is felfigyeltek Békéscsabára. Mint lapunk is megírta a minap: a 26 esztendős kábái csatár, Fodor Tibor és az ugyancsak kábái, 24 éves Horváth Miklós a Viharsarokbá tart. Előzetes megállapodást kötött velük a klub, de van elképzelés mások idehozataláról is, noha ezek még képlékeny állapotban vannak. S mit jelent az, hogy a labdarúgók is felfigyeltek Békéscsabára? — Hazai és külföldi játékosok érdeklődtek nálunk, hogyan kerülhetnének hozzánk — mondja a technikai igazgató. — Van ebben tetszetős nagy hal is. Eddig például négy külföldi jelentkezett, köztük egy besztercebányai jó kötésű labdarúgó, de két romániai futballista, egyikük kolozsvári és ballábas, de Ukrajnából is érdeklődtek fogadó- készségünk felől. — Ugyanakkor két meghatározó játékosunkra van komoly vevő, de nem szeretnék neveket mondani — toldja meg az elnök. — Annál is inkább, mert nincs szándékunk megválni labdarúgónktól, értékeinket meg szeretnénk tartani, nem ebből szeretnénk pénzt csinálni. Hat játékosnak lejár a szerződése, de azon vagyunk, ők is maradjanak. Igazolni, régieket megtartani, utánpótlást fejleszteni... mindehhez pénz kell. Nem is kevés. Anyagiakban pedig nem bővelkednek manapság az egyesületek. Hogy Békéscsabán hányadán állnak, arról Szűcs Mihály beszélt: Eleget tettek a kötelezettségeknek — Az új klub tavaly tavasszal üresen örökölt kasszával indult. A helyhatóság támogatásával és a klub vezetőinek jó értelemben vett ügyes manőverezésével minden vállalt kötelezettségnek eleget tudtunk tenni az állam és a csapat felé is. Feszes, takarékos munkával átvészeltük az 1991—92. bajnoki évet, amihez 28 millió forintra volt szükség. Ennek nagyobb hányadát magunk és szponzoraink teremtették elő, s mintegy hatoda volt állami támogatás. Már két hónappal ezelőtt letettem az elnökségnek az 1992— 93. évi bajnokságra szóló szűkített költségvetést, amit nem szakmai megközelítésből néztünk. Azaz ebben a 30 milliós tervben nem szerepelt a játékosmozgásokból származó vagy erre fordítandó pénzösszeg. Úgy érzem, az élvonalbeli kihívásnak megfelelhetünk ezzel a költségvetéssel — egy pont kivételével: a játékosvásárlással. Ahhoz további mintegy ötmillió forintra lenne szükség. De itt még azt is hozzátenném: az én véleményem némiképpen eltér a szakmai vezetéstől, ugyanis nagyobb hangsúlyt fektetnék a saját játékosokra. Ám ha ez kell az első osztályú tagsághoz, érdemes vitatkozni róla... Mindenesetre igyekszünk folytatni azt a megkezdett utat, ami a vállalkozásokra építve biztosítja a csapat további létét, eredményes működését. Annál is inkább, mert véleményem szerint két-három éven belül csak azok a csapatok maradnak életben, amelyek megerősítik vállalkozás jellegű működésüket. Esetünkben ezt segíti elő a német Patrick céggel való szerződés, amelyben két és fél milliós, 50 százalékkos törzstőkével rendelkezünk. Újra Csatók, Szentik, Kuruczok... Ha mindezt egybevetjük, talán nem túlzás az a megállapítás: újra divatba jött a lila szín Békéscsabán. A közösségekben, a kiskocsmákban ismét a fociról beszélgetnek. A gyerekek újra szeretnének Csatók, Szentik, Kuruczok lenni. Megváltozott a szemlélet, más a megítélés, amit a klub önmagának harcolt ki. „Másfél év alatt ismét szalonképesek lettünk” — summázza Szűcs Mihály. „A közönségszórakoztatással adósak vagyunk, amit viszont az új szezonban szeretnénk bepótolni. Ám az a leglényegesebb, hogy mindezt tiszta eszközökkel értük el.” Jávor Péter A bajnoki címet kiharcolt csapat és vezetői. Állnak, balról: Papp László technikai igazgató, Baji, Szenti, Mracskó, Kurucz, Ottlakán, Csató, Zahorán, Ionut, Such, Szűcs Mihály elnök, Bordás Tibor elnökségi tag. Elöl: Pásztor József vezető' edző, Manaila, Miklya, Árgyelán, Baukó András gyúró, Gricajuk, Tardi, Szegedi, Usmajev, Flavius Domide pályaedző FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER
