Békés Megyei Hírlap, 1992. június (47. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-15 / 140. szám

GAZDASÁG 1992. június 15., hétfő' Csillogó Mercik és Mazdák között Törleszteni Az idén már sokan és sokszor elsuhantunk a békéscsabai Merkur-telep mellett. Kezdet­ben rácsodálkoztunk az üres, kerítésen túli világra, manap­ság azonban van miért betérni ide, még szombat—vasárnap is. A keleti kocsiremekek gar­madáját felváltották a Mercik, a Fiatok, a Toyoták, a Mazdák stb. A bejáratról eltűnt a hajda­ni cégjelzés, új zászlókat lo­bogtat a szél. Az Autó-Dual Kft. kereskedelmi vezetője, Bemát Ferenc így mesél az átalakulásról: — A Merkur értékesítette négy telephelyét. Az új tulaj­donos viszont bérbe adta a csa­bait, így nyithattuk meg április végén autókereskedésünket. — Van választék... — A kispénzű emberektől kezdve mindenkinek az igé­nyét szeretnénk kielégíteni. Eddig a Fiat ellen sokan ágál­tak. Az új, megbízható típuso­kat ismerve úgy gondoltuk, hogy a piacon kelendő lesz mindegyik. — A telepen láttunk teher­autókat, buszokat. Ez egy plusz szolgáltatás? — A választékot bővíti. Ha­szongépjárműveket, kisbu­szokat stb. kínálunk a vállal­kozóknak. — Mi van akkor, ha az ügy­fél az átlagnál igényesebb, ha extra kívánságai vannak? — Nincs lehetetlen! Az ilyen, kívánságra készített Fia­tokat például négy hónapra, a Toyotákat pedig még rövidebb határidőre szállítjuk. A telepen katonás rendben sorakoznak a márkás és a hajdan sztárolt gépkocsik — Sokan nézelődnek a tele­pen, viszont kevesebben van­nak azok, akiknek tele a pénz­tárcájuk... — Tudjuk, hogy a mi fizeté­seink nincsenek arányban az új gépkocsi áraival, ezért biztosí­tunk kedvezményeket. Az au­tókat már 50 százalék befize­tése mellett tudjuk adni. Új kocsiknál lízinglehetőség is van. Aki öreg, elavult négyke­rekűjétől akar szabadulni, an­nak beszámítjuk „kedvencét” az új árába. .Ha valaki betér hozzánk, akár azonnal átülhet Trabijából a Toyotába. — Az árak miatt — gondo­lom — népszerűbbek a hasz­nált autók? — Az újakból kevesebbet adunk el, ez így igaz. Akik megelégszenek az 1—2 éves, gépkocsikkal, azoknak vi­szont igen olcsó áron kínáljuk a Fiatokat. Olyan kapcsolato­kat sikerült kiépíteni a torinói gyár elosztóival, hogy jó álla­potú, a magyar pénztárcának megfelelő árú autókat hozunk telepünkre a hónap végén. — A vállalkozók állandóan azon törik a fejüket, hogy le­hetne az üzletet továbbfej­leszteni. A telepen terveznek-e valamilyen újítást? — Szeptembertől kialakít­juk a komplett autós centru­mot, ami azt jelenti, hogy az alkatrészüzlettől kezdve, a mi­niszervizig minden itt lesz egy helyen. — Végül egy kíváncsiskodó kérdés: mitől olyan fényes, csillogó minden kocsi? — Tudjuk, hogy az esztéti­kai látvány a vevő szemében sokat jelent. Nekünk pedig nem esik nehezünkre a masi­nák tisztán tartása. Csete Ilona FOTÓ: FAZEKAS FERENC A Trabiból átülhet a Tbyotába Kétszázhetvenhét cég a listán Az Állami Vagyonügynökség 1991 októberétől indította el az első úgynevezett egyszerű­sített privatizációs eljáráso­kat. A program a privatizációs folyamat élénkítését, a válla­lati kezdeményezések bátorí­tását volt hivatott szolgálni. Azóta eltelt néhány hónap, az ÁVÜ illetékesei meghallgat­ták mind az érintett cégek, mind a privatizálás lebonyolí­tását végző szakértők vélemé­nyét. A privatizációért felelős dr. Szabó Tamás tárca nélküli miniszter sajtótájékoztatón összegezte a tapasztalatokat és egyben bejelentette a program folytatását is. — Az első lépésben az úgy­nevezett angol típusú privati­zációt szorgalmaztuk, amely­ben egyedileg kiválasztott cé­gek egyedi program szerinti privatizációját folytatta le az Állami Vagyonügynökség — mondta a miniszter. — Április végéig 58 vállalat alakult át gazdasági társasággá, értéke­sítésre 10 esetben került sor. El kell ismernünk, hogy a vállala­tok kezdetben meglehetősen óvatosan viselkedtek, voltak bizonyos fenntartásaik az egy­szerűsített privatizációs eljá­rás iránt, de ahogyan haladtak az ügyek, úgy nőtt a vállalat- vezetők aktivitása és érdeklő­dése. A tapasztalatokról szólva a miniszter kiemelte: egyértel­művé vált, hogy folytatni kell a programot. El kell indítani a második fokozatát is a folya­matnak, bár szükség van bizo­nyos technikai, „technológi­ai” korszerűsítésekre. Módo­sítani szeretnék az ellenőrzési módszereket, amelyekkel fel­tárhatók a folyamat kedvezőt­len mellékzöngéi. Több, job­ban felkészült szakértőre van szükség, akik képesek áttekin­teni a most már szélesebb kör­ben „piacra kerülő” vállalato­kat és megfelelően kézben tudják tartani a sokszor rend­kívül kényes tárgyalásokat. Szabó Tamás többek között aláhúzta: az egyszerűsített pri­vatizációs eljárás második ütemében a vagyonértékelés már független könyvvizsgálók feladata lesz és keretszerző­désben rögzítik azt is, hogy egy-egy szakértő legfeljebb hány ügyet vállalhat fel egy- időben. A most magánkézbe kerülő vállalatok vagyona mintegy 70 milliárd forintot tesz ki, csaknem háromszoro­sa az első ütemben privatizált vállalatokénak. Jelenleg 277 cég neve szere­pel az ÁVÜ hivatalos listáján, de ezt sem tekintik végleges­nek. Elfogadnak újabb önténtes jelentkezéseket is az átalakulni, illetve privatizálódni szándéko­zó állami vállalatoktól. FEB Számítógépes kapcsolat a világgal Az Info Sys Országos Infor­mációs Alapítvány számítógé­pes megyei adatbázisát Békés­re, a Bé-Ta Kft.-hez telepítet­te. A megyei alközpont sok tízezer megyei, országos és nemzetközi kereskedelmi, hir­detési, banki, tőzsdei és egyéb információt tartalmaz. A rendszer kapcsolódik az EGK adatbankrendszeréhez, az egyéb európai magán és ál­lami információs központok­hoz, az amerikai és ázsiai in­formációs hálózatokhoz, elektronikus adatcserét bizto­sít az EDIFACT program ha­zai rendszeréhez. A számító- gépes rendszerbe már több Bé­kés megyei felhasználó kap­csolódott, új üzleti és partneri lehetőségeket remélve. —szekeres— Pénzügyi helyzetelemzés Bőd Péter Ákossal, az MNB elnökével A napokban — hosszú idő óta először — me­gyénkben járt a Magyar Nemzeti Bank elnöke. Dr. Bőd Péter Ákos a nemzetgazdaság első negyedévéről, a gazdaság élénkítésének esélyei­ről, a jegybank koncepciójáról beszélt pénz­ügyi, gazdasági szakemberek, vállalkozók előtt. A konzultáció után az elnök válaszolt lapunk kérdéseire. — Ön, elnök úr, mennyire elégedett hazánk külföldi hite­leinek törlesztésével? Milye­nek a jelenlegi hitelfelvételi lehetőségeink? — Az új magyar kormány­zat a 20-21 milliárd dollár adóssággal és gyakorlatilag alig-alig létező tartalékkal vette át a stafétabotot. Abban az időben felmerült, hogy egyáltalán képes lesz-e az or­szág pontosan törleszteni az adósságot. Az akkori döntés — amelyet magam is támogat­tam — szerint a kormánynak, a banknak fizetnie kell az adós­ságot, noha meglehetősen nagy terhet jelentett az ország­nak. Azóta sikerült — elsősor­ban a nemzetközi szervezetek révén — újabb jelentős hite­lekhez jutni. A privatizáció felgyorsulásával együtt élénkült a külföldi tőke be­áramlása, amely pénzben kife­jezve 2 milliárd dollár, emel­lett megnyíltak a kötvénypia­cok. A kötvénypiacok pedig csak az előtt nyílnak meg, aki­ről elterjed, hogy jól fizet. Mindezek után ma nincs finan­szírozási gond abban az érte­lemben, hogy az adósságtör­lesztéshez szükséges hiteleket felvehetjük. Az adósságállo­mány most már az exportunk gyarapodásához képest nem nő. Korábban az exportbevé­telnek több mint 20 százalékát elvitte a kamatfizetés. Ez az összeg jelenleg 15 százalék körül mozog. A továbbiakban is az a szán­dékunk, hogy pontosan fi­zessünk, s ennek eredménye­képpen egyre jobb feltételek mellett jussunk kölcsönhöz, tőkéhez. Sajnos, ezzel együtt Magyarország a nemzetközi életben nem számít kiváló adósnak; Japánban 7 százalék körüli hozamot kellett ígérnünk, más piacokon 9 szá­zalékot. Ezt a gazdaságnak ki kell termelnie, ily módon na­gyon fontos, hogy az export növekedjék, képződjenek a jö­vedelmek, fejlődjenek a vál­lalkozások. — Várhatóan milyen hatást vált ki a Magyar Nemzeti Bank pénzügyi politikájában a Kis- Jugoszlávia elleni embargó? — A jövőbeli folyamatot nagyon nehéz felmérni, hiszen nem sok idő telt el a B iztonsági Tanács határozata óta. Általá­ban egy országnak csak gon­dot jelent, ha a szomszédjában háború dúl, és ez a helyzet az egész régió stabilitását csök­kenti. Eddig semmi olyan jelet nem tapasztaltunk, hogy a Ma­gyarországra irányuló műkö­dő tőkét, a privatizációs érdek­lődést mérsékelné. Nagyon re­mélem, hogy ez a tendencia megmarad. Rövid távon olyan hatása is lehet az embargónak, hogy a szerb vállalatok által korábban fenntartott kooperációs kap­csolatok szükségszerűen meg­szakadnak — mondjuk Né­metország és Szerbia kö­zött —, és esetleg a magyar ipar néhány vállalata számára, például a textiliparban nyílnak Magyarország nem tartozik a legkiválóbb adósok közé, de stabil hitelezői vannak FOTÓ: FAZEKAS FERENC piaci lehetőségek. Alapvetően azonban rövid távon nincs je­lentős következménye. Tudo­másul kell azonban vennünk, hogy az embargó alá vont régi­óba korábban elég jelentős ex­portunk irányult, olyannyira, hogy meghaladta az onnan származó importot. — A különböző elemzések szerint a magyar költségvetés áprilisra megtermelte az egész esztendőre ter~vezett hiányt. Milyen nehézségeket jelent, s milyen kötelezettségeket ró ez a helyzet a jegybank működé­sében? — Kétségkívül, bár szá­momra egyáltalán nem megle­pő módon a költségvetés hiánya már tavaly is meghaladta a ter­vezettet, és az év első hónapjai­ban tovább nőtt, gyakorlatilag elértük az idei szintet. Azért nem lep meg, mert a privatizá­ció előrehaladtával, illetve az ipari termelés és a kereskedelmi forgalmazás visszaesésével a bevételi oldalon kevesebb pénz áramlott a költségvetésbe, ugyanakkor a kiadásoknál elég nehéz visszafogni a pénzt, hi­szen ebből tartanak el iskolákat, a honvédséget, a rendfenntar­tást, a városokat, falvakat is. Ez a helyzet közvetlen hatással nincs a jegybankra abban az ér­telemben, hogy nem a nemzeti bank hitelezi meg. A jegybank és a kormányzat közötti elszá­molást a költségvetési törvény rögzíti. Amíg pedig a költség- vetési törvényhez nem nyúlnak, nincs tennivalónk. A kormány­zat nem a nemzeti bank közbe­iktatásával finanszírozza ma­gát, hanem alapvetően kincstár- jegyek eladásával. Közvetve természetesen mi is érintve va­gyunk, hiszen a nagy deficit ne­hezíti a kamatleszámítási szán­dékainkat. Ez a pénzfelvétel mégiscsak a gazdaság rendelke­zésére álló pénzmennyiséget csökkenti, s emiatt nyilván las­sabb lesz a kamatszint leszállá­sa, mint a kevesebb deficitnél. Természetesen abban vagyunk érdekeltek, hogy az állami költ­ségvetés hiánya ne nőjön, vagy legalább stabilizálható legyen. Mint bank, az állam rendelke­zésére állunk, hiszen ha állam- kötvényt bocsátanak ki, az MNB és annak megyei igazga­tóságai is szerepet vállalnak e tőkepiaci működésben. László Erzsébet

Next

/
Thumbnails
Contents