Békés Megyei Hírlap, 1992. június (47. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-13-14 / 139. szám
A KDNP elnökhelyettese Békésben A hét végén megyénkbe látogat dr. Varga László, a KDNP országos elnökhelyettese, valamint dr. Szakái Ferenc, a gödöllői agráregyetem tanára és dr. Tenke Sándor, a Református Teológiai Akadémia dékánja. Vasárnap, június 14-én — tehát nem ma, ahogyan tegnapi számunkban szerepelt a dátum — a KDNP vendégei délelőtt Újkígyósra, délután •Békésre, este pedig Bé- késszentandrásra látogatnak. Kezdődik a szezon Békésen, a Dánfoki Ifjúsági Táborban a hét végén kezdődik a főszezon. A hivatalos nyitányra holnap, vasárnap kerül sor, a szervezők gazdag programmal várják az érdeklődőket, s most már a „természetfelelősön” a sor, hogy jól sikerüljön a tábornyitás. Hangverseny A békéscsabai Evangélikus Nagytemplomban vendégszerepei június 15-én, hétfőn este 8 órakor Lehotka Gábor orgonaművész és a gyomai születésű Frankó Tünde, a Szegedi Nemzeti Színház magánénekese. Időpontváltozás Technikai okok miatt a KDNP fóruma Kondoroson ma este — a korábban meghirdetett időpont helyett — 18 órakor kezdődik a termelőszövetkezet központjában. Segítség a talpraállásban Az ecsegfalvi Egyetértés Mgtsz tagságának ad segítséget és útmutatást az újrakezdéshez és talpraálláshoz dr. Zsíros Géza kisgazda parlamenti képviselő június 13-án, ma délután 6 órától a szövetkezet kultúrtermében. Nyereményeső Lapunkban az utóbbi időben megjelent játékok nyertesei a következők: Tökjó póló: A sarkadiak Ungor butik ajándékát Fránki Hajnalka,-Szeghalom, Bacsó u. 3/1. sz. alatti lakos nyerte. Nyereményét a butik postán küldi el. Tetőtől talpig: a játék nyereményét, 2000 forintos vásárlási utalványt a békéscsabai Szidónia butik postán juttatja el a nyertesnek, Lóczi Mihályné, Tótkomlós, Kossuth u. 16.3/7. sz. alatti olvasónknak. Ötezret nyerhet: ez természetesen a főnyeremény, mert emellett még két pénzjutalmat kap a második és a harmadik nyertesünk. A nyereményeket a diákoldalakra beküldött szavazóink között sorsoltuk. 5 ezer forintot nyert: Krucsai János- né, Medgyesegyháza, Kiss E. u. 5.; 3 ezer forintot nyert: Molnár Jánosné, Szabadkígyós, Arany J. u. 5.; 2 ezer forintot nyert: Ágoston József- né, Kétegyháza, Verőfény u. 26. A nyerteseknek gratulálunk! KORKÉP 1992. június 13-14., szombat-vasárnap Vízórák Zenneréktől ( Folytatás az 1 .oldalról) fizetni a nyugdíjasok, a kiskeresetűek is? — Áfa nélkül mindössze 1800 forintba kerül egy. Ennyit talán az órákról és a bemérő szerkezetről. Hadd mondjam el, hogy ezek mellett egy másik műszerrendszert is „hadba állítottunk” a laboratóriumunkban. Ez pedig a korábbi manuális laboratóriumi munkát szünteti meg. A két műszerből és egy számítógépből álló rendszer egyik része a fémeket, míg a másik a vegyületeket mutatja ki a víz-, illetve szennyvízből. Ez azt jelenti, hogy míg a korábbi módszerrel akár egy hónapot is várni kellett, hogy hatékonyan intézkedhessünk, addig most szinte azonnal megtehetjük a szükséges lépéseket, hogy javítsunk a minőségen. Ez óriási lépés a méréstechnikánkban. — Magasabb vízdíjat fizetünk, úgy tűnik nem kerül rossz helyre a befolyt összeg. Mennyibe került ez a két beruházás? — Huszonötmillió forintot fizettünk a gépekért, ami sokszorosan megtérül majd. -A-l Az új, korszerű „beméró'padon” egyszerre 40 vízóra hitelesítését tudják elvégezni az eddigi 4-5 helyett FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET Szlovákia nagykövete megyénkben Megyénkben tölti hétvégéjét Ruda Chmel, a Cseh és Szlovák Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. Tegnap délután a Fiume Szállóban találkozott a békéscsabai szlovák szervezet néhány vezetőjével. Az eseményen jelen volt dr. Karol Wla- chovsky, a budapesti Szlovák Kultúra Házának igazgatója, dr. Lukovics Éva és Futaki Géza országgyűlési képviselők, valamint Pap János polgár- mester is. Az összejövetelen elsősorban a megyeszékhelyünkön kialakítandó szlovák kultúra házáról folyt a kötetlen beszélgetés. Mind szlovák, mind magyar részről abszolút támogatást élvez a dolog (márcsak amiatt is, mert ebben a térségben él a magyarországi szlovákság fele), a kivitelezés tervei már el is készültek. Néhány hónap múlva — a jelenlegi állapotok szerint — hozzá is kezdhetnek a munkálatokhoz. S hogy mi minden lenne itt? Elsősorban kulturális rendezvények, de tervezik szlovák betűs nyomda, utazási és tolmácsiroda, söröző üzemeltetését is.-— Ilyen épület — mint a nagykövet mondta — csak olyan helyen létezhet, ahol barátságban élnek egymással a népek... A társalgás befejeztével a Szlovák Nyelvű Általános Iskola és Gimnázium tanévzárójára sietett Ruda Chmel. Vasárnap pedig jelen lesz a szarvasi Tessedik-emlékün- nepségen. SZ. CS. A jövő reménye Ma este az Úrvacsorával ér véget az egyhetes adventista lelkész! konferencia. Dr. Szigeti Jenó' teológiatanárt kértük meg arra, foglalja össze röviden a konferencia tapasztalatait. — Reménység és etika címmel folytak az előadások, melynek célja az volt, hogy e két témában megmutassuk a helyes, a Biblia által tanított utat lekészeinknek. Úgy hiszem, ma a jövőbe vetett bizakodás foglalkoztatja leginkább a hívő embert, valamint az, hogyan tud etikusan, erkölcsösen élni ebben a világban. Ezért is választottuk ezt a két témakört a konferencia tárgyául. Az előadások jobbára teológikus megközelítésűek voltak, szemben a többek által várt gyakorlati útmutatókkal. Sokkal fontosabbnak tartjuk azt, hogy lelkészeink egy-egy témában elvi rálátással rendelkezzenek, mert a konkrét esetek mindig egyedi bánásmódot kívánnak. Azt gondolom, sikerült olyan vendégelőadókat meghívni, akik saját szakterületeiken a legkiválóbbak közé tartoznak, s tudásuk egy részének átadásával hozzájárultak a meghívott lelkészek látókörének bővítéséhez. Jó érzés volt látni, hogy a keresztényi hit összekötő kapocs lehet olyan népcsoportok között, akiket egy történelmi, politikai helyzet állított egymással szembe. M. K. Fehér „bábuk” a fehérek ellen. Eredmény: sakk, matt, patt! „A MEGBOTRAN- KOZTATÁS SZABADSÁGA NÉLKÜL NINCS SZÓLÁSSZABADSÁG.” (Salman Rushdie, a Sátáni versek írója) Vendégkommentár Ki uralkodik? Fogalmam sincs. Egy biztos: megválasztott elnökünk nem. Legalábbis úgy tesz, mintha nem. Persze, készül az elnökválasztásra, igaz, hivatalos kampány hiányában. Neki szabad. Biztos a dolgában, mert nincs szüksége a magyarok szavazataira. A kolozsvári pártokkal, hivatalosságokkal való találkozón szó nélkül tűrte, hogy Gh. Funar polgármester ilyeneket jelentsen ki: vízumkényszert a magyarországiaknak; a magyar diákok NE érettségizzenek magyar irodalomból; Kolozsváron nincs magyar iskola; megtiltom a szeparatizmust (ez ránk vonatkozik); mi nem sietjük el a tulajdonjogi bizonylatok kiosztását; állítsák meg ezt a kampányt. És ehhez hasonlókat. Iliescu elnök ült, hallgatott és jegyzetelt. Egyetértésből? Tudja, hogy Gh. Funar napjai meg vannak számlálva? Jólesett neki hallani? Tény, hogy a Kolozs és Szilágy megyei látogatás kísértetiesen hasonlított az előd hasonló kiruccanásaira. Spontán tömeg, a falvak lakói „megállították” a gépkocsisort stb. Mert más gondunk, nekünk, egyszeri halandóknak nincs is. A nagyprivatizáció Angliában is tíz évig tartott. Állítja Iliescu elnök. Akkor ráérünk, rendelkezésre áll még hét. Egy maroknyi embercsoport, huszonkétmilliót megcsúfolva rakosgatja a sakkfigurákat. Hátunk a sakktábla. Irházi János, az aradi Jelen főszerkesztője Tantestületi fekete pont (Folytatás az 1. oldalról) Pestiová igazgatóhelyettest pedig az egész eljárás dühítette fel: — Úgy gondoltam, egy demokratikus társadalomban figyelembe veszik a tantestület véleményét. Engem személy szerint nagyon sért, hogy az önkormányzatnál ennyire nem kíváncsiak az álláspontunkra. Varga Judit kollégiumvé- zető csatlakozott a gondolat- menethez: — Azt gondolják, hogy mi ilyen felelőtlenek vagyunk? Mit képzelnek, ennyire megbízhatatlanok lennénk, hogy a szavunk semmit sem ér? Mayer Sándorné folytatta: — Mi naivak még el is hittük, hogy számítanak a véleményünkre. Egy alkalommal kint volt nálunk a kulturális bizottságtól Fodor József. Kolléganőnk meg is jegyezte: az terjed a városban, hogy az önkormányzatnál mindent eldöntötték előre. Fodor József ezt cáfolta, azt mondta, semmi nincs eldöntve. Érzésünk szerint politikai döntés született. Hirka János fontosnak tartotta elmondani: — Őszintén Göncz Arpádné Battonyára készül Az idén ünnepli 20. születésnapját a gánsemdorfi Szafari- és Kalandpark. A Bécstől 30 kilométerre lévő létesítmény népszerű a magyar gyerekek körében is. Csütörtökön a battonyai és a kecskeméti S. O. S. gyermekfalvak 70 lakója látogatott ide. A gyermekeket Edwin Wiesinger úr, az állatpark igazgatója hívta meg és látta vendégül. Az esemény különös jelentősége abban állott, hogy a kirándulás védnökségét köztársasági elnökünk fe- leségevállalta. —Éppen most ígértem meg a vezető kolléganőknek, hogy mindenképpen ellátogatok Battonyára — mondotta Göncz Ár- pádné —, ezt már nagyon régen tervezem. (A gyermekek gánsemdorfi kirándulásáról hamarosan fényképes útibeszámolót adunk közre.) M.Gy. szólva, az igazgatói álláshoz nem ragaszkodtam minden áron. Az első körben visszautasítottam' a sok biztatást. Most biztosan előhozakodnak majd azzal, hogy beteg ember vagyok. Ugyanakkor a pályázatom értékelésénél egyetlenegyszer sem hivatkoztak a betegségemre. Mellesleg orvosi igazolással bizonyíthatom, hogy alkalmas vagyok a feladat ellátására. Utoljára Uhrin Erzsébet, a volt igazgató kért szót: — Nem panaszkodásképpen, de most nagyon rosszul érzem magam. Csalódtam a helyi demokráciában. Szívesen adtam volna át a stafétabotot olyan embernek, akit a tantestület elfogad. És még valamit. Engem több okból sem fogadott el az önkormányzat. Kimondatlanul is éreztették velem, hogy a régi rendszer embere voltam. Ma is tagja vagyok az MSZP- nek, s ez ma ebben a városban nem előny. A megbízásom lejárt, de ha újra pályáztam volna, az előbbiek miatt nem nyertem volna. Egyébként az iskolának sem használt, hogy én voltam az igazgató, mert bármit kértem, visszautasítottak azzal, hogy a szlovák iskola nagyon drága. Ezzel a döntéssel egy dolgot bizonyítottak a számomra: a városban szemfényvesztés a nemzetiségi politika. Mindezek után nagyon szeretném, ha a szülők, a gyerekek nem veszítenék el a bizalmukat az intézménnyel szemben. És kívánom, hogy a gyerekek ne vegyenek észre semmit abból a feszültségből, lelki konfliktusból, amely az egész tantestületre nehezedik. Legalább ők ne! Miért nem vette figyelembe az önkormányzat a tanárok véleményét? — továbbítottuk a kérdést Goldmann Györgynek, a kulturális bizottság elnökének. — Először is — válaszolt az elnök — a bizottság hamarabb tárgyalta a pályázatokat, mint a tantestület. Mindkét pályázatot nagyon jónak tartottuk. Sutyinszky Jánosé viszont sokrétűbb volt, szélesebb pedagógiai koncepciót tükrözött. Tudtuk azt is, hogy Hirka János egészségügyi állapota sem kifogástalan. Két, egymástól eltérő koncepció közül kellett döntenünk, Sutyinszky Jánosét tartottuk jobbnak. László Erzsébet Séÿfokká: Piroschka frei? Nem tudhatom, ki hogyan emlékszik vissza arra a pillanatra, amikor először lépte át az államhatárt. Nyilvánvalóan különbség van emlék és emlék között. Nem mindegy ugyanis, hogy valaki illegálisan jutott-e el a senki földjére vagy útiokmányokkalfölszerelkezve. Óriási különbség lehet a szolgálati útlevéllel utazók és az 50 dolláros,,mezei” turisták emlékei között is. Hát még ha azokra gondolunk, akiknek eszük ágában sem volt nekivágni a világnak, mégis mentek, mert... vitték őket. Szóval, ahány ember, annyiféle emlék a legelsőről. Olyasmi lehet ez, mint annak a bizonyos női erénynek az elvesztése: egy életre meghatározó. Na már most: Hegyeshalomból Győr felé tart az ember. Lelki szemeivel még látja a Nickelsdorf előtti falvak pedáns rendjét, szolid eleganciáját, a méltósággal megélt falusi{?) jómódot. Aztán Abdán, Radnóti Miklós mártírhalálának színhelyén úgy érzi magát, mintha egy keleti bazárban lenne. Az út mellett kilométereken át féltetejű, elöl teljesen nyitott fészerszerűségek, tömve mindenféle magyar földi jóval. Itt mindenki a vendégből akar megélni, szemérmetlen föl- és kitárulkozással. Az út mellett gyakran feltűnik egy-egy stoppos leányzó. Igazán szépek, csinosak, már éppen sajnálni kezdem, hogy nem énvagyok a sofőr. Úti társam fölvilágosít: —Ezek elkezdték a műszakot. —Aha!—esik le a tantusz.—Szóval, igaz a régi kabarétréfa : ,jZimmer und Piroschka frei”. Ménesi György
