Békés Megyei Hírlap, 1992. június (47. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-11 / 137. szám

1992. június 11., csütörtök HAZAI TÜKÖR BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP A kisdiák — nem különben a felnőttkor küszöbén álló — legszebb álma persze az, hogy nem kell iskolába menni. De ha még­is muszáj, akkor lehet-e jobbat kívánni, mint például magyarórát a szabadstran- don, a matekot egy kajakban, a biológiát egy erdei tisztáson? Minderről ráadásul némely iskolában nem csak a diák álmo­dik, hanem a tanár is. Mint például a Bé­késcsabai 3-as Számú Általános Iskolá­ban, amely egyben környezet- és termé­szetvédelmi oktatóközpont a megyében. Az itt tanító pedagógusoknak — élen a Papp házaspárral — régi terve egy erdei iskola megszervezése. Az elképzelések az idén végre valóra válhattak: a tanév utolsó heteiben Gyula-Városerdőn töltöttek egy- egy hetet a gyerekek, előbb a felsősök, utánuk az alsó tagozatosok. Szállást a gyermeküdülőben kaptak — ha a megye nagyobb gondot fordítana erre az épületre, igazi gyermekparadicsom lehetné —, illet­ve a Gyulatex ingyen bocsátotta a diákok rendelkezésére üdülőterületét a faházak­kal, sátorral. Az egyik meleg napon ide látogattunk el, majd a szabadstrandon tar­tott magyarórát lestük meg. a vers ugyan a Tiszáról szól, de a Körös is pompás ,Remek ez a magyar óra' „Erdőn jártam iskolába” Raffaello mintha kicsit rosszallóan nézné a nagy fel­fordulást maga körül a sátor­ban. Raffaello —tudja ezt az ember gyereke — egy tini nindzsa teknőc-figura, aki elkísérte kis gazdáját a szo­katlan suliba. O persze nem tudja, hogy most születik a rend Ildikó néni felügyelete alatt. A fiúk, akiket mindenki irigyel a sátor miatt; Kliment Zoli, Szilágyi Tamás, Szűcs Gabi és Puskás Gabi másodi­kosok. Egymást kisegítve idézik fel, melyik napon mi volt a téma, mikor beszélget­tek az erdőről, milyen verse­ket választottak, és így to­vább. Azt már a pedagógusok, Irimiásné Bálint Ildikó. Ko- zákné Dékány Ilona és Papp Ferenc meséli az egyik faház teraszán, hogy például hétfőn volt az erdő napja, kedden az erdő lakóié, szerdán a víz napja, fürdéssel. Az elsősök az össze­gyűjtött bodzából szörpöt készí­tettek, azt itta az egész alsó tago­zat. A könnyednek tűnő erdei iskolai napokat igen kemény munka előzte meg — októbertől kezdve készítették a tematikát. A Tisza — Balázs István, vagyis Öcsi a Petőfi-verset mondja Fotó: Lehoczky Péter A szabadstrandon magyar­órát tart a negyedikeseknek Thúriné Újházy Julianna. Ba­lázs Pista, közismert néven Öcsi, éppen verset mond, de fél szemmel már a vízen billegő ka­jakokat lesi... Hát ilyen ez az erdei iskola— kár, hogy nincs párja. 'T. I. Rendteremtés a sátorban Olvasóink írják Szabálytalanul, de segítő szándékkal tettem Figyelemre méltó cikk jelent meg a Békés Megyei FI írlap június 5- ei számában, az első oldalon ,.szekeres” tollából a békési ipari szakközépiskola magyar irodalmi érettségi vizsgájával kapcsolat­ban. Igazgatóm nemes egyszerűséggel, kilúgozva hozta ország-világ tudomására a tényeket. Ezek a tények a nagyközönséget csupán pletykaszinten ha érdeklik. Előretekintő eszmefuttatás: hány oldalas legyen megyei lapunk ahhoz, hogy minden intézményi ügyet így kiteregessen? Ez a minden tekintetben helytelen publikáció ürügy arra, hogy. az egyre fölöslegesebbé váló erőlködést leplezze: — Egyértelmű a kézi vezérlés, a megbeszélések néhány tag kivételével a tantestület számára szinte titkosak. Igazgatónk megvá­lasztása és kinevezése után körülbelül hat hónapig nem érdemesítet­te arra a tantestületet, hogy tanácskozzék azzal. Meg kell je­gyeznünk, iskolánk 3 telephelyű. — Előbbiből következően szívesen alkalmazza a rendelkezésre álló pénzösszegek ,.gondos apa” elven alapuló elosztását, négy- szemközti intézését, kizárva a tantestületi közösséget. — Az adott leleplező cikkben nem szól azokról az anomáliákról, amelyek a matematikai írásbeli dolgozatok kísérői. — Én, a cikk szereplője a leghatározottabban cáfolom azt az iszonyatos pletykát, miszerint iskolánkban előfordult volna 30 000 forintért sikeres pótvizsga-eladás. — Nem cáfolom azt a tényt, hogy érettségiző, osztály a tanév folyamán két alkalommal találkozott osztályfői órán osztályfőnöké­vel havi 1300 (1500?) forint pótlékért. Ha egy érettségi probléma országos érdekeltségű, jogos az ügy nyilvánosságra hozatala — ilyen már volt nem egyszer; ha csupán egy iskola belső ügye, milyen motivációk alapján történt publikálá­sa? Jobb lett volna, ha arra törekszünk év közben, hogy tanítványaink tarisznyáját jobban megtömjük. Például: az iskolai könyvtár ne csak akkor tartson nyitva 8—12 óráig, amikor az azt használni kívánók órán vannak — ennél fontosabbak a szovjet mintájú, földig érő tükörcsodák a könyvtárban is, főépületben is... A tanulók igazgató úr szerinti védelmében: nyugodt a lelke, miután így kiszolgáltatta idegen vizsgáztatóknak szegény érettségi­zőket? Ez az egyetlen mód arra, hogy a többi 6 osztály év végi zárása objektiven megtörténjék, tekintettel arra, hogy egy fő magyartanár dolgozik—ott az iskolában (a tárgyalt hónapban)? Befejezésül: egy hónap munkából felfüggesztésem idején többet tudok törődni azzal az iszonyatos bűntettel, melynek családom áldozata... Kedves érettségizők: amit tettem, szerétéiből, segítő szándékkal — igaz, szabálytalanul tettem. Kérlek, semmi meggondolatlanságot ne tegyetek! Pocsai Antal, a cikkben szerepló' magyartanár NYIT! NYIT! NYIT! Kell-Lesz Élelmiszer és Vegyi Áru Raktáráruház Békéscsaba, Ipari út 13. sz. alatt június 11-én. Lakossági diszkont- és nagykereskedelmi értékesítés egy helyen. Viszonteladóknak készpénzes vásárlás esetén 4% engedmény! OLCSÓ ÁRAK, A VEVŐ MINDENEK ELŐTT! Nyitva: hétfőtől péntekig 7—18 óráig, szombaton 7—12 óráig. Minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk! Walter Lord: A Titanic pusztulása 29. Későbbi történetek szerint Archie Butt, Taft elnök adjután­sa hősi módon halt meg — bár mindegyik variáció szerint más­ként. Egy újságcikk szerint Miss Marie Young, Teddy Roosevelt, a volt elnök gyermekeinek zene­tanára hallotta, amint az ezredes érces hangon kiáltja. — Isten vele. Miss Young, szóljon rólam az otthoniaknak! — De ugyanez az újságcikk azt állította a sasszemű Miss Youngról, hogy már egy órával az összeütközés előtt látta a jéghegyet... Egy Mrs. B. Henry Harrisnek tulajdonított interjú szerint Ar­chie Butt szilárdan állt, akár egy oszlop, öklét használta, amikor a hölgyeket a mentőcsónakok­hoz tóduló gyáva férfiak ellen kellett védelmeznie. De Ligh- toller, Gracie és a többiek, akik a csónakoknál dolgoztak, egész este nem is látták Butt ezredest. Mrs. Walter Douglas emlékezé­sei szerint 1 óra.45-kor Butt a 2- es csónaknál állt, szerényen fél­rehúzódva. Ugyanilyen ellentmondó tör­ténetek keringenek a multimilli­omos John Jacob Astorról. Au­gust H. Wikman, egy német bor­bély meghatóan mondta el a m i 1 - liomos utolsó perceit. Olyan semmitmondó csevegés ez, amilyent valóban a borbély­székben hallani, de talán még annál is banálisabb: — Megkér­deztem tőle, hajlandó-e kezet fogni velem. Erre Mr. Astor így felelt: „Örömmel.” — Csak­hogy Weikman azt állította, hogyő 1 óra 50 perckor hagyta el a hajót, vagyis fél órával azelőtt, hogy a hajó elsüllyedt volna As- torral és sok száz társával együtt. Butt és Astor halálát kapcsol­ja össze az a beszámoló, ame­lyet Washington Dodge San Franciscó-i bírónak tulajdoníta­nak. — Együtt süllyedtek el, egymás mellett állva a hídon. Világosan láttam őket — mond­ta később Dodge a riporterek­nek. Csakhogy Dodge a kataszt- rófae végsőpillanatában a 13-as csónakban tartózkodott, fél mérfölddel a hajótól ! Azt sem tudja senki bizonyo­san, mi történt Smith kapi­tánnyal. Később azt állították, hogy főbe lőtte magát, de erre semmi bizonyíték sincs. A vég előtt Edward Brown pincér látni vélte őt a hídon, ott sétált, még mindig kezében tartva szócsö­vét. Egy perccel később Hem­ming rakodó végigment a hídon, de üres volt. Miután a Titanic elsüllyedt, Harry Senior fűtő a vízben látta; szerinte a kapitány egy apró gyermeket tartott a kar­jában. Ha összerakjuk a részle­tek mozaikjait, ez a vég jobban megfelel a harcos emberről al­kotott képünknek, mint az ön- gyilkosság. Akár látták, akár nem, ismert emberek és névtelenek egyetlen halomban zuhantak egymásra, amikor a hajó orra egyre mé­lyebbre süllyedt, vége pedig to­ronymagasra emelkedett. Az „Ősz” dallamát mintha elvágták volna, amint a zenészek is lezu­hantak hangszereikkel. A lám­pák kialudtak, újra fellobbantak, hogy aztán végleg sötétségbe boruljanak. Egyetlen karbid­lámpa égett még a magasban, a hátsó árboc csúcsán. Tompa zuhanások és üveg­csörömpölés nyomott el minden más zörejt. Hosszú, mély dübör­gést hallottak a fültanúk is, mert minden mozdítható tárgy elsza­badult a helyéről. Sohasem süllyedt el még az óceánon ennyi minden: huszon­kilenc kazán, a „Ruháját” drá­gakővel kirakott példánya, 800 láda dióbél, 15 000 üveg sör, hatalmas horgonyláncok (min­den egyes szem 175 fontot nyo­mott), harminc láda golf- és te­niszütő, a Spalding-sportkeres- kedés címére, Eleanor Widener kelengyéje, sok-sok tonna szén, Peuchen őrnagy fémdoboza, 30 000 friss tojás, cserepes pál­mák százai, öt nagy zongora, a B 38-as kabinban egy óra a kan­dallón, rengeteg tömör ezüst evőeszköz. S a dübörgés egyre erősebb lett — leomlottak a virágállvá­nyok, repültek az örökzöld nö­vények és a nádszékek a Café Parisienben, a fedélzeti társasjá­tékok korongjai és ütői, az ötven mellékállomást kapcsoló tele­fonközpont, két dugattyús haj­tómű, a forradalmian új ala­csony nyomásos turbina, nyolc tucat teniszlabda, R. F. Downey & Co. részére, egy láda porcelán a híres New York-i Tiffany-nek, egy láda kesztyű Marshall Field számára, a csodálatos fagylalt­gép a G fedélzeten, Billy Carter új francia Renault-ja, Ryerso- nék tizenhat hajóbőröndje, ame­lyeket pedig olyan gonddal cso­magolt be a szobalányuk, Victo- rine. És most, amint még merede­kebben billent a hajóóriás, az elülső kémény leomlott. A hajó jobb oldalán zuhant a vízbe, szikraáradatot okádva, és a zu­hanás döreje még ezt az általá­nos hangzavart is túldübörögte. Walter Hurst segédgépészt, aki az örvénylő tengerben vergő­dött, félig megvakította a ko- romzuhatag. De ő legalább meg­menekült; sok embert, aki a víz­ben küszködött, agyonzúzott a több tonnás leomló acél tömeg. Ugyanez a katasztrófa áldásnak bizonyult Lightoller, Bride és mások számára, akik a felborult B csónakba kapaszkodtak. A kémény ugyanis éppen a csónak mellé zuhant és mint könnyű du­gót, harminc yardnyira taszítot­ta a csónakot a süllyedő, sodró­dó hajótesttől. A Titanic most teljesen füg­gőlegesen állt. A hátulról számí­tott harmadik kéménytől kezdve a hajótest egyenesen az égnek meredt, három hajtócsavarja, melyekről alázuhogott a víz, a sötétben is fémesen csillogott. Lady Duff Gordon szerint most olyannak tűnt a gigász, mint egy hatalmas fekete ujj, amely az ég felé mutat. Harold Bri4e hason­lata szerint viszont olyan volt, mint egy éppen víz alá bukó óri­ási kacsa. A csónakban ülők alig hittek a szemüknek. Két órája figyel­ték a küzdelmet, mégis remény­kedtek még, pedig a Titanic mind lejjebb süllyedt. Amikor a víz elérte a pirosan-zölden vilá­gítójelzőlámpákat, már tudniuk kellett, hogy közel a vég — de senki sem álmodta, hogy így megy végbe; ez a nem is földi dübörgés, a vízből kilencvenfo- kos szögben égnek meredő fe­kete hajótest, a karácsonyi lapok fényes csillagaihoz hasonló idil­li panorámával a háttérben. Voltak, akik nem tudtak oda­nézni. A C csónakban Bruce Is- may, a White Star elnöke mé­lyen evezője fölé görnyedt; nem tudta elviselni a látványt, ho­gyan süllyed el a hajó. Áz 1-es csónakban C. E. Stengel is hátat fordított: — Nem tudok odanéz­ni — suttogta. A 4-esben Eliza­beth Eustis kezébe temette az arcát. (Folytatjuk) Sohasem süllyedt el még az óceánon ennyi minden: huszonkilenc kazán, a „Ruháját” drágakővel kirakott példánya, 800 láda dióbél, 15 000 üveg sör, hatalmas horgony láncok (minden egyes szem 175 fontot nyo­mott), harminc láda golf- és teniszütő, a Spalding- sportkereskedés címére, Eleanor Widener kelengyéje, sok-sok tonna szén, Peuchen őrnagy fémdoboza, 30 000 friss tojás, cserepes pálmák százai, öt nagy zongora, a B 38-as kabinban egy óra a kandallón, rengeteg tömör ezüst evőeszköz.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents