Békés Megyei Hírlap, 1992. június (47. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-10 / 136. szám

1992. június 10., szerda HAZAI TÜKÖR-fiSRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Városvédők Kovácsházán A mezőkovácsházi Városvé­dők Köre legutóbbi összejöve­telén foglalkozott a kör céljai­val. Hangsúlyt kapott a te­lepülés érdekének képviselete, az önkormányzat környezetvé­delmi munkájának segítése, a rendeletek véleményezése, a rendezési terv megtárgyalása, az emlékművek és szobrok fel­állításának felkarolása, illetve az épített és a természetes kör­nyezet védelme. Őszre elkészül a battonyai út menti hobbikertek rendezési ter­ve. E témára visszatérnek, és a megbeszélésre meghívják az ér­dekelteket. A Városvédők Köre pályázatot nyújtott be a Kalocsa Róza utca és a reformátusko­vácsházi napközi udvarán léte­sítendő játszóterekre a Nemzeti Szabadidősport Kuratóriumá­hoz, valamint a második világ- háborús emlékmű felállítására a Képzőművészeti és Lektorátusi Alaphoz. Végül bejelentésként hangzott el, hogy a helyi önkor­mányzat a működéséhez 5000 forint induló támogatást adott és további együttműködéséről biz­tosította a kör tagjait. H.M. A falu álma Újszalontán hat munka- nélkülit alkalmaztak közhasznú munkák elvégzésére, akik jelen­leg járdafelújításokon, illetve új járdák kiépítésén dolgoznak. Mint Szabó Lajos, a község pol­gármestere elmondta, a munká­latok befejeztével csaknem va­lamennyi utcán kétsoros, 80 centiméter széles járda lesz. A falu régi álma teljesül azzal, hogy a főutca egy kilométer hosszú keleti oldalán is járdán közlekedhetnek majd a gyalo­gosok. A munkálatok a tervek szerint 800 ezer forintba kerül­Csinosítják a Tisza-kastélyt Geszten befejeződött a Tisza- kastély részleges felújítása, azaz megerősítették a tetőszer­kezetet, és bevakolták a kastély egyik oldalát. Hivatalból egyszemélyes kft. Eljön-e a világ Békés megyébe? Talán még emlékeznek olva­sóink arra a dilemmára, ami a tavalyi esztendő' végén az egy­kori Békés Tourist Idegenfor­galmi Hivatal körül kialakult. Nem más forgott kockán, minta szervezet léte. Mint ismert, a Békés Tourist korábban a volt megyei tanács hivatalaként mű­ködött. Az elmúlt évben azon­ban kiderült, elkerülhetetlen a változtatás; a megyei önkor­mányzat egyszemélyes kft.-t alakított, amely Békés Tourist Idegenforgalmi Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. néven igyek­szik megkapaszkodni az ide­genforgalmi versenyben. Veze­tője április 1-jétől dr. Olasz Il­dikó. — Mennyire változott meg a Békés Tourist helyzete az átala­kulás után?—kérdeztük a fiatal ügyvezetőtől, aki, mint elmond­ta, korábban nem az idegenfor­galomban dolgozott. Végzettsé- ge jogász, jelenleg külkereske­delmi jogot tanul. Jól beszél an­golul, hiszen 3 évet töltött az Egyesült Államokban. — Ugyanazok a feltételek vonatkoznak ránk is, mint a töb­bi utazási irodára. A tárgyi felté­telek nagyon jók, hiszen Békés­csaba belvárosában, a régi he­lyen dolgozunk. Ugyanakkor az alapítótól nem sok forgótőkét kaptunk, s ez nehezíti a munkán­kat. A nagy konkurenciaharc miatt az idegenforgalmi ár­résünk kicsi, 15 százalék. Együttélés Kádár Péter gyulai országgyű­lési képviselő, a Szabad Demok­raták Szövetségének ügyvivője Szlovákiában járt a közelmúlt­ban. Tapasztalatairól beszámolt lapunknak. — A Mécs László Népfőiskola meghívására, a liberális társaskö­rök rendezvénysorozatának kere­tében Királyhelmecen járhattam, ahol egy politikai fórumot szer­vezett az Együttélés mozgalom, a népfőiskola és a Cemadok Kultu­rális Egyesület. Nagyon jó, őszin­te légkörben ugyanolyan nyíltan beszélhettünk a kinti és az itthoni gondokról, mint bármelyik hazai gyűlésen. Fölszabadult hozzá­szólások hangzottak el, sokan fé­lelmüknek adtak hangot, hogy Szlovákia önállósodása esetleg a magyar kisebbség jogainak a csorbításához vezet. Ezt az aggo­Olasz Ildikó: „Szeretnénk, ha minél többen felfedeznék Bé­kés megyét, s megindulna a beáramlás a vidékünkre.” Fotó: Lehoczky Péter — A versenyben maradásért milyen új szolgáltatásokkal vár­ják az érdeklődőket? — Az alapkoncepciónk sze­rint sokrétű tevékenységet sze­retnénk végezni, hogy a hoz­zánk betérőknek ne legyen olyan kérése, kívánsága, amit ne tudnánk teljesíteni. Nemrégiben bevezettük a hostess-szolgála- tot. Fordítást, tolmácsolást vál­lalunk szakembereinkkel, akik társalgási szinten beszélnek an­golul, németül, franciául. Baby- sittereket is „rendelhetnek” ná­lunk, ha például nyaralni készül a család, és nem tudják elhelyez­ni a gyereket. Szerződésben ál­lunk a Music Mix-szel, ily mó­dalmat én magam is osztom, a szlovák lakosság szempontjából is előnyösebb lenne a szövetségi forma,, de ez végül is az ő belügyük. Világossá vált a Magyaror­szágról érkezett résztvevők szá­mára, hogy a szlovákiai magyar­ság döntő többsége az Együttélés híve, ahogy a legnépszerűbb poli­tikai párt neve is mutatja. Akár szövetségi állam, akár nemzetál­lam jön létre, úgy kíván magának jogosítványokat, hogy tudomásul veszi a szlovák többségi nemzet jelenlétét és a természetes együtt­élést. Ugyanezt el lehet mondani a szlovák félről is, hiszen æ ma­gyarlakta vidékeken nincsenek nemzetiségi konfliktusok. Ezt na­gyon fontos megjegyezni. Felmé­rések szerint azokon a települése­ken van magyarellenesség, ahol nincs magyar lakosság, ahol nincs mód egymás mellett élniük. Ebből arra következtethetünk, don koncertjegyeket is árulunk. Kárpótlási jegyek közvetítését is vállaltuk, ami kizárólag az eladási és vételi igények felvéte­lét, továbbítását jelenti. Termé­szetesen változatlanul a legfon­tosabb a fő profilunk, a kereske­delem, a külföldi és belföldi utak eladása. — Az igények ezen a téren nyilvánvalóan mindig változ­nak. — Jól érzékelhető a folyamat például a bevásárlóutak iránti érdeklődés csökkenésében. Ugyanakkor változatlanul nép­szerűek a görögországi utak, és nagy sikere volt a közelmúltban a gyerekeknek szervezett szafa­ri-látogatásnak. — Amikor pályázatával el­nyerte a kft. ügyvezetői állását, nyilvánvalóan hosszú távú programon gondolkodott. Mi­ként hangzik a mai világban egy idegenfçrgalmi előrejelzés? — Egyes elméletek szerint az ezredfordulóra a bankok és az idegenforgalom virágzó kor­szakba lépnek. Ez már sugall némi optimizmust. A közeli jö­vőben pedig nagyon szeretnénk a kifelé menő turizmus mellett, ha mind többen felfedeznék Bé­kés megyét, ha megindulna a beáramlás a mi vidékünkre. Eh­hez persze sok minden kell, rek­lám, katalógusok, kiadványok, s hogy bekerüljünk a világ ide­genforgalmi vérkeringésébe. L. E. hogy a nemzetiségi feszültség se­hol nem természetes jelenség, ha­nem politikai körök szítják. Arról is képet kaphattam, hogy a szlovákiai magyar pártok akkor tudnak erősen, hatékonyan politi­zálni és a választásokon jól szere­pelni, ha együttműködnek. Mint ismeretes, három párt szövetsé­get kötött, sajnos a Polgári Párt ebben nem vesz részt. Összegezve tapasztalataimat elmondhatom azt, hogy a nemzeti kisebbségek helyzetén csak egy európai, toleráns politika segít. Ebben nekünk, magyaroknak pél­dát kell mutatnunk. Az ottaniak kívánsága is az volt, és a hazai érdekek is azt diktálják, hogy egy jó nemzetiségi törvényt kell al­kotnia a parlamentünk. Ez is hoz­zájárulhat ahhoz, hogy jó irányba befolyásoljuk az eseményeket a határokon túli magyarság sorsát illetően. S. Á. Kanadai levél 5. A szerző' 1956 októberében részt vett a békéscsabai forradalmi események­ben, a városi forradalmi bizottság tagja volt. A szovjet csapatok bevonulása után fogságba esett, ahonnan vasutas társai segítségével kiszabadult. Ezt követően — a további meghurcoltatástól tartva — hamarosan elhagyta az országot. Azóta Kanadában él. Mindenki mindenki ellen van. Féltékenyek az emberek, s azt nézik, kinek mije van, hogy szerezte, miből? Miért? Valahogy kifutott a talaj az emberek lába alól. Ma nincs a „jó” állam bácsi, aki mindenre vigyáz, még arra is, hogy ki mit csinál. Ma már vannak leépítések is. Van munkanélküliség is. Nem találják a helyüket. Kicsúszott a talaj a lábuk alól, azt akarják, hogy a sült galamb a szájukba repüljön. Sajnos így nem lehet élni. Az amerikai elnök, J. F. Kennedy azt mondta az avatóbeszédé­ben: „Ne azt nézzék, hogy mit tehet ez az ország önöknek, hanem azt, hogy mit tehetnek önök ezért az országért.” Ez ma reánk is vonatkozik. Nem lehet kérem mindent a 40 éves elnyomásra háríta­ni. Ne takaróddzanak a múlttal. Most szabadon választott kormá­nyuk van. Támogassuk. Kérem, ma világszerte nehéz időket élnek az emberek. Én csak kanadai viszonylatban tudok beszélni, itt minden adó alá esik, még a bélyeg is, amit erre a levélre teszek. Magyarország nem panaszkodhat, az EK-országok jó véleménnyel vannak Magyarországról. Az ország gazdasági helyzete javulóban van. Az év végére lesz tartalék valutája is. Ezt eddig egy közép-kelet- európai állam se érte el, dacára a jobb nyugati segélynek. Itt elsősor­ban az emberek fásultságából, nemtörődömségéből kell felébredni. Meg kell szüntetni a bénító bürokráciákat (különben ezen már dolgoznak a bankok). Tűrhetetlen állapot az, hogy ha egy riporterrel akarok beszélni a rádiónál, akkor az 12 telefonbeszélgetésbe kerül a rádió épületén belül. Tűrhetetlen állapot az, hogy ha egy parlamenti képviselővel akarok beszélni, az lehetetlen. A lordok házából ki lehet hívni egy lordot, akire csak öt percet kellett várni, és szaladva jött bocsánatot kérve, hogy elkésett, mert rögtön kellett volna jönnie . Még befejezésül szeretnék idézni egy-két szalagcímet Robert Maxwell lapjából, az European-ból, a múlt héten a következőket írták Magyarországról: A piacgazdaság fontos lépés előre, a magyar demokrácia egyik eredménye. Tárgyalások kezdődtek az Európai Közösségbe lépésről (ez már nem új hír, mert úgy tudom, hogy már aláírták a szerződéseket, amik folyamán majd Magyarország is tagja lesz az Európai Közös Piacnak). Láttam egy interjút egy fiatalember­rel, aki 37 éves korára sok jó dolgot ért el a bankügyekben. Surányi Györgynek hívják. Elmondta, hogy Magyarország tagja a Világ­banknak, és hogy a magyar pénzügyek jól mennek, és hogy a forint konvertibilis lesz, és hogy most először látszik az, hogy van pénzfe­leslege az országnak, ami nem volt még hat évvel ezelőtt. Az European’s riportere, Bob Dent a legszimpatikusabban ír a magyar- országi gazdasági és pénzügyi helyzetről. Tehát pesszimizmusra egyáltalán nincs ok. Wurfer Gyula ,Megérdemelt Nyugalomért Alapítvány” , Az alapítvány céljául tűzte ki, hogy a 11. világháború békéscsa­bai áldozatainak emlékművet állít és ehhez a szükséges anyagi feltételeket megteremti. Az emlékművet — amint arról már hírt adtunk, pályázat elnyerése alapján — Széri-Varga Géza szobrász- művész készíti. Helye: Békéscsaba, Szabadság tér. Tervezett átadása: 1992. október 31. Az alapítvány felhívással fordul minden érdeklődőhöz, magán- személyhez, közösséghez és gazdálkodó szervezethez egyaránt, akik anyagi támogatással csatlakozni kívánnak az emlékmű meg­valósításához. Az adományokat csekken lehet befizetni, vagy átutalni a „Megérdemelt Nyugalomért Alapítvány” 260-11938 számlájára. (Csekkek beszerezhetők: Békéscsaba, Polgármesteri Hivatal Közművelődési Iroda, Információs Iroda.) Az emlékműre a későbbiekben felkerülnek az áldozatok nevei is. A nevek feltárá­sa megkezdődött. Kérjük a város lakóit és az egykori csabaiakat is, hogy segítsenek a II. világháborús áldozatok neveinek felkutatásá­ban. Információikkal keresek meg a Közművelődési Irodát. Molnár György, a „Megérdemelt Nyugalomért Alapítvány” kuratóriumának elnöke Walter Lord: A Titanic pusztulása 28. A Titanic orra egyre mélyeb­ben süllyedt a vízbe, a tat pedig gyorsan emelkedett. És mintha már siklott is volna a szörnyű mélység felé. Ez a mozgás verte azt a hullámot, amely Dalyt, Brownt és ki tudja még, hány száz embert sodort magával, mi­közben végigsöpört az óriáson, a tat felé. Lightoller a tiszti kabinsor te­tejéről figyelte a hullámokat. Látta, miként hátrál előle a tö­meg a fedélzeten. A mozgéko­nyabbak elfutottak előle, a las­súbb mozgásúakat utolérte és el­nyelte. Lightoller agyán átvil­lant, hogy az a menedék, ahol bénultan áll, csak meghosszab­bítja a szenvedést. Megfordult, majd arccal a hajó óira felébele- ugrott a tengerbe. Amikor fel­bukkant, pontosan maga előtt látta az árbockosarat — egy vo­nalban a víz színével. Vak ösz­tön vezette, amikor az árbocko­sár felé kezdett úszni, hogy ott keressen menedéket. Majd váltott az agya, és ekkor kétségbeesett lendülettel pró­bált elúszni a hajótól. De az első kémény szellőzőnyflásaiba zú­duló víz mintegy visszaszívta, csak egy légakna dróthálózatá­ban tudott megkapaszkodni. Imádkozott, hogy kibírja a sú­lyát. Aztán átvillant az agyán, meddig bírhatja majd a víz alatt, a rácsozathoz szögezve. Sohasem tudta meg a választ. Forró léghullám tört fel vala­honnan a mélyből, s a szellőző­kön sivítva kiáramló nyers erő a felszínre dobta. Levegő után kapkodva, végre elevickélt on­nan. Harold Bride sem vesztette el a fejét. Amikor a hullám elsö­pört mellette, az összecsukható B csónak evezővilláját ragadta meg. A jármű fenékkel felfelé hevert a fedélzeten, az első ké­mény mellett. A hullám egy­szerre mosta el a dióhéjat, Bride-ot és sok társát; már a ten­geren libegett a felborult csó­nak, de Bride alászorult. Gracie ezredes nem ismerte ilyen jól a tenger szeszélyeit. O ottmaradt a tömegben, és csak akkor ugrott, amikor a hullám odaért — mintha csak odahaza, Newportban fürödne. Amikor feldobta a hullám, elkapta a tisz­ti kabin tetejére vezető vaslép­cső alsó fokát. Fellökte magát, és most hason feküdt, közvet­lenül a második kémény aljá- *" ban. Mielőtl lel tudott volna tá­pászkodni, a tető fölött is átcsa­pott a víz. Gracie megdöbbenve tapasztalta, hogy körben sodorja egy örvény. Megpróbált a kor­látba kapaszkodni, de mivel a hajótest gyorsan csúszott a víz alá, eszébe villant: — az óriás magával ragadja a mélybe. Egy erős rúgással kiszabadította ma­gát, és elúszott a hajótól, jó mé­lyen a víz alatt. John Collins, a konyhaséf még ennyit sem tudott tenni: egy gyermeket tartott a karjai között. Öt végtelennek tűnő percen át egy stewarddal együtt küzdött egy fedélközi nő életéért, aki két apró gyermeket tartott a karjá­ban. Előbb azt hallották, hogy a bal oldalon még van egy csónak. Odarohantak, de ott meg azt ajánlották, menjenek a jobb ol­dalra. Amikor odaértek, valaki azt mondta, a legtöbb esélyük még a hajó farában lenne. Rémülten és tanácstalanul tor­pantak meg — Collins magához ölelte az egyik gyermeket —, amikor elsöpörte őket a hullám a hajóról. Többé nem látta társát, a gyermeket is elragadta kezei közül a tenger. Jack Thayer és Milton Long is látta, hogy jön a hullám... Ott álltak a jobb oldali korlátnál, szemben a második kéménnyel. Megpróbálták kikerülni a tat fe­lé futó tömeget. Ahelyett, hogy magasabb pontra másztak vol­na, úgy érezték: itt az ideje, hogy vízbe ugorjának és elússzanak. Kezet ráztak és szerencsét kí­vántak egymásnak. Long átve­tette lábát a korláton, Thayer lo­vaglóülésben gombolgatni kezdte felsőkabátját. Long még mindig fogta a korlátot és a hajó oldalán lógva felnézett Thayer- re: —Jössz, fiú? — Csak menj, mindjárt me­gyek én is — nyugtatta meg Thayer. Long lecsúszott, arccal a ha­jótestnek. Tíz másodperccel ké­sőbb Thayer másik lábát is átve­tette a korláton; most arccal ki­felé ült. Tíz láb magasan lehetett alatta a víz. Most elrugaszkodott és olyan messzire ugrott, amennyire csak tudott. A kétféle megoldás közül Thayeré vált be. A hullám nem érte el Olaus Abelsethet. O a negyedik ké­ménynél állt, túlságosan hátul. A hajónak ez a része nem került víz alá, hanem egyre magasabb­ra tornyosult. Ahogyan a hajótat félelmete­sen fölemelkedett, Abelseth re- csegést-ropogást hallott, tompa zuhanások sorozatát, üvegcse­repek ropogását, a zörögve le­csúszó nyugágyak zaját. A fedélzet olyan meredeken megdőlt, hogy már nem lehetett rajta megállni. Mindenki elesett és Abelseth látta, amint társai sorra zuhannak a tengerbe. Abelseth és rokonai görcsösen kapaszkodtak az egyik daruról lelógó kötélbe. — Okosabb lesz leugrani, mert a víz beszippant minket — sürgette a sógora. — Nem — felelte Abelseth. — Még ne ugorjunk. Úgysem tehetünk sokat, maradjunk így, amíg lehet. — De ugomunk kell! — kiál­totta újra a sógora. Abelseth to­vábbra is ellenkezett. — Nem, még nem! Percekkel később, amikor a víz már csak öt lábnyira volt tőlük, a három férfi egymás ke­zét fogva a vízbe ugrott. Köp­ködve értek a felszínre. Abel­seth valami kötélbe bonyoló­dott. El kellett eresztenie a sógo­ra kezét, hogy kiszabadítsa ma­gát; unokatestvérét meg a sógo­rát ekkor elsodorta a víz. A nor­vég most úszni kezdett, de azt mondta magában: -— Végem van. A kötelek, nyugágyak, desz­kák és a vadul örvénylő víz for­gatagában senki sem tudta, mi. történt társaival. A csónakokból látni lehetett, hogyan kapasz­kodnak, mint megannyi méhraj: kiugrókon, csigákon, szellőző­nyílásokon, amint a hajó tatja a magasba emelkedik. Közvetlen közelről alig lehetett látni, mi történik, bár akármilyen hihetet­len — még ekkor is égtek a lám­pák, sejtelmes fényt árasztva. (Folytatjuk) — Okosabb lesz leugrani, mert a víz beszippant minket — sürgette a sógora. — Nem — felelte Abelseth. — Még ne ugor­junk. Úgysem tehetünk sokat, maradjunk így, amíg lehet. — De ugomunk kell! — kiáltotta újra a sógora. Abelseth továbbra is ellenkezett. — Nem, még nem!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents