Békés Megyei Hírlap, 1992. június (47. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-10 / 136. szám
1992. június 10., szerda HAZAI TÜKÖR-fiSRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Városvédők Kovácsházán A mezőkovácsházi Városvédők Köre legutóbbi összejövetelén foglalkozott a kör céljaival. Hangsúlyt kapott a település érdekének képviselete, az önkormányzat környezetvédelmi munkájának segítése, a rendeletek véleményezése, a rendezési terv megtárgyalása, az emlékművek és szobrok felállításának felkarolása, illetve az épített és a természetes környezet védelme. Őszre elkészül a battonyai út menti hobbikertek rendezési terve. E témára visszatérnek, és a megbeszélésre meghívják az érdekelteket. A Városvédők Köre pályázatot nyújtott be a Kalocsa Róza utca és a reformátuskovácsházi napközi udvarán létesítendő játszóterekre a Nemzeti Szabadidősport Kuratóriumához, valamint a második világ- háborús emlékmű felállítására a Képzőművészeti és Lektorátusi Alaphoz. Végül bejelentésként hangzott el, hogy a helyi önkormányzat a működéséhez 5000 forint induló támogatást adott és további együttműködéséről biztosította a kör tagjait. H.M. A falu álma Újszalontán hat munka- nélkülit alkalmaztak közhasznú munkák elvégzésére, akik jelenleg járdafelújításokon, illetve új járdák kiépítésén dolgoznak. Mint Szabó Lajos, a község polgármestere elmondta, a munkálatok befejeztével csaknem valamennyi utcán kétsoros, 80 centiméter széles járda lesz. A falu régi álma teljesül azzal, hogy a főutca egy kilométer hosszú keleti oldalán is járdán közlekedhetnek majd a gyalogosok. A munkálatok a tervek szerint 800 ezer forintba kerülCsinosítják a Tisza-kastélyt Geszten befejeződött a Tisza- kastély részleges felújítása, azaz megerősítették a tetőszerkezetet, és bevakolták a kastély egyik oldalát. Hivatalból egyszemélyes kft. Eljön-e a világ Békés megyébe? Talán még emlékeznek olvasóink arra a dilemmára, ami a tavalyi esztendő' végén az egykori Békés Tourist Idegenforgalmi Hivatal körül kialakult. Nem más forgott kockán, minta szervezet léte. Mint ismert, a Békés Tourist korábban a volt megyei tanács hivatalaként működött. Az elmúlt évben azonban kiderült, elkerülhetetlen a változtatás; a megyei önkormányzat egyszemélyes kft.-t alakított, amely Békés Tourist Idegenforgalmi Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. néven igyekszik megkapaszkodni az idegenforgalmi versenyben. Vezetője április 1-jétől dr. Olasz Ildikó. — Mennyire változott meg a Békés Tourist helyzete az átalakulás után?—kérdeztük a fiatal ügyvezetőtől, aki, mint elmondta, korábban nem az idegenforgalomban dolgozott. Végzettsé- ge jogász, jelenleg külkereskedelmi jogot tanul. Jól beszél angolul, hiszen 3 évet töltött az Egyesült Államokban. — Ugyanazok a feltételek vonatkoznak ránk is, mint a többi utazási irodára. A tárgyi feltételek nagyon jók, hiszen Békéscsaba belvárosában, a régi helyen dolgozunk. Ugyanakkor az alapítótól nem sok forgótőkét kaptunk, s ez nehezíti a munkánkat. A nagy konkurenciaharc miatt az idegenforgalmi árrésünk kicsi, 15 százalék. Együttélés Kádár Péter gyulai országgyűlési képviselő, a Szabad Demokraták Szövetségének ügyvivője Szlovákiában járt a közelmúltban. Tapasztalatairól beszámolt lapunknak. — A Mécs László Népfőiskola meghívására, a liberális társaskörök rendezvénysorozatának keretében Királyhelmecen járhattam, ahol egy politikai fórumot szervezett az Együttélés mozgalom, a népfőiskola és a Cemadok Kulturális Egyesület. Nagyon jó, őszinte légkörben ugyanolyan nyíltan beszélhettünk a kinti és az itthoni gondokról, mint bármelyik hazai gyűlésen. Fölszabadult hozzászólások hangzottak el, sokan félelmüknek adtak hangot, hogy Szlovákia önállósodása esetleg a magyar kisebbség jogainak a csorbításához vezet. Ezt az aggoOlasz Ildikó: „Szeretnénk, ha minél többen felfedeznék Békés megyét, s megindulna a beáramlás a vidékünkre.” Fotó: Lehoczky Péter — A versenyben maradásért milyen új szolgáltatásokkal várják az érdeklődőket? — Az alapkoncepciónk szerint sokrétű tevékenységet szeretnénk végezni, hogy a hozzánk betérőknek ne legyen olyan kérése, kívánsága, amit ne tudnánk teljesíteni. Nemrégiben bevezettük a hostess-szolgála- tot. Fordítást, tolmácsolást vállalunk szakembereinkkel, akik társalgási szinten beszélnek angolul, németül, franciául. Baby- sittereket is „rendelhetnek” nálunk, ha például nyaralni készül a család, és nem tudják elhelyezni a gyereket. Szerződésben állunk a Music Mix-szel, ily módalmat én magam is osztom, a szlovák lakosság szempontjából is előnyösebb lenne a szövetségi forma,, de ez végül is az ő belügyük. Világossá vált a Magyarországról érkezett résztvevők számára, hogy a szlovákiai magyarság döntő többsége az Együttélés híve, ahogy a legnépszerűbb politikai párt neve is mutatja. Akár szövetségi állam, akár nemzetállam jön létre, úgy kíván magának jogosítványokat, hogy tudomásul veszi a szlovák többségi nemzet jelenlétét és a természetes együttélést. Ugyanezt el lehet mondani a szlovák félről is, hiszen æ magyarlakta vidékeken nincsenek nemzetiségi konfliktusok. Ezt nagyon fontos megjegyezni. Felmérések szerint azokon a településeken van magyarellenesség, ahol nincs magyar lakosság, ahol nincs mód egymás mellett élniük. Ebből arra következtethetünk, don koncertjegyeket is árulunk. Kárpótlási jegyek közvetítését is vállaltuk, ami kizárólag az eladási és vételi igények felvételét, továbbítását jelenti. Természetesen változatlanul a legfontosabb a fő profilunk, a kereskedelem, a külföldi és belföldi utak eladása. — Az igények ezen a téren nyilvánvalóan mindig változnak. — Jól érzékelhető a folyamat például a bevásárlóutak iránti érdeklődés csökkenésében. Ugyanakkor változatlanul népszerűek a görögországi utak, és nagy sikere volt a közelmúltban a gyerekeknek szervezett szafari-látogatásnak. — Amikor pályázatával elnyerte a kft. ügyvezetői állását, nyilvánvalóan hosszú távú programon gondolkodott. Miként hangzik a mai világban egy idegenfçrgalmi előrejelzés? — Egyes elméletek szerint az ezredfordulóra a bankok és az idegenforgalom virágzó korszakba lépnek. Ez már sugall némi optimizmust. A közeli jövőben pedig nagyon szeretnénk a kifelé menő turizmus mellett, ha mind többen felfedeznék Békés megyét, ha megindulna a beáramlás a mi vidékünkre. Ehhez persze sok minden kell, reklám, katalógusok, kiadványok, s hogy bekerüljünk a világ idegenforgalmi vérkeringésébe. L. E. hogy a nemzetiségi feszültség sehol nem természetes jelenség, hanem politikai körök szítják. Arról is képet kaphattam, hogy a szlovákiai magyar pártok akkor tudnak erősen, hatékonyan politizálni és a választásokon jól szerepelni, ha együttműködnek. Mint ismeretes, három párt szövetséget kötött, sajnos a Polgári Párt ebben nem vesz részt. Összegezve tapasztalataimat elmondhatom azt, hogy a nemzeti kisebbségek helyzetén csak egy európai, toleráns politika segít. Ebben nekünk, magyaroknak példát kell mutatnunk. Az ottaniak kívánsága is az volt, és a hazai érdekek is azt diktálják, hogy egy jó nemzetiségi törvényt kell alkotnia a parlamentünk. Ez is hozzájárulhat ahhoz, hogy jó irányba befolyásoljuk az eseményeket a határokon túli magyarság sorsát illetően. S. Á. Kanadai levél 5. A szerző' 1956 októberében részt vett a békéscsabai forradalmi eseményekben, a városi forradalmi bizottság tagja volt. A szovjet csapatok bevonulása után fogságba esett, ahonnan vasutas társai segítségével kiszabadult. Ezt követően — a további meghurcoltatástól tartva — hamarosan elhagyta az országot. Azóta Kanadában él. Mindenki mindenki ellen van. Féltékenyek az emberek, s azt nézik, kinek mije van, hogy szerezte, miből? Miért? Valahogy kifutott a talaj az emberek lába alól. Ma nincs a „jó” állam bácsi, aki mindenre vigyáz, még arra is, hogy ki mit csinál. Ma már vannak leépítések is. Van munkanélküliség is. Nem találják a helyüket. Kicsúszott a talaj a lábuk alól, azt akarják, hogy a sült galamb a szájukba repüljön. Sajnos így nem lehet élni. Az amerikai elnök, J. F. Kennedy azt mondta az avatóbeszédében: „Ne azt nézzék, hogy mit tehet ez az ország önöknek, hanem azt, hogy mit tehetnek önök ezért az országért.” Ez ma reánk is vonatkozik. Nem lehet kérem mindent a 40 éves elnyomásra hárítani. Ne takaróddzanak a múlttal. Most szabadon választott kormányuk van. Támogassuk. Kérem, ma világszerte nehéz időket élnek az emberek. Én csak kanadai viszonylatban tudok beszélni, itt minden adó alá esik, még a bélyeg is, amit erre a levélre teszek. Magyarország nem panaszkodhat, az EK-országok jó véleménnyel vannak Magyarországról. Az ország gazdasági helyzete javulóban van. Az év végére lesz tartalék valutája is. Ezt eddig egy közép-kelet- európai állam se érte el, dacára a jobb nyugati segélynek. Itt elsősorban az emberek fásultságából, nemtörődömségéből kell felébredni. Meg kell szüntetni a bénító bürokráciákat (különben ezen már dolgoznak a bankok). Tűrhetetlen állapot az, hogy ha egy riporterrel akarok beszélni a rádiónál, akkor az 12 telefonbeszélgetésbe kerül a rádió épületén belül. Tűrhetetlen állapot az, hogy ha egy parlamenti képviselővel akarok beszélni, az lehetetlen. A lordok házából ki lehet hívni egy lordot, akire csak öt percet kellett várni, és szaladva jött bocsánatot kérve, hogy elkésett, mert rögtön kellett volna jönnie . Még befejezésül szeretnék idézni egy-két szalagcímet Robert Maxwell lapjából, az European-ból, a múlt héten a következőket írták Magyarországról: A piacgazdaság fontos lépés előre, a magyar demokrácia egyik eredménye. Tárgyalások kezdődtek az Európai Közösségbe lépésről (ez már nem új hír, mert úgy tudom, hogy már aláírták a szerződéseket, amik folyamán majd Magyarország is tagja lesz az Európai Közös Piacnak). Láttam egy interjút egy fiatalemberrel, aki 37 éves korára sok jó dolgot ért el a bankügyekben. Surányi Györgynek hívják. Elmondta, hogy Magyarország tagja a Világbanknak, és hogy a magyar pénzügyek jól mennek, és hogy a forint konvertibilis lesz, és hogy most először látszik az, hogy van pénzfeleslege az országnak, ami nem volt még hat évvel ezelőtt. Az European’s riportere, Bob Dent a legszimpatikusabban ír a magyar- országi gazdasági és pénzügyi helyzetről. Tehát pesszimizmusra egyáltalán nincs ok. Wurfer Gyula ,Megérdemelt Nyugalomért Alapítvány” , Az alapítvány céljául tűzte ki, hogy a 11. világháború békéscsabai áldozatainak emlékművet állít és ehhez a szükséges anyagi feltételeket megteremti. Az emlékművet — amint arról már hírt adtunk, pályázat elnyerése alapján — Széri-Varga Géza szobrász- művész készíti. Helye: Békéscsaba, Szabadság tér. Tervezett átadása: 1992. október 31. Az alapítvány felhívással fordul minden érdeklődőhöz, magán- személyhez, közösséghez és gazdálkodó szervezethez egyaránt, akik anyagi támogatással csatlakozni kívánnak az emlékmű megvalósításához. Az adományokat csekken lehet befizetni, vagy átutalni a „Megérdemelt Nyugalomért Alapítvány” 260-11938 számlájára. (Csekkek beszerezhetők: Békéscsaba, Polgármesteri Hivatal Közművelődési Iroda, Információs Iroda.) Az emlékműre a későbbiekben felkerülnek az áldozatok nevei is. A nevek feltárása megkezdődött. Kérjük a város lakóit és az egykori csabaiakat is, hogy segítsenek a II. világháborús áldozatok neveinek felkutatásában. Információikkal keresek meg a Közművelődési Irodát. Molnár György, a „Megérdemelt Nyugalomért Alapítvány” kuratóriumának elnöke Walter Lord: A Titanic pusztulása 28. A Titanic orra egyre mélyebben süllyedt a vízbe, a tat pedig gyorsan emelkedett. És mintha már siklott is volna a szörnyű mélység felé. Ez a mozgás verte azt a hullámot, amely Dalyt, Brownt és ki tudja még, hány száz embert sodort magával, miközben végigsöpört az óriáson, a tat felé. Lightoller a tiszti kabinsor tetejéről figyelte a hullámokat. Látta, miként hátrál előle a tömeg a fedélzeten. A mozgékonyabbak elfutottak előle, a lassúbb mozgásúakat utolérte és elnyelte. Lightoller agyán átvillant, hogy az a menedék, ahol bénultan áll, csak meghosszabbítja a szenvedést. Megfordult, majd arccal a hajó óira felébele- ugrott a tengerbe. Amikor felbukkant, pontosan maga előtt látta az árbockosarat — egy vonalban a víz színével. Vak ösztön vezette, amikor az árbockosár felé kezdett úszni, hogy ott keressen menedéket. Majd váltott az agya, és ekkor kétségbeesett lendülettel próbált elúszni a hajótól. De az első kémény szellőzőnyflásaiba zúduló víz mintegy visszaszívta, csak egy légakna dróthálózatában tudott megkapaszkodni. Imádkozott, hogy kibírja a súlyát. Aztán átvillant az agyán, meddig bírhatja majd a víz alatt, a rácsozathoz szögezve. Sohasem tudta meg a választ. Forró léghullám tört fel valahonnan a mélyből, s a szellőzőkön sivítva kiáramló nyers erő a felszínre dobta. Levegő után kapkodva, végre elevickélt onnan. Harold Bride sem vesztette el a fejét. Amikor a hullám elsöpört mellette, az összecsukható B csónak evezővilláját ragadta meg. A jármű fenékkel felfelé hevert a fedélzeten, az első kémény mellett. A hullám egyszerre mosta el a dióhéjat, Bride-ot és sok társát; már a tengeren libegett a felborult csónak, de Bride alászorult. Gracie ezredes nem ismerte ilyen jól a tenger szeszélyeit. O ottmaradt a tömegben, és csak akkor ugrott, amikor a hullám odaért — mintha csak odahaza, Newportban fürödne. Amikor feldobta a hullám, elkapta a tiszti kabin tetejére vezető vaslépcső alsó fokát. Fellökte magát, és most hason feküdt, közvetlenül a második kémény aljá- *" ban. Mielőtl lel tudott volna tápászkodni, a tető fölött is átcsapott a víz. Gracie megdöbbenve tapasztalta, hogy körben sodorja egy örvény. Megpróbált a korlátba kapaszkodni, de mivel a hajótest gyorsan csúszott a víz alá, eszébe villant: — az óriás magával ragadja a mélybe. Egy erős rúgással kiszabadította magát, és elúszott a hajótól, jó mélyen a víz alatt. John Collins, a konyhaséf még ennyit sem tudott tenni: egy gyermeket tartott a karjai között. Öt végtelennek tűnő percen át egy stewarddal együtt küzdött egy fedélközi nő életéért, aki két apró gyermeket tartott a karjában. Előbb azt hallották, hogy a bal oldalon még van egy csónak. Odarohantak, de ott meg azt ajánlották, menjenek a jobb oldalra. Amikor odaértek, valaki azt mondta, a legtöbb esélyük még a hajó farában lenne. Rémülten és tanácstalanul torpantak meg — Collins magához ölelte az egyik gyermeket —, amikor elsöpörte őket a hullám a hajóról. Többé nem látta társát, a gyermeket is elragadta kezei közül a tenger. Jack Thayer és Milton Long is látta, hogy jön a hullám... Ott álltak a jobb oldali korlátnál, szemben a második kéménnyel. Megpróbálták kikerülni a tat felé futó tömeget. Ahelyett, hogy magasabb pontra másztak volna, úgy érezték: itt az ideje, hogy vízbe ugorjának és elússzanak. Kezet ráztak és szerencsét kívántak egymásnak. Long átvetette lábát a korláton, Thayer lovaglóülésben gombolgatni kezdte felsőkabátját. Long még mindig fogta a korlátot és a hajó oldalán lógva felnézett Thayer- re: —Jössz, fiú? — Csak menj, mindjárt megyek én is — nyugtatta meg Thayer. Long lecsúszott, arccal a hajótestnek. Tíz másodperccel később Thayer másik lábát is átvetette a korláton; most arccal kifelé ült. Tíz láb magasan lehetett alatta a víz. Most elrugaszkodott és olyan messzire ugrott, amennyire csak tudott. A kétféle megoldás közül Thayeré vált be. A hullám nem érte el Olaus Abelsethet. O a negyedik kéménynél állt, túlságosan hátul. A hajónak ez a része nem került víz alá, hanem egyre magasabbra tornyosult. Ahogyan a hajótat félelmetesen fölemelkedett, Abelseth re- csegést-ropogást hallott, tompa zuhanások sorozatát, üvegcserepek ropogását, a zörögve lecsúszó nyugágyak zaját. A fedélzet olyan meredeken megdőlt, hogy már nem lehetett rajta megállni. Mindenki elesett és Abelseth látta, amint társai sorra zuhannak a tengerbe. Abelseth és rokonai görcsösen kapaszkodtak az egyik daruról lelógó kötélbe. — Okosabb lesz leugrani, mert a víz beszippant minket — sürgette a sógora. — Nem — felelte Abelseth. — Még ne ugorjunk. Úgysem tehetünk sokat, maradjunk így, amíg lehet. — De ugomunk kell! — kiáltotta újra a sógora. Abelseth továbbra is ellenkezett. — Nem, még nem! Percekkel később, amikor a víz már csak öt lábnyira volt tőlük, a három férfi egymás kezét fogva a vízbe ugrott. Köpködve értek a felszínre. Abelseth valami kötélbe bonyolódott. El kellett eresztenie a sógora kezét, hogy kiszabadítsa magát; unokatestvérét meg a sógorát ekkor elsodorta a víz. A norvég most úszni kezdett, de azt mondta magában: -— Végem van. A kötelek, nyugágyak, deszkák és a vadul örvénylő víz forgatagában senki sem tudta, mi. történt társaival. A csónakokból látni lehetett, hogyan kapaszkodnak, mint megannyi méhraj: kiugrókon, csigákon, szellőzőnyílásokon, amint a hajó tatja a magasba emelkedik. Közvetlen közelről alig lehetett látni, mi történik, bár akármilyen hihetetlen — még ekkor is égtek a lámpák, sejtelmes fényt árasztva. (Folytatjuk) — Okosabb lesz leugrani, mert a víz beszippant minket — sürgette a sógora. — Nem — felelte Abelseth. — Még ne ugorjunk. Úgysem tehetünk sokat, maradjunk így, amíg lehet. — De ugomunk kell! — kiáltotta újra a sógora. Abelseth továbbra is ellenkezett. — Nem, még nem!