Békés Megyei Hírlap, 1992. május (47. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-02-03 / 103. szám
MŰVÉSZETEK-TÁRSADALOM 1992. május 2-3., szombat-vasárnap A kígyósi Szent László Társulat múltjáról és jöv Ä régiek példája tettre buzdít Nemrégiben adta hírül a rádió és a televízió, hogy hosszú kényszerszünet után megpróbálják újra szervezni a Szent László Társulatot a világban szétszóródott magyarság összefogására, összetartására létrejött szövetséget. Ez a Szent István Társulatból 1861-ben kivált sajátos rendeltetésű egyházi intézmény a múlt században néhány évig Újkígyóson is működött. Február végén Újkígyóson járt Árva Vince atya, a Szent László Társulat újjáélesztésén fáradozó pálos szerzetes. Előadását követően többen kérdezték mi is volt, hogyan működött Újkígyóson a Szent László Társulat. Az 1989-es romániai fordulat után. ’90 januárjában az aggódással teli, tehetetlenségre kárhoztatott napok elmúltával, örömmel és izgatottan indultam el Erdély felé testvérközségi kapcsolatot keresni. Még nem tudtam hová, melyik településre jutok el megbízólevelemmel. Hosszas gondolkodás után értem el a Pogány havas lábánál fekvő Csíkszépvízre. Itt örömmel és szeretettel fogadtak. A kapcsolatból azóta szoros barátságok fakadtak és több feledhetetlen élményt hozó látogatás mindkét részről. Hazaérve a testvérkereső útról, nagy lelkesedés élt bennem. Ezt táplálta az is, hogy községünkben sokan nagy érdeklődést és segítőkészséget mutatA Herma összképe tak. Igen elszomorított viszont az, hogy többen érveltek azzal, hogy minek ilyen hiábavalósággal foglalkozni, Újkígyóson az efféle dolgoknak nincs hagyománya. Erre már nem tudtam felelni. Néhány hónappal később a plébánia iratai között kezmbe akadt egy nagyméretű füzet, címlapján a következőkkel: „A kígyósi plébánia körében létező Szent László Társulat tagjainak összeírása 1862-ik, s következő években.” A Szent László Társulat létezéséről már korábban is tudtam Domokos Pál Péter „...Édes Hazámnak akartam szolgálni...” című könyvéből és Hajdú Demeter Dénes Honismeretben megjelent cikkéből. De azt, hogy Újkígyóson, az akkor még friss telepítésűnek számító dohánykertész faluban is működött szervezete, nem gondoltam volna. A társulat újkígyósi megszervezője és vezetője a falu nagy tudású papja, Léhner Mihály pélbános volt. A társulat tagjainak névsorát gyűjtő aláírási ív fejlécében a társulati alapszabályok 1. §-a olvasható. „A Szent László Társulat czélja: a szűkölködő keleti keresztények és ezek közt kivált az ezen a tályakon letelepedett magyaroknak nevelő oktató és egyéb jótékony intézetek fölállítása- és fönntartására segítséget nyújtani...” A társulat az 1861-es év utolsó negyedében 62 tagot számlál Újkígyóson. Elgondolkodtató, hogy a minden bizonnyal maguk is szűkölködő földművesek milyen nagy önzetlenséget tanúsítanak keletre szakadt testvéreik megsegítésében. Az 1862. évi kimutatás bizonysága szerint összegyűlt 53 forint 28 fillérből Léhner Mihály 49 forint 68 fülért küld el „...a társulat szent czélja előmozdítására.” A szerény anyagi hozzájáruláson túl még segítséget tudnak adni a Szent László Társulat újkígyósi tagjai a célok eléréséhez, a legtöbbet, amit hívő emberek adhatnak. Erről Léhner Mihály jelentéséből értesülünk, amit valószínűleg Lonovics József kalocsai érsekhez, a társulat első elnökéhez írt. „A tagoknak ajánltassék e társulati szent czél sikeresítésé- re minden ünnep- s vasárnapon 1 Miatyánk s Üdvözletnek ön- kénytes magos ájtatosságbéli elmondása. Évenkint Szent László napján ünnepélyes Szent Mise áldozat bemutatásával szent László pártfogó közbenjárása által a jóSzent László, Magyarország tevőkre s a társulati czél megszentelésére Isten áldása kéret- tessék.” A társulat további sorsáról nincsen adatunk. Valószínű, hogy Léhner Mihály halála után a vezető nélkül maradt közösség szétesett. A Szent László Társulat néhány éves újkígyósi működése bizonyítja, hogy a közösséggé szerveződésnek, az egymáson való segítésnek megvannak az előzményei. A régiek példája, testvéri szeretete cselekvésre buzdíthatja a ma élőket is. Ma nemcsak az elképzelhetetlenül nagy testi és lelki ínségtől szenvedő moldvai magyar testvéreinknek van szükségük ránk, anyaországbeli magyarokra, hamem nekünk is rájuk. Ma, amikor egy papnak vagy hitoktatónak szinte misszióssá kell válnia, fel kell vennie a harcot az évtizedes mulasztások következményeivel, a gyakorlati ateizmussal és az érdektelenséggel. Amikor a fiatalság elva- dulása elképesztő méreteket ölt, nagy szükségünk van keleti testvéreink óriási bitének és kitartásának példájára. Hasznos volna, ha községeinkben a múlt századbeli újkígyósi társulathoz hasonló közösségek alakulnának, természetesen a mai kor igényeinek megfelelő formában! Ma már nem „csak” 2-300 ezer, határokon kívüli magyar kérdése ez, hiszen minden harmadik magyar határainkon kívül él. Adjon az Isten az újjászerveződő Szent László Társulatnak sok, Léhner Mihályhoz hasonló hiteles, lelkes munkatársat és sok, az ügy fontosságát értő és szívén viselő magyart! Harangozó Imre Plébániák vagy magánszemélyek, ha csatlakozni szeretnének a Szent László Társulathoz, a következő címen jelentkezhetnek személyesen vagy levélben: Árva Vince pálos szerzetes, 1114 Budapest, Szent Gellert rakpart 1. Iskolából hatosztályos gimnázium Tantestület önálló utakon — Mit szól a magyar közoktatás? Az 1991/92-es tanévben tíznél több iskola kapta meg az engedélyt a 6 osztályos gimnázium elindítására. Ezek az iskolák egyéni óratervekkel, egyéni tanmenetekkel dolgoznak, s külön-külön küzdenek meg a nehézségekkel. Viszonylag könnyebb helyzetben vannak azok az intézmények, amelyek a hagyományos középiskolai osztályok mellett indították a kísérletet, hiszen a részt vevő tanároknak középiskolai gyakorlatuk van. Nehezebb az általános iskolában indított osztályok tanárainak, igazgatóinak helyzete, hiszen ezekben az intézményekben sokszor középiskolai gyakorlattal (középiskolai tanári oklevéllel) nem rendelkező tanárokkal kell megoldani a feladatokat. A közelmúltban lezajlott tanácskozáson, melyen a 6 osztályos középiskolák igazgatói vettek részt, elhangzott néhány felszólalás, amely az együttműködés lehetőségét vetette fel. Dr. Ratkay Imrénét, a Belvárosi Általános Iskola és Gimnázium igazgatóját az első félév tapasztalatairól kérdeztük. — A belvárosi iskolának jó neve van a városban. Miért volt szükség erre a kísérletre? — Két oldalról közelítem meg ezt a kérdést. Egyrészt Békéscsabán nagyon kevés a gimnáziumi férőhely, ezért igény mutatkozott gimnáziumi osztály indítására. Másrészt: az öt éve együtt dolgozó általános iskolai tantestület kedvet érzett ahhoz, hogy nevelő-oktató munkáját kiterjessze a 18 éves korosztályig és az általános iskolai jó tapasztalatokat tovább- vihesse. Speciális nyelvi tagozataink vannak. Nem jó, ha a nyelvtanulásban a 14 éves kor választóvonal. Ezért is vállalkoztunk arra, hogy a további korosztályokkal foglalkozzunk. —Az általános iskolában általában nincsenek középiskolai tanárok. Nem okozott ez gondot? — Gondot okoz most is! Ki kell alakítanunk a gimnáziumi tagozatot. Jelenleg hat középiskolai végzettségű kolléga dolgozik a belvárosi iskolában. Kiegészítő diploma szerzésével, új tanárok alkalmazásával biztosítjuk azt, hogy 18 éves korig képesített tanárok oktassanak. —Az elmúlt évben 15 iskolában kezdődött ilyen kísérlet. Minden iskola a maga útján indult el. Miért? — Jó, hogy egyáltalán volt lehetőségünk az elinduláshoz. Minden iskolának megvannak a sajátos körülményei. Nálunk például az, hogy általános iskola vagyunk. Örülünk, ha a tantestület ilyen feladatra vállalkozik. Egyedül, külön úton azonban nehéz járni. Ezért is voltunk Baján, hogy keressük a kapcsolódási pontokat. Ugyanakkor félünk a központosító törekvésektől is. Nyilván nagy lehetőség, hogy valaki a saját elképzeléseit megvalósíthatja. Erősen foglalkoztat a folytatás, a jövő kérdése, mert ha tíz, húsz vagy még több iskola teljesen eltérő utat akar követni, az nyilván nem lesz jó a magyar közoktatásnak. Együttműködésre szükség van. Azért azt nem szeretnénk, ha valami központi irányítás ismét elvenné az iskoláktól azt a jogot, hogy a maguk útját járják. Az lenne jó, ha a kísérletbe fogott iskolák tapasztalatcserékkel, véleményük, nézeteik kicserélésével közelítenék a koncepcióikat. Erre azért is szükség lenne, mert az elkészülő segédanyagok készítése akkor rentábilis, ha tömegesen tudjuk előállítani. Az képtelenség, hogy minden iskola kiszolgálja saját tanulóit ilyen anyagokkal. A szellemi kapacitás is jobban megtalálható, ha húsz-harminc iskola együttműködik. S az lenne a legkiválóbb, ha ehhez központi segítséget is kapnának. — Mi a jövője a hatosztályos gimnáziumnak Békéscsabán? — Kicsit korai a kérdés. Csak a célkitűzést tudom megfogalmazni. Jövője az, hogy jó gimnáziummá válik, felkészít a főiskolai, egyetemi tanulmányokra, hozzá nyelvvizsgát és számtás- technika-tudást biztosít. Remélem, hogy megkedveli a város, és az önkormányzat is támogatni fogja. Az általános iskola megmarad, megőrizzük a 7—8. osztályt is, hogy biztosítsuk helyben az átjárhatóságot és a más irányú továbbtanulás lehetőségét. Kutas Ferenc Magyaróra az I/A-ban. Az osztály egyik fele angolt, a másik németet tanul ‘ Fotó: Kovács Erzsébet Beszélgetőpartnerünk: drága Böbe Börcsök Enikő sikereiről, konfliktusairól, önmagáról Kevés színésznő mondhatja el magáról, hogy bár csak élete első évadját tölti, máris három új magyar filmben láthatja a közönség, s a színházban is szebbnél szebb szerepek közül válogathat. Börcsök Enikőt, a kaposvári Csiky Gergely Színház fiatal „üdvöskéjét” máris ígéretes tehetségként tartják számon. Szabó István „Édes Emma, drága Böbe” című filmje a berlini filmfesztiválról Ezüst Med- „Szívós teremtés vagyok...” ve díjjal tért haza. — Hogyan került a színészi pályára? — kérdem „drága Böbét”. — Mezőtúron születtem, de azután Székesfehérvárott nőttem fel, ahol sokáig amatőr színészként is működtem. No meg statisztáltam a helybéli színházban. A főiskolára csak második nekifutásnak vettek fel, addig újságkihordó voltam, hiszen élnem csak kellett. — Tavaly diplomázott és Kaposvárt választotta. Miért? — Még harmad-negyedévesek voltunk, amikor néhány vendégtanárral is dolgunk akadt. Tanítottak minket kaposváriak is: Babarczy László, Got- hár Péter, Ascher Tamás. Talán ennek tudható be, hogy később az egész osztálynak szerződést ajánlottak. Nagyon tetszett nekik a csapatunk szelleme, ahogyan együtt tudtunk működni, így történt, hogy hatan náluk kötöttünk ki. — ...és mindjárt főszerepekkel kezdte a pályafutását. —- Igen. À Diótörő Marikájával mutatkoztam be, azután a Mizantróp Szelimjével folytattam, a napokban bemutatott Ka- kuk Marciban Kasusné szerepét kaptam. — Szívesen foglalkoztatják a filmrendezők is. — Hála Istennek! A Zsötem pepshow-pipije, a Három nővér egyik kulcsfigurája és az Édes Emma, drága Böbe tanárnője. Valamennyi főszerep. Most, hogy szeptember óta nem forgattam, egyre jobban hiányzik a filmezés légköre. Olyan ez, mint valami narkó: nehéz szabadulni a nyüzsgés varázsától, a forgatások hangulatától. —Drága Böbe egy prostituá- lódott tanárnő. Furcsa szerep... — Szabó Istvánnal dolgozni furcsa érzés! Más stüusa van, mint a többi rendezőnek, s bár én elég nehezen oldódok föl egy- egy forgatáson, szeretek vele dolgozni. Ráadásul nagyon nehéz a szerep, amit csak bonyolított, hogy a partnerem a holland Johanna Ter Steege volt, akivel egy árva kukkot sem tudtam beszélni. Minden erőmet össze kellett szednem, hogy egy-egy forgatási napot végig tudjak csinálni. De ezzel együtt sokáig emlékezetes marad számomra a film. —Mi áll közelebb a szívéhez: a színapd vagy a mozivászon? — Nem is tudom... A film nagyobb sikereket hozott, de szeretem a színpadot is. Ha bármelyikről le kellene mondanom, őrült rossz volna. — Jól indult a pályán, de ennyi sikeres, nagy szerep után lehet még fokozni a tempót? — A barátaim is gyakran ijesztgetnek azzal, hogy hamar jutottam magasra, könnyen megszédülhetek. De azt gondolom, nem olyan fából faragtak. Most úgy tűnik, természetes volt ez a „repülőrajt” és talán fokozni is tudom majd a tempót. —Meg tudná fogalmazni, milyen ember Börcsök Enikő? — Igen szívós teremtés vagyok, aki nagyon megküzdött ezért a pályáért és mindenért, amit az élet eddig adott. Ugyanakkor vidám, optimista természetem van, nagyon sok jó baráttal. Könnyen kötök emberi kapcsolatot, azt hiszem elég nyitott vagyok mások, iránt. Mindig szervezem az életet, élvezem, ha sokan nyüzsögnek körülöttem. — Kaposvárt nem érzi kicsit száműzetésnek? — Nem. Igaz, egyfajta zárt közösségben élünk, mindig együtt vagyunk és nem is olyan rossz ez az állapot. Sokszor együtt főzünk, bolondozunk. Ahhoz, hogy az ember Kaposvárott igazán otthon érezze magát, milliomosnak kellene lenni. A benzin, az utazás drága mulatság és ne feledje, a pesti lakásomat is fenn kell tartanom, s az élettársam is ott él. Szeretnék többet lenni vele, de így csak hetente egyszer találkozunk. Ami még egy kicsit zavar, vidéki színészként sok felkéréstől elesik az ember. De ezzel együtt sem szívesen válnék meg ettől a színháztól. Szcmann Béla Ferenczy Europress Az én anyám Anyák napját május első vasárnapján ünnepeljük. Ilyenkor már virítanak a tulipánok: pirosak, rózsaszínűek, sárgák és tarkák. Itt a sok gyöngyvirág, a tarka árvácskák, a bájos fehér ikravirág, a kék nefelejcs és a pünkösdi szekfű... Anyák napját Virággal köszöntsük! S ha fejtörést okoz a találó köszöntő, hívjuk segítségül a verset: Anyám Az én anyám,—a Nap az égen, Tarka virág, a puha réten. O, a közel s a messzi végtelen, Neki köszönhetem—az egész életem! Ha fáradt—az arcán ott a mosoly. Nincs oly tettem, mit ő okol. Megért mindig, s mellettem áll, Nincs oly édesanya,—mint az én anyám! (Szőke Ildikó) Amíg élet van, lehetnek elevenek, amíg gondolat van, íjiem pusztulhat el az értelem, amíg szeretet van, nem alhat ki a fény és az emberség. S mind, mind maradandó otthonra talál, ugye, drága édesanyák?! Borbíró Lajos
