Békés Megyei Hírlap, 1992. május (47. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-30-31 / 127. szám

DIVAT 1992. május 30-31., szombat-vasárnap €> Sorakozó az elsó'jelenethez... Tetőtől talpig Június 6-ára készülve A békéscsabai T. T. Divatstúdió idei manöken­tanfolyamának 21 hallgatója túl van a jog, a koz­metika, a fodrászat vizsgákon, már csak a június 6-ai vizsga-divatbemutató van hátra, és utána sza­bad az út, ki-ki a maga szerencséjének kovácsa... A vizsga-divatbemutatónak természetesen profi­nak kell lennie, ezért az utóbbi hetekben minden egyes koreográfiaórán kemény munka folyik. Tő­kés Tímea, az iskola vezetője elmondta, hogy június 6-án nemcsak színvonalas műsorral akarják várni a közönséget, de az első (délután négy órakor kezdődő) előadáson egyéb meglepetéssel is szol­gálnak az ezen részt vevő publikumnak. Egész oldalas összeállításunkat a bemutatóra készülő manökenjelöltek tanfolyamának egyik délelőttjén készítettük. ma-ria Fotó: Fazekas Ferenc A koreográfiát Szó'nyi Kinga dolgozta ki Szőnyi Kinga: „Imádom Békéscsabát!" Szőnyi Kinga név a manöken szakmában. Dolgo­zik vele az »Ez a divat« című lap, fellép a televízió­ban, és külföldön sem számít ismeretlennek. Evek óta hívják ide-oda oktatónak különböző manökenis­kolákba, tanfolyamokra. Békéscsabán már harmad­szorra, a T. T. Divatstúdió tanfolyamán pedig má­sodszorra készít fel manökenjelölteket. — Európa és Amerika után hogy tetszik Békés­csaba? — kérdezem tőle szoká­sos vasárnapi koreográfiatanfo­lyamuk egyik szünetében. — Lehet, hogy különösen hangzik, de imádom ezt a várost! — válaszolja a maga közvetlen stílusában. —- Kedvesek az embe­rek, s hihetetlenül pozitív a buti­kosok hozzáállása a most már egyre gyakrabban szervezett di­vatbemutatókhoz. Sietek elmon­dani, ez nem minden városban van így­— Ma a június 6-ai vizsgabe­mutatóra készültetek. Nekem úgy tűnt, sokkal több a táncos jelenet most, mint ahogy azt az eddigi bemutatókon megszoktuk. —Jól látod. Ezt azért csináljuk így, hogy a bemutatón a közön­ségnek ne csak abban segítsünk, mit hol lehet kapni, ne csak azt mutassuk meg, mi a divat, hanem ez az egész legyen egy kicsit show-műsor is, ahol szórakozni lehet, élvezni a táncot, a szép mozgást. — Sok csoportod volt már. Er­ről az idei békéscsabai csoport­ról mi a véleményed? — Hazudnék, ha azt mondanám, náluk jobb cso­portot sose tanítottam. Röviden úgy jellemezném őket, hogy átlagosak, néhány kiemelkedő tehetség­gel. Ettől függetlenül mindegyiküket nagyon szere­tem, csak vennék a dolgot kicsit komolyabban. Aki ugyanis tehetséges, és befutni is szeretne, annak félre kell tennie a linkeskedést. Egyszer el lehet játszani, hogy félvállról veszi az ember a dolgokat, de ugyanoda soha többé nem fogják meghívni. — Ezek szerint a megbízhatóság a sikeresség egyik alapköve? — A külső és a tehetség után valóban ez a legfon­tosabb. A manökennek, ha munkát akar kapni, mindháromra szüksége van. — Volt-e már olyan, akit nem engedtetek át valamelyik vizsgán? — Természetesen volt. Itt, Békéscsabán is. Ha valaki képtelen elérni az általunk elfogadhatónak ítélt színvonalat, színpadra sem engedjük. Ehhez sem én, sem Tímea nem adjuk a nevünket. — Beszéljünk most rólad! Egy sima hétköznap mennyi időt fordítasz saját magadra? Smink, frizu­ra, öltözködés... — Egy egyszerű smink általában mindig van rajtam, hiszen otthon, a férjem­nek is tetszeni akarok. Ez öt perc. A frizura már több időt igényel. A hosszú hajat ugyanis tovább tart rendbe tenni, mint a rövidet. És végül: legtöbb időt a szekrény előtt töltök. Olykor fél óra, mire válaszolni tudok a «Na, most mit vegyek fel?» kérdésre. Nincs kedvenc ruhám, mindig a hangu­latom dönti el, mibe öltözöm. — Milyen gyakran vásárolsz új ruhát? — Ritkán. Viszont sokat var­tok magamnak és a kisfiamnak is. Ez a szenvedélyem általános iskolában kezdődött, amikor ba­bákra varrtam. Gimiben aztán ugyanezt megpróbáltam nagy­ban. Sikerült. Azóta nem gond a varrás. Van egy lengyel Lucnik varrógépem. Nélküle már nem tudnék meglenni. — Ugyanez a megállapítás igaz a tükrökre is? — Nevetni fogsz. Tükör nélkül meglennék. A lakásunk­ban nagyon sok a tükör, de csak azért, hogy a viszonylag kicsi la­kást tágítsuk vele. De tovább fokozom. Az autó visszapillantó tükrét is csak arra használom, amire való. Visszapillantásra. És a kirakatokban se szok­tam nézegetni magam. — Van-e kedvenc illatod? —— Az van. A Calvin Klein. O egyébként egy amerikai divattervező, farmereit már látni lehet Ma­gyarországon is. — Említetted, hogy van egy kisfiad. Tervezel-e még gyereket? — Vince most lesz hároméves. Remekbe szabott kis gyártmány, akinek feltétlenül szüksége lesz kis­testvérre. Ezért úgy döntöttünk az apjával, augusz­tusban, szeptemberben elindítjuk a »kistesóért« mozgalmat, és ha a jóisten is úgy akarja, jövőre valamikor megszületik... Kinga „léleköntés” közben: „Próbáld meg felszabadultan! Mondd azt magadnak: »Én vagyok a legjobb nő a vilá­gon!«” A jelenetekhez a legmenőbb slágereket válogatták: A Top gun, a Macskák, a Twin Peaks zenéit, a Beatles Matrózosát vagy a Don’t talk just kiss-t, amit sose lehet megunni A hallgatók mozgását három oktató is figyeli. Ha jó, dicsérnek, ha nem, ismételteinek A fotos kollegám zsűrizett. Szerinte „ebben a kategóriá­ban” az övé a legjobb A szünetben annyi írnivaló akad! Tanárok és tanítványok Amikor fotós kollegámmal megérkeztünk a tanfolyamra, éppen Priskinné Fekete Adrienn, a hallgatók kozmetikatanára értékelte a kozmetika­vizsga eredményeit. Mint mondta, bár mindenkit átengedett, mégsem elégedett maradéktalanul. Kicsit optimistábban nyilatkozott Such Sándor fodrászmester, aki elégedett volt ugyan az elmé­lettel, ám mint mondta, a tanultak sajnos nemigen látszanak meg a hajakon. Néhány hallgatóval is elbeszélgettünk a dél­előtt egy-egy szünetében. A megkérdezettek mindegyike valami miatt érdekes. Hajtman Erika például azért, mert „civilben” maga is pedagó­gus, méghozzá a békéscsabai textilipari szakkö­zépiskolában. Kérdésünkre, hogy miért fontos számára ez a tanfolyam, a következőket válaszol­ta: — Iskolánk — profdja miatt — szintén foglal­kozik a divattal, időnként mi is szervezünk bemu­tatókat. Szeretném az itt tanultakat szakkör formá­jában a majdani tanítványaimnak is átadni. A 19 éves Dömösi Annamarit a divatstúdió többször is invitálta már tanfolyamukra, de mint mondta, sajnos, sosem jött rá össze a pénze. Az idén aztán a Szuper Modell világverseny csabai elődöntőjén elnyerte a T. T. Divatstúdió különdí- ját: a lehetőséget, hogy ingyen végezheti el a manökentanfolyamot. A 20 éves Vámosi Kati varrónő egy kis község­ben, Gádoroson. Sugárzott az arca, mikor arról beszélt, hogy mit jelent neki ez a tanfolyam: — Teljesen megváltoztam. Nagyon boldog va­gyok, hogy a kolleganőim tanácsára belevágtam a dologba. Most látom csak, a világ nem csak Gádo­ros! Utoljára a 15 éves Kerekes Milénát faggattam, aki jelenleg elsős gimnazista, és orvos szeretne lenni. Kedvenc területe a táplálkozástudomány. Jó tanuló. — Tudod-e, hogy az itteni oktatók azt mondják, te vagy az egyik legkiemelkedőbb manökenjelölt? —kérdeztem, mire ő így válaszolt: — Április 25-én már volt egy divatbemutató, ahová a tanfolyamról három lányt elvittek. Engem is kiválasztottak, ebből sejtettem, hogy elégedet­tek velem... * Ók már egymásra találtak...

Next

/
Thumbnails
Contents