Békés Megyei Hírlap, 1992. május (47. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-30-31 / 127. szám

GYERMEKNAP—1992 1992. május 30-31., szombat-vasárnap o áRF.KÉS MEGYEI HÍRLAP­Az ember mindaddig maradhat gyermek — ha csak a szíve mélyén is —, amíg a szülei élnek... Az oldalt szerkesztette: Bede Zsóka Fotó: Kovács Erzsébet Janó, a „gumimester” Kedves Szülők! íme az üze­net. Hátha még valóban teleírtuk volna a jegyzettömböt a kíván­ságlistával. B. Zs. A nagy ÉLET küszöbén — Szia, Janó, helló lányok ! A zavart mormogás nem megszokott jelenség Lakos Já­nos fiatalúrtól, aki utolsó napjait tölti a csabai József A. ltp.-i óvo­dában Hrabovszki Gina és Ba­lázs Éva kisasszonyokkal. Igaz, átmenetileg félbe kellett hagyni az autókerekek vad hajszolását, a homok melletti babázást, de a gyermeknap kapcsán mégis csak az „illetékeseket” kívántuk megszólaltatni. — Mit kívántok gyermek­napra és egyáltalán erre a nyár­ra? — faggattuk a komoly képű csemetéket. A lányok va­rázsszóra sustorgásba, kacará- szásba kezdtek, igazi nőpalán­tákhoz méltó kacérsággal pil- lantgattak. Janó megfontolt hallgatásba burkolódzott. — Nem igazán vágyom az iskolába — buggyant ki az őszinte szó Évából —, én legszí­vesebben itt maradnék. A gyönyörű szemű Gina né­mán helyesel. —Én várom — szól János — megígértem apukámnak, hogy ha megtanulok olvasni, akkor az újságból felolvasok neki cikke­Éva és Gina megértik egymást két. Sokat járunk együtt a strandra, anya az állandóan dol­gozik. Gyakrabban szeretnék apával horgászni. A múltkor is fogtunk két kicsi halat, de nem kellett a rokonaink macskájá­nak. Elhoztuk Szia-miaúnak, persze az is folyton csavarog a lakótelepen. Macska — legyint lemondóan. — Egyébként „dzsiájdzsó” katonát szeretnék. — Azt kívánom, hogy jót aludjunk a lakókocsiban a Kö­rös parton anyuékkal meg a ba­rátainkkal — ábrándozik Éva. — És szeretnék egy fürdőruhás Barbie-t, amit a vízbe is be lehet vinni. — Én görkoris Cindyre vá­gyom — sóhajt Gina. — Meg szeretnénk az idén nyáron is együtt nyaralni, az egész család ! Praktikus pszichológia - tini tanácsadó Hat mód arra, hogy megszerettesd magad az emberekkel 1. Mutass őszinte érdeklődést mások iránt. 2. Mosolyogj! 3. „Az emberek annyira büszkék a nevükre, hogy megörökítésére bármilyen áron is hajlandók.” (Jegyezd meg gyorsan az emberek nevét, akikkel bármilyen futó kapcsolatba is kerülsz és szólítsd őket nevükön.) 4. Légy jó hallgató és ösztönözz másokat arra, hogy önmagukról beszéljenek. 5. Beszélj olyan dolgokról, amelyek a másikat érdeklik. 6. Őszintén éreztesd a másikkal, hogy kettőtök közül ő a fonto­sabb. „...Egy kis örömet sugározni magunk köré és egy kis elisme­rést juttatni másoknak anélkül, hogy viszonzásképpen ne akarjunk valamit kifacsarni belőlük." Kilenc mód az emberek megváltoztatására, sértődés vagy harag felkeltése nélkül /. Kezdd dicsérettel és becsületes elismeréssel. 2. Közvetve hívd fel másokfigyelmét hibáikra. 3. Beszélj előbb saját hibáidról, mielőtt a másikat bírálod. 4. Inkább kérdéseket tégy fel, mint közvetlen parancsokat adj. 5. Engedd, hogy a másik megmentse a látszatot és ne kelljen restellkednie. 6. Dicsérd a legkisebb fejlődést is. 7. Előlegezd a jó véleményt. Tedd lehetővé, hogy a másiknak jó híre legyen és eszerint cselekedjék .........Ha meg akarsz javítani valakit va lamilyen szempontból, tégy úgy, mintha az a bizonyos elérendő tulajdonság máris jelleme egyik alapvető vonása volna." 8. Bátorítsd a másikat. Tüntesdfel könnyen helyrehozhatónak azt a hibát, amelyet meg akarsz javítani; hitesd el vele, hogy olyasmit kérsz tőle, amit könnyen megtehet. 9. Tedd kívánatossá óhajod teljesítését. Pszichoteam - carnegie A kezed a legfontosabb Papírhajtogatási alapműveletek Ötleteinket elsősorban óvo­dásoknak, kisiskolásoknak ajánljuk szülői együttműködés­sel. A papírhajtogatás gondos, precíz munkát igényel, rendsze- retetre szoktat. Szabályos sík­idom alakú papírból kezdjük, az illesztéseknél, a sarkok kialakí­tásánál van ennek jelentősége. Az egyszerű hajtogatások közé tartoznak a következők. A fele- zőhajtásról akkor beszélünk, ha a papírt szimmetriatengelye mellett kettőbe hajtjuk. A ken­dőhajtást négyzet alakú papír­ból, az átló mentén hajtjuk össze. Oldalhajtás: ha az olda­lakat jobbról és balról is a közép­vonalig behajtjuk. Legyezőhaj­tás: amikor úgy csinálunk több­szörös oldalhajtást, hogy változ­tatjuk a hajtogatás irányát. Sa­rokhajtásról beszélünk, ha a sarkokat a középpontig, a fele­zővonalig behajtjuk. Többten­gelyes hajtás, ha a papírt minden szimmetriatengelye (felező me­rőlegese, átlói) mentén behajt­juk. Összetett papírhajtogatások közé tartozik például a csákó: felezőhajtás, sarokhajtás, az al­só papírsávokat felhajtjuk, majd csücskeiket az ellenkező oldalra behajtjuk. Sótartó: csákóból készül, a csákó elülső és hátsó csücskét egymásra hajtjuk. Az egymásra hajtott csücskök „szerszám” közül az egyiket lehajtjuk. Hajó: sótartóból készül. A sótartó le nem hajtott csücskét lehajtjuk. A két borító csücsköt széthúz­zuk. Pohár: kendőhajtás, a há­romszög egyik csücskét előre, a másik csücskét hátrafelé ráhajt­juk a szemközti oldalra. A két szabadon álló csücsköt lehajt­juk. Nyíl: felezőhajtás, szétnyit­juk és a másik oldalra fordítjuk. Sarokhajtás egymás után há­romszor. A felezőhajtás mentén a papírt összehajtjuk, majd a két szárnyat vízszintes helyzetbe hozzuk. (Báron—Juhász—Zsáky óvónői szakközépiskolai tankönyvéből) Egy megszállott kerekező Ifjabb Gulyás Gábort a csabai Szőlő utcában nagy munkában talál­juk, nyakig olajos. Szeretett Moun­tain Bike (gyengébbek és a magam kedvéért hegy i kerékpár) bicaját ke­ni, simogatja, takarítja. Hogy igazi versenykerékpárossal van dolgom, bizonyítja naptól-széltől bronzbar­na bőre, persze csak azokon a testré­szein, amelyek edzés közben a póló­ból, rövid nadrágból kilátszanak. Kicsi kora óta ismerem, de ez a szep­temberben 16 éves fiatalember az utóbbi néhány hónapban igencsak megférfiasodott. — Nagy szükségünk van akarat­erőre — magyaráz. — A kerékpáro­zásban, ha eredményt akarunk elér­ni, naponta edzeni kell 60-70 kilomé­tert. — Hogy szerettél ennyire ebbe a sportba? — Sokfélével próbálkoztam, fo­ciztam, kosaraztam, mire két és fél éve rátaláltam a Békéscsabai Állami Gazdaság kerékpárszakosztályára. Anya vette észre az újságban a hir­detésüket, valójában ő beszélt rá. Ál­talában 10-en, 12-en kerékpáro­zunk. már elég sok versenyt megjár­tunk. — Ezzel a hegyibicajjal? — Nem, a szakosztály versenyke­rékpárjával. Egyébként az olaszok­nál nagy divat ez a sport, ők kitűnő gépeket gyártanak. Ez az enyém nem a legspécibb, az igazán jók leg­alább 200 ezer forintba kerülnek. — Hallottam Olaszországban jártál edzőtáborban... — Áprilisban két hetet tölt­hettünk ott négyen. A tengerparton laktunk egy szállodában és naponta megjártuk a hegyeket is versenyke­rékpárral. Az olaszoknál ez külön versenyágazat. Egyébként a hazai utakon eléggé veszélyes az edzés. Le­het, hogy mi is hibásak vagyunk, de az autósok olyan türelmetlenül köz­lekednek. — Tanulás, vágyak? — Elsős vagyok a közgé számítás- technikai osztályában. Sokat kell ta­nulni, így azután szabadidőm szinte semmi. Általában délután 5-ig, 6-ig edzés, azután tanulás. Szeretnék ezen a vonalon továbbtanulni és mi­nél tovább kerékpározni. B.Zs. Gabi, egv nagy versenyen teljes harci díszben... A rajzokat Schéner Mihály albumaiból választottuk

Next

/
Thumbnails
Contents