Békés Megyei Hírlap, 1992. május (47. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-25 / 122. szám (békéscsabai kiadás)

Öten Sarkadról A Szegedi Körzeti Stúdió ál­tal meghirdetett gyermek mese­mondó pályázatra a sarkad i 1. Sz. Általános Iskolából 10 tanu­ló jelentkezett. Ebből az elődön­tőkön öten továbbjutottak a má­jus 31-én Szegeden megrende­zésre kerülő döntőbe. Az iskola és a hozzátartozók kíváncsian várják a két elsős kisdiák, Bor­bély Emese és Bondár Emilia, a negyedikes Bende István, a he­tedikes Varga Julianna és a nyolcadikos Gara Diána sze­replését, melyet a televízió is közvetít majd. Konzervgyár-sors Az Állami Vagyonügynök­ség igazgatótanácsa hozzájárult a Békéscsabai Konzervgyár so­ron kívüli részvénytársasággá alakításához. A több mint 3 mil­liárd forint tartozású céget ál­lamigazgatási felügyelet alá vonták. A finanszírozásban érintett bankok és a hitelezők egy csoportjából a legnagyobb hitelező, az OKHB javaslatára vagyonkezelői részvénytársa­ság alakul. Nem adhatók el! Tizenegy Békés megyei mű- emléketérint az a kormányren­delet, amely a napokban lépett életbe, és az állam tulajdonából ideiglenesen ki nem adható mű­emlékekről rendelkezik. Esze­rint egy újabb, idevonatkozó törvény megszületéséig a követ­kező Békés megyei műemlékek nem kerülhetnek ki az állam tu­lajdonából. Békés: iskolamúze­um, Durkó utcai tájház; Békés­csaba: szlovák tájház, tanyamú­zeum és szélmalom; Gyula: vár a rondellával, Almásy-kastély, volt lovarda (ma uszoda); Me­zőhegyes: ménesközpont épüle­tegyüttese; Szabadkígyós: Wenckheim-kastély és park; Szarvas: szárazmalom, Bolza- kastély és park, Aláírásgyűjtés Eleken Az eleki marketing egylet és az SZDSZ helyi szervezete alá­írásgyűjtést kezdeményez Nyiszteruk György rendőr al­hadnagy Elekre visszahívásáért. A helybeliek 30 napon belül je­lentkezhetnek Ramasz István­nál az egylet és az SZDSZ által megbízott képviselőknél. A Lottó Unió Kft. tájékoztatása szerint a 21. játékhéten a lottó- szelvények száma 2.065.965 da­rab volt. A lottó fogadási díj 92 720 658 schilling, a nyere­ményösszeg az első nyerőosz­tályban 13 908 098 schilling. A lottószámok: 2,8,17,27,29, 36, a pótszám: 7 A joker fogadási díj 22 256 630 schilling. A joker nyereményösszeg első nyerőosz­tályban 8 629 495 schilling. Ajokerszám: 131853 (MTI) Jutalékos rendszerben keresünk — gyakorlattal rendelkező — hirdetés­szervezőket. Telefon: (66) 21-155/41-es mellék. KÖRKÉP 1992. május 25., hétfő Aki győz az nyer? — Választási „színeskép” Békéscsabáról — Nem tudom, talál-e valakit a városban az egyszerű emberek között, aki azon izgulna, hogy „ki nyer ma?” — legyint kissé rezignáltan az a békéscsabai, középkorú férfi, akit a Lencsési lakó­telep egyik nonstop boltja előtt kérdezek a vasár­napi időközi választásról. — Tőlem a nevemet is írhatja, meg azt is, hogy mérnök vagyok. De az a legfontosabb mondanivalóm, hogy soha többé nem megyek el választani, ha ez a mostani is érvénytelen lesz... A Kulich Gyula lakótelep szavazókörzetét egy középkorú hölgy hagyja el. — Tudom, magánügy, hogy ki kire adja le a voksát. Nem mondaná el mégis, hiszen az írás csak holnap lát napvilágot. — Ha már engem állított meg, hadd mondjam el: úgy nézzen rám, hogy életemben először adok le érvényes szavazatot. Soha nem mentem el ed­dig, s talán most sem, ha nem bosszantanak fel egy szórólappal. Nem tudom melyik párt adta ki, de mind az öt jelölt neve szerepelt rajta, s amit nem tartottam tisztességesnek, az az volt, hogy minősí­tették jelessel, jóval, közepessel és elégtelennel őket. Már pedig kikérem magamnak, hogy bárki is befolyásoljon engem abban, hogy kit hogyan érté­kelek. írja meg nyugodtan azt is, hogy én Hideg Gáborra szavaztam... Biciklit toló idős bácsi legyint dühösen, amikor végighallgatja kérdésemet: — Hagyjanak már békén... Nem unják? Azt a sokmillió forintot, amit elherdálnak a propaganda­anyagokra, inkább osztanák szét a népek között. Ledolgoztam negyven évet, aztán kiszúrták a sze­memet 9 ezer forinttal. Ha nem húznánk meg ma­gunkat a feleségemmel, tán tíz nap múlva felkopna az állunk. Hát ezért nincs kedvem szavazni menni, s azt hiszem, míg élek nem is tudnak szamárral sem elhúzni... Magyar—olasz Gyulán Mindkét fél jól jár Ha az eltérő erőviszonyok miatt nem is számít „rangadó­nak” ez a Gyulán megrendezett hét végi magyar—olasz, jelen­tőségét hiba lenne alábecsülni. Az olaszok magyarországi ér­deklődésének megélénkülése még a rendszerváltás előtti idők­re datálható, ám a Békés megyei országgyűlési képviselők szor­galmazására létrejött Adria- Kárpátok Alapítvány végre a tettek mezejére csalogathatja a térség felemeléséhez igényelt olasz segítséget. Az olasz gazdasági lapok ér­demi mozzanataira szombaton került sor. A Hotel Agro konfe­renciatermében dr. Pocsay Gá­bor, Gyula város polgármestere köszöntötte a megjelenteket. Külön üdvözölte a budriói test­vérvárosi küldöttséget, az olasz nagykövetség dott. Armando Varricchio kereskedelmi taná­csos vezette képviselőit, dr. Mi- sur Györgyöt, a Külügyminisz­térium regionális együttműkö­dési főosztályának vezetőjét — korábbi római nagykövetünket —, valamint Sárossy Lászlót, a Földművelésügyi Minisztérium politikai államtitkárát. Részt vett a tanácskozáson Kádár Péter gyulai és Vastagh Pál megyei országgyűlési képviselő is. — Egy évezredet éltünk meg egymás mellett, példaszerű tör­ténelmi barátságban — mondta dr. Pocsay Gábor.—Nagy lehe­tőséget kínálnak e kapcsolatok mindkét nép számára. Ahhoz, hogy megragadhassunk, nekünk még el kell sajátítanunk a piacgazdasági ismereteket, olasz barátainknak pedig meg kell ismerniük a mi viszonyain­kat. Markó István, Békés megye egyik — éppenséggel Gyulán lakó — országgyűlési képvise­lője elmondta, hogy másfél-két éve Misur György kereste meg térségünk országgyűlési képvi­selőjét. A honatyák kiálltak a térség felemeléséért, s példának tekintették Dél-Olaszország 15 éve megindult, programszerű felvirágoztatását. Markó István az olasz tőke be-áramlása mel­lett a kulturális, sportkapcsola­tok élénkülését is várja az Adria- Kárpátok Alapítvány tevékeny­ségétől. Az alapítvány a figye­lemfelkeltés mellett a kis- és kö­zépvállalatok felkarolását, a tér­ség tervszerű gazdasági feltárá­sát, a kölcsönös nyelvoktatást, információs bank létrehozását, bankkapcsolatok kialakítását is megcélozza. Az alapítvány nyi­tott minden természetes és jogi személy számára. A gyulai polgármester felleb- bentette a fátylat egy régóta sej­tett titokról: az olaszoknak e tér­ség nemcsak közvetlen piac­ként, hanem Románia, Ukrajna és Moldávia „meghódítására” irányuló erőfeszítéseik bázisa­ként is fontos. A résztvevők megtekintették a rögtönzött vállalkozói termék- bemutatót, majd délután gazda­sági fórumon vettek részt. A va­sárnap Gyula megismerésével és üzleti tárgyalásokkal telt el. Kiss A. János Most a mentősök hívtak... Lehet, hogy közülük kerülnek ki a jövő mentősei? Fotó: Fazekas Ferenc Szombaton reggel fél 9-kor még alig-alig találni idegent a békéscsabai Mentőállomáson. Fiatal mama, Kiss Tamásné 7-8 éves körüli fiacskájával Gyulá­ról érkezett. — Rokonlátogatásra jöttünk Csabára. Olvastam, hogy nyílt napot rendeznek a mentőknél, behoztam Tomit, nézzen körül. Tudja, 5 éves lehetett, amikor „elhatározta”, hogy mentős lesz. Azóta sem tágít. Pár perccel fél 9 után megér­kezik dr. Bumbera József főor­vos, aki arra készül, hogy a nyílt napon megjelenőknek munká­jukról beszél. Arról, hogy a szer­vezet most ünnepli fennállásá­nak 105. évfordulóját és hogy 44 esztendeje alakult az országos mentőszolgálat. Megtudtuk, hogy a megyében 285 mentős dolgozik a hét mentőállomáson. Az udvaron rendre ott sora­koznak a Nysák mellett a kor­szerű Toyoták. Három gyerek ismerkedik a „kiállított” kocsik­kal. Lassan szállingóznak az ál­talános és középiskolások, akik a Vöröskereszt szervezésében elsősegélynyújtó versenyen vesznek részt. 14 csapat mérte össze erejét. A legjobbak: a bé­kési dr. Hepp Ferenc Általános Iskola, az orosházi Kossuth La­jos Mezőgazdasági Szakközép- iskola és a békéscsabai Hugon- nai Vilma Egészségügyi Szak- középiskola tanulói. Dél körül tűzoltói segédlettel mentéstechnikai bemutatót lát­hattak a vendégek. Egy torony­ház tetejéről „sérültet” kellett lehozni. Egy másikat pedig gép­kocsironcsból szedtek ki a be­mutató résztvevői... A délutánt a mentősöknél barátságos foci­meccs zárta.-a-i „TARTS RENDET MAGADBAN; HAGYD ÉLNI AZ ÉLŐKET, FOGLALD ÖSSZE ESZMÉIDET, CSINÁLD MEG ELMÉD ÉS SZÍVED VÉGRENDELETÉT: EZ A LEGHASZNOSABB, AMIT TEHETSZ.” (Amiéi) Szép környezetet álmodó grafikusok VIII. Országos Tervező Grafikai Biennálé Nagy Péter, a Magyar Reklámszövetség főtitkára nyitotta meg a kiállítást Fotó: Fazekas Ferenc Barátjuk a könyv A Békés Megyei Könyvtár negyedik éve rendszeresen kö­zös játékra hívja a békéscsabai általános iskolák 3. és 4. osztá­lyos tanulóit. Az idei felhívás így szólt: Barátunk a könyv, a könyvtár, és a programsorozat a természetvédelem jegyében telt. Az élő világgal kapcsolatos irodalommal ismerkedtek a ta­nulók, kedvenc állatukról írtak fogalmazást, „felfedezték” a természetet, feladatlapokat töl­töttek ki állatokról, növények­ről, ismeretterjesztő előadáso­kat hallgattak, filmeket néztek meg, de még madárgyűrűzés- ben, harkálybefogásban is volt részük. Csütörtökön délután 22 csa­pat szerepelt a gyermekkönyv­tárban; egy kivétellel Békéscsa­ba minden iskolája képviseltette magát. A 10-es számúból 4, az Áchimból 5, a 9-esből 2, a Bel­városiból 3, a többi iskolából egy csoport. Meséket adtak elő valamennyien, és az előadások is az állatokról, a természetvé­delemről szóltak. A gyerekek maguk készítették a díszleteket, a ruhákat. Zsótér Margit gyer­mekkönyvtáros álmodta meg ezt a programsorozatot. Azzal a szándékkal, hogy minél több gyerek részt vegyen a játékban, kötődjön a könyvhöz, a könyv­tárhoz, az irodalomhoz. „A kör­nyezetvédelem szerepén túl fontosnak tartjuk a személyes kapcsolatokat, a nagyobb rálá­tást a körülöttünk lévő világra. Reméljük, hogy akik velünk ját­szottak, olvastak, közelebb kerültek az állatokhoz, a nö­vényekhez.” A könyvbarátokat legköze­lebb május 28-án, csütörtökön 14 órakor várják a megyei könyvtárba: akkor értékelik az egész évi munkát, és meglepetés lesz! N. K. Vasárnap délben 12 órakor a Munkácsy Mihály Múzeum összes időszaki kiállítási terme­iben nyolcadik alkalommal nyílt meg az egyetlen országos jelle­gű alkalmazott grafikai sereg­szemle, amelynek mostantól Tervező Grafikai Biennálé a ne­ve, s az idei kiírás témája A tér volt, miután az ezt megelőző kétévenkénti tárlatok — A betű, A szín, A rajz, A fény (fotó) — immár a tervező grafika vala­mennyi alapvető kifejezési esz­közével kiemelten megismertet­ték a nézőket. Az ötlet, hogy ennek a félig képző-, félig iparművészeti ága­zatnak is legyen önigazoló és serkentő megmérettetése, az ép­pen tíz éve elhunyt Papp Gábor Munkácsy-díjas grafikusmű­vésztől származott, s a vidéki nyomdaipari művészet jeles vá­rosa, Békéscsaba jó érzékkel vállalkozott a házigazda szere­pére. így aztán azon ritka (ha nem éppen egyedüli!) vidéki vá­rosa vagyunk az országnak, ahol — az Alföldi Tárlat révén — két országos tárlatsorozat váltogat­ja egymást évenként. Első olvasatra talán elvont- nak s érdektelennek tűnik a cím: A tér; de a belépő, a több mint 150 kiállított munka „terébe” csöppenve pillanatok alatt érzé­kelheti e megálmodott művészi tér ugyanvalóságát, sajátos ta- pinthatóságát, amiről Nagy Pé­ter, a Magyar Reklámszövetség főtitkára többek között ezt mondta megnyitójában: „A tér — a természet zöldje, melyet fák, virágok, erdők határolnak be. Tér: amit az ember alkotó­erejével feloszt, elhatárol és be­épít. A tér: összeköti az emberi­séget. A tér: megosztja az embe­riséget. A tér: boldogság, szere­lem, humánum, kultúra megva­lósulásának mennyországa. A tér: a gazság, gyilkolás, gyűlöl­ködés, háborúk pokla. (...) E tér: boldog jövőbe vetett hitünk zá­logháza.” A hagyománynak megfelelő­en ezúttal is nemzetközi zsűri döntött az 1992-es díjak sorsá­ról, amelyeket Orosz Istvánnak (Művelődési és Közoktatási Mi­nisztérium), Ducki Krzysztóf- nak (Békés Megyei Önkor­mányzat Képviselő-testülete), Felsmann Tamásnak (Békés­csaba Megyei Jogú Város Ön- kormányzata), Gubis Mihály­nak (Képző- és Iparművészeti Lektorátus), Kara Györgynek és Molnár Gézának megosztva (OTP Békés Megyei Igazgató­sága), Antal Pálnak (Magyar Köztársaság Művészeti Alap­ja), Fodor Attilának (Magyar Reklámszövetség) és Árendás Józsefnek (Magyar Hirdető) ítélték oda. Emyei Sándor Mun­kácsy-díjas, érdemes művész pedig, a biennálék rendezője (s katalógusszövegeivel egyben értelmezője) meglepetéseként vehette át a Képző- és Iparmű­vészek Szövetsége „Konecsni György” díját — munkásságá­ért. Mielőtt a biennálé eseményé­re visszatérnénk e beharangozó tudósítást zárjuk az ő katalógus­beli töprengéseinek néhány gondolatával: „Nehéz arra vála­szolni, vajon helyes volt a »tér« kérdést a biennálé tárgyává ten­ni. A tér egyfajta kiterjedést igé­nyel — ma a beszűkülés idejét éljük. (...)” De: „Emberi, szemé­lyes voltomban és szakmai gya­korlatomban a tér az a közeg* melyből üzenetek érkeznek és üzenet küldhető, ami megfelel az élet kísérlet jellegének, an­nak, hogy a sorskérdés feltevé­seire választ keressünk és talál­junk.” Banner Zoltán Safükba szüríha Másodosztály Felháborodásunk határ­talan — kezdi levelét Varga István olvasónk. Aztán egy oldalon keresztülfejtegeti az okokat. A békéscsabai Fiú­méról, az ott tapasztaltakról ír. Különösen egy sörözőbeli ,,élményét” részletezi, ami­kor is a 20 forintos kávéjuk mellé kanál helyett műanyag keverőt kaptak. Reklamáció­jukra az volt a válasz, hogy a tulajdonos nem vesz kanalat, mert drága. A kérdés csak az, hogy akkor mitó'l másod­osztályú a sörözői----teszi f el a kérdést a levélíró. Sokszor kapunk panaszos levelet. Mielőtt azonban vé­leményt mondanánk, igyek­szünk a saját szemünkkel is meggyőződni a dologról. így esett, hogy kollégámmal be­ültünk a Fiúméba egy ,,.mun­kakávéra” . Am — mit tesz Isten—nekünk kanállal hoz­ták ki a kávénkat. Igaz, a kanál árát beépítették a ká­védíjba, mert mi már 30 fo­rintért kavargathattuk a fe­kete nedűt. Akarom monda­ni, a színes meleg vizet, merthogy azt kaptunk. Rek­lamációnkra a pincérhölgy készségesen elismerte, hogy amit kihoztak, az valóban tá­vol ál! a kávétól. Negyedóra múlva újabb adagot tettek elénk. Frisset, finomat, igazi kávét. Fizetés ellenében az­tán számla helyett egy ked­ves mosolyt kaptunk. Amikor ezt is szóvá tettük, meglett a számlánk is. , .Kalandunkat" azzal a bölcs megállapítással zár­tuk, hogy a Fiume feltehető­en attól másodosztályú, mert itt mindenhez csak »má­sod« -szorra lehet hozzájut- I ni. _______________—a —

Next

/
Thumbnails
Contents