Békés Megyei Hírlap, 1992. május (47. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-16-17 / 115. szám
MŰVÉSZETEK- TÁRSADALOM A Gyulai Várszínház 29. évadja Újra a vár falain belü „Az élettelen kőfalak a kultúra segítségével válhatnak az értékek igazi megőrzőivé” Huszonkilencedik évadjára készül a Gyulai Várszínház, s mint az eddigi évekhez hasonlóan most is sok érdekességet, igazi csemegéket nyújt a színházat kedvelők számára. Az évad programjáról beszélgettünk Havasi Istvánnal, a Várszínház igazgatójával. — Az ünnepélyes megnyitó június 21-én — a hagyományokhoz híven — a vár előtti téren, este 1/2 9 órakor kezdődik, s a várudvaron folytatódik majd annak a sorozatnak a keretében, melyben eddig is nagy zenei egyéniségek léptek fel. Az idén Gulyás Dénes világhírű operaénekes áriaestje hallható. Fontosnak tartom megemlíte- ni a sajnálatos műsorváltozást: Sütő András betegsége miatt nem tudta teljes felelősséggel vállalni legújabb drámájának, az Ugató madárnak színpadkész változatát, ezért a történelmi drámák bemutatásának hagyományát továbbra is megtartva, Páskándi Géza Tornyot választok című művét — mely Apáczai Csere János életéről és munkásságáról szól — állítjuk színpadra Sík Ferenc, a Nemzeti Színház főrendezője, a Gyulai Várszínház művészeti vezetője rendezésében. A zenekedvelők Erkel Ferenc nagy sikerű operáját, a Bánk bánt láthatják a Kolozsvári Magyar Opera előadásában, illetve Kacsoh Pongrác János vitéz című daljátékát, melyet a századelőn a Király Színházban játszottak — 671 előadásban — fantasztikus sikerrel. Itt Gyulán a Nemzeti Színház művészeinek —Agárdi Gábor, Bessenyei György, Raksányi Gellért, Götz Anna, Kovács Adél, valamint Gulyás Dénes operaénekes rendezésében és főszerepében kerül bemutatásra a Tószínpadon. — A tavalyi évben elkezdődött egy sorozat, melynek keretében a világirodalom egyik legnagyobb klasszikusának, Sha- keypeare-nek egyes drámáit viszik színre. — Igen, igyekszünk olyan darabokat választani, melyek a vár lehetőségeihez a leginkább illenek. így esett a választás az idén a Macbethre Sík Ferenc rendezésében. De nemcsak a külföldi klasszikusok bemutatását tűztük ki célként, hanem a magyar irodalom remekeinek is szeretnénk teret engedni. így került sor Mikszáth Kálmán regényének, A Noszty-fiú esete Tóth Marival színpadra adaptálására, melyet Gáli László, az egri Gárdonyi Géza Színház igazgató-főrendezője visz színre. A főbb szerepeket Bessenyei Ferenc, Kállai Ferenc, Götz Anna és Rékassy Károly játsszák. Reméljük, hogy e vígjáték s Mikszáth elévülhetetlen humorral megrajzolt karakterisztikus figurái kellemes estét szereznek. — A gyulai várjátékokhoz kétévente kapcsolódik A Magyar Líra Fesztiválja, mely a hazai és a határainkon túli magyar költészet legszebb alkotásaiból ad válogatást. — Az idei évadban is együtt szólaltatjuk meg a magyar költőket, bizonyítva ezzel, hogy a magyar költészet egy és oszthatatlan, szülessenek azok a világ bármely táján is. Találkozóra hívtuk a határon túl élő költőkön kívül a környező országok legjobb magyar színészeit is. Az idei lírafesztivál a Magyarok II. Világkongresszusának eseménysorozatához illeszkedik, mely így különleges rangot kap. Újdonságnak számít, hogy ennek keretében mutatjuk be Herczeg Ferenc Baba-Hu című egyfelvonásos komédiáját Ba- lázsovits Lajos főszereplésével és rendezésében. A darab szatirikus ábrázolása egy elképzelt történetnek; egy, a hadsereg által elfoglalt terület demarkációs vonala véletlenül egy családi ház közepére esik. A kérdés, lehet-e határok, korlátok között élnie egy családnak. Van-e lehetősége arra, hogy ez ellen tiltakozzon? Meg lehet-e szokni, bele lehet-e törődni? A darab nemcsak Herczeg Ferenc korában volt aktuális. Jó lenne „határtalanul élni ebben a térségben” mindannyiunk számára. —A nyári színházi élményből a gyerekek sem maradhatnak ki, hiszen a strandon eddig minden évben várta őket valamilyen izgalmas előadás. — Az idén régi tervünket valósítjuk meg, Weöres Sándor Csalóka Péter mesejátékát viszi színre Magács László rendező. Tervezünk még egy utcaszínházi előadást is, Gvadányi József A peleskei nótárius című darabja alapján. Mindkét produkcióban a Nemzeti Színház stúdiósai vesznek részt. S fiatalokról esvén szó, régi álmunk látszik megvalósulni azzal, hogy a Regionális Színházművészetért Alapítvány által működtetett felsőfokú színészképző hallgatói itt folytatják nyári gyakorlatukat, s a Nemzeti stúdiósai is itt kapnak lehetőséget a színpadi munkára. Talán így Gyula találkozóhely lehet az „öreg” színészek és a színihallgatók között. —Pár évvel ezelőtt a felújítási munkák miatt a vár elé kényszerültek az előadások. Akkor mindenki reménykedett, egy-két év, és visszaköltözhetnek eredeti helyükre. — Ez valóban csak álomnak tűnik. Az idén kemény harcok árán sikerült kivívnunk, hogy A várban folynak a helyreállítási munkálatok. A tetőzet felújítása, a várudvar igazítása és a forgószínpad helyének kialakítása az ígéret Szerint június 1-jére befejeződik Fotó: Kovács Erzsébet egy évre birtokba vehessük a várat. A helyzet nem túl biztató. A Műemlék Felügyelőség szeretné helyreállítani a vár 500 éves fennállása alatt mindössze 60 évig létező loggiát. Félő, hogy a helyreállítás címszava alatt olyan helyzet teremtődik, amely nem ad lehetőséget a színházi működésre. Félreértés ne essék! Mi nem azt akarjuk, hogy a várat ne újítsák fel, ne tartsák karban, hiszen annak idején pont mi voltunk azok, akik felhívtuk a figyelmet a rekonstrukció szükségességére, s mi bocsátottuk ki a várfal sorsjegyet is, hogy közadakozás útján gyűjtsünk pénzt a munkálatokra. Úgy gondoljuk, az élettelen kőfalak csak akkor válhatnak hétköznapi életünk mindennapi részévé, ha a kultúra segítségével és közvetítésével megtaláljuk az összatartozásáí múltunknak, jelenünknek és jövőnknek. Muzslai Katalin Sztár—reneszánsz adottságokkal Sass Sylvia: „Élni — az sok mindent jelent” Húsz évvel ezelőtt a legkevésbé sem voltunk berendezkedve arra: mit kezdjünk egy kivételes tehetségű emberrel, akit ráadásul egyéb belső-külső adottságai óhatatlanul sztárrá tesznek. Sass Sylvia ilyen. Lett is ebből mindenféle bonyodalom. Már hogy is ne, hiszen pályája első két évében négy énekversenyen indult, és ebből hármat megnyert. Ragyogó külsejének (is) köszönhetően eddig húszszor volt látható öt magyar színes hetilap címoldalán. A bécsi Neue Kronen Zeitung, a londoni The Times, a párizsi France Soir Új csillag született, Maria Callas utódja, Callas alteregója és hasonló címekkel írt szerepléseiről. (Leonard Bernstein 1977-ben össze is hozta az egymásra kulsőleg-belsőleg valóban hasonlító két művésznőt Párizsban.) Száz operaházban ötven főszerepet énekelt, benne tízszer a Co- vent Gardenben, három premieren a milánói Scalában, Toscát a Metropolitanben. Itthon az elmúlt években nem volt könnyű rátalálni, mert nem lehetett tudni, Pittsburghban van-e vagy éppen Velencében frappírozza meghívóit azzal, hogy komplett szereptudással érkezik Schrecker Ferner Klang című, nem éppen repertoár-operának a próbájára. Húsz éve egyfolytában énekel gyönyörűen, és — irigyei bosszúságára—külsőleg is gyönyörű, hiszen még fiatal. Kivételes muzikalitásán és énektudásán túl szépen fest, komponál, hat tehetségnek éneket tanít és még énekművész pályája előtti időktől régészeti, restaurátori ambíciók fűtik. Amolyan reneszánsz egyéniség. Rajk András A magány kortársa Dsida Jenő erdélyi magyar lírikus emlékére Nyolcvanöt esztendeje, 1907. május 17-én Szatmárnémetiben született az erdélyi magyar líra két világháború közötti időszakának legmarkánsabb egyénisége, Dsida Jenő. Apja, Dsida Aladár, az osztrák— magyar birodalom mérnökkari tisztje, anyja, Tóth margit, módos nemesi lány. Ám a látszólagos jólét már gyerekkorban távozik a költő életéből. Az első világháború veresége szegénységbe sodorja a jómódú családot. A monarchia széthullásával a hadikölcsönökbe fektetett családi vagyon elúszik, a Dsida família teljes egzisztenciális leépülését eredményezve. Ez a ki- látástalanság, valamint a korai betegség, a törékeny szervezet Dsida Jenő egész életművére rányomja bélyegét, főleg elégikus témákra hangolva művészetét. Megpróbáltatásokkal teli sorsát a természetben, a szerelemben, a magányban keresett vigasztalással próbálja kompenzálni. Az irracionális elem és a misztikum már Dsida első verseiben jelen van. Költészete paradoxra épül: sorai sejtelmessé- get, titokzatosságot árasztanak, ugyanakkor a költő a titokzatosság megfejtését, az ismeretlenség meghódítását tekinti fő feladatának. Dsida Jenő az erdélyi magyar lírában a Nyugat hagyományainak folytatója, Tóth Árpád és Kosztolányi Dezső impresszionizmusának szomszédságában húzza föl saját lírai karakterét. Kosztolányitól az ér- zelmesség tisztaságának, Tóth Árpádtól a szemlélődés magányos szomorúságának művészetét igyekszik elsajátítani. A korszak legkifinomultabb, leghajlékonyabb verstechnikával dolgozó lírikusainak egyike. Huszonegy éves, amikor első kötete (Leselkedő magány) eljut olvasóihoz. A könyv megjelenésekor a következőképpen nyilatkozott a jeles erdélyi költő. Reményik Sándor: „Dsida Jenő első kötetében, verseinek első összefoglaló képében azt feleli nekünk, hogy ez a lélek fáradt és szomorú, talán még inkább, mint az öregebbeké. Kissé fásult is, kissé fagyos is. Ne csodáljuk. Ezek a lelkek romok között születtek — járnak a romok között és keresgélnek.” „Költészete teljes elfordulás a konkrétumoktól... témái alig vannak, annál inkább vannak víziói, hallu- cinációi, »eltűnő vonalai«...” Dsida Jenő lírájában sokszor romantikus és szürrealista hatások ötvöződnek; több versében a játékosság és a szorongó szomorúság ambivalenciája érvényesül. Számára a magány is „aranycselló, mély húrjain zenél”. Költészetében a természetélmény kiemelkedő szerepet kap, ugyanakkor egyéni színezettel gazdagodik. Soraiban nem valamilyen konkrétan meghatározott erdélyi táj jelenik meg, hanem olyan természet, amelynek a lélek élményei a fontosak, s a szubjektív kivetítő- désnek tulajdonképpen csak háttere maga a természeti táj. Ebből meríti az expresszionista átlényegítéseket. Expresszionista szabadverseiben is a titokzatos erőkkel, a magányossággal viaskodik. Néhány költői eszköze, asszociációja az avantgárd határait súrolja. Második kötetében (Nagycsütörtök, 1933.) tovább mélyül a magányosságérzet, mely a haláltudat kísérőjévé válik; így szélesedik a „leselkedő magány” settenkedő halállá. Az impresszionista képek vannak túlsúlyban ezekben a versekben. Szerelmi lírájában ott találjuk a játékosságot, a bájt, mely a tavaszi színekkel kompenzálja a szociális feszültségekkel telített költeményeket. Dsida a kisemberek realisztikussá formált alakjában is képes meglátni a hőst (Amundsen kortársa), hétköznapokban a csodát, az egyszerűség mögött is rejtélyes szépséget bújtat. Sze- gényember-verseinek üzenete: együttérzéssel melengessük a szegényt, szépséggel gyógyítsuk az életet, javítsuk a sorsot a lélek jószándékával. Második kötetét követően (harmadik kötete, Angyalok citeráján címmel halála után jelent meg) Dsida lírája egyre személyesebbé, egyre meghittebbé válik. A halál előtti lelkiállapotról kevesen írtak olyan plasztikus részletességgel, mint Dsida Jenő. Dsida költői nagysága a halál közvetlen közelében is tovább fokozódik. A földi lét szépségeiből erőt merített élménye emelkedik verssé a Tíz parancsolatban. A szenvedések súlya alatt, a költőben ott lebegő bánat leszáll a földre, az otthon, a város, a természet környezetébe. Számára mi végső erőt ad, azaz a tudat, hogy a halállal szembenézve nem áll egyedül. Dsida Jenőt harmincegy évesen ragadta el gyógyíthatatlan szívbaja. Kolozsváron hunyt el 1938. június 7-én. Ám Dsida testének elmúlása nem jelentette a szellem pusztulását is. Versei állják az idő próbáját, alkotójukat fölemelve a halhatatlanságba. Magyari Barna Ha valaki jönne... Ha most valaki halkan idejönne, idelopózna a hátam mögé és megkérdezné: fáradt vagyok-é? Kicsi kezét, mint tearózsa szirmát finom-borzolón fürtjeimbe lökné, s én azt hinném, hogy úgy marad örökké. Leoldaná selyempuha kendőjét és vállamra tenné, hogy meg ne fázzam. Ajkával mérné: nincs-e lázam? Nem lenne szava, nézne csak, míg én hallgatnék magamat keresve, lelankadva egy félbemaradt versre... S ha már szabályos lett a pihegésem, és lelkem földjén álom-eke szánt át, — vigyázva, halkan elfödné a lámpát...
