Békés Megyei Hírlap, 1992. május (47. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-14 / 113. szám
1992. április 30., csütörtök 0 BUNBE(L)ESES tRÉKÉS MEfíVEI HÍRLAP Jeremiás, a leánykereskedő Jeremiás Ferenc előzetes letartóztatásban lévő „nőfuttató" levélben megkért, menjek ki hozzá beszélgetni. Mármint a Kozma utcai Büntetés-végrehajtási Intézetbe, ahol immár egy esztendeje várja a tárgyalását. Vékony, leányos fiú, fehér selyemingben. Udvarias, készséges, kezében akták. Ezzel próbál bizonyítani, ha netán kételkednék. Kerítés vádja miatt ül, és nem szégyelli kijelenteni: Strici vagyok! — Ez mit jelent? — érdeklődöm. —A strici el tartatja magát a nőkkel... — mondja, mint egy leckét. — Magát ki tartotta el? —A leányok... az intézeti leányok, fiatalkorúak, akiket eladtam a kamionosoknak. Rengeteget dolgoztam. Naponta háromszáz kilométer autóút Győr és Budapest között. Törökül tanultam. A leányoknak is szereztem különleges szótárt. Olyan mondatok voltak henne, ami a munkájukhoz kellett. — Milyen mondat például? —Hát, hogy akarsz-e... — És erre nem egyértelmű az » igen? —Egyáltalán nem... a kamio- nos mondhatja például, hogy fáradt. — És akkor? — Győzködni kell németül, svédül, törökül. Persze volt köztük magyar is... — Mennyi a tarifa? — Száz márka... kétszáz svéd korona... — A leányok mennyit kaptak? — Semmit. Nem volt elég, hogy öltöztettem őket, nem is akárhogy? Hogy ételt kaptak és tisztálkodószereket? —És maga mennyit keresett? — Sokat. Egy évet akartam ezzel tölteni. A barátnőmmel azt beszéltük meg, hogy 1990. szeptember II -én kezdjük a munkát és 1991. szeptember II-én fejezzük be. Sajnos, négy hónappal előbb lebuktam. — A barátnője is futott? —Isten őrizz. Nem engedtem volna. O tolmácsolt és bonyolított. Szerelmes vagyok belé... Egyszer sem látogatott meg egy év alatt... manöken lett belőle... A fiú büszkén mondja: négyszer követett el öngyilkossági kísérletet. Hosszú évek óta ideg- gyógyászati kezelés alatt áll. A belső fékkel vain a baj, ha „rájön”, nem ismer határokat. — A barátnőjét megütötte? — Bevallom, igen. Eltett negyvenezer schillingemet. Együtt laktunk egy 117 négyzet- méteres lakásban. Ezt még anyám kapta a Vili. kerületi lakásosztálytól, ő volt az IKV raktárosa. Most Kölnben él, oda ment férjhez. Az apám templomrestaurátor. Hatan vagyunk testvérek, összevissza élünk. — Milyen büntetésre számít? —Öt évnél enyhébbet. És fújja a Btk.-t. Pontosan, szabályosan. — Mi lett volna, ha nem bukik le? — Kiterjesztettem volna az üzletet Köln felé tavaly szeptember 11-éig. Aztán valami mással foglalkoztam volna. — Mi a szakmája? —Bádogos. — Igaz, hogy korbácsolta a leányokat? — Bizonyítsák be. Egyetlen látleletet sem hoztak. Fényképeket kérek tőle, ad szívesen. — Szerettem Tímeát és soha nem csaltam meg — mondja búcsúzóul Jeremiás Ferenc huszonkét éves fiatalember, aki korán öregedett meg. Bende Ibolya Önbetörés a nagymamánál Krisztián valójában soha nem hiányzott az édesanyjának. A kisfiút négyéves korától a nagymama nevelte. Hogy kapcsolatukat legalizálja, a 18 éves unoka hamis papírokkal bejelentkezett a nagyihoz. Az idős asszony azonban kórházba került. Rendezett otthonába tizenéves fiatalok költöztek, s rövid idő alatt hadiállapot alakult ki a szép kis lakásban. A srácok, hogy ne éhezzenek, éjszakánként butikokat törtek fel, göngyölegraktárakat dézsmáltak meg, üzletek elé kirakott tejet, kenyeret loptak. A lakás berendezési tárgyait sem kímélték. Lekerültek a falakról az olajfestmények, a falióra, s a polcok könyvállománya is megcsappant. Mikor Krisztián megtudta, hogy nagymamája felépült, s hazaengedik a kórházból, örömébe üröm vegyült. Miképp számol el a történtekkel? Összedugták a fejüket, s megszületett az elhatározás: álbetörést csinálnak. Még alaposabban feldúlták a lakást, majd a kívülről bezárt ajtót kifeszítették, hogy úgy tűnjön, betörő járt a lakásban. Ezután a 18 éves Krisztián a Csepeli Rendőrkapitányságra ment, s jelentette a bűncselekményt. A turpisságra azonban rövidesen fény derült, s Krisztián intézetbe került, ahol állítólag jól érzi magát, hisz rendszeresen kap kosztot, s van hol lehajtani fejét. Megnyugodott. Nem úgy a 80 éves nagymama, aki sír, mert szereti, és hiányolja unokáját, de nem tud vele mit csinálni. Krisztián azonban a nyáron kikerül az intézet oltalma alól, szakmája nincs, anyja, aki újból férjhez ment, nem fogadja be, mert — mint mondja — rossz, és tönkretenné a férjét. Vajon milyen élet vár a — nyomozó szerint is — jobb sorsra érdemes fiúra, hol folytatja majd, s ki felelős azért, hogy idáig jutott? Bronesch Ottilia Lèpre csalt kábítószeresek Stukker az aránál Louisiana szövetségi államban, a Mississippi torkolatánál van az USA kábítószer-csempészeinek egyik központja. A drogellenes FBI-csoport nyomozói időnként lecsapnak a kitűnően szervezett banda egy- egy csoportjára, de a társaság főnökét, aki méltó utódja lehetne Al Caponénak, húsz éve nem sikerült elcsípniük. Két ötletes nyomozó ravasz csapdát eszelt ki. Egyikük: Danny Brown szenvedélyes kábítószer-élvezőként beépült a csoport egyik sejtjébe. Mikor a társaság bizalmát megnyerte, bejelentette ünnepélyes esküvőjét, amelyre természetesen az egész, csempésztársaság meghívást nyert. A „vőlegény”, Brown még azt is kérte, hogy mivel a nagy marihuánás-tortát a nagyfőnöknek illik felszeletelnie, ő is vegyen részt a szertartáson. Brown és egy másik hekus, Debra Williams, aki hófehér menyasszonyi ruhába öltözött, fogadta az alvilág gratulációit, és amikor az évek óta keresett főnök—Mick Delani — felköszöntötte a „jegyespárt”, a népes násznépbe vegyült detektívek előrántották pisztolyaikat, a menyasszony is előkapta a fehér szoknya alá rejtett stukkerét, és körbefogták a veszedelmes banda minden tagját. Húsz hírhedt csempész és 96 ezer dollár értékű hasis, kokain és marihuána volt a zsákmány. Elképzelhető a rémület, hiszen ilyen csapdára még a legagyafúrtabb csempészek sem számíthattak... Filmbe illő jelenet volt. (ráthonyi) Új találmány: vagyonvédő rács A Csongrád megyei főkapitány nem foglalkozik Farkasékkal Likőrgyárrá alakul a rendőrség? Egyik laptársunk megpendítette a hírt: Farkas Helga titokzatos eltűnésével kapcsolatban, állítólag az édesapának üzent a Csongrád megyei rendőr-főkapitány, hogy ne menjen Budapestre, mert ott „könnyen a fejére eshet egy tégla". Amikor dr. Salgó László ezredesnek felidézem a sztorit, egyáltalán nem védekezik, bár az állítást hazugságnak minősíti. Csupán annyit jegyez meg, tavaly június óta nem nyilatkozik az ügyben, mert nincs szüksége a vélemények háborúztatására. Amint mondta, mással van elfoglalva, tavaly tizenötezer ismertté vált bűncselekményt jegyeztek fel a megyében. — Ugye, most már megérti —mondja a főkapitány —, hogy a meddő viták helyett inkább a megye bűnözésével vagyok elfoglalva. Tudni kell Csongrád- ról, korábban egy nyugalmas hely volt, manapság pedig — szakmai zsargonban szólva — közepesen fertőzött megyévé vált. S ennek számos oka van, így például, hogy Jugoszláviával és Romániával egyaránt határos, ami az átmenő forgalmat igencsak megnöveli. Másfelől a Balkán felé vezető út a makói és a röszkei határátkelőhelyen erőteljes tranzitforgalomban fejeződik ki, évente tízmillió személy és hárommillió gépjármű jelenik meg ezen a két helyen. S nem utolsósorban ne feledkezzünk el a társadalmat érintő életszínvonal-romlásról. — Ezek szerint Szeged és vidéke már felhívta magára a figyelmet a bűnözésben. Hogyan tudják elejét venni a statisztika emelkedésének ? — Erre az évre jelentős létszámemelésre kaptunk lehetőséget, ám annak hatása csak jövőre fog mutatkozni, hiszen a jelentkezőket nemcsak fel kell venni, hanem ki is kell őket képezni. Amire különösképp büszkék lehetünk, bár 1991-től minden harmadik nap elkövetnek a megyében rablásokat, de a felderítési arány igen jónak mondható, hetvenszázalékos. Idén például, a magánszemélyek sérelmére elkövetett betöréses lopások száma nem volt csekély, azonban mindössze egyetlen álarcos rablás fordult elő, s a szegedi ügy főszereplőjét nyomban el is tudtuk fogni. Változatlanul sok gondot okoznak a magánvállalkozási engedéllyel történt visszaélések, ezekben az ügyekben milliós károkat okoznak az elkövetők. Mint ahogyan megyénk fekvésénél fogva a vámcsempészet és a vámorgazdaság is virágzik. Egy-egy akciót követő lefoglalás után a főkapitányság úgy néz ki, mint egy likőrgyár. —Önöknél állítólag a kábítószerezés is divatos bűncselekmény. —Ez azért túlzás, mert 1991- ben négy, idén pedig hat ügyben jártunk el. Legutóbb egy kilenctagú társaság tevékenységére derült fény, akik gyógyszertárakba törtek be, és onnan kábító- szeres hatású gyógyszereket vittek el. A megállapításán már csak azért is csodálkozom, mert úgy hiszem, amíg ilyen ügyek tetteseit fogjuk el, addig olyan nagy baj nem lehet. Vagyis, a keménydrogosok egyelőre még nem szaporodtak el nálunk. — Csongrád megyében szép számmal fordulnak elő gyilkosságok, ráadásul nem egy esetben nyereségvágyból követik el azokat. — Megint a statisztikát hívom segítségül. Tavaly tizenkét emberölés fordult elő nálunk, idén pedig négy. Többnyire italozás és családi veszekedés váltotta ki a gyilkos indulatokat, de ami mindennél többet mond: hosszú évtizedek óta csak egyetlen elkövetőt nem sikerült elfognunk. Tavaly februárban Röszkén egy magányos öregasszonyt gyilkoltak meg és fosztottak ki. Nos, ennek elkövetője nyert egérutat. A nyomszegény helyszín ellenünk dolgozott, de változatlanul odafigyelünk az ügyre. Persze a rendőr sorolhatja az eredményeket, ám elégedett úgysem lehet. Kamarás Péter OLVASSA mn Biztonság —A szoba megfelelne, asszonyom. De mivel vagyont érő ékszereim vannak, csak akkor veszem ki, ha elég biztonságos a lakás. — Ó, a biztonsággal semmi baj. A férjem állandó rendőri felügyelet alatt áll. Kerítő a piros hetesen Az elhanyagolt ruházatú, ijesztő külsejű férfi a hetes buszon tűnt fel. Leült az egyik ülésre, ahonnét a jármű egész belsejét szemmel tarthatta. Figyelte a felszálló kamaszodó kisiskolásokat. Kezében újság volt, de elég gyűrött ahhoz, hogy ne tűnjék aznapinak. Amint a gyerekek megjelentek, a férfi kitartóan bámulni kezdte őket. S azután sem vette le a szemét róluk, hogy azok észrevették. Másnap, harmadnap megismétlődött az eset. A srácok azóta félnek. Nem tudják, miért, de félnek. Mit akarhat tőlük az a szúrós tekintetű férfi? Szüleik világosították fel őket: kerítő. Nyolc-tíz éves gyerekeket akar megrontani. Talán magának, talán másoknak. A homoszexualitás önmagában nem büntetendő. Ez mindennapi életünk velejárója lett. De a kerítés, a csábítás, főleg kiskorúak esetében már az. És ez a legveszélyesebb kor az egynemű szerelemhez. A gyerekek, szülők tanácstalanok. A férfi pedig mindennap ott ül a piros hetesen. S előbb vagy utóbb eléri célját. Tessék csak figyelni az utasokat. Előbb vagy utóbb önök is észreveszik! (benkó) Fiatalkorúak „rekordja" „Hála” a rémfilmeknek, Bécsben negyven fiatalkorú — közülük többen 14 éven aluliak — az olasz maffiák mintájára, bűnszövetkezetet alapítottak. Közülük 34 török származású, négy bécsi illetőségű és kettő Jugoszláviából szivárgott az osztrák fővárosba. A bűnügyi rendőrség most állítja össze bűnlajstromukat: három hónap alatt hetven „esetet" nyomoztak ki, részben a fiúk vallomása, részben a károsultak bejelentése alapján. A maffiózó-utánpótlás listáján lakásfosztogatás, kereskedők megzsarolása, „betörés elleni" védelembiztosítás szerepel — persze a nyomaték kedvéért, előbb betörtek a kiszemelt üzletbe —, de kifosztottak diáktársakat is. A gátlástalan fiatalok már rettegésben tartották az osztrák fővárost, amikor a legfiatalabb, egy 12 esztendős gyermek, a Mariahilfer strassei lakása előtt egy idős asszonyt gázspray-vel akart elkábítani, hogy a nála lévő ékszereket megkaparinthassa. Az ifjú bandatag ezúttal rajtavesztett: a spray gáztartalma úgy látszik, gyári hiba folytán elpárolgott, így az idős asszonynak sikerült jajveszékelésével a szomszédokat riasztani. A fiatalúr kézre került — a többi már a bűnügyi rendőrségen múlott... (ráthonyi) Maffia Ausztriában Hat hónapi szorgalmas munkával göngyölített fel a felső-ausztriai rendőrség egy veszedelmes tizenegy tagú maffiát. Ez a rablóbanda a Dél- Amerikában működő szervezet Európába irányított csoportja, vezetője Aguirre Alegra, több nyelven beszélő bandita, aki különböző álneveken szerepel a rendőrségi krónikában. A maffiózók Peruban, Kolumbiában és Chilében már „klasszikus” hírnevet szereztek maguknak, kígyóügyességgel siklottak ki az igazságszolgáltatás kezéből. Bécsbe Milánóból és Rómából tették át székhelyüket, mindenütt hamis csekkekkel, hitelkártyákkal csapolták meg a bankok kasszáit, és nem restelltek értékes márkájú gépkocsikat is eltulajdonítani. Az osztrák rendőrség azonban résen volt: miután ügyesen kiagyalt csapdába estek, csattant a bilincs a banda kezén. A furfangos gengszter itt is túl akart járni a nyomozók eszén: betegséget színlelve a linzi rabkórházba utaltatta magát és egy óvatlan pillanatban megszökött a „betegágyból”. A szökést azonban idejében felfedezték, és egy izgalmas autóhajsza után sikerült ismét kézre keríteni a hét különböző államban körözött bandavezért. fráth-t
