Békés Megyei Hírlap, 1992. május (47. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-13 / 112. szám
BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP „Ugye, te is a battonyai diákoldalra szavazol?” Szerkesztették a Battonyai Mikes Kelemen Gimnázium tanulói // Ok a legjobbak A legjobb teljesítményt nyújtó végzős diákok a ballagási ünnepségen kitüntetésben és jutalomban részesültek. A Mikes- emlékérem 1. fokozatát kapták Babar András és Kiss Ferenc Endre növénytermesztőgépész- tanulók az osztv-n elért eredményeik alapján. A szakma kiváló tanulója címet hárman érdemelték ki: Oláh Gábor, Péter Árpád és Pipicz Tamás. Janosov Anna gimnáziumi tanuló tantestületi dicséretben részesült. Good luck! Június 2-án Szegeden iskolánk kilenc tanulója kíván alap-, illetve középfokú vizsgát tenni angol nyelvből. Sok sikert kívánunk a jelentkezőknek, és reméljük, hogy példájukat minél többen követni fogják. Gépvonulás Rendhagyó módon búcsúztak el Battonyától a végzős nö- vénytermesztőgépész-tanulók. Tucatnyi erő- és munkagéppel vonultak végig a város utcáin. Az oktatók és a szülők segítségével megrendezett látványosságnak nagy sikere volt a lakosság körében. Esőre várva A középiskola tangazdaságában áprilisban a tanulók elvetettek három hektár napraforgót és 10 hektár kukoricát. A vetés előtti és utáni növényvédelmi munkákat az előírásoknak megfelelően végezték el. Most már csak az eső hiányzik a jó terméshez. • • Ötezret nyerhet! Kedves Olvasónk! Három héten át ezen a helyen közöljük a középiskolás diákok által összeállított oldalakat. Kérjük, figyeljék ezeket, s ha megnyeri tetszésüket, vágják ki a szelvényt, töltsék ki és küldjék be címünkre: Békés Megyei Hírlap szerkesztősége, 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. Mindenki jól jár, a beküldők között a sorozat végén —június elején — egy darab 5 ezer, egy 3 ezer és egy 2 ezer forintos utalványt sorsolunk ki. Egy olvasó több szelvényt is beküldhet. A legtöbb szavazatot elért iskola csapata 20 ezer forintot kap. Figyelje lapunkat, nyerhet! BATTONYAI MIKES KELEMEN GIMNÁZIUM Név: ........................................... L akcím: .....................................-------------------------------------------------------------------DIÁKOLDAL--------------------------E z a világ egyre csak romlik? Mi középiskolások azt látjuk, hogy a szüléink munkanélkülivé válnak, hjába van érettségijük, szakmájuk. A munkahelyeken, főleg a nagyüzemekben létszámcsökkentés miatt tesznek az utcára családos embereket. Ezek az emberek havonta a munkaügyi hivatalba járnak a „kiskönyvüket” lepecsételtetni. Elbeszélgettünk egy munka- nélküli anyával. Válaszolt a kérdéseinkre, de kérte, hogy neve ne jelenjék meg az újságban. Szégyelli sorsát. —Hány tagú az ön családja? —- Egyedül nevelem két gyermekemet. —Milyen idősek? —A lányok még iskolábajár- nak. — Hogyan lett ön munka- nélküli? — Csak annyit mondtak, hogy létszámcsökkentés van, és a következő hónaptól már nem igénylik a munkámat. Amikor még dolgoztam rendesen, minden gond nélkül el tudtam tartani a gyermekeimet, de most ki kell számolnom, hogy mit vehetek meg. Ez a világ egyre csak romlik. —Mikor bocsátották el? — Ennek lassan már egy éve! — Nem tudott eddig sehol elhelyezkedni? — Nem, sajnos nem! Hallottam, sok ember iskolát választ, átképzi magát. De ha a saját szakmájában nem tud elhelyezkedni, egy másikban gyakorlat nélkül sikeresebb lesz!? —Milyen érzés sorban állni a munkaügyi központban? — Ezt nem tudom szavakkal elmondani, egyszerűen sími volna kedvem, amikor az a sok ember várakozik, és mindenki arcán csak a bánat, a gyötrelem látszik. És ott az emberrel úgy bánnak, mint a kutyával. Mintha valami munkakerülő lennék! Én már csak abban reménykedem, hogy talán a gyermekeim jobb világra nőnek fel! Szégyen és remény. Szégyenkeznie nem neki kellene! A reményt a gyermekek jelentik. Vajon ki segít ezen az édesanyán és sorstársain, ki segít a gyermekeken? Egyáltalán: a „jobb világ” ígérete vonatkozik rájuk is?! Takács Edina Istennek a gitár is kedves Az estéit mindenki másképp tölti el. Van, aki pihen, más beül egy kocsmába, és van, aki gyülekezetbejár. Maradjunk az utóbbinál! Az egyik hívőnél találkoztunk. Egyszerű kis szoba. Néhány ülőhely, ágy szekrény, asztalok. Mégsem mondható üresnek a szoba, hiszen betölti a szeretet. Előkerül a gitár, néhányan körbe ülnek, és énekelnek. Nem a templomokban és temetéseken hallható fülsiketítő kántálás ez, hanem dallamos zene. Mindig Istenhez vagy Istenről szól. Szívvel, lélekkel énekelik. Aztán felolvasnak egy részletet a Bibliából, majd hozzáfűzik saját véleményüket. Sokuknak már majdnem tragikusan véget ért az élet, mikor megtalálták az Istenhez vezető utat. Egyikük szerint Isten már akkor nyújtja felénk a kezét, amikor sikert sikerre halmozunk, de a sikereket önmagunk érdemeként könyveljük el. Nem vesszük észre, hogy Isten így akarja kimutatni a szeretetetét. Aztán amikor nehéz helyzetbe kerülünk, Istent hibáztatjuk. Mindenki életében eljön, vagy már eljött az a pillanat, amikor nem találja meg a kiutat, úgy érzi, nem tud többé lábra állni. Ilyenkor szinte menekül az ön- gyilkosságba. Pedig csak egy kérést kellene teljesítenie, Isten egyetlen akaratát: fogadja be Őt a szívébe! Akkor eltűnnének a problémák felhői, és láthatóvá válna a tiszta égbolt, a boldogság. Bizton mondhatnánk: „Vál- lamról levettél minden terhet, bűneimet / elfelejtetted, és én, aki egykor halott / voltam, most imádlak, és hódolok neked.” — rácz — Bennünk minden összekavarodik! Avagy: Mit kezdett Hófehérke az NDK gyártmányú turmixgéppel? Egy s?er voltam, hol nem voltam, voltam egyszer egy... Vagyis nem is én voltam egyszer, hanem egyszer volt az Óperenciás-tengeren és az Üveghegyen is túl, szóval ott volt egy k... nagy kastély. Itt élt Hófehérke az apukájával, az öreg királlyal és a gonosz mostohával, akinek volt egy báró tükre, ami mindig azt hajtogatta, hogy milyen gyönyörű. Idáig érthető!? Törpillának menekülnie kellett az udvarból, mert Miéi mackónak úgy megdagadt a feje, hogy senki sem fért el a palotában. Ahogy Piroska vánszorgott abban a rohadt nagy erdőben, hogy a nagyinak kaját vigyen, meglátott egy kunyhót. A házról levagdosta a tüskés futórózsát, és bepattyogott. Bent aludt a hét hupikék törpike. Csipkerózsika megcsókolta a törpéket, és azok felébredtek a tegnap esti álmukból. Ahogy Dagobert bácsi felült az ágyon, pillantása egyből a páncélszekrényre esett. Ödaro- hant, de a páncélszekrényben csak mézeskalácsot talált. Ekkor érkezett meg Jancsi és Juliska, Atom Anti meg kirabolta őket, és egyből meggazdagodott. De a gumimacik ezt nem hagyták annyiban. Elfogták Ali babát és a negyven rablót... a Csipet csapat ismét jó munkát végzett. Mindnyájan kijöttek a palotából, és elindultak haza. De a tör- pök élete nem csak játék és mese. A gonosz Hókuszpók megfutamodott, és Csodaországban feleségül vette Alizt. Világra szóló lakodalmat csaptak. A diszkóban volt tombola, csokievő verseny, twistverseny, és reggelig mulatott a banda. Ha nem hiszed, sajnálom! Ko válik Katalin Muszáj nekünk mindent észrevenni!? Ez a „csendélet” a városháza főbejárata mellett látható. Az idegen nyelvű feliratok jelentése: városi tanács. S hogy mi célt szolgálnak e táblák? Hát „megnyugtatják” a Szerbiából és a Romániából érkezőket: Magyarországon sem kapkodják el a rendszerváltást. 1992. május 13., szerda Városiasodunk? Városiasodunk. Kiirtjuk a bokrokat, fákat, tömör, magas betonházakat építünk. Arra persze nem gondolunk, milyen furcsa egy olyan város, ahol a pazar házak között végigsétál néhány szomorú szemű, kóbor kutya. A szerencsétlen állatok éhesek, izgatottak, félnek az embertől. Nem csoda, ha néha agresszívak. Az lenne a legegyszerűbb, ha megölnék őket! — vélik sokan. Nem! A megoldás az lenne, ha mi, emberek nem tennénk ki az állatokat a szeszélyeinknek. Ha valaki kutyát vállal, gondoljon arra is, hogy nekik is szükségük van élelemre, gondoskodásra, szeretett e. Nem lehet őket csak úgy kidobni, mint egy elhasznált rongyot. A rongyot ugyebár kidobjuk az otthoni szemetesbe, onnan pedig kihordjuk a városi szeméttelepre. Az állatok tetemeivel tarkított, .csendélet" mellett egy fintorral elmegyünk. De amikor megindul a szerves anyagok lebomlása, s baktériumok tömege jut a talajból egyenesen az ivóvizünkbe, akkor majd mindenki ,,okos” lesz. Hát mi a jobb: faluban élni egészségesen, vagy városiasodni, és elpusztítani egy szép falusi környezetet! ? Rácz Katinka / Édes Bátyánk, Kelemen! — Látja kéd, hogy Ázsiából írok kédnek, ha Ámerikában volnék, Missisipiából is írnék kédnek. Minket már úgy tekintsen kéd, mint ázsiai magyarokat. Elég az, édes bátyám, hogy már két évtől fogvást itt sátorok alatt vagyunk. (Rácz Katinka: 30. levél) — Édes bátyám, nincsen mit írnom, és ha írok, csak azért írok, hogy megmutassam kédnek, hogy megírnám, ha volna mit, és hogy vegye el kéd a rest nevet róllam. (Sárközi Szilvia: 72. levél) — Szánj, édes bátyám, szánj, mivel írni akarok, és nem tudom, mit. De micsoda hírt tudnék innét a sátor alól írni? Soha semmi idegent itt nem látunk, semmi hírt nem hallunk, egyik nap olyan, mint a másik. (Kovalik Katalin: 74. levél) Locskai Szilvia Nem hittem ... Nem hittem, hogy nem jössz többé, hogy elmaradnak a régi szép napok. Nem válsz mássá, mint fájó emlékké! Nem érlek el soha, hiába rohanok. Amikor találkoztunk, nem hittem, hogy ez lesz nekünk az utolsó. Bíztam minden eltűnő reményben, s most is fáj az a kimondatlan szó. Szeretnélek újra látni, elérni téged, reszkető kezed puha kezemben nyugodna. O, ha visszajönnél... csupán egy percre, elmondanám, hogy szeretlek, drága NAGYAPA! Locskai Szilvia, a Mikes Kelemen Gimnázium harmadik osztályos tanulója. Tavaly egy verse megjelent a Magyar Televízió Szegedi Stúdiója által kiadott kötetben. (Színtér ’91) Médium A Médium együttesről jó szívvel írunk, mert tagjai — egy kivétellel — Battonyára a Mikesbe jártak vagy járnak tanulni. Tavaly szinte az egész iskola az ő balladáikat énekelte. A felállás klasszikus. A két szólógitáros közül az egyik énekel, a basszusgitár és a dob teljessé teszi a hangzást. Ám nem csak az énekesnek, Rónavölgyi Lászlónak van jó hangja, hanem a két gitárosnak, Borsodi Lászlónak, Szalai Csabának és a dobosnak, Horváth Attilának is. Legutóbb itt, Battonyán léptek fel a Mi- kes-napokon, és nagy sikert arattak. Á diákok együtt énekelték velük ismert dalaikat. Zenéjük a hard rock és a heavy metal határán mozog. Sok sikert kívánunk nekik és fellépési lehetőségeket! R. K.
