Békés Megyei Hírlap, 1992. május (47. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-11 / 110. szám

1992. május 11., hétfő ItRÉKÉS MEGYEI HIRLAP­GAZDASAG Befektetési szótár A-tól Z-ig Tőzsde: nyilvános, központo­sított és szervezett piac. Létezik árutőzsde és értéktőzsde, ez utób­bi fajtái: devizatőzsde és értékpa­pírtőzsde. A tőzsde Magyaror­szágon jogi személy, önkor­mányzattal rendelkezik, nem nyereségorientált, de bevételei­ből tartja fenn magát. Üzletet csak tőzsdeügynökön keresztül lehet kötni. A tőzsdei kereskede­lemben részt vevő áruknak vagy értékpapíroknak nem kell jelen lenniük, mivel az egyes áruk he­lyettesíthetők, illetve egymással kicserélhetők. Az eladni és vásá­rolni szándékozók árelképzelései befutnak a tőzsdei üzletkötők­höz, akik ezeket megpróbálják a piacon érvényesíteni. Tó'zsdeidő: a tőzsde nyitvatar­tási ideje. Tőzsdei jegyzés: értékpapí­rok árfolyamának megállapítása. Tőzsdei megbízás: ügyfél ál­tal adott megbízás bizonyos ér­tékpapírügyietek lebonyolításá­ra. A megbízás lehet árkorlátos, árkorlát nélküli vagy stop-megbí­zás. Az első: felső határt ír elő a vételre és alsót az eladásra; akkor kell végrehajtani, ha ilyen vagy , ennél kedvezőbb ár mellett bo­nyolítható le az ügylet. Az árkor­lát nélküli megbízásnál az adott napi legkedvezőbb áron kell az ügyletet lebonyolítani („bes­tens”). A stop-megbízás a vételre ír elő határt, az eladásra felsőt, célja a további kedvezőtlen árfo­lyam-alakulásból adódó előnyte­len helyzet megelőzése. Ultimo: a hónap, utolsó tőzs­denapja. Üzleti jelentés : a mérlegből és az eredményelszámolásból álló éves zárszámadás szóbeli kiegé­szítése, amelyet minden rész­vénytársaság évenként közread. Változó kamatozású köt­vény: a kötvény kibocsátásakor a kötvény névleges kamatát nem rögzítik, hanem azt határozzák meg, hogy milyen mutatóhoz kö­tik annak változását (például: a pénzpiaci kamatlábhoz vagy a vállalkozás eredményéhez). Vinkulált névre szóló rész­vény: olyan névre szóló rész­vény, amelyet csak a kibocsátó társaság engedélyével lehet har­madik személyre átruházni. Záró árfolyam: folyamatos jegyzésű értékpapírnak egy tőzs­denap végén elért árfolyama. FEB Vajon a kárpótlási jegyeket is ilyen megfontoltan használják fel? Fotó: Kőhalmi Endre Mi legyen a kárpótlási jegyekkel? Senki se döntsön elhamarkodottan! Az összesítések szerint mint­egy 830 ezer személy várhatja a postai értesítést, mikor, hol ve­heti majd át a kárpótlási jegyét. Az előzetes becslések szerint 60 milliárd forint körüli „vásárló­erő” jelentkezik majd a piacon, s hael akarja kerülni a kormány az újabb inflációs nyomást, ezzel szemben megfelelő mennyisé­gű „árut” — megvásárolható tu­lajdont — kell állítania. A vár­ható kínálatról, a kárpótlási je­gyek felhasználási lehetőségei­ről tartott sajtótájékoztatót dr. Szabó Tamás, az állami vagyon privatizációját felügyelő tárca nélküli miniszter. — Amikor az érintettek hoz­zájutnak a kárpótlási jegyekhez, ma még kiszámíthatatlan, mit fognak vele kezdeni — mondta a miniszter. — A kimutatások szerint az érintettek többsége — mintegy 80 százaléka — 60 és 74 év közötti idős ember, akik­nek egy része, talán 20 százalé­ka fogja csak az életjáradékot választani. Biztosan lesznek olyanok is—remélem, viszony­lag kevesen —, akik azonnal megpróbálják pénzzé tcnniyíze- két az értékpapírokat, s nem gondolják végig a felhasználás minden lehetőségét. Ezért való­színűleg az úgynevezett másod­lagos tulajdonosoknál — első­sorban a szövetkezeteknél, az önkormányzatoknál, sőt bizo­nyos vállalkozói körök kezében is — ki fog alakulni a kárpótlási jegyek koncentrációja. Ezzel kapcsolatban Szabó Tamás kiemelte: várhatóan a tőzsdén is megjelennek a kár­pótlási jegyek, s mint komoly fedezettel bíró értékpapírok cse­rélnek majd gazdát. Szeretnénk néhány rangos vállalkozás rész­vényeit is felkínálni ajegyek tu­lajdonosainak, hogy ezzel érték­őrző, megfelelő hozadékot ter­melő tőkéhez juthassanak. Szál­lodák, gyógyszeripari társasá­gok, kereskedelmi bankok, s egyéb más pénzintézetek rész­vénypakettjeit is megvehetik majd a kárpótoltak. Speciális vagyonkezelő tár­saságokat is szerveznek, ame­lyek ingatlanbefektetési lehető­ségeket kínálnak az érintettek­nek, akik ezzel kis kockázatot vállalva, elfogadható és biztos kamatra számíthatnak a pénzük után. A kínálat szélesítése érde­kében a kormány jóváhagyta, hogy az Állami Vagyonügynök­ség is létrehozhasson vagyonke­zelő társaságokat, amelyek részvényeinek egy bizonyos csoportját kizárólag a kárpótlási jegyek tulajdonosai vehetik meg. A tájékoztatón nyomatéko­san kiemelte a miniszter, hogy e papírok ésszerű befektetési módja lehet például a lakásvá­sárlás. A Belügyminisztérium az elkövetkező hetekben ajánla­tot készít az önkormányzatok­nak, miként lehet „technikai­lag” lebonyolítani az ilyen tranzakciókat. Megtudtuk: a kárpótlásra jo­gosultak 49,2 százaléka átlago­san 30 ezer forintra számíthat, az igénylők 18 százaléka 100— 500 ezer, 1,7 százaléka 500 ezer és 4,5 millió forint közötti összegre tart igényt, s mind­össze egyetlen személy adott be maximális, azaz 5 milliós kárté­rítési kérelmet. Szabó Tamás a FEB kérdésé­re válaszolva elmondta: — A viszonylag kis összegű kárpótlási jegyektől sem célsze­rű gondolkodás nélkül megsza­badulni, mondván, mit lehet kapni 10-20 ezer forintért? For­galomba fognak kerülni tulajdo­ni hányadok is, amelyek éppen e réteg igényeihez igazodnak majd. Ha valamit szabad taná­csolnom: senki se hamarkodjael a döntést, mert a gyors és meg­gondolatlan eladások a későbbi okos felhasználás lehetőségétől fosztják meg a kárpótolandókat. (somfai) Pénz-tárca Ingatag ingatlanok(?) A gazdagság nem szégyen és nem fáj. Gazdagodni lehet anélkül is, hogy emiatt rosszul éreznénk magunkat. Hát ak­kor meg...?! Az ingatlanbefektetések té­makörét járjuk körül szakértő partnerrel, Borsi Lászlóval, az Ingatlanpiac főszerkesztőjével. Eddigi tapasztalataink alapján úgy tűnik, hogy az ingatlanbe­fektetéseket vagy szükségből vállalják az emberek vagy azért, mert „türelmes tőkét” kívánnak invesztálni. Általában ugyanis nem igazán jó üzlet ma ingatlan­ban „utazni”. —A befektetői, spekulatív cé­lú vásárlásoknak valóban leg­jobb formája a telek? — Igen.'Hiszen, aki néhány évvel ezelőt négyzetméteren­ként 10-15 ezer forintért vásá­rolt telket Budapest határában, az most két-háromszoros felár­ral adhat túl rajta. És ha még épített is rá valamit, akkor iga­zán szerencsésnek mondhatja magát. Divat ma — és nem vé­letlenül — zártkertet vásárolni, mert arra lehet spekulálni, hogy ezeket az ingatlanokat egyszer átminősítik építési telekké, és akkor borsos áron lehet majd túladni rajtuk. —Hol vannak ilyen lehetősé­gek? — Vidéken, mondjuk a me­gyeszékhelyeken éppen úgy adottak a lehetőségek az ilyen befektetésekre, mint Budapes­ten. Érdekes viszont ebből a szempontból a Balaton környé­ke. Régebben ott nagyon olcsón lehetett telekhez jutni, aki pedig egy ilyen telekre épített még egy nyaralót is, az ma már millio­mos. Csakhogy most nincs ki­nek eladni ezeket az ingatlano­kat. Éppen ezért a Balaton körül jelenleg ismét olcsók a telkek, a nyaralók, vagy ha néhol még tartják is magukat az árak, bizto­san esni fognak. — Mire alapozza ezt az állí­tást? — Hiába vár az eladó degesz bukszájú vevőre. A nagypénzű- ek—az Expo miatt—Budapes­ten akarnak befektetni vagy a gyereküknek lakást vásárolni, egzisztenciát teremteni. Ezért az okos — ha pénzre van szüksége •— most nem vár, hanem eladja az ingatlant annak, aki a kótya- vetyénél többet ígér neki. Hi­szen a tőke most bárhol másutt jobban fial, mint a balatoni in­gatlanban, ahol ráadásul a sze­zon is legfeljebb 3 hónapig tart. Az álmodozás, a makacskodás helyett a realitásérzék ezúttal jobban kamatozik — még ha mindjárt a bankban tartjuk is az ingatlanért kapott reális vétel­árat. —De miért vegyen az ember a Balatonnál telket, ha ott egyre csökkennek az árak? — Mert előbb-utóbb ismét felértékelődnek ezek az ingatla­nok. Ha máskor nem, hát az Ex­po időszakában. A Velencei-tó környékén a helyzet ugyanaz, mint a Balatonnál, csak az árak alacsonyabbak és a hely telítet­tebb. Figyelemre méltó a Tisza- tó fejlődése. A vízfelülete majd­nem akkora, mint a Balatoné, és ott még nagyon olcsóak a telkek, akár közvetlenül a vízparton is. Jó befektetésnek tűnik most ott telket vásárolni. Ráadásul a kör­nyéken olcsó parasztházakat le­het és érdemes vásárolni. —Ezek szerint vannak biztos befektetések az ingatlanpiacon is? — Biztos befektetések ott se­hol sincsenek, ahol spekuláció­ra épül a stratégia, ezért az ingat­lanbefektetéseknél sem lehet soha biztosra menni. De azért ha valaki odafigyel a hírekre, füle­sekre, szóbeszédre, annak a kockázata kisebb lehet. — Nem várható semmiféle olyan hatás, ami alapvetően be­folyásolhatná az ingatlanpiac árait? — Dehogynem. Az Expo. Csakhogy ez felfelé hajtja majd az árakat. 'Az emberek hihetet­len elvárásokat támasztanak az Expóval szemben. Már most készülnek a vendégek fogadásá­ra, különösen a Dunántúlon, ahol például benzinkútépítési láz is erőt vett a befektetőkön. Nem nehéz megjósolni, hogy ahol garázsokat, parkolóháza­kat, benzinkutakat, szállodákat lehet, érdemes építeni, ott a tel­kek ára felszökik majd. Hogy az Expo pontosan mit jelent üzletileg, azt ma még nem lehet tudni. De azt biztos, hogy az elvárások miatt az önkor­mányzatok, magántulajdono­sok az exponált vagy annak hitt területeken visszafogták az érté­kesítéseket. Most a többség a kivárásra spekulál. — Az ingatlantőzsde —- mint piaci „ítész" — nem fog majd rendet vágni a rendetlen vagy mohó ingatlanközvetítő cégek soraiban? — Ezt ma még nem lehet tud­ni, de az biztos, hogy a tőzsde mielőbbi indulására nagy szük­sége lenne az ingatlanpiacnak: tisztábbá, élénkebbé, követhe­tőbbé válnának a folyamatok. Az előkészületek folynak, vár­hatóan az idei ősztől lesz „piaci gazdája” az ingatlanoknak. —Az ön lapjában vérforraló árakkal is lehet találkozni. Mi a véleménye ezekről? — Ha a piac ezeket az árakat elismeri, akkor ez a realitás. Merth László Ferenczy Europress Tőzsdekalauz: az „index” Szaklapokban, az újságok tőzsdei rovatában gyakran hasz­nálják a hét vagy egy hosszabb időszak alakulásának jellemzésé­re a tőzsdeindexet, illetve annak változását. Az egyik hetet például így jellemezték: „míg az ezt meg­előző héten a TŐZSDEINDEX enyhe gyengülési — azaz csökke­nési —- irányzatot mutatott, addig a tárgyhéten az irányzat enyhén emelkedő volt". Néhány szaklap grafikusan is ábrázolja a tőzsde­index alakulását, sőt bemutatja annak átlagát 30, 100 és 200 na­pos időszakban. Ez azonban nem helyettesíti az egyes értékpapírok árfolyam-alakulásának leírását. Kinek és mire jó tehát a tőzsde­index? Ha hasonlattal élnék, azt imám: a tőzsdeindex egy szám­adat, annak növekedése, illetve csökkenése olyasvalami, mint a gépkocsi irányjelzője, idegen szóval indexe. Megmutatja, mer­re megy a tőzsde „kocsija”, jobb­ra, azaz átvitt értelemben felfelé vagy balra, azaz lefelé. Ugyanazt a szerepet tölti be az értékpapírpi­acon, mint a napi árfolyam: minő­síti az egyes értékpapírokat, illet­ve azokon keresztül az értékpapí­rokat kibocsátó vállalatokat. Jel­zést ad arról, hogy a befektetők hogyan ítélik meg a magyarorszá­gi befektetési lehetőségeket bizo­nyos napokon, meghatározott időszakok alatt. Ez egyben ítéle­tet jelent a gazdasági tevékenysé­gekről és a kilátások alakulásáról. A tőzsdeindex tehát a részvények átlagos, irányzatszerű árfolyam- mozgását fejezi ki egyetlen szám­sorban! A sorokból megrajzolha­tó az irányzat — a trend. Ä tőzs­dén pedig a trend a lelke minden­nek. Az index az egyedi befektetők­nek elsősorban a tőzsde hangula­tát és annak változásait mutatja meg. Ám az invesztálni kívánó­kat a piac egésze csak annyira érdekli, mint a Carmen nézőjét a dohánygyár díszlete. O arra kí­váncsi, hogy mi történt az általa már kiválasztott és megvett vagy kiszemelt értékpapírokkal, a saját értékpapírtárcája, portfoliója ár­folyamával. Ha úgy tetszik, két kosár részvényt hasonlít össze: egy átlagos összetételűt és a saját­ját. Az átlagossal nem kell fárad­nia, azt kifejezi az index, a tényle­ges saját portfolióját pedig könnyen kiszámíthatja. S akár a totószelvény kiértékelésekor, a tényleges eredményt összehason­lítja saját tippjével. Ez az értékelés nemcsak a be­fektető múltbéli döntéseinek ér­tékeléseinél segít, hanem a port­folió átalakításánál is. Hiszen a vásárlási, illetve eladási szándé­kok kialakításakor az egyes papí­rokat az átlaghoz, majd ezután egymáshoz lehet hasonlítani. Bácskai Tamás Nem volt csődlavina Sokan április 8-a után csőd­hullámtól tartottak, mások fel- számolási lavinát sejtettek. Az­óta eltelt több mint négy hét, s utánajártunk: mi valósult meg ezekből a félelmekből? Mint dr. Piskolti Sándortól, a Fővárosi Bíróság elnökhelyettesétől, a csődeljárásokkal foglalkozó gazdasági kollégium vezetőjé­től megtudtuk: április 1—14. között 875 csődbejelentést és mindössze 319 felszámolási ké­relmet nyújtottak be a bíróság­hoz. Ezzel együtt az év eddigi mérlege: 1097 csődbejelentés és 1071 felszámolási kérelem. Az adatok további feldolgo­zása még folyik, így csak az első negyedévi mérleget vonhatta meg a gazdasági kollégium. Eszerint az Apeh 118,akülönfé- le bankok 7, a társadalombizto­sítás 2 esetben kezdeményezett felszámolási eljárást legna­gyobb adósai ellen. A bíróság túlterheltsége miatt a konkrét in­tézkedésekig 60—90 napot vár­ni kell. A kollégium vezetője 18 munkatárssal kívánja bővíteni csoportját. Két új bíró kinevezé­sére már május 1-jén sor került. (domi) A munkaidő-csökkentés kétélű fegyver Mind több termelőszervezet küzd értékesítési nehézségekkel, számos ágazatban fokozatosan csökken a rendelésállomány. Te­tézi a gondokat, hogy sok helyütt az akadozó anyag- és energiael­látás is hátráltatja a folyamatos termelést — állapítja meg a KSH legújabb jelentése. Az év első két hónapjáról készült felmérés szerint a foglal­koztatási problémák átmeneti enyhítésére az 50 főnél nagyobb létszámú vállalatok, üzemek több, mint 6 százaléka kény­szerült a munkaidő-csökkentés valamilyen formájának alkalma­zására, ami mintegy 100 000 munkást és alkalmazottat érint. A vizsgált szervezeteknél a fog­lalkoztatottak több, mint egyhar- mada volt hosszabb-rövidebb ideig távol munkahelyétől, s munkaidejének alig több, mint a felében dolgozott. A többség a le nem dolgozott időre átlagkerese­tének 70-80 százalékát kapja, de nő azoknak a munkahelyeknek az aránya, ahol a dolgozókat fi­zetés nélküli kényszerszabad­ságra küldik, mert a csökkentett összegű keresetet sem tudják fi­zetni. A munkaidőalap csökkenté­sével élő vállalatoknak csaknem fele gépipari üzem, s az élelmi­szeriparban is terjed a kapun belüli munkanélküliség ellensú­lyozását célzó módszer. A legin­kább érintett megyék: Borsod, Szabolcs és Hajdú-Bihar—tehát az a három régió, ahol az orszá­gos átlagnál egyébként is jóval nagyobb a munkanélküliek szá­ma. A szakemberek ugyanakkor arra is figyelmeztetnek, hogy az önkéntes munkaidő-rövidítés kétélű fegyver. Mert igaz, hogy ennek révén a munkaadóknak egyelőre nem kell dolgozóik egy részét utcára tenniük, ám, ha ké­sőbb mégis erre kényszerülnek, akkor az érintettek — jelenlegi alacsonyabb bérük alapján —jó­val kisebb munkanélküli-járadé­kot fognak kapni, mintha teljes munkaidőben dolgoztak volna. \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents