Békés Megyei Hírlap, 1992. május (47. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-11 / 110. szám (békéscsabai kiadás)
DIÁKOLDAL 1992. május 11., hétfő Tevan Andor Gimnázium, Nyomdaipari Szakközép- és Szakmunkásképző Iskola, Békéscsaba Csali - csalamádé Horoszkóp. Bika IV. 21.—V. 20. Már megint mindent teljesen biztosan akarsz tudni. Biztos, hogy teljesen biztosan akarod tudni? Ne nehezítsd meg az asztrológusok munkáját. Teljesen biztosnak kell lenned abban, hogy mit kívánsz megtudni. Édesanya Az utcán, a tömegben eltévedt egy kislány. Szaladgál, kiabál, keresi az édesanyját. Az emberek kérdezgetik a kislányt: — Milyen a te anyukád? A kislány sírva feleli: — Hát nem tudjátok? Az az én anyukám, aki a világon a legjobb! Benedek Elek Maradék A tanár: — Na, megint egy hanyagul megmosott arc. A te arcod azonnal elárulja, hogy mit reggeliztél ma reggel: kakaót. Tanuló: — Ön téved uram — ez a tegnapi reggeli volt. Tüdőcsúcs A tanító néni kérdi: — Ki tudja, hány csúcsa van a tüdőnek? Gyurika rávágja: — Kettő! — Igen, de honnan tudod? — Láttam a nővéremet mosakodni. Két óvodás beszélget. így az egyik: — Bibi, mi a vécében toalettkacsát használunk! — Bibi, mi meg nem kaki- lunk a perem alá! Ötezret nyerhet! Kedves Olvasónk! Mától három héten át ezen a helyen közöljük a középiskolás diákok által összeállított oldalakat. Kér jük, figyeljék ezeket, s ha megnyeri tetszésüket, vágják ki e szelvényt, töltsék ki és küldjék be címünkre: Békés Megyei Hírlap szerkesztősége, 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. Mindenki jól jár, a beküldők között a sorozat végén — június elején — egy darab 5 ezer, egy 3 ezer és egy 2 ezer forintos utalványt sorsolunk ki. Egy olvasó több szelvényt is beküldhet. A legtöbb szavazatot elért iskola csapata 20 ezer forintot kap. Figyelje lapunkat, nyerhet! BÉKÉSCSABAI TEVAN ANDOR. GIMNÁZIUM, NYOMDAIPARI SZAKKÖZÉP- ÉS SZAKMUNKÁSKÉPZŐ ISKOLA Név:........................................................ Lakcím: ................................................ M estersége: paszományos Ismerjük-e közvetlen környezetünket igazán? Tudjuk-e milyen kincsek rejlenek körülöttünk? Magam sem gondoltam volna, hogy például a lakóhelyemen, Mezőberényben még él egy régi szép mesterség. Kíváncsian kerestem hát fel Spindler Józsefné Nyemecz Julianna nénit, aki 1903. július 5- én Mezőberényben született. Paszományos és gombkötő mester. Tudomásom szerint az országban egyedül ő őrzi, s a mai napig is szorgalmasan űzi mesterségét. 89 éves... Magával ragadóan meséli élete történetét. Elemi iskoláit és a négy polgárit Mezőberényben végezte. Budapesten, az íparügyi Minisztériumban dolgozó öccse egy olyan családnál kapott szállást, ahol a gazdaasszony bedolgozó volt a Paszománygyárban. Tetszett neki az a sok szép kézimunka, amit a szállásadójánál látott, tudta, hogy húga szeret horgolni és hívta, hogy menJuliska néni keze sohasem pihen Fotó: Lehoczky Péter jen Pestre mesterséget tanulni. Juliska néni bedolgozó lett a gyárban — a szakmát kitanulta, majd hazautazott Mezőberény- be és 1937-től több helybéli leány és asszony segítségével készítette a gyári megrendeléseket. 1942-ben Szegeden, az Ipari Kamaránál tett mestervizsgát, s ettől kezdve már 30 dolgozója is volt alkalmanként. A háború után menyasszonyiruha- és jelmezkölcsönzőt tartott fenn a lakásán. Szívesen emlékszik az Ipari Kamaránál tett vizsgájára. Szeretettel gondol egyes darabjaira, így: 1919-ben a polgári iskolában volt egy babája, amit még iskolás kora előtt kapott. Az édesapja ösztönzésére készítette el a babának az első magyar ruháját összes kellékeivel együtt. Ez a baba később Ausztráliába került. Juliska néninek van egy mintakol lekciója, amit a Munkácsy Múzeum részére készített. 50 éve ugyanazzal a horgolótűvel dolgozik. Beszélgetésünk alatt sem áll a keze egy percre sem, s már kész is egy divatos kitűző. Juliska néni élete szomorú volt. Fiatal korában több, mint tíz évig betegség gyötörte. 59 éves korában ment először férjhez, majd ezt a házasságát követte még egy. Most özvegyen, magányosan él. Juliska néni! Nagyon jó egészséget, sok szép munkát, érdeklődő tanítványokat kívánunk! Házirend 1. Napi tanulás 5 óra, ebből 1 óra étkezési szünet, 9—12-ig csendes pihenő. 2. Az ötösöket a felelés előtt kell folyósítani. 3. Garantálni kell 5 hónap szabadságot a diákoknak (az esős napok nem számítanak). 4. A tanár minden egyes adása után köteles a diák bocsánatát kérni és a diákot s családját 3 generáción át támogatni. 5. Ez vonatkozik a 2-es, 3-as és 4-esre is. 6. Ha valamelyik diák elalszik óra alatt, minden zajos tevékenységet fel kell függeszteni. 7. Az igazgató nem gurulhat be! 8. Az igazgatónak mindig mosolyognia kell! Ez a szabályzat megjelenésekor lép életbe és csak akkor lehet módosítani, ha az a diákokra nézve kedvezőbb. A tanárok jogai: Joguk van élni és levegőt venni! „Spagetti” a ballagóknak Az iskolai ünnepek közül a legszebb, legmeg- hatóbb: a ballagás. A végzős diákok az utolsó csengőszó megszólalása után végigvonultak — az igazgató vezetésével — az iskola minden termén, majd az aulában meghallgatták az őket búcsúztató tanárokat, diákokat. Ahogy ott álltak, talán lepergett előttük az elmúlt négy év küzdelmeinek, sikereinek sorozata. A végzősök köszönetét mondtak szüleiknek, tanáraiknak, hogy segítették, támogatták lépteiket, majd fájó búcsút vettek az eddig biztonságot jelentő falaktól és lépkednek tovább, építik életüket. Mi is búcsúzunk tőlük, a mi tevanosainktól, és a következőt üzenjük nekik: „Legyen olyan az életed, mint a spagetti: hosszú és egyenes!” Csak az a hétfő..., csak azt ne! Egy bejáró viszontagságai Hétfő van... Ismét egy hét... Csak ne utálnám annyira! Az ágyam melletti óra hajnali ötöt mutat. Nagy nehezen erőt veszek magamon és az új nap tiszteletére megteszem az első lépéseket. Első utam a rádióhoz vezet. ,,Öt óra múlt öt perccel" — hangzik a hangfalakból. Te jó ég, már ennyi az idő! Futás, futás! A folyosón utamat gátolja a telefonzsinór, olyannyira, hogy egy hatalmas eséssel a fekvőtámaszt gyakorlom. Ráadásul az a „szerencsétlen” telefonkönyv is a padlóhoz csapódik. A szüleim szobájában felgyullad a villany és apa jelenik meg az ajtóban, holt álmos szemekkel. —Nem tudnád kicsit csendesebben? Költői kérdés. Tudnám, ha ez a vacak nem lenne mindig útban. Sajgó térdemmel sietek a fürdőszobába. Fogkrém talány, fogkefe luxus. Nem csüggedek, kölcsön veszem az anyáét. Gyorsan, gyorsan, már negyed hat! Futás vissza a szobámba. Átrepülöm a zsinórt — haha, az ember mindig tanul. Inget vegyek, vagy jó lesz a póló is? Milyen szerencse, hogy tegnap volt annyi eszem, hogy bepakoltam a táskába. Már csak azt kéne tudni, hogy hova tettem. „Ót óra harminc perc. Híreket mondunk." Úristen! Hol a táskám?... Még a cipő sincs rajtam. Ádáz keresésbe lendülök az eltűnt tárgyaim után. Az ágyam alatt meglelem a bal cipőmet. Hurrá! Fél siker... A cipőfűző kötözése közben szememmel a farmerdzsekimet keresem. Szokásához híven a fogas alatt töltötte az éjszakát. Részletkérdés. Az órámra pillantva elkönyvelem, hogy van még két percem a busz indulásáig. Tengernyi idő. Félig futva, félig lépésben elérem a Békéscsabára induló buszt. Te jó ég! Ezren vannak? Üggyel-bajjal feljutok az annyira kívánt helyre: az alsó lépcsőre. Fél lábon állva ez a 20-30 kilométer üdülésnek tűnik. A pöfögőbusz 6 óra 10 percre beér a békéscsabai pályaudvarra. Nagy boldogan konstatálom, hogy van még 25 percem a 19-es busz indulásáig, amely elszállít a Tevan Andor iskolához. Ez az idő pontosan elég, hogy jól teleszívjam a tüdőmet szmoggal. Halálpontosan megérkezik a helyi járatom. Félig megfagyva felszállók rá. Szokás szerint(!) mindenhol pirosat kapunk. Nem baj. Én nem sietek. Remélem ellenőr nem jön, mert a bérletem a táska alján van. Szerencsém volt. 6 óra 50 perckor elérem az iskolát. De jaj! Mi ez a kiírás? „Az iskolában a mai napon nincs tanítás." Tényleg, pénteken majdnem elrepültem a boldogságtól, hogy hétfőn nem kell iskolába jönni. Hát igen, ez vagyok én. És holnap megint ötkor kell kelni! T(EV)AN MESE Egyszer volt, hol nem volt, Békéscsabán innen, a sport- csarnokon túl, állt egy gyönyörű, kétemeletes épület. A neve közérthető, könnyen megtanulható: Tevan Andor Gimnázium, Nyomdaipari Szakközép- és Szakmunkásképző Iskola. Ebben az iskolában tanulgatott az I. B osztály 29 tanulója. Azon a bizonyos napon — épp szerda volt—minden a megszokott kerékvágásban folyt. Reggel 8-kor az osztály pontosan megjelent az első óráján, amely, mint minden szerdán, tehát ekkor is a matematika volt. „38. tétel” — szólt a tanár, és bőszen írogatott tovább a táblára háromszögeket és köröket. Nem veszi észre, hogy senki sem figyel? — cikázott a diákfejeken át. „Tehát Thalész tétele szerint...” Kit érdekel most a Thaïesz-tétel! Ilyenkor normális emberek még alszanak. Ebben a pillanatban megszólalt a megváltó csengő. Az osztály, mint a méhkas kizúdult a folyosóra. 12 óra 25 perc. A hatodik óra kezdete, I. B-nek számítástechnika órája lesz. A múlt órán dolgozatot írtak, tehát ha volt olyan stréber a tanár, hogy kijavította, akkor ezen az órán viszontlátják irományukat (tele piros vonalakkal). Az osztály reszket. (Nem hiába!) A naplóban az eddigi egyesek mellé újabbak kerülnek. A tanár nem csügged, biztatja az osztályt: írunk még ilyet az idén! Az óra kedvenc része következik: a házi feladat ellenőrzése. Nagy nehezen vége ennek az órának is is. Az 1. B végre hazamehet. Ebben a pillanatban megszólal az iskolarádió: Mindenki hagyja el az épületet! Bombariadó? Most? — kérdezi mindenki. Gyászos nap ezazI.B életében. A számítástechnikai dolgozatok rosszak lettek, és az iskola is egyben maradt. Ha az iskola felrobbant volna, az én mesém is tovább tartott volna. „Ki itt belépsz...” az I/B-ben találod magad. Az ajtón képzeletben Güzü Müzü, az osztály, jószelleme” őrködik!!! Fotó: Fazekas Ferenc A mi sulink Iskolánk 1964-ben jött létre és 1979-ig a Rózsa Ferenc Gimnáziummal közös igazgatásban működött. 1980-ban kapott új épületet az iskolacentrumban, önállóvá vált, tanműhelye az üzemi fenntartásból 1982-ben került iskolai kezelésbe, 1988- ban pedig nyolc tanteremmel bővült az intézmény. Jelenleg a megye legszínesebb iskolája, vagyis mindhárom középfokú iskolatípus megtalálható benne (gimnázium, szakközépiskola, szakmunkás- képző). A gimnázium 1987-ben kezdte meg működését. A tanulók öt nyelv (angol, német, francia, spanyol, orosz) közül választhatnak. Az idén egy új hagyomány indult el iskolánkban: a művészeti napok, melynek programjában szerepelt: Mozart életéről szóló előadás, énekverseny, vers- és novellaíró pályázat, rajzverseny és kisplasztikái diákalkotások bemutatása. Diákönkormányzatunk az idén több mint 100 000 forinttal gazdálkodik, amelyből a versenyek, vetélkedők díjazását fedezik. Szintén ezt a pénzt használják fel az év végi jutalmazásokkor is, és anyagi támogatást nyújtanak az iskolai táborok résztvevőinek. A Tevan Alapítvány a négy év alalt kiváló teljesítményt nyújtó végzős tanulók (évente körülbelül 3 diák) jutalmazását szolgálja. .'Dolac.i<íU»Jrt IÄ-zbtn irfaamùr olysún, ( mind a héjúi • 'Putzet* cÚQptc., ív\i tycíl Osztályunk, az I/B Törvényfaláról való idézetek, például: Egy puska nem puska!
