Békés Megyei Hírlap, 1992. április (47. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-27 / 99. szám

bßEKES MEGYEI HIRL\p­GAZDASÁG 1992. április 27., hétfő Csak nehogy elfogyjanak a járulékbefizetők Mi marad a nyolcvanszázalékos elvonás után? Ha valaki ismer olyan embert a környezetében, aki az elmúlt 24 órában nem szidta a magyar társadalombiztosítást, annak fi­zetek egy jelképes összeget... De hát ki ne sokallná a több mint 40 százalékos társadalombizto­sítási járulékot, nem beszélve az egyéb kötelezettségekről. Ka­pás Józsefet, a Békés Megyei Társadalbiztosítási Igazgatóság igazgatóját a közelmúltban élet­be léptetett további szigorítá­sokról kérdeztük, a következők­kel kezdte: — Mint közismert: január el­sejétől a munkáltatók által fize­tett társadalombiztosítási járu­lék 43-ról 44 százalékra válto­zott. Ráadásul a befizetések ed­digi határideje általában minden hónap 15-e volt, március elsejé­től havonta 10-éig kell teljesíte­ni a kötelezettséget. — Nem azért mondom, de ha én rendelkeznék a társadalom- biztosítási intézettel, akkor nem emeltem volna tovább a járulé­kot. Önök miért szánták rá ma­gukat a lépésre? — A közhiedelemmel ellen­tétben nem a társadalombiztosí­tás, hanem a parlament határo­zott a tb-járulék egyszázalékos emeléséről. A hatáskör az Or­szággyűlés kezében van. Ugyanakkor igaz, hogy az emlí­tett intézkedések a társadalom- biztosítás költségvetésének nö­vekedését célozták meg. — Sehol a világon nem fizet­nek olyan magas társadalom- biztosítást, mint Magyarorszá­gon. — Nem azért, hogy védjem a mundér becsületét, de a fejlett világban a miénknél vannak ma­gasabb járulékok, csak azok más formában öltenek testet. Például állami hozzájárulás a tb- kiadásokhoz vagy az élvezeti cikkekre terhelt szociális adó formájában. Ugyanakkor a tár­sadalombiztosítás költségveté­sének hazánkban nem kizárólag a klasszikus társadalombiztosí­tási kiadásokat is fedeznie kell, nem egy kifejezetten szociális kötelezettség van a tb-re terhel­ve. Ott van például a szociális járadék intézménye. (Ha valaki tanúvallomásokkal öt év szolgá­lati időt igazol — még akkor is, ha abban az időszakban az illető tb-járulékot nem fizetett —, ak­kor szociális járadékot kap tőlünk.) Többször magasabb összegű ellátásról van szó, mint azoknál, akik 25-30 éves mun­kaviszony során fizették a járu­lékot. — No de gondolom, ezek a kivételek nem érintenek széles rétegeket. — Csak Békés megyében ta­valy 1700 ilyen jellegű megálla­pítás volt, országosan több mil­liárd forintot emészt föl a szoci­ális járadék. És akkor még nem szóltam a gyermekgondozási segélyről, a gyermekgondozási díjról, amelyek nyugaton ugyancsak az állami költségve­tést terhelik. — A bevezetett +1 százalék­nak lehet-e már érezni a hatását a megyei igazgatóságon, mennyivel lett több a bevételük? — Semennyivel és nem való­színű, hogy a jövőben másként lesz. Két egyszerű oka van en­nek. A munkáltatók nagy része fizetésképtelen... A másik: a tár­sadalombiztosítási kifizetőhe­lyet működtető munkáltatóknak költségtérítést fizetünk, ami el­viszi a+1 százalékot. — Van-e arról adatuk, hogy hányán szüntették be a vállalko­zásukat, illetve hány cég ment tönkre a társadalombiztosítási terhek,,vastagodása’ következ­tében? — Tudomásom szerint válla­latok, szövetkezetek emiatt nem kerültek padlóra. Több kis- és társas vállalkozás azonban már jelentkezett, hogy betelt a pohár, visszaadják vállalkozási igazol­ványukat. Ami különösen figye­lemreméltó: fokozottan igaz a mezőgazdasági egyéni vállal­kozókra a terhek elviselhetet- lensége. — Ez idáig csak a +1 száza­lékról beszéltünk, de a nadrág- szíjszorítás más formában is je­lentkezett. — Valóban, további nehezí­tések léptek életbe március else­jétől. Például a mezőgazdasági vállalkozók eddig havonta 1200 forint járulékot fizettek, most minimum 4320 forintot. Külö­nösen kistelepüléseken jelent ez gondot, ahol az emberek kiegé­szítő tevékenységként vállal­koznak, nemcsak mezőgazda­ságban. S az eddigi 350 forint helyett minimum 800 forint lett a kiegészítő tevékenységek utá­ni járulék nagysága! Az sem kedvező, hogyha valaki koráb­ban — reális indokokkal — kér­te a fizetési mentességet kiegé­szítő tevékenysége után, akkor mentességet adhattunk. Ma ez sincs. — Jól értettem, hogy a 4320 forint (mint legkisebb összeg!) nemcsak a mezőgazdasági vál­lalkozókat érinti? — így van. Korábban a vál­lalkozóknak a személyi jövede­lemadó alapján kellett járulékot fizessenek, az alacsonyabb jö­vedelműeknél adott esetben ha­vi 900-1200 forint összegről volt szó. Március elsejétől a mindenkori minimumbér utáni járulékot be kell fizessék a vál­lalkozók, ami 1992-ben 4320 forint. <— Beszélgetésünk elején ön megjegyezte, hogy a társada­lombiztosítási igazgatóság vég­rehajtója a törvény által szabá­lyozott rendelkezéseknek. De gondolom, megvan a saját véle­ménye mindezekről a kérdések­ről. — Személyes véleményem, hogy a szigorításoktól, a terhek növelésétől több bevétele nem' lesz a társadalombiztosításnak, mert a vállalkozási szférában szolgáltatást végzők kénytele­nek lesznek előbb-utóbb beszüntetni tevékenységüket. S ha „szépen” elfogynak a járu­lékfizetők, akkor kitől lenne be­vételünk? Lovász Sándor — Az elmúlt két hétben 16 tagunk adta le a megnövekedett tb-költségre hivatkozással a működési engedélyét — hallom Bartyik Páltól, az IPOSZ me­gyei irodáján.—Ám a fenti adat csak a már hozzánk befutott megszűnéseket tartalmazza, a valóságos ennél jóval több le­het. Egyébként ez a lépés sajnos egyáltalán nem meglepő, a hon­atyák már eddig is bizonyították vállalkozásbarátságukat. Arra — úgy látszik— senki sem gon­Naponta legalább öten adják fel A társadalombiztosítás ösz- szegének emelkedése a Kereske­dők, Vállakozók Szövetségének tagságát is érzékenyen érintette. A KISOSZ megyei szervezetének titkára, Czibula Zoltán is ezt erő­sítette meg. — A kormányrendelet megje­lenése óta naponta legalább öten jelentik be írásban, hogy leadják vállalkozói engedélyüket — hal­lom Czibula Zoltántól. — Eddig közel százan döntöttek úgy tagsá­gunk köréből, hogy befejezik. — Ennek oka csak a tb emelke­désében keresendő? Több, mint négyszeresére emelkedett a havi járadék össze­ge. Ez önmagában is éppen elég egy kezdő, még meg nem erősö­dött vállalkozónak. De nemcsak ők kerültek ebbe a kelepcébe, ha­nem azok az idős, többségében kis falvakban működő kisvállal­kozók szüntetik be tevékeny­ségüket, s ezzel tovább romlik az ellátottság színvonala. — Milyen lépéseket terveznek a kormánydöntéssel kapcsolat­ban? — Holnapután a KISOSZ or­szágos vezetése dönti el, hogy milyen formában és eszközökkel fejezzük ki tiltakozásunkat ez el­len az elfogadhatatlan döntés el­len. Kőhalmi Endre dőlt, hogy a tb és adóterhek ese­tenként 80 százalékos elvonást is jelenthetnek, s hogyan éljenek meg a kistelepülések szolgálta­tói, például a szabók, a fodrá­szok, akiknek ezután nem ma­rad más hátra, mint a bolt bezá­rása. Ami már csak azért sem megoldás, mert hiába adja le az engedélyt, ha nem biztosított más jogán. Ilyenkor kiróják a 4320 forintos kvótát, ráadásul késedelmi kamattal. — A jogszabály azonban megszületett... — Sajnos igen. Ám ha már itt tartunk, vajon milyen jogon ha­tározza meg a magas minimál Tb-járulékot, amikor nem biz­tosítja a minimáljövedeimet hozzá! A jogalkotók eddig sem léptek fel a „fekete kereskede­lem” ellen, ezután azonban már erkölcsi alapjuk sincs hozzá, hi­szen sok száz embert kényszerí­tettek arra, hogy papírját leadva, zugáruskén működjön. K. E. A prés Nem adomány Áprilistól másként számolják a nyugdíjalapot Szövetkezeti munkanélküliek Egy új zsellérség kora? Ez év április elsejétől meg­változott a nyugdíj alapjául szolgáló átlagkereset számítá­sának módja. Eddig a nyugdíja­zás évében és az előző három egymást követő év vagy az utol­só öt év legkedvezőbb 3 évének átlagkeresete számított a nyug­díj alapjául. Most a nyugdíjazás évét közvetlenül megelőző 4 év —vagy a legutóbbi öt naptári év közül a legkedvezőbb 4 naptári év — átlagkeresetét veszik ala­pul. De csak azokat az éveket, amelyekben az igénylőnek leg­alább 180 naptári napra volt ke­resete. Ha a legalább 5 évi szol­gálati idejében nincs négy ilyen év, akkor a megelőző évek közül számít az a legközelebbi év, amelyben megvolt a 180 napra jutó kereset. Az átlagkeresetbe változatla­nul beleszámít minden olyan pénzbeli és természetbeni jutta­tás, amely után nyugdíjjárulékot kellett fizetni. Nem számít vi­szont bele az 1987. végéig ka­pott havi 310 forint húspénz és a fegyveres testületek polgári al­kalmazottai részére betegség esetén fizetett jövedelemkiegé­szítés. Újdonság az is, hogy a beteg- szabadság idejére eddig folyósí­tott legalább 75 százalék helyett az átlagkereset teljes összegét számítják keresetként, a nyugdí­jazást követően kifizetett juta­lom összege viszont — a bányá­szati hűségjutalom kivételével — már nem számít bele az átlag­ba. A nyugdíjalap kiszámításá­nak fontos mozzanata, hogy nem a bruttó keresetet, hanem csak a személyi jövedelemadó levonása után maradó nettó részt veszik alapul. Ha az 1988- ban vagy az azt megelőző évek­ben kapott keresetek figyelem- bevételével határozzák meg a nyugdíjalapot, akkor 42 száza­lékkal növelik az adott év — akkori jövedelemadóval csök­kentett — átlagkeresetének összegét. Ha a kiszámított átlagkereset 12 000 forintnál több, akkor a 12 000 forint fölötti rész nem teljes egészében számít bele a nyugdíjalapba. Az átlagkereset 12 001 és 14 000 forint közötti részének 80, a 14 001—16 000 közöttinek70,a 16001—30000 közötti résznek 60, a 30 001— 40 000 közöttinek 50, a 40 001—50 000 közöttinek 40, az 50 001—60 000 közöttinek 30, a 60 001—70 00Q közöttinek 20, a 70 001—80 000 közöttinek 10, a 80 000 forint fölötti átlag­keresetrésznek pedig mind­össze 5 százalékát veszik figye­lembe az öregségi nyugdíj meg­állapításakor. Ha például valakinek 24 000 forintos havi átlagkereset jön ki, akkor 19 800 forint lesz a nyug­díjalapja, s ha mondjuk 42 évi szolgálati idővel rendelkezik, akkor a nyugdíjalap 75 százalé­ka, azaz 14 850 forint lesz a nyugdíja, mert a 12 000 és 14 000 közötti 2000 forintból csak 1600-at, a 14—16 000 kö­zötti másik kétezerből csak 1400-at, s a 16 000—24 000 közötti 8000 forintból csak 4800-at vesznek figyelembe. Szathmári Gábor A múlt év őszéig a mezőgaz­daságban dolgozók biztonság­ban érezhették magukat, isme­retlen volt számukra a munka- nélküliség. A szövetkezetek foglalkoztatási kötelezettsége keretében ledolgozott óraszá­mok — férfiak esetében évente minimum 1500, nők esetében 1000 óra — után jogosultságot szereztek a társadalombiztosítá­si ellátásra, táppénzre, nyugdíj­ra. Az idénymunkák befejező­dése sem okozott különösebb gondot, hiszen a melléküzemá­gak télen is biztosították a kere­seti lehetőséget. A recesszió azonban a szö­vetkezeteket is utolérte. A ki­egészítő tevékenységek háttér­be szorultak, a termelőszövetke­zetek egyre kevesebb jövede­lemre tudtak szert tenni. A múlt év őszétől — az új foglalkozta­tási törvény alapján — a gazda­ságok lehetőséget láttak arra, hogy azokra a téli hónapokra, amikor nem tudnak munkalehe­tőséget biztosítani az emberek­nek, közös megegyezéssel szüneteltessék foglalkoztatásu­kat. A dolgozók erre az időre munkanélküli-járadékot kaptak, ugyanakkor téesz-tagságuk nem szűnt meg, a munka­könyvük is a szövetkezetnél ma­radt. A munkaadók számára is kedvező volt ez a helyzet, hi­szen megtakaríthatták a bérkölt­séget és annak minden járulékát. De ez az állapot nem tartott sokáig. Az új szövetkezeti és átmeneti törvény eltörölte a „foglalkoztatási kötelezettség szünetel” intézményét, kiszol­gáltatottá téve, lehetetlen hely­zetbe hozva ezzel mezőgazda- sás i doleozók tízezreit. Ám dr. Keller András, a Földművelés- ügyi Minisztérium foglalkozta­táspolitikai főosztályának osz­tályvezetője az elmondottak el­lenkezőjét állítja. Nevezetesen: az új szövetkezeti és átmeneti törvény pontosan a zavaros és ellentmondásos helyzetet pró­bálta megszüntetni. A törvény szellemében —- a megváltozott körülményekhez igazodva — a szövetkezet és tagja közötti ko­rábbi munkamegállapodás át­alakul munkaviszonnyá, ami­nek jogi szabályozásában már az új Munka Törvénykönyve az irányadó. A jövőben a szövetke­zeti dolgozókkal is ugyanolyan munkaszerződést kell kötni, mint bármely más munkaválla­lóval. Cserébe ugyanazok a jo- ' gok — szabadság, végkielégí­tés, felmondási idő, túlmunkára vonatkozó előírások, minimál­bér illetik meg őket is, mint min­den más munkavállalót. — A szüneteltetés hatályon kívül helyezése — folytatja az osztályvezető — váratlanul érte a szövetkezeteket is, a tagságot is. Most el kell dönteniük a mun­kaadóknak, hogy továbbra is foglalkoztatják-e valamennyi tagjukat vagy felmondanak ne­kik és fizetik a végkielégítést vagy esetleg közös megegye­zéssel válnak meg egymástól. A gazdaságok nem lesznek abban a pozícióban, hogy valamennyi dolgozójukat továbbra is foglal­koztathassák, fizessék utánuk a társadalombiztosítás terheit, ezért hamarosan eldől, hányán kerülnek munkaviszonyba és hányán távoznak. — Mennyi embert érint ez az intézkedés? — Az ipari szövetkezeteket is ideértve közel ötvenezer azok­nak a száma, akiknek időről idő­re szüneteltették a munkaviszo­nyát és közben kapták a járadé­kot. Körülbelül 23—25 ezer em­bernek már megoldódott a sor­sa: ők — mivel amúgy is elkez­dődtek a szezonmunkák — visszakerültek a szövetkezetek­hez, foglalkoztatásuk biztosítva van. — ...a többiek megkapjak a munkanélküli-járadékot. Es ha kevésnek bizonyul a dolgos kéz a nyári munkák dandárjában ? — Nincs kizárva, hogy a tée­szek alkalmi munkásokat fo­gadjanak, de utánuk is fizetni kell majd a tb-járulékot. — Nem gondolja, hogy ezzel a fekete munka burjánzik el? — Ez már az ellenőrzés dol­ga. A munkaügyi központok a jövőben fokozottabban ellen­őrizni fogják azokat, akik mun- kanélkül-járadékra jogosultak. — Mi lesz a mezőgazdasági szezonjellegű munkák befejezté­vel? A most munkába állottak­nak mi garantálja télen a kere­setüket ,foglalkoztatásukat? — A Munka Törvénykönyve értelmében, ha a téesz nem tud munkát biztosítani a munkavál­lalónak, akkor állásidőt kell szá­mára fizetni. Ez is közrejátszik abban, hogy a szövetkezetek csökkentik a munkaviszonyban állók létszámát és egyre több lesz a vállalkozó jellegű jogvi­szonyban foglalkoztatottak szá­ma. — Ez egy új alternatíva vagy egy új zsellérség megjelenése? —Az új szövetkezeti törvény lehetőséget kínál az úgyneve­zett vállalkozói jellegű jogvi­szony létesítésére. Ez nem mun­kaviszony és az illető nem is lesz rögtön egyéni vállalkozó. Át­menet csupán a későbbi egyéni vállalkozás felé. De nem nevez­ném zsellérsésnek. —Mondana egy példát? — Ha valaki megállapodást köt a szövetkezettel, hogy bérbe vesz vagy megvásárol tőle egy teherautót, és azzal szállítást vé­gez a számára. A jövedelem eb­ben az esetben nem garantált, annyit keres, amennyit tud. Az ilyen és hasonló esetekben ki­alakult jogviszonyra azonban nem a Munka Törvénykönyve, hanem a Polgári Törvénykönyv az irányadó. — A minisztérium illetékesei nyugodtak? — A munkaviszonyban álló munkavállalók helyzete rend­ben lesz. Akik kiesnek a foglal­koztatottak köréből, kapják a munkanélküli-járadékot, azt kö­vetően az önkormányzatokból a szociális segélyt. Ne kérdezze, hogy azt meddig, mert erről külön törvény rendelkezik majd. A munkaviszony jellegű jogviszonyból kiesők, neveze­tesen a tönkrement egyéni vál­lalkozók és vállalkozási jellegű tevékenységet folytatók sorsa jelent majd gondot. Ezzel kap­csolatosan többféle elképze­lésünk van, például az, hogy az önkéntes alapon működő önse­gélyező biztosítási rendszert — állami segítséggel vagy anélkül — kiterjesszük erre a körre is. Kritikus időszakot él át a me­zőgazdaság, várhatóan csak az év végén fog kiderülni, hogy ki­vel kötnek munkaszerződést a megmaradó gazdaságok és ki­nek mondanak fel. Várhatóan csak az év utolsó hónapjaiban robban ki a mezőgazdasági munkanélküliség száma, de mint az osztályvezető mondta: a minisztériumnak az a célja, hogy ellátatlanul senki ne ma­radjon. Legfeljebb munka nélkül vagy idénymunkásként? Újvári Gizella, Ferenczv-EuroDress

Next

/
Thumbnails
Contents