Békés Megyei Hírlap, 1992. április (47. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-27 / 99. szám
1992. április 27., hétfő HAZAI TÜKÖR {ÉKES MEGYEI HÍRLAP Szakmai tanácskozás az óvodások neveléséről Az óvodáskorú gyermekek egészséges neveléséről tart szombaton szakmai-módszertani konferenciát a Fővárosi Pedagógiai Intézet Budapesten. Bemutatóval egybekötött előadás hangzik el például a testnevelési játékokról, az egészséges óvodai táplálkozásról, a tartásjavító és izomerősítő gyakorlatokról. Ismertetik a mikro- és makró- környezet pszichoszociális hatásait. A résztvevőket tájékoztatják arról is: milyen lehetőségek vannak a gyermekkori szempanaszok megelőzésére, melyek a leggyakoribb mozgásszervi elváltozások. A konferenciával egy időben a Fővárosi Pedagógiai Intézetben sportszerkiállítást és -vásárt is rendeznek. Az első magyar jogászgyűlés Az új alkotmány megalkotását mindenképpen függetleníteni kell a napi politikától, a pillanatnyi pártpolitikai érdekektől. Egyebek között ezekkel a szavakkal nyitotta meg Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke pénteken Siófokon az első magyar jogászgyűlést. A mintegy ezer résztvevőt Solt Pál, a Legfelsőbb Bíróság elnöke köszöntötte, hangsúlyozva, hogy az 1896-ban megalakult Magyar Jogászegye - let szellemi utódjainak tartják magukat. A háromnapos tanácskozás fő témája az igazságügyi szervezetrendszer korszerűsítése, illetve a magyar jogrendszer szembesítése az európai értékekkel. A plenáris ülést követően a résztvevők szekcióüléseken folytatják munkájukat, amelynek összegzéseként a vasárnapi zárónapon ajánlásokat fogadnak el. Iskolai sport Az iskolai testnevelés és sport tárgyi feltételeinek javítása érdekében a kormány 1995-ig szóló programot fogadott el, amelynek alapján a költségvetésből céltámogatást nyújtanak az egyes önkormányzatoknak tornatermek — az országban összesen mintegy 1200 — építésére. Tavaly a program keretében 1991-ben 75 tornaterem épült, az idén pedig 350 újabb építését tervezik. Á beruházások 60 százalékát az önkormányzatoknak kell állniuk, s a további 40 százalékot kaphatják meg a költségvetéstől. Az idei építkezésekre vonatkozó céltámogatások tervezetét a kabinet jóváhagyta és az Országgyűlés elé terjeszti. „Egy krajcárt sem adtak az életemért” Drága Julika néni, aki időközönként szakszerűen megdolgozza izmaimat, a minap így robbant be hozzám: — Puszilja meg helyettem a Salamont, olyan szívünkből ír, hogy mindig elolvasom az 6 írásait. A Salamont, teljes nevén ifjú Salamon Györgyöt ugyan nem pusziltam meg, de úgy éljek, osztom én is Julika néni nézeteit. Ha az olvasói rovatban meglátom a nevét, elolvasom gondolatait. Hajói emlékszem, az az írása fogott meg, amelyikben egy parlamenti felszólalást taglal. „Az elmúlt negyven év tönkretette az ifjúságot” jelentette ki egy képviselő. Salamon György pedig , .kontrázott”: abból állt a tönkretétel, hogy több ezer fiatal végezhette el a közép- és főiskolát, az egyetemet, természetesen ingyen. így jutottak diplomához a parlamentben ülő honatyák is. Ha pedig ma valaki főiskolát, egyetemet akar végezni, ahhoz évente legalább 40-50 ezer forintra van szüksége. — Ilyen és hasonló gondolatokat fogalmaz meg. Kicsoda Ón, ifj. Salamon György? — 1976-ban érettségiztem a nyomdaipari szakközépiskolában. Elektromos szerelőként, majd galvanikusként dolgoztam a nyomdában. —Tudom, hogy mindössze 34 esztendős. Rokkantsági nyugdíjas. Mi történt? — 1991 szeptemberében lezuhantam a padlásról. Kulcscsonttörést, koponyatörést, agy- zúzódást szenvedtem. Egy krajcárt sem adtak volna az életemért. Sohasem hittem, hogy ilyen remek orvosok élnek Békéscsabán, mint Bardócz László és segítője, Hrabovszki doktor, akik műtötték. Hat napig feküdtem kómában. Azt mondják, nagy szerencse, hogy életben maradtam. — Mióta érez indíttatást az íráshoz? — Két évei Szeretem az embereket, és így az írásaimon keresztül szeretnék üzenni nekik. — Mit szól a családja, hogy gyakran olvassa a nevét? — A fiam első osztályos. A mamája háromnapos korában elhagyta. Azóta én nevelem. A szó szoros értelmében a jóra, a szépre nevelem, hogy értékes, becsületes emberkévé váljon. —Ha nem a gondolatait veti papírra, mit csinál? — Most éppen halászhálót szövök. Imádok horgászni, halászni, és a természetben kószálni. Szeretem a tudományos könyveket, a csillagászatot, a biológiát. Ezért készít ki, hogy egyre több szennyirodalmat fedezek fel. — Jó! tudom, most könyvet ír? — Januárban kezdtem egy szociológiai témájú könyvet írni, amiben a kábítószeresekkel és a prostitúcióval foglalkozom. Ha sikerül kiadatnom, egy fillért sem kérek a bevételből. Az összeget egy alapítványra szeretném fordítani. Béla Vali „Zöldfórumon” a csabai polgárok Zsúfolásig telt a városháza nagyterme pénteken délután Békéscsabán, jelezvén, a csabai polgárokat érdekli, élénken foglalkoztatja az olyan aktuális téma, mint a környezetvédelem. A Békéscsabai Városvédő és Városszépítő Egyesület által szervezett I. Városi Környezetvédelmi Fórumon Dr. Cserei Pál, az egyesület titkára bevezetőül elmondta: a Föld napja alkalmából, és annak jegyében hívták össze a fórumot, nem utolsósorban arra való tekintettel, hogy többfelól, és a egyre többen szorgalmazzák a téma napirendre tűzését a nyilvánosság előtt. A közvélemény figyelmét nem kerülheti el, hogy környezetünk egyre veszélyeztetettebb, ugyanakkor tovább folyik sok helyen a természetet zsaroló és veszélyeztető termelés, késik a környezetvédelem törvényszintű szabályozása, kevés az információ, de a szemléleten is bőven van javítanivaló. A fórumot azzal a céllal hívta össze az egyesület, hogy a csabai polgárok képet kapjanak az általános és a városi környezetvédelmi helyzetről, és elmondhassák véleményüket, javaslataikat, beleértve saját feladataikat, felelősségüket is. Három tájékoztató hangzott el a bevezető után: a Körösvidéki Környezetvédelmi Felügyelőség vezetője, Nadabán János az általános helyzetről, a törvény alakulásáról; Domokos László alpolgármester a városi helyzetről és a feladatokról; két szakterület vezetője pedig az egészségügy és a kömyeezetvé- delem, illetve a termőföld és a kömyeezetvédelem kapcsolatáról beszélt. A korábbi, személyes és le- vélbeni kérdések, javaslatok után — amelyek hetek óta érkeznek az egyesülethez — a hozzászólások is igazolták az élénk érdeklődést. Idő hiányában jóval kevesebben jutottak szóhoz, mint amennyien jelezték szándékukat. Foglalkoztak többek között az új kommunális hulladéklerakóhely kijelölésével, az Élővíz-csatornával, a sétálóutcával, a kerékpárutakkal, szót emeltek a zöldterületek beépítése ellen, élénk figyelem és elismerés kísérte az 1. számú általános iskola tanulójának szavait. A fórum azzal az elhatározással zárult, hogy mindenképpen folytatni kell, és folytatják is, de most már nem általában a környezetvédelemről, hanem egy- egy konkrét témát napirendre tűzve. Olvasóink írják Az idézó'jeles „megélhetési bűnözés” A szeghalmi kapitányság osztályvezetője nyilatkozik az ún.,,megélhetési bűnözésről". Rendőri, szakzsargoni szóhasználattal, igaza van az osztályvezető úrnak, a tulajdont védeni kell, a rendőr a cselekményt csak bűnözésnek definiálhatja. Mégis differenciálni kellene, differenciált is az osztályvezető, mert nem mindegy, hogy egy iszákos követi el, vagy egy létminimum határán tengődő kisnyugdíjas vagy egy olyan munkanélküli, aki már Járadékra sem jogosult. Higgye el tisztelt Kucsera Lajos osztályvezető úr, hogy szívszorító hallani, olvasni olyanokat, hogy a kisdiák reggeli nélkül megy iskolába, az éhségtől kifordul az iskolapadból. Ha ez a gyerek lopni kényszerül élelmet, bűnöző lenne ( ha jogilag az is)? Vagy vegyük a minimálnyugdíjas esetét. Vesz egy kiflit és öt deka felvágottat és mire a pénztárhoz ér „befalja”. A kényszer viszi rá! Éhezik a szerencsétlen, más kiutat nem lát. Netán kösse fel magát, hogy véget vessen szenvedésének? És ha rajtakapják, még meg is bírságolják, még nehezebb helyzetbe kényszerítik. Hiszem és tudom, hogy a rendőrség nem jó kedvében jár el az ilyen esetekben és azt is el tudom hinni, hogy ugyanúgy szánja őket, mint bárki más jóérzésű ember, csak hát a törvény kötelezi, hogy büntessen. Bizony, ha igazából működne az a sokat emlegetett ,,szociális háló", Kucsera úrnak sem lenne problémája az ún. ,,megélhetési bűnözéssel”, ha nem csak joga, de lehetősége is lenne mindenkinek a normális, biztonságos életvitelre. Kónya úr biztosan nem vetemedik megélhetési bűnözésre", hiszen neki csak a havi adómentes költségtérítése annyi, mint pl. nekem a három havi nyugdíjam. Én még nem kényszerülök élelmet lopni, de ki tudja mit hoz a jövő. Én már előre kérem Kucsera úr jóindulatát. Metlicsák István, Békéscsaba BÁLINT JÓZSEF vállalkozó, független jelölt Tisztelt választópolgárok! Megköszönöm az ajánlószelvényeikkel való támogatásukat, amellyel lehetővé tették, hogy indulhassak a választásokon. Kérem támogassanak valós szavazatukkal is. Munkanapokon 10—12 óra között az ipartestület székházában várom kérdéseiket személyesen vagy telefonon a 21-866-os számon. 29-én 19 órakor Mezőmegyeren, 30-án 17.30 órakor pedig Gerlán várom Önöket, mindkét helyen az iskolában. Bálint József vállalkozó, független jelölt „Nem ember, állat az ilyen” A főváros hatodik kerületének egyik forgalmas utcájában — az Oktogontól nem messzire — áll az a háromemeletes, valaha jobb napokat látott régi épület, melynek egyik tágas földszinti lakásában él a Jónás család. Az ajtón meg az ablakokon vasrácsok feszülnek. Becsöngetek. Pár pillanat múlva kulcs fordul a zárban, s egy magas, jól szituált, ötven év körüli, szemüveges férfi nyit ajtót. Bemutatkozom, már vár rám. Beljebb tessékel az előszobába, s alig lépem át a küszöböt, a lakás távolabbi zugából egy kisírt szemű, talpig feketébe öltözött, kicsi, szőke asszony — Jónás Mátyás édesanyja — és húga kerül elő. Elkérik az igazolványomat, s miután megnézik, megnyugodnak. — Félünk — mondják szinte egyszerre. S akkor én arra gondolok, hogy érthető bizalmatlanságuk, hisz egyszem fiuk is saját jóhiszeműségének áldozata lett. A nappaliban körbeüljük a nagy asztalt. Nehezen jön számra a szó. Hisz itt olyan sűrű a keserűség, a bánat meg a gyász, hogy szinte tapintható. Akár bele is markolhatnék. Hallgatunk, aztán a férfi töri meg a csendet. — Lehet, hogy mi, szülők elfogultak vagyunk a fiunkkal szemben, de nekünk ő volt a szemünk fénye. Megkérdezheti a munkahelyén, ahol utoljára gépkocsivezetőként dolgozott, hogy mennyire meg voltak elégedve vele. — Most legutóbb is kapott fizetésemelést — sírja el magát az édesanya. — Egyedül tudott angolul a cégnél — néz rám a férfi —, most járt németre — teszi hozzá még. — Jó gyerek volt — szedi össze magát az asszony —, az iskolában sohasem verekedett. 1984-ben érettségizett, nem ivott, nem dohányzóit, nem járt sehová. Még kávézni sem kávézott. Nem volt kicsapongó, nem diszkózott. Az autó meg a motor volt a mindene. — Korengedménnyel, tizenhét évesen szerezte meg a jogosítványát — mondja az édesapa —, s letette a gépjármű-oktatói vizsgát is. Az elsők között kezdett el magántaxizni. Aztán mikor megszaporodtak a támadások a taxisok ellen, mi beszéltük le, hogy hagyja abba... Nagyon féltettük, de most már hiába — csóválja a fejét a férfi, mintha még most sem akarná elhinni, hogy fia milyen szörnyű véget ért. Figyelem, ahogy beszél, s látszik rajta, amint rettenetes lelki dúltsága kiül az arcára. Felesége is zokog. Arca sápadt, hártyaszerű, szél, nap mostanában nemigen érte. — Nem hordott magánál semmit, hogy védekezni tudott volna — törli meg szemét az asszony. — Meg hát nagyon vékony volt szegény. A 192 centis magassága ellenére sohasem érte el a hetven kilót. Az volt a baj — folytatja —, hogy egyedül volt, amikor Kiss Mihály idejött a lakásba. —Hogyhogy? — Én Japánban dolgoztam — magyarázza az apa—-, zenész vagyok, s oda szólított a szerződésem. A tragédia előtt nem sokkal, tavaly október 28- án mentem ki. A feleségem a lányommal együtt a másik kis budai lakásunkban húzták meg magukat. Mert úgy gondoltuk, a fiatalokat kár lenne zavarni, ugyanis a fiunk, Matyika 1990 májusában megnősült, s azóta a feleségével, Annával ketten itt, ebben a lakásban éltek. De a fiam neje sem volt itthon, amikor jött ez az ember. — Nem ember, állat az ilyen — vág közbe az asszony, s ideges, kapkodó mozdulatokkal egyik cigarettáról a másikra gyújt. Keményen maga elé néz, szája széleit összeszorítja. Szemmel láthatóan küszködik a sírással. Csitítgatja, nyugtatgatja a férje, aztán újból belekezd. — Elég az hozzá, hogy itt, Budapesten, a Neményi Rt.-tól vásároltunk egy lagunazöld, 318-as, injektoros BMW-t, azzal a szándékkal, hogy vagy eladjuk vagy lakásra cseréljük. — Meg is hirdettük —jegyzi meg az asszony. — Négyszer, október 25-én, 30-án, november 4-én és 8-án jelent meg az Expression a hirdetésünk. Mi november 7-én, csütörtökön reggel vettük át a kocsit a Neményi Rt. Könyves Kálmán úti telephelyén. Onnét elmentünk vámoltatni, majd pedig siettünk vissza, mert a fiamnak még jelentkeznie kellett a munkahelyén. S képzelje el, Kiss pontosan aznap este telefonált, hogy szeretné megnézni világosban az autót, s kérdezte, hogy hol a kocsi. A fiam megmondta. Azt persze nem árulta el, hogy vidékről érdeklődik, s a mi Matyi- kánk abban a hiszemben volt végig, hogy pesti az illető. Másnap, vagyis november 8- án a parkolóőr szerint délután fél kettő tájban tényleg érdeklődött egy férfi a BMW iránt. Mint elmondta, nagyon udvarias, elegáns, megnyerő modorú ember volt, és bordó bőrdzsekit viselt. Persze elég nehezen hihető, hogy így nézett ki, mert borzasztóan rossz személyleírást adott róla. Hisz a fantomképet — amely a parkolóőr elmondása alapján készült — akkoriban még a televízióban is bemutatták, de az egyáltalán nem hasonlított Kissre. — Tehát november 8-án este hat órakor—szólal meg újból az asszony — itt járt a lakásban Kiss Mihály és találkozott a fiammal. Ezt azért állítom ilyen határozottan, mert a rendőrök elmondása szerint a gyanúsított „leírta”, hogy milyen ez a lakás. Onnan aztán a parkolóba mentek, mivel Kiss többször is mondta, hogy érdekelné az autó. Még ki is próbálták, csináltak egy kört a városban, s mikor visszaértek, megszólalt Kiss Mihály: — Tetszik nekem a kocsi — de még hozzátette: — Gondolkodom, spekulálok rajta, hogy megvegyem-e, mert kinéztem magamnak egy Audit is. Ennek ellenére másnapra, vagyis 1991. november 9-ére, szombat délelőtt tíz órára megbeszéltek egy újabb találkozót, s megegyeztek, ha közben mégis á BMW mellett dönt, akkor kifizeti a kocsi árát, a kétmilliónégyszázezer forintot, s viszi az autót. De még aznap este visszatelefonált Jónásékhoz Kiss Mihály, hogy nem jó a szombat délelőtt, mert vidékre kell utaznia, s javasolta, hogy rá két napra, november 11-én, hétfőn este hat órakor találkozzanak. Az ifjabb Jónás Mátyás belement. Vesztére. —-Biztos már kombinálgatott — motyog az asszony. — Hisz egyedül volt a gyerekünk, nem volt mellette senki és őt sem látták a fiunkkal. — Úgy tűnik, hogy Mátyás— vetem közvé — teljesen megbízott abban az emberben. — Hát igen, ez volt a baj — bólint a férfi, s aztán az asszony közbevág. — Az első találkozás után a fiam mondta is a feleségének, hogy nagyon jól vezetett ez az ember, és amikor Matyika megjegyezte neki, hogy a kocsit nem lehet a parkolóból kivinni, mert nincs még rajta rendszám, erre azt válaszolta Kiss, hogy nem gond, 6 majd elintézi a rendőrökkel, ha megállítanák. S ebből a fiunk azt a következtetést vonta le, hogy biztos egy BM-es fickó az illető, s így még inkább megbízhatott benne. Mondta is a nejének: — Ez biztos meg tudja venni a kocsit. S eljött 1991. november 11-e. Este hat órakor elment a lakásból az ifjabb Jónás Mátyás, és utána nem látta őt senki. Mintha a föld nyelte volna el. A szülők, mint a megszállottak, keresni kezdték egyszem fiukat. Még parafenoménok segítségét is kérték, ám hiába... Egyik csalódásuk a másikat érte. Dermedt csönd ül közénk. Egyszercsak felém fordul az asszony. — Magának van gyereke? — kérdi remegő hangon. —Igen, van — felelem. — Nagyon vigyázzon rá — suttogja, mintha félne, hogy' meghallja valaki. Nagy Tibor (Folytatjuk)
