Békés Megyei Hírlap, 1992. április (47. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-23 / 96. szám
1992. április 23., csütörtök HAZAI TÜKÖR О Fodrász-bajnokság A felkelő nap országa orosházi bajnokot vár Cseh István ellenfelének, Széli Lászlónak mutatja a művészi frizurát. A modell Körözsi László Olvasóink írják Nyílt levél Béla Valihoz!- de választ nem várunk A Békés Megyei Hírlap 1992. már cius 30-ai számában megjelent egy írás egy gyulai családi tragédiáról. Felordítok kínomban, majd fájdalmamban csak ezt motyogom: — Miért kellett egy újságírónak át\’áltozni szenzációvadásszá? Most közvéleményt tolmácsolok: tessék figyelembe venni, hogy az embereknek vannak jogaik: mi élők az emberre emlékezünk és tiszteljük a halottat emlékében is! Az amit leírt, az a halott ember jogainak mélységes megsértése; már jogsértő, nehéz kimondani: halottgyalázás. Közlöm a gyulai polgárok felháborodását a cikk ellen. Az óvoda összes dolgozójának felindulását, amikor írásához tőlük próbált először adatokat gyűjteni és amit ők megtagadtak, elutasítottak, szülők, ismerős és ismeretlen emberek érzelmi felzúdulását. Van a sajtószabadságról egy eszményi képünk, amit ne itt, hanem a politikában tessék érvényesíteni. Kérjük, könyörgünk, tessék a halottat nyugodtan pihenni hagyni, mert mi nemcsak az élőket, a holtakat is tiszteljük. Szász Gáborné, Gyula * Nem válaszképpen, csupán megjegyzésként: számomra ez a bűntény legalább olyan megrázó volt, mint a levélírónak. De nekem az a feladatom, hogy tájékoztassak. Jóról, rosszról egyaránt. Mégpedig hitelesen, pontosan. Meglepő és érthetetlen a levélíró reagálása: a tragédia feletti fájdalmában azon töpreng, miért kellett egy újságírónak átváltozni szenzációhajhásszá. A bűnügyről szóló írás a szomorú tényeket tartalmazza, amelyekről egyébként akkor Gyulán már városszerte beszéltek. A levélíró „a gyulai polgárok” nevében ágál a „a halottgyalázó” cikk ellen. Természetesen én is találkoztam a gyulai polgárokkal, kikkel szót váltottam. Nem a cikken, hanem a döbbenetes eseten ütköztek meg, amely — akár a nyilvánosság elé tárjuk a valós tényeket, akár elhallgatjuk —, sajnos megtörtént. A tragédia súlyát és a döbbenetét csak növeli, hogy az áldozat köztiszteletben álló, szeretetnek örvendő személy volt. Ebben egyetértünk a levélíróval. Béla Vali A vamzer Ha valaki szóba mer állni egy rendőrrel vagy nyomozóval, annak az az ára, hogy egyesek rögtön összesúgnak, összebúgnak mellette és ezzel a jelzővel illetik. Mert ugye a rendőrt utálni kell, sőt, még ha ismeri is az ember, akkor is szégyen neki köszönni. Ugyanilyen jelzőt híresztel rólam is egy illető és mindenkit óvatosságra int, mióta egy gyerekkori haverom meghívott egy sörre 5 az illető tanúja volt ennek. A gyerekkori ismerősöm ugyanis nyomzó lett, én pedig szakmunkás. Olvastam egyszer egy igaz mondást: ,Az a legnagyobb gyújtogató, aki tüzet kiabál. ” Tehát mondjuk: majd lesznek és vannak is olyanok, akik saját bűntársaikat he fogják köpni két üveg sörért vagy enyhébb büntetés eléréséért, s közben ilyen jelzővel fognak megilletni másokat, hogy saját magukat tisztára mossák társaik előtt. Én egyrészt azzal fogok barátkozni és azzal fogok beszélgetni, akivel akarok. A hátamra kiteszek egy táblát ezzel a felirattal: három méter közeibe bűnözőnek lépni veszélyes és tilos! ifj. Salamon György Félúton a privatizáció felé Az esélyegyenlőség napja Ha tevékenyen élünk, nem jelentünk terhet sem önmagunknak, sem embertársainknak, s a társadalom alkotó tagjaivá válhatunk — mondta Chikán Csaba, a Mozgáskorlátozottak Egyesületei Országos Szövetségének elöke a szövetség székházában tartott sajtótájékoztatón. A Független Életért elnevezésű nemzetközi szervezet felhívása nyomán május 5-én most első ízben rendezik meg hazánkban a sérült emberek figyelemfelhívó napját. Szükség van az esélyegyenlőség törvényes biztosítására, arra, hogy az egészségkárosodott emberek is beilleszkedhessenek a társadalomba. „Nem állandó tv-nézók, hanem adófizető polgárok szeretnénk lenni” — szögezte le az elnök. Szólt arról a tervezetről, amelyet 11 rokkantszervezet képviselői készítettek azzal a céllal, hogy a jogszabály érvényt szerezzen a fogyatékos, rokkant emberek alkotmányban rögzített jogegyenlőségéhez. Szeretnék elérni, hogy minden sérült ember csak egyszer kerüljön az orvosszakértő elé, s kapjon igazolást. így sok, számukra megalázó helyzettől kímélnék meg a sérült embereket. MTI Alkotmányosak a helyi adókról szóló törvény rendelkezései Az Alkotmánybíróság keddi teljes ülésén elutasította azt az indítványt, amely a helyi adókról szóló törvény rendelkezéseit sérelmezte — közölte a testület sajtóirodája. Az indítványban kifogásolt paragrafus szerint a beépítetlen telkekre lényegesen magasabb adót lehet kivetni, mint a beépítettekre. Az indítványozó úgy vélte, ez hátrányos vagyoni megkülönböztetést jelentő, és sérti az arányos közteherviselés elvét. Az Alkotmánybíróság indokolása szerint az a tény, hogy az egyik esetben telekadó, a másikban építményadót kell fizetni, nem tekinthető hátrányos megkülönböztetésnek. Az arányos közteherviselés elvét pedig azért nem érte sérelem, mert a helyi adókról szóló törvény csak a helyi adózás kereteit szabályozza, a helyi adók megállapítása az önkormányzat joga. (MTI) A szakavatottak állítják: az idei fodrász- és kozmetikusbajnokság „lazára” sikeredett. A budapesti rendezvényen már nem uralkodott az a drákói szigor, mint évekkel ezelőtt. A sportcsarnokba nemcsak szakmabeliek, hanem kíváncsi néze- lódők is eljöttek, hogy bepillantsanak az 1992. évi Duna Kupa magyar fodrász- és kozmetikusbajnokság kulisszái mögé. Dús hajzatú szép lányok, jóvágású fiatalemberek közreműködésével adtak ízelítőt az ország legjobb figarói a fodrászat tudományából. Megyénket a felnőttek között Cseh István orosházi mesterfodrász képviselte, míg a A megyei amatőr színjátszófesztiválon ezüst minősítést kapott a Gyulai Társas Színkör. Ennek kapcsán beszélgettünk az együttes vezetőjével, rendezőjével, Csipke Sándorral. — Múlt év szeptemberében baráti kapcsolatok révén jött létre a csoport, saját szervezéssel. A gyulai művelődési központba járunk próbálni, itt fogadtak be. A ház új igazgatója jóvoltából ma már mint kiscsoport létezünk. —Hogyan készülnek egy-egy darabra, honnan szerzik a díszletet, jelmezt? — Egy héten egyszer próbálunk. Jelenleg három darabunk van, melyen folyamatosan dolgozunk, csiszoljuk. A jelmezeket, díszleteket mi, illetve a család készíti el, hiszen a csoportnak nincsen semmiféle anyagi bázisa. Az amatőrtársulat egyik legfőbb ismérve, hogy csak akkor tud fennmaradni, dolgozni, ha a belső, baráti kapcsolatok tanulók versenyén hat békéscsabai fiatal szerepelt. (A kozmetikusok között egy békés megyei tanuló versenyzett.) Az egész napos program a mesterek küzdelmével indult. Laikusok számára kissé komikusnak tűnő apróságok előztek meg egy-egy versenyszámot. Mert például nem mindegy, hogy a modell mekkora hajjal ül be a székbe. A szőrösszívű zsűri pedig még az ollókat is ellenőrizte. Miután minden mester kezében kellőképpen remegett már a fésű, kezdődhetett a verseny! A férfifodrászok először művészi frizurát komponáltak vagy működnek. Egyébként nem. Ha közösséggé kovácsolódik, akkor fantasztikus dolgokra képes. Azt hiszem, mi jó kis közösség vagyunk. Ha az időnk engedi, együtt járunk szórakozni is. Szóval jól megvagyunk — Hogyan látja az amatőr- csoportok jelenét és jövőjét? — Itt már nem S. O. S. jelzéseket ad az amatőrmozgalom, hanem úgy érzem kész, vége. Vannak még fanatikusok, olyan csoportok, amelyek még képesek működni, de jelen pillanatban az az amatőrmozgalom, melyben Latinovits még látta a színház megújulásának lehetőségét — az ma már nem létezik. Lassanként mindenki kénytelen feladni. —Miért? — Miért... Munkanélküliség, pénz, létfenntartás. Egyszerűen az emberek annyira maguk alatt vannak lelkileg, szellemileg, hogy ma már nagyon nehéz előteremteni és megformálni azt a ahogy ők mondják, artisztiku- sat. Ebben a versenyszámban szinte minden modell haja éjfekete, a zsűri a szárítás precizitását vizsgálta, és azt az egyéni stílust, amit a fodrász képviselt. A frizuramustra után a modellek haját szétborzolták, leöblítették, és jöhetett a következő. A hin- denburg hajvágásra 50 percet kaptak a versenyzők. A hajszobrászok többsége ettől irtózott a legjobban. Az aprólékos munkába némelyik figaró annyira belemerült, hogy a tükör előtt berregő ébresztőóra figyelmeztető hangjára sem tudta letenni ollóját. A harmadik versenyszám az úgynevezett fogyasztói frizura volt, amit újabb modell segítségével mutattak be a résztvevők. Szabad a vásár! — jelszóra itt mindenki kiélhette alkotókedvét, fantáziálhatott 35 percen keresztül. A.bírák egyébként ennél a versenyszámnál nem a munka minőségét, hanem a forma és a harmónia viszonyát értékelték. A bajnokság legizgalmasabb pillanata természetesen az eredményhirdetés volt. A zsűri Cseh István orosházi mesterbajnok munkáit ítélte a legjobbnak, így 6 utazik a háromtagú férfifodrász-válogatott élén a Tokióban megrendezésre kerülő fodrászvilágbajnokságra. ps ж hitet, ami vezérli őket. Hiába a tudás, az összetartás, hogyha az ember nem látja saját jövőjét. —Akkor miért csinálja? — Mert nekem ez a hitem. —Az előbb azt mondta, hogy az emberek hitnélkülisége miatt nem él már az amatőrmozgalom. Én úgy érzem, hogy pontosan ez adna lehetőséget arra, hogy hitet merítsenek. Ez egy kicsit ellentmondásos. Hogyan lehetne ezt feloldani? Fel lehet- e egyáltalán oldani? — Bízom s hiszek benne, de én nem vagyok apostol. Sőt azt sem mondhatom, hogy különösebb vezetői képességgel lennék megáldva. Egyszerűen lett, létrehoztuk és nagyon szeretnénk, ha megmaradna a társulatunk. De hogy ez hogyan alakul a közeljövőben, azt senki sem tudja. —Mikor láthatja a társulatot a közönség? —■ Május 30-án, a gyermeknapon a meglévő három darabból a kicsiknek Lázár Ervin Gyere haza Mikkamakka, a felnőttek számára Boldizsár Péter Félálmaink című előadást mutatjuk be. Muzslai Katalin Egyre többet hallani a magyar cukorgyárak privatizálásáról. Vajon mi a helyzet a Sarkadi Cukorgyárral kapcsolatban? — tettük fel a kérdést Seres István gyárigazgatónak. —A jelenlegi nehéz gazdasági helyzetből mi is a külföldi tőke bevonásában látjuk a menekülés útját. Nem titok, hogy gyárunkkal kapcsolatban a Földművelésügyi Minisztérium privatizációs főosztályára konkrét javaslatot tett le egy angol— francia tőkével rendelkező szakmai befektető társaság. Amennyiben — bevonva az Állami Vagyonügynökséget is — elfogadható egyezség születik, úgy létrejöhet a privatizáció. A cukorgyár jövője szempontjából jó'lenne, ha ez minél előbb bekövetkezne. —ria A hit és a barátság az összetartó erő Ezüst minősítésű színjátszók 12. / Eletet egy autóért Már régóta készülök erre a találkozóra. Sokszor elképzeltem magamban, hogy milyen lehet az az ember, akit Kiss Mihálynak hívnak. Hát most itt ül velem szemben. Fürkészem, de azon kívül, hogy levágatta jókora bajuszát, nem veszek észre rajta különösebb változást. Vagy mégis? Mert ahogy jobban megnézem, az arca vénebbnek tűnik, mint az egyik fotóján, formájára nézve meg inkább fiatal. Furcsa kettősség. Olyan, mint az egész élete. Közömbösen néz maga elé. De lehet, hogy ez csak egy védőálarc, egy igazoló irat vagy olyan pecsét, amit rányomnak egy akármilyen papírra? Ki tudja? Pedig nem szakadhatott el benne a múlt fonala. Emlékeznie kell! S ahogy neki- állok kérdezni, pillantásunk összetalálkozik. De rögtön elkapja a fejét, ám nem süti le a szemét, inkább csak maga elé néz. — Az édesanyja szerint — kezdem —a BMW november 11 és december eleje között nem állt a garázsban. — Pedig ott volt végig — vágja rá, s nem hagyja, hogy befejezzem, amit elkezdtem. — Két kulcs van ugye a garázshoz? — próbálkozom újra. — Az egyik magánál, a másik meg az előszobafogasra felakasztva. — így van. — Az édesanyja azt állítja, hogy csak december elején tűnt el a fogasról a másik kulcs. — Szerintem akkor vette észre, mert én ahogy hazaértem, rögtön elvettem, hogy még véletlenül se tudjon lemenni anyu a garázsba. —És a Lada Samara, amivel addig járt, hol volt? — Azzal mindig odagurultam a garázsajtó elé: hadd higgyék azt a szomszédok, hogy éppen akkor álltam ki vagy állok be vele. —Ha tényleg így történt, akkor mivel magyarázza azt, hogy az édesanyja szerint nemrég felhívták őt telefonon, és egy ismeretlen férfihang megkérdezte tőle: kíváncsi-e rá, hol állt a BMW körülbelül két-három hétig? Mert neki tudomása van arról— folytatta a telefonáló —-, hogy egy kertes ház udvarán volt ponyvával letakarva. — Erről fogalmam sincs, hogy ki lehetett, aki ilyet állít — lepdőik meg —, de nem igaz. Végig benn állt a garázsban a kocsi. — Akkor mit tippel? Honnan vette ezt az édesanyja? — Biztos nem akar nekem rosszat... és 6 így gondolta... — Kétszer járt ugye a kocsiügyben Jónáséknál? — Igen. November 8-án és 11-én. — Először mivel ment fel Pestre? — A Lada Samarával. —És másodszor? — Vonattal. —Magát precíz embernek ismerik. Olyannak, aki minden apró kis papíifecnit gondosan elrak, megőriz. A vonatjegye is megvan? — Az nincs — rázza a fejét. —Mondja, mikor döntötte el, hogy ahhoz az autóhoz mindenképpen hozzájut? — Szerintem pillanatnyi elhatározás volt. —Ezt nem hiszem el. Elbizonytalanodik, aztán újra megszólal: — Hát igen. November 8-án már tényleg forgattam a fejemben a dolgot. S mikor hazaértem, fölhívtam otthonról Jóná- sékat, hogy biztos megveszem a kocsit. —De nem volt pénze, ugye? — Nem... Akkor már eldöntöttem... Ezért mondtam Jónás Mátyásnak, amikor újból — vagyis november 11-én — találkoztunk, hogy munkából jövök, és nincs nálam a pénz. Élhitte, hisz kétmillió-négyszázezer forinttal nem szaladgál csak úgy az ember az utcán. Ezért haza kéne menni érte, és még hozzátettem, hogy Ecseren lakom. —Miért pont ott? — Fogalmam sincs. Talán azért, mert útba esett Szolnok felé. — Mégis, ismerős volt azon a részen? — Jártam mára arra... vagy kétszer... régebben. S emlékeztem rá, hogy van ott egy elég kietlen út, gondoltam, az jó lesz. Befordultunk, elmentünk egy darabig vagy ötszáz métert, s szóltam neki, hogy cseréljünk helyet, hadd vezessek már. О kiszállt, nem kérdezett semmit, nem érdeklődött, hogy milyen úton vagyunk, nem gyanakodott, s akkor, ott... megtörtént a dolog. — Nem gondolja, hogy elvi- hette volna az autót úgy is, hogy faképnél hagyja a fiatalembert és nem csinál vele semmit? — Nem tudom... Talán az járhatott a fejemben, hogy ismer, hogy látott, és így könnyen rám találhatnak. —Szóval, lelőtte. Csak bólint. Mintha a világért sem akarná kimondani, hogy meghúzta a ravaszt. Hallgatunk, aztán kis idő múlva erőt vesz magán és hozzáteszi: — Utána betettem a csomagtartóba. — A mentőknél oktatták, miként kell egy eszméletlen embert felemelni? — Oktatni nem oktatták, de a kollégák elmondták, hol kell megfogni, hogy a legkönnyebb legyen... Hátulról, a hóna alatt... — Biztos vérzett még... A BMW-ben találtak vérfoltokat? — Nem, mert volt benn a hátuljában egy vastag hullámpapír, és az fölfogta a vért. — Azzal a papírral mit csinált? — Kidobtam a kukába. —Ennyi? — Igen, igen ennyi — válaszolja, de úgy, mintha a világ legtermészetesebb dolgáról beszélnénk. — S miután hazatért tavaly november 11-én este, két napig még bent tartotta a fiatalember holttestét a csomagtartóban, ugye ?, — Úgy van. — S miért kellett még föl is darabolnia? Hallgat. Mélyet sóhajt, mintha most hirtelen kezdene gombolyaggá tekeredni benne iszonyú tette. Még a mellkasa is megremeg... Nagy Tibor (Folytatjuk)
